Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-04-14 / 30. szám
LXVII. évfolyam 30. szám Vasárnap Gyula, 1035 április 14 Előfizetési árak : Negyedévre : Hely ben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre flzeteiidÖ R'R'FTh'Q ijJLyJ\jDÖ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán. Városház-utca 1. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő : liOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Háromnegyed óra alatt véget ért a képviselőtestület pénteki közgyűlése. (A „Békés“ munkatársától.) Varga Gyula dr. polgármester a város képviselő- testületét folyó hó 12-én délután fél 4-re rendkívüli közgyűlésre hívta egybe. A közgyűlés elé mindössze 22 pontból álló tárgy- sorozat került, elejétől végig mind szürke, adminisztrációs ügyek, úgy hogy a közgyűlés anélkül, hogy egyetlen érdemi felszólalás is történt volna, alig háromnegyed óra alatt már véget is ért. Amikor Varga Gyula dr. polgármester a közgyűlést megnyitotta, mindössze huszonötén voltak a teremben. Mielőtt a tárgyalás kezdetét vette volna, az elnöklő polgármester felkérésére Szenikeresstlnj Tivadar elmondta a Hiszekegyet. Utána bejnlentette Varga Gyula dr., hogy a város vezetőségéhez egy több aláírással ellátott indítvány érkezett, ( A „ Békés"1 munkatársától.) A Bárdos és környéke rendezési munkálatai, amint az köztudomású, már a mult év folyamán megindultak. A nagyszabású és városszépitési, s amelyben azt kérik az aláírók; hogy a heti és országos vásárokat, ha azok napja ünnepnapra esnék, hétköznapon tartsák meg. A kérelem ügyében, bár az már régebben beérkezett, még mindég nem lehetett döntést hozni, mondta, mert a kérdés elbírálásánál a különféle érdekeltségeket is mind meg kell hallgatni s azok kívánságainak és érdekeinek figyelembe vételével s az esetleges különböző szempontok összehangolásával kell határozni. Ennélfogva, bár már az a hir terjedt el, hogy a Nagypéntek napjára esedékes piac már nem pénteken, hanem szombaton lesz, a heti és országos vásárok napjai egyelőre a régiek maradnak s igy a pénteki piac is meg lesz tartva Nagypénteken. Néhány érdekesebb pontját a tárgysorozatnak lapunk más helyén ismertetjük. főként közegészségügyi szempontból felbecsülhetetlen értékű munka szinte a felismer- hetetlenségig átalakította a környéket. Eltűntek a nádrengetegek, eltűnt a mocsár, . egészségtelen kipárolgásaival s rajzó szunyo- gaival, melyek a környéken nem egy emberbe oltották be a váltóláz betegségét. A kulturált város testén a Bárdos mocsárvilága, mint valami őskori maradvány, feküdt végig, s osztotta a városrészt két részre, úgy, hogy a mocsár két partján lakók a nádtól és a körgáttól még csak nem is láthattak át, hiába laktak csak kiáltásnyira egymástól. A mederrendezés ezt megszüntette. A Bárdos két partján álló házak között most egy szépen planirozott terület fekszik. Középen folyik benne szabályos partok között a Bárdos, ké^ oldalt pedig, részben gyümölcsöst, részben pedig konyhakertészetet létesítenek, mivel öntözés szempontjából a két part ideális fekvésű. A Bárdos végében, az elgondoláshoz híven, halastavat létesítenek s a tó mederásási munkálata a hét végén már meg is indult. A halastó körülbelül 6000 négyzetméter területű lesz s vizet a Bárdosból fog kapni. A kórház szennyvize egyelőre még a város szélében folyik s közvetlenül a Bárdos vízrendszerébe kapcsolódik, a város azonban már átirt a kórházhoz és kérte, hogy a szennyvizet a deritőteleptől vezessék ki a körgáton kívüli vízlevezető árokba s az uj körgátban építendő zsilipen keresztül vezessék be, tartós oxidáció után a Bárdos vizébe. A régi körgátnak egyébként már nyoma sincs a Galbácskertben.. A körgát anyagát elhordták planirozásra, úgy hogy most már a városnak ez a része is kulturált helység Megkezdték a Galbácskertben a városi halastó mederásási munkálatait. T A RC A Gyulai régi követválasztások. Visszaemlékezés az 1878 évi Wenckheim — Krivácsy képviselőválasztásra Irta: KÓHN DÁVID. Ez a