Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Koszorús Oszkár: Győry Vilmos

akikről azt hitte, hogy olyan verseket tudnak írni, amellyel felrázzák a nemzetet. Tanítványait a magyar haza, a nép és a magyar nyelv szeretetére nevelte. Olyan időben gyűjt maga köré fiatalokat Horváth, amikor a magyar nemzet a legszebb reményeit igyekszik valóra váltani, amikor történelme legragyogóbb lapjaitakarja megírni. Horváth dolgozószobájában három társával együtt írogatnak, verseket és prózát egyaránt. Ha a mértéket megüti amit írnak, néhány nap múlva a sajtó is közli, mert nemcsak a maguk számára ímak. A triumvirátus, Dalmady Győző, Szokoly Viktor és Győry Vilmos, tagjai mind irodalmárok. Szokoly írja visszaemlékezéseiben Gvőryről: „hangyaszorgalmú és ritka gyorsfelfogású ifjú, tanult mindent, amire alkalma nyílt, szeretett festeni és szívesen fuvolázott". Másutt így ír: „A verseket hármunk közül legkönnyebben Győry írta, legmagvasabban Dalmady, én homlokom verejtékével jutottam egy-egy strófához." 1855-ben beiratkozott a jogi karra. Egyik barátjához intézett levelében ezt írja: ..Egy fél év elegendő volt ahhoz, hogy meggyőződjem arról, hogy a jogi pálya nem nekem való. Belőlem bizonyára a világ legügyetlenebb és leglágyabb szívű ügyvéde vált volna, ha idejekorán észre nem veszem, hogy kedélyemmel sokkal inkább megegyező a lelkészi pálya." Időközben szülei Hódmezővásárhelyre költöznek, ahol édesapja magán leányneveidét szándékozott felállítani, ez azonban nem sikerült és így olyan kétségbeejtő helyzetbe kerültek, hogy továbbtanulásról szó sem lehetett. Szinte azt lehet mondani, kapóra jött az alkalom, amikor Dessewffy Ottó földbirtokos házánál nevelői állást vállalhatott, mert ezzel nemcsak magát tudta fenntartani, hanem szüleit is tudta segíteni. Fél évi nevelősködés után 1856-ban Pestre kerül, az akkor újonnan keletkezett protestáns teológiára. Neves tanárok tanították: Székács József, Török Pál, Ballagi Mór. Tanulmányait szorgalmasan, lelkiismeretesen végezte, de ennél sokkal többre vágyott. Minden szabadidejét művelődésre fordította. Rajongásig szerette a magyar irodalmat, s hogy látóköre minél szélesebbre táguljon, nyelveket tanult, érdeklődéssel fordult a művészetek felé is. Bensőséges kapcsolata volt Thaly Kálmánnal, később Mikszáthtal, Jókaival és az irodalom más jeleseivel, akiket nemcsak ő becsül meg, hanem akik a benne rejlő értéket is megbecsülik. Szegénysége most is arra készteti, hogy drága idejét magántanítványok oktatására pazarolja. Tanulmányai befejezése után két fiatalember, Tihanyi Ferenc és KonkolyThege Miklós, mentoraiként Berlinbe utazott. Az itt eltöltött időt arra használja fel, hogy a német, francia, olasz nyelv mellett szanszkritul is tanul. Berlinben egy évet tölt és szoros barátságot köt Zsilinszky Mihállyal és Benka Gyulával, de a barátság szálai fűzik német, lengyel, francia, olasz, orosz és angol fiatalokhoz is. Németországból átlátogat Franciaországba is, és megismerkedik az akkori szellemi élet fellegvárával, Párizzsal is. 1861-ben Berlinben éri utói Székács József szuperintendens hazahívó levele, amelyben maga mellé rendeli szolgálatra, Pestre. Pest közönsége felekezetre való tekintet nélkül örömmel fogadja a fiatal költő-papot, akinek verseit és elbeszéléseit az újságok és folyóiratok rendszeresen közölték. Székács „az ország papja" volt, tudós, nagytekintélyű ember, aki maga előtt '277