Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913
7 már mindegyik „Forkert bácsinak“ szólítja. A jóízű vacsora csak növeli „Forkert bácsi“ népszerűségét, akit (jóízű szász ember) aztán az egész kiránduláson sokat emlegetnek. Vacsora után kényelmes szállásunkon gyorsan elhelyezkedünk. Sietünk elaludni, mert 6 órára már meg is rendeltük a reggelit. Piros pünkösd hajnala kissé borongósan köszönt ránk. Jól mondtam, hogy hajnala, mert csapatunk nagy része igazán már hajnal óta fenn van. Mire mi felkelünk, akkor már sorra magyarázgatják a fiúk, hogy merre van ez, meg az a látnivaló. Jó, hogy hat órára reggeli vár bennünket, mert ez legbiztosabban összegyűjti a csapatot. A jóízű bivalytejes-kávé pompás reggeli, csak egy baja van : nagyon rövid ideig tart, míg élvezzük. Nehány perccel hat óra után nekiindulunk a városnak. Első utunk a Cenkre visz. El kell haladnunk az 1420-ban épült városháza mellett, melynek érdekessége, tipikus középkori stílusa megállít bennünket, hogy az 500 éves házat megbámuljuk. Nemsokára továbbsietünk, mert a Cenk megmászása nagyon izgatja a csapatot. A sétatéren áthaladva, pompás, árnyékos szerpentin-útra jutunk, amely azonban nem biztat elég gyors feljutással. Legjobban szeretnénk keresztülvágni az erdőn s a meredekebb, de rövidebb utat választva felsietni a hegytetőre. Csakhogy az útról való letérésről hamar leintenek s nekünk meg kell elégednünk azzal, hogy gyorsított menetelésben vonúlunk felfelé a hosszabb, kanyargós ösvényen. „Fiatal a darú!“ A gyors menetelést nem lehet sokáig bírni. Hamar belátjuk, hogy a lassú járással többre megyünk, azért ezentúl csendesebb tempót tartva be, tesz- szük meg a hátralevő utat. A fáradságtól kissé lihegve érünk a szépen gondozott hegytetőre, ahol a fenséges kilátás hamar elfelejteti velünk az út nehéz voltát. Előttünk fekszik Brassó sűrűn épített házaival, tipikus főterével, melyen érdekesen áll őrt magányosan az öreg városháza. A fekete templomot a házak sűrű gyűrűjétől nem láthatjuk eléggé, de annál érdekesebben bárnál ránk a szemközt levő dombról Brassó fellegvára, mely most már a vidéket legfeljebb a rablóktól védi meg, mióta börtönné alakították át. A várost körülövező falak sem teljesítenek már szolgálatot, legfeljebb
