Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szíj Rezső: Négy év a Kner-kiadó történetéből (1923-1926)

lomtörténész-professzor szerkesztésében megindult Magyar Bibliofil Szeml.e. Első évfolyama a Kner-nyomdában készült — négy szám három füzetben, 255 oldalon, Kozma Lajos könyvdíszeivel, iniciáléival és egyéb mellékletekkel. Sem előtte, sem azóta illusztrált folyóirat ilyen kifogástalan tipográfiával még nem jelent meg. Sorról-sorra a leggondosabban készült. Nincs oldal, melynek recto és verso oldalán a sorok, az oldalszámok ne fednék egymást. Minden oldalnak s magának az egésznek megszerkesztésében már azok a klasszicista elvek érvényesülnek, melyek később egyeduralkodóvá váltak Kner Imre könyvművészetében. Csak sajnálni lehet, hogy már a következő évfolyam nem Knerék műhelyében készült, hanem az Egyetemi Nyomdában, Pesten. Arra azonban nagyon alkalmas ez a két évfolyam, hogy két lényegében, „bibliofil" példán megmérhető legyen a különbség két officina minőségi munkája között, s hogy arra a megállapításra jussunk ismételten is, hogy Kneréknél tökéletesebb munkát nyomda nem produkált. Pedig a korszak bibliofil könyvkiadása azt bizonyítja, hogy — többek közt — Hornyánszky, Bíró Miklós, Pápai Ernő nyomdája, a Világosság, a Hungária, a Globus, a Weiss L. és F. és Thalia nyomda is tudott időnként jó munkát nyújtani. Vajon a piac ily meddő voltára elegendő magyarázat-e az összeomlás utáni hetedik esztendőben a vége felé közeledő infláció szülte gazdasági nyomorúság? Mikor igényelnek a gazdagok lakásukba jó és szép könyvet, kérdezi Kner Imre Kozma Lajostól egyik levelében. Ahol a nép művelődési és anyagi viszonyai ennyire elesettek, ott az ún. középosztálytól, amely leginkább kistisztviselőkből, hivatalnokokból tevődik össze, lehetne elvárni, hogy kultúrahordozó és fönntartó szerepet töltsön be. Azonban a közönség nagy részének megtette az Üj Idők is, amíg például a Nyugat, még amikor csak kilencszáz példányban jelent is meg, akkor is igen sok helyen olvasatlanul hevert. A kiadók, ha saját nyomdával dolgoztak, olyan művekkel etették azt, amelyek gyorsan keltek a piacon. Ami nem ígérkezett kifizetődő üzletnek, bármilyen értéket jelentett is, csak ritkán kerülhetett kiadásra. Arra pedig, hogy csak maradandó értékű művet adjon ki egy kiadó, senki sem gondolhatott. Nem beszélve arról, hogy az ún. maradandó értékek is mennyire viszonylagosak. Kneréken kívül senki sem próbálkozott ilyen törekvéssel. Tevan Andor üzletileg rugalmasabban fogta föl a kiadást; néhány jó könyv mellett annyi rosszat kényszerült kiadni, csakhogy nyomdáját foglalkoztathassa, s néhány jobb könyvet is napvilágra segíthessen, hogy végül maga is „csömört" kapott az általa kiadott könyvek zömétől, amint ezt maga ismerte be egyik Szabó Dezsőhöz írt levelében.H Ilyen körülmények között az igazi értékeknek csak nagyon kevés hívük akadt s ezekre művészi színvonalú könyvkiadást alapozni nem lehetett. Ami a viszonyok ellenére a Kner-nyomdából saját kiadásban kikerül, az elsősorban annak a belső kényszernek köszönhető, amely minden racionális érvelés, tehát még ráfizetés ellenére is létrehoz időnként egy-egy szép munkát. 1925-ben saját kiadásban két mű látott napvilágot. Az egyik az Agyagkocsika című — Indiában igen népszerű — drámai alkotás, melyet állítólag Sudraka király írt vagy egy e név mögött meghúzódó ismeretlen indiai költő, esetleg Kálidásza kortársa. A kötet a Monumenta Literarum kései folytatásának, vagy inkább magános visszhangjának hat, mind formátumban, mind tipográfiai kivitelezésben. E dráma világirodalmi remekmű, s bárki legyen is szerzője, jelentőségét vizsgálva Shakespearét idézi az irodalomtörténet, megjelentetésre tehát üzleti szempontból is érdemesnek látszott. A tíz felvonásos drámát Schmidt József fordította le magyarra, 400 példányban merte megjelentetni a kiadó, holott a Monumenta Literarum négy évvel előbb még lényegesen magasabb példányszámban látott napvilágot. 1925-ben a Kner-nyomdában készült a pápai Izr. Nőegylet százéves jubiláris Emlékalbuma 1824—1924 című könyv, az egylet kiadásában, nagyon szép papíron, szöveget — japán módra — csak minden második oldalra nyomtattak. — Ugyancsak ebben az évben jött ki sajtójukból Kner Erzsébet könyvkötő munkásságát ismertető füzet: A könyvkötő mesterség. Cochin betűvel, művészi könyvkötések reprodukcióival. Ez a kisebbszerű tanulmány a könyvkötés művészetébe vezeti be a könyvbarátot. Aligha tévedünk, ha a szöveg stílusa alapján azt állítjuk, hogy Kner Imre munkája, vagy legalábbis társszerzőként közreműködött. A legmagasabbrendű művészi igényt a praktikummal párosító szemlélet mindenesetre reá vall. A szöveget, a ké•560