Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-10 / 229. szám
2 BÉKÉS 1937 október 10 ben érte el, amikor a közepes minőségű szántó ára nem volt több 400 pengőnél. Két évvel ezelőtt 1934 év végén kezdődött meg a földárak lassú javulása s ma már Gyulán közepes minőségű földért 600 —700 pengőt adnak, inig az első osztályú földek ára 1200 pengő körül mozog kisholdanként. Természetesen legértékesebbek a városhoz közel, kövesut mellett fekvő, sziktől mentes földek, mint például a Szentpálfalva és Máriafalva közelében a Fehér-Körösön innen fekvő ökörjárási szántók, a Dobozi kövesut melletti szeregyházi földek, Sándorhegy és Farkashalom elején fekvő szántók. Magas a földek ára még Gyula—Eperjesen is és az Élőviz-csatorna mellett elterülő öntözésre alkalmas szántók. Legolcsóbbak a szabadkai és pejréti szántók egy része, ahol sok a szik és csattogó. Közepes árral birnak a Sióréten fekvő földek Gyulán tehát a földárak emelkedése seholsem haladta meg a százszázalékot és igy, amennyiben tovább tart a mezőgazda ság kedvező konjunktúrája, további áremelkedés várható a gabonatermelésre alkalmas földeknél. Kályhát kokszot, tojás brikettet, Tűzhelyet, darabos szenet Vasat, drótot, szeget és minden gazdasági gépet Cementet, festéket és meszet olcsón csak 1087 3-9csv EMHŐNÉL, vehet! m----------------------------------- 1 Em elkedett a fa- és szénszállítás szeptember hónapban Gyula megyei város máv. állomásfőnökségének adatai szerint ez év szeptember hónapban Gyula állomására befutott 167 és fél vágón tűzifa és 101 vágón szén. Ha a fenti számokat összehasonlítjuk, az elmúlt év hasonló időszakában a vasúton leszállított fa- és szémmennyiséggel, úgy az emelkedés a tűzi fánál a legnagyobb: több mint száz vágón, mig a szénnél tizenöt vagon körüli az emelkedés. Reméljük, hogy a tüzifaszállitás tempója októberben növekedni fog, mert csak igy remélhető a tüzifaellátás sima lebonyolítása. BESZÉLŐ Most jelent meg dr. Ilyefalvi I. Lajos szerkesztésében Budapest székesfőváros 1937. évi statisztikai évkönyve. Ezek a könyvek már valóságos fogalmak a szakirodalom terén. De nemcsak a szakember forgatja nagy élvezettel, hanem a laikus számára is van nagyon sok érdekes mondanivalója, ha nem sajnál az ember egy-két percet rászánni, hogy a sok- rubrikáju lapok mondanivalóit meghallgassa. Itt — sajnos — nincs rá terünk, hogy részletesen foglalkozzunk a könyv adataival és csak igazán nagyjából említünk mrg egy nehányat mutatóba. Még csak azt sem tehetjük meg, hogy rendszeresen ismertessük az adatokat, mert már az is sok helyet venne igénybe. Elárulják a lapok, hogy Budapesten 1,060.43! ember élt 1936 év végén, ebből 486.606 férfi és 573.825 nő. Tehát több a nő, mint a férfi. Életkoruk is hosszabb a nőknek, mert mig a férfiaknak átlag csak 18 % -a él 50 -80 éves korban, addig a nőknek 20 6 % a. Nyolcvan éven felüli korban 0.4 % férfi él Budapesten, nő 0.7 %• 1936. évben 2081 egyén vándorolt be Budapestre, ebből 391 izraelita és felekezetenkivüli, a többi keresztény. Egyik Összehasonlító táblázatból megtudjuk, hogy Budapest 19.391 hektárnyi összterületéből SZÁMOK 4660 há szántóföld, 3074 há kert, 1154 há rét, 634 há szőlő és 1857 há erdő. A legnagyobb területe Debrecennek van, amennyiben 95 691 hektáron terül el, utána Kecskemét következik 93.937 hektárral és Szeged 81.602 hektárral. Érdekes adat a munkásság foglalkozását illetően, hogy 1934 ben az ipari munkanapok száma 23,940,000 volt és ezért kifizettek fizetésben és munkabérben 173,! 