Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Áprily Lajos Szeghalmon

érdemes kiváltani, mert jelentékeny összeget kell érte fizetni. Takarékosság a jelszó az egész vonalon; rengeteg pénzt emésztett fel ez a nagy változás, nem tudom mikor fogjuk kiheverni. örvendek, hogy elolvastad drámácskámat. Az erdélyi kritika nem túlságos jóindulattal kezelte. Reményik Sándort kivéve. Néhány emberrel, akinek a véleményét tisztelem, elolvastattam a megjelenés előtt (Olosz, Kádár, Molter, Kucz) s a véleményük megnyugtatta mindenkori kicsinyhitűségemet, hogy talán mégsem volt hiábavaló fáradság ezt a legnagyobb poémámat kialakítani magamban s azután az írógép-papiroson. De mert ma Erdélyben néhány tudatlan (indokaimat nem ismerő) ember beállítása következtében népszerűtlenné lettem, a régi hangú kritikák elmaradtak. Akik eddig hozzászóltak az íráshoz, azok sem tudiák a távozásom által keltett érzésektől különválasztva látni. Sebaj. Soha életemben senki kritikáját nem rendeltem meg, mint ahogy sokszor mások tették az én szerkesztőségemen keresztül. A Te véleményed ezért esik jól, mert tudom, hogy befolyásolhatatlan ember vagy s a klasszikus mezőkön sem járatlan. Tudom, hogy ahhoz a generációhoz tartozol. amely a volt tanáraihoz is tud elég szigorú lenni. Majd ha nálatok leszek, beszélünk még a darab sorsáról. Milyen lesz a szeghalmi közönség? Mit olvassak fel. hogy szereplésemnek valami értelme legyen? Megköszönném, ha erre nézve adnál néhány tanácsot. A viszontlátásig szeretettel köszönt, Erzsike kezét csókolja Lajos" Budapest, 1929. november 12. A levélre azonnal válaszoltam, tájékoztattam az estély várható közönségének társadalmi összetételéről és szellemi színvonaláról, reá bízván az előadandó versek kiválasztását. November 30-án a délutáni vonattal érkezett Szeghalomra. Természetesen vártam az állomáson, s úgy 6 óra lehetett, mikor a lakásomra érkeztünk. Akkoriban az azóta már lebontott kis Péter András-féle cselédházban laktunk, az iskola udvarán, a gimnáziumi épület szomszédságában. Mikor feleségem az ajtóban állva fogadta, szerető szívvel ölelt meg mindkettőnket, aztán mosolyogva kérdezte tőlem; „Nem evett meg a vad ezen a vad réten? Ezt a „Toldi" hangulatot rövidesen a „Családi kör" hangulata váltotta fel, mert „nem késett a jó háziasszony" ízletes vacsorát tálalni a kedves vendégnek. Az estélyen Áprily még az ünnepi beszéd előtt felolvasta néhány szép versét, melyeket a hallgatóság sokáig tartó, meleg tapssal fogadott. December 1-én. Ikrich Arnold közjegyző látott ebédre hármunkat, akit Áprily már ismert enyedi közjegyzőjelölt korából. A délutáni vonattal aztán visszautazott Budapestre. Második látogatását az elsőtől több, mint két évtized választotta el. Visszaemlékezésemnek nem célja e nehéz évek ismertetése. De annyit az érthetőség könnyítésére el kell mondanom, hogy a második világháború leányát özveggyé tette, legkedvesebb unokájától megfosztotta, nagyobbik fiának, — ki Jancsó Adriennet, a kitűnő előadóinűvésznőt vette feleségül — családi életét teljesen szétzilálta, ő maga, pedagógiai pályáját befejezve nyugalomba vonult, s az esztendő nagy részét Dunabogdány és Visegrád között, a hegyoldalban épített villájában töltötte. Meghalt unokájának, Annácskának sírját a debreceni temetőben gyakran felkereste, s így került sor szeghalmi látogatásaira. Levélben hívtuk fel a figyelmét arra, hogy ha a Dunakanyartól eljön Debrecenig, akkor rövid már az út Szeghalomig. Jöjjön át hozzánk, s töltsön nálunk annyi időt, amennyit dolgai engednek. Hamarosan ezt a választ kaptuk: „Kedves Erzsike és Károly! Mármár arra készültem, hogy idecsábítom Károlyt egy kis beszélgetésre. Közösen írt levelezőlapotok eldöntötte a kérdést. Július 23-án, vasárnap reggel útrakelek. A délutánt a debreceni temetőben töltöm, majd fél hat óra tájban vonatra ülók, és este 9 órakor leszállok a szeghalmi államáson. Egy-két napot nálatok töltök, s utána átevickélek a koradélutáni vonattal Gyomán keresztül Mezőtúrra. Benkő Gyulának kezdettől az a terve, hogy Károly is velünk tartson azon a túzok-kiránduláson. A Károly tanfolyamkezdő 27-i dátuma azonban ezt aligha teszi lehetővé. Közérzetem nem jó, s ezért én sem biztatom túlságosan Gyulát azzal, hogy elmegyek vele arra a másik „vad rétre" túzokokat lesni. Kis 10* 147