Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
76 A XVIII. század második felében Bogsch Jakab rektor új tan- és órarendet ajánlott az iskola számára, de már két év múlva eltávozott. Utódja Chrastina Illés, a jeles természettúdós lett. A ratio educationis értelmében félévenként a főigazgatónak küldött jelentések szerint (az 1777—1787. évekből) Lőcsén ugyanazokat a tárgyakat tanították, mint más ev. gimnáziumokban.318 Csak az az érdekes, hogy már Bogsch idejében nem követelték többé oly szigorúan a naponkénti templomlátogatást, mint azelőtt. Ez is épúgy, mint a tanterv, annak a jele, hogy a lőcsei iskolába is behatolt a felvilágosodás szelleme. És alig tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ennek térfoglalásához nagyban hozzájárúlt Chrastina rektor (és másoknak) külföldi iskolalátogatása, aki Jenának és Aldorfnak hallgatója volt oly időben (1763.), mikor ott a rationalismus már javában cl volt terjedve.319 Az ev. iskolákban tehát a XVIII. század elején az előző században itt-ott jelentkező pietismus hatalommá lesz. Határozottan és tudatosan fellépett Pozsonyban. De érvényesült a többi ev. iskolákban is; tanrendszerük és tankönyveik mindenütt elárúlták befolyását. A század második felében, különösen annak vége felé azután a rationalismussal és avval karöltve a paedagogiai realismus terjeszkedésével találkozunk, amely főleg a természettudományok felkarolásában is jelentkezik. És ha nem csalódtunk, megvolt hazánkban az újhumanismus paedagogiai iránya is. A rationalismus képviselőit felismertük Pozsonyban, Sopronban és Selmecen és befolyása a többi iskolákban is a legnagyobb valószínűséggel feltételezhető. Az újhumanismus képviselőjét Magyarországon legalább a pozsonyi Stretskó Jánosban véltük felismerhetni. Ha meggondoljuk, hogy e férfiak, kik ezen irányokat nálunk képviselték, legnagyobbrészt külföldi egyetemeken végezték tanúlmányaikat, még pedig oly helyeken, ahol ezen irányok épen virágoztak, világos, hogy azok a külföldi iskolalátogatás révén honosodtak meg hazánk ev. iskoláiban. Az erdélyi evangélikusoknak a szatmári béke után még jó időre volt szükségük, hogy a kurucháborúban szenvedett sebeiket kiheverjék és elszegényedett, megtizedelt népük megint magához térhessen. Ezért a XVIII. század elején iskoláik az általános hanyatlás képét mutatták. De az áldásthozó békét ezután sem élvezhették teljesen, mert most megkezdődtek Erdélyben is az ellenreformáció zaklatásai, azután a külföldre menés megtiltása. Végül II. József uniformáló törekvései az ő intézményeiket is fenyegették és különösen iskoláikat támadták meg létükben. 318 V. ö. Kupec. L. i. ni. 45. i. 319 Szinnyei i. ni. II. 61. 1. Haan i. ni. 73. 1.