22.0 0 pengőt. Az ipari üzemek 41,191.000 pengő értékű világító és fűtőanyagot használtak fel. A főváros gyomra hatalmas állatáldozatot követelt. A közvágóhidakon a múlt év folyamán levágtak 42.587 szarvasmarhát, összesen _ 142.878 apróbb marhát, (borjú, birka, bárány, kecske) 624.962 sertést, malacot. A húsfogyasztás ebben a két kategóriában a múlthoz viszonyítva csökkenést mutat. A lóhusfogyasztás ellenben emelkedik, amennyiben az '935. évi 1,044.381 kg. elfogyasztott lóhusáruval szemben 1936. évben 1,374.773 kg fogyott el. És igy folytathatnánk kulturális, népegészségügyi, közgazdasági, stb. téren az adatok isin ertetését, terünk azonban, mint már jeleztük, korlátokat szab. Az érdeklődök mindössze egy pengő vételárért szerezhetik be az értékes tudományos munkát Szépül Gyula« mint kereskedőváros Az utóbbi időben kellemesen vehettük tudomásul, hogy a gyulai kereskedők is tudatában vannak annak, hogy a megfelelő, komoly reklám ma már elengedhetetlen feltétele a helyes kereskedelmi tevékenységnek. A reklám ma már nem csalogatás, hanem inkább csak a figyelem felköltése. Ennek a reklámnak egyik legcélravezetőbb és leghelyesebb formája a kirakat. Ma már valósággal művészetnek számit a jó kirakat, ahol Ízléses sőt gyönyörködtető formában mutatja be a kereskedő áruit. A modern kirakatrendező a tehnika legújabb vívmányait: fényhatásokat, kirakatformát, elrendezést illetőleg — állítja 1 be céljai szolgálatába. Az ízlésen és szemlél tetőségen kívül fontos kelléke a kirakatnak az őszinteség, hogy i. i. az üzletben is megkapható legyen az, amit a kirakat hirdet és pedig ugyancsak ízléses formában legyen az üzletben is tárolva az áru. A kirakat tulajdonképpen az üzlet folytatása. Az árakat illetőleg is tájékoztatást kell, hogy nyújtson a kirakat. Ezeket a szempontokat teljes mértékben érvényrejuttatja az a két kereskedő, akinek a kirakatai méltán dicsekedhetnek azzal, hogy most uj formájukban valóságos látványossá gai lesznek Gyula városának. Ugyanezt mondhatjuk a két üzlet belső berendezéséről is. Veres Lajos divatárukereskedése és Tisch Er- I nő női és férfi szabósága és ruharaktára méltán viselhetik a legszebb gyulai üzletek nevét a maguk nemében. Mindkét helyen az ízlés és a szolidság az üzleti elv. Nem akarnak olcsó vásári sikereket elérni. Üzleteikben csak elsőrangú minőségű árut tartanak és szigorúan szabott árakon árusítanak. Gyula úri vásárló közönsége már rájött, hogy jól csak ott vásárolhat, bizalommal csak abba az üzletbe mehet el, ahol nincs alkunak helye. Az is egyre jobban elismert elv kezd lenni, hogy nem az az olcsó, ami annak látszik, hanem ami jóságánál, tartósságánál fogva meg is éri azt az árat, amit érte kifizettünk. Ebben a tekintetben pedig mind a két cég garancia. Ez a két üzlet mai formájában megállná a helyét nemcsak Budapesien, hanem bármely fővárosban. Ezt annál nagyobb örömmel regisztráljuk, mert mindkét üzlet portálja és belső berendezése gyulai iparosok tudását dicséri. De megemlítjük itt Willi János háztulajdonos megértését is, aki látva, hogy milyen nehézségeket okozott a Tisch cégnek a tűzkár, a maga részéről azzal ment segitségáre, hogy a külső portált megcsináltatta és most mindkét cég teljesen uj formában és raktárral várja vevőit, akik bizonyára ezentúl is kitartanak azok mellett, melyeket eddig is megbízhatóknak ismertek meg. Marika Szász Erzsébet. Még most is, mintha látná a szalviák előtt! Fáradtan tűzött már az októberi nap ! — Ott álltak némán, meghatottan, kicsiny keze övében nyugodott. Szemük sem rebbent, nehogy mozgása megállítsa vagy megmásítsa álmaik varázsütemét. Mindenütt csend, béke, csak sziveik vertek, dobogtak hevesen. Odabenn valami fájt, érthetetlenül sajgott, zakatolt. Megfoghatatlan érzésegyveleg keringett a piros szalviák körül. Régen volt, de Marika nem felejtett, emlékszik most is hűn reá. Hallja még most is, fülében visszacseng a hang, a ritmus és az érzelmek egyaránt. „Búcsúzni jöttem Marika, ne feledjen, Isten vele ! Istenem, mennyi rezgés szállt belőle és mennyi mindent megzavart! Marika arcán könnyek peregtek. Sirt. — Csukló zokogása a férfiszivben is visszhangra lelt. Gyöngéden, szépen vigasztalta, mesélt neki, mint gyermeknek szokás, ha legszebb játékán kesereg. „Visszajövök én Marika, ne sírjon nincs most háború, nem visznek ágyú, gépfegyver «lé! — Tanulni megyek, tapasztalni, külföldi útra csak. — Meglátja négy év hamar elröpül, viszontlát ismét a szalviák előtt“. Igen, itt mondta mind ezt, könnyen kedvesen, nem befolyásolta csak a szerelem. Marika is felelt, tudja jól, sóhajba fűlt minden . szava. „Ki tudja mi lesz, látoin-e még ? Négy esztendő bár a végtelenbe röpke pillanat, mindent ledönthet, megsemmisítheti álmainkat“. „Az álmot igen, de a valón nem változtathat semmi sem“ válaszolt a férfihang s Marika hitte minden szavát. Emléket is kért búcsúzóul... Régi regényes hősökről beszélt, kik csatára indulás előtt arájuk piros virágját tűzték szivük fölé .. . Neki sem egyéb, csak ilyen kellett s Marika adott egy szál szalviát. — Egy levelet róla leszakított, hogy maradjon emlék neki is. — Azóta féltve őrzi kincsét, megfakitotta az idő, de mégis létezik, megfogható, mint kedves fájó érzéstöredék. Imakönyvében százszor megtekinti, reácsókolja bánatát. — Miért, hogy elmúlt s vissza nem tér, nem volt való, csak álomfoszladék ? — Uj kép előtt áll csupán a régi keretet ismeri. Tudta ő jól már akkor is, hogy ez a búcsú végleges lehet. A női szív mindent megérez, azért fáj jobban, mint a másiké. — Marika várt — bensejében ezernyi apró kételyek. „Külföldi mezbe öltözötten, vájjon sze retni fogja még? Nem lesz neki gyermekes ábránd diákszerelem az egész? Mi lesz vele, ha uj szint öltve nem ismer rá a régi ideál ? Ha el sem jön, ha meg sem nézi, vagy talán már mást szeret? Az idő telt s a négy esztendő eloszlott, mint a buborék. Tavasz volt, hajnal indulás; tündéri színben állt a kert. Kéjelgő, apró kis virágok nyíltak, pompáztak s illatuk szállt lepkeszárnyakon tova. Napfény, kacagás, élet mindenütt; Marika szive is újraéledt, mosolygott, játszott, énekelt. Az éjszakákat ébren nézte, csillagok között elmerült. A holdsugárban látta önmagát. Beszélgetett magában csendben, készült, várt, izgult sirt — majd hosszan nézett szótlanul. — Akkor is ott állt, mikor bejött „ahol elhagyta azelőtt.“ Kicsinyke kertben dobogó szívvel, kezében egy kis emléktöredék. Magában sokszor elképzelte, regényesnek látta, a találkozót. A kezét fogta, ismét beszélt hozzá, mint akkor régen a szalviák előtt. Milyen kár, hogy az még nem puoslott, szinte bántotta a tarka egyveleg. — Pedig az illet most ide, hisz tarka volt az érzés odabenn. Egészen más, mint akkor ősszel, újabb, modernebb, színesebb, küldöldi képek, álmok járták a hazatérő ifjút, zavarták, űzték uj és érdekes felé Szűk volt a tér, kevés a leány, más volt a lélek teljesen. Marika csak a külsőt nézte, nem látta a megalkuvást. Szerelmes szivü kis leányt nem érdekelte más egyéb, lángolt benne a régi érzés, mig a másikból kialudt. Csak később eszmélt, mikor elment, mikor éjszárnya hozta álmait. Nem szőtte át aranyfonállal, valóság volt, nézte, elmerült benne hosszan, csendesen. Valahogy másként várta, jönni, szerelmesebben, lángolón. Majd eztán, — fáradt volt talán — elhessegette gondolatait. A napok jöttek, múltak nap után, órák, percek, pillanatok szálltak tova. Fáradság eltelt, s minden magyarázható elenyészett, Marika tisztán láthatott. A napi órák, látogatások már csak percek lettek, pillanatok, nem ért rá, nem időzhetett a kicsiny kertben az ifjú. Gondolatai másfelé jártak, kalandoztak, vágytak messzire. Idegen égbolt, idegen légkör csábosán hivta, csalogatta vissza, négy év teremtett más otthont neki. Mindaz, mit hosszú gyermekes évek, boldog napsugár csókja szült, elmúlt, bárányfelhőként eloszlott- elvitte a végtelenbe, rövid röpke pillanat. Marika ott áll a szalviák előtt. Búcsúzik újra csendesen. Észre sem veszi, hogy a szalviák dércsipve, busán intenek. Megértik őt, hisz őket is tönkretette egy röpke pillanat.