legkedélyesebb, legmulatságosabb választás, aminőhöz hasonló nemcsak Gyulán, hanem Nagy-Magyarországon sem volt soha. A Deák Ferenc és Tisza Kálmán vezérlete alatt álló jobb és balpárt tudvalevőleg 1875-ben fúzióra lépett, aminek következményéül alakult a szabadelvű párt, amely báró Wenckheim Béla, majd egy esztendő múlva, Wenckheim Bélának, ő felsége személye körüli miniszterséget vállalása folytán Tissa Kálmán miniszterelnöksége alatt intézte az ügyeket és amely párt uralma csaknem három évtizedig tartó volt az országban. Békésvármegye minden választókerülete, köz tűk Gyula városa is, úgy 1869 ben, mint 1872-ben kizárólag balpártiakat, igy tehát a Deák párt egyetlen képviselőt sem küldhetett az országgyűlésre. Az 1872-iki választások lezajlása után gróf Lónyal Menyhért miniszterelnök ezt a tényt neheztelőleg is hányta szemére a Deák pártklubban Tomcsányi József békési főispánnak, aki különben a párt egyik legtekintélyesebb tagja és főispáni tisztéből kifolyólag a főrendiház alelnöke is volt és ha képes ;s lett volna — noha nem lett volna rá képes — de előkelő egyéniségénél fogva hajlandóságot sein érzett az alkotmányos küzdelemnek hatalmi beavatkozással és erőszakkal gátat vetni, érthető zavarában nem talált szavakat Lónyai szemrehányásaira. De Wenckheim Béla segítségére sietett Tomcsányi- nak azt mondva Lónyainak: „hja Menyus, ezen nincs mit csodálkoznod, 48 előtt sokkal jobban megdolgoztuk mi Józsival Békésvármegyét, semhogy onnan még ma is mameluk képviselők küldésére számíthatnál.“ Wenckheim Béla és Tomcsányi tudvalevőleg 48 előtt a vármegye liberális, sőt mondhatni radikális érzelmű férfiai voltak. A fúzió után gyökeresen megváltozott a helyzet. A vármegye jobb és balpárti vezérférfiai a köztük csaknem évtizeden át folyó ádáz küzdelmet beszüntették; meg kell állapítani ugyan, hogy a Deák pártiak, akiknek hosszú időkön át sok keserűséget kellett nyelniük, nem valami nagy lelkesedéssel, annál kevésbé, mert a szabadelvű párt irányítása és vezetése a baloldaliak kezébe csúszott. Az 1876-ban elhalt Tomcsányi után Beliczey István ült a főispáni székbe. Ő irányította az 1878-i választást és az volt a törekvése, hogy a Deák párt sebeit, amelyeknek különösen Gyulán éppen ő volt a főokozója, lehetőleg behegessze. Ez a célzat okozta, hogy akit kilenc esztendővel azelőtt ő buktatott meg, ezúttal nagyon szívesen fogadta az eszmét, hogy Wenckheim Frigyest, néki mintegy elégtételül, válasszák meg most Gyula város kép viselőjéül. Ez a vágy, a Gyula városát sújtott számos mellőzés és csapás után, mondhatni elementáris erővel nyilatkozott meg az egész város közönségében és annak megvalósithatása, minden kételyen felüli bizonyosságnak is számított. Tévesen irom azonban, hogy az egész város közönségében. Az újvárosi rész ugyanis nem ment bele a fúzióba, sőt nemcsak fenntartotta baloldali elveit, hanem még meg is erősödött bennük. Nevezetesen balközépből, ami addig volt, áttért a SzelA baloldalra, vagyis — mint akkor nevezték — a negyvennyolcas pártba, és pedig még fokozatosabb lelkesedéssel, mint ahogy azelőtt bal- középi volt. Valamennyi többi városrész hangulatát ösmerve, azzal tisztában voltak azonban, hogy győzelemre semmi kilátás sincsen, mert a gróf megválasztása ezúttal teljesen bizonyos. Csupán arra szorítkoztak tehát, hogy egyrészről az egyhangú választást megakadályozzák, másrészről és főleg pedig, hogy jövőre való tekintettel a 48-as pártot Gyulán megalakítsák. Miután pedig a volt baloldal intelligenciájához tartozók valamennyien az uj szabadelvű párthoz csatlakoztak és velük szembefordultak, az újvárosiak egymagukban tartották meg a 48-\s párt alakuló ülését és pedig Végh József belvárosi, most Vilii János tulajdonát képező háza udvarán és elhatározták, hogy levelet imák Irányi Dániel, a 48-as párt országos elnökének, amelyben felkérik őt, hogy ajánljon ő Gyulára 48 as jelöltet, akire — bárki legyen az — rá fognak szavazni. Egyébként őszintén informálták őt, hegy győzelemre legkisebb kilátás
