Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-05 / 61. szám
LXVI. évfolyam 61. szám Vasárnap Gyula, 1034 augusztus 5 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetemRi r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi: részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Rövidesen összeül a városi parlament. (A „Békés“ munkatársától.) A legutóbbi képviselőtestületi közgyűlés óta több olyan ügy gyűlt össze, amelyekben intézkedő határozatot csak a képviselőtestület közgyűlése hozhat. Ezért Varga Gyula dr. polgármester elhatározta, hogy a közgyűlést még e hó folyamán összehívja s az elintézésre váró ügyeket vele letárgyaltatja. ügy tudjuk, hogy a legközelebbi közgyűlés az egri normával kapcsolatos ingatlan tranzakció ügyében is határozni fog. A Szeretetház eladásához és a helyette vásár- landó emeletes épület megvételéhez ugyanis (A „Békés"1 munkatársától.) Lapunk egyik régebbi számában hirt adtunk róla, hogy Gyulaváriban és a környéken igen sok csempészett szaharin kerül forgalomba. A tápérték szempontjából teljesen értéktelen „ezer-édes“-nek a szegénység körében igen nagy a népszerűsége, mert jelentékenyen olcsóbb a cukornál s ha nem is táplál, de, ahogy a nép mondja: „meg lehet vele bo- londitani“ az ételt. A pénzügyi hatóság, amely különben ezen a határrészen is igen közgyűlési határozat szükséges, mert a törzsvagyonhoz tartozó objektumokat a törvényes rendelkezés szerint csakis képviselő testületi határozattal lehet értékésiteni, cserélni, vagy gyarapítani. A belügyminisztériumból egyébként az ingatlan-csere lebonyolításához szükséges államsegély sorsáról még a mai napig sem érkezett leirat s ezért Szentes Károly főjegyző a jövő hét elején szabadságáról hazafelé jövet bemegy a minisztériumba, hogy a kérelem mielőbbi elintézése ügyében eljárjon. éberen ügyel arra, hogy illegális utón semmiféle árucikk ne kerüljön át a határon, cikkünk nyomán erélyes nyomozást indított a csempészek kézrekeritésére. A napokban Dévaványán végre sikerült elfogni egy ottani napszámost, aki csempészésért már hatszor is volt büntetve s akinél, mikor elcsípték, nem kevesebb, mint 5 kiló szaharint találtak. Sziics Vilmost úgy a falubeliek, mint a szomszédos megyékben mint notórius csempészt ismerik. Kis tételekkel nem bíbelődött, en gros űzte a csempészést s nem csinált túl nagy titkot abból, hogy törvényellenes dolgokat miivel. Szinte kacérkodott a veszéllyel s mikor most legutóbb elfogták, akkor is fogadásból hozta magával a jelentős mennyiségű szaharint. Szűcs Vilmos manipulációival az egész környéket behálózta s minden bizonnyal a Gyulaváriban forgalomba jutott szaharin is ő tőle származott. Csütörtökön ülésezik a közigazgatási bizottság. (A „Békés“ munkatársától.) Békésvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 9-én rendes havi ülést tart. A bizottság a szokásos anyagot az alispáni és a többi jelentéseket tárgyalja. Augusztusban kisgyü- lés már nem lesz, mert a kisgyülés ügykörébe tartozó kérdéseket a legutóbbi rendkívüli közgyűlés már letárgyalta. Lépfene Fövenyesen. A| Km nyesi legelőn lépfenés elhullás történt, ezért Varga Gyula dr. polgármester elrendelte, hogy az ott legelő 223 állatot újra oltsák be lépfene ellen. Az oltás 1 pengős diját a város előlegezi, a gazdáknak azonban azt vissza kell téríteni. Zár alá helyezték a békéscsabai sertéspiacot. Jánossy Gyula dr. polgármester a város területén fellépett sertéspestis miatt a sertéspiac zár alá helyezését elrendelte. A rendelet értelmében a város bel- és külterületéről sertéseket engedély nélkül kivinni tilos. Elcsípték a környék notórius szaharin-csempészét. T ARCA Szakái Lajos. Visszaemlékezés Békésvármegye aranytollu főjegyzőjére. Irta: KÓHN DÁVID. I. A múlt század vármegyei közéletének egyik legértékesebb, legszimpatikusabb alakja volt Szakái Lajos, aki egyben Gyula városának is előkelő pozíciójú, tevékeny és hasznos polgára volt, aki megörökítette nevét e város történetében. Szakái Lajos 1816. február 12 én született Köröstarcsán, ahol atyja Szakái Ferenc egy negyedszázadon át községi jegyző volt Ott született és élte alkonyát ugyanott töltötte el, hamvai is az ottani temetőben nyugszanak. Fiatal éveit, majd férfikorát is azonban Gyulán élte le, hoszu évtizedeken át köztisztelet és közbecsüléstől övezve. Halála óta csaknem hatvan esztendő múlt el és a ma élő nemzedékből csak igen kevesen ösmerték és emlékeznek már rá, Gyulán, rajtam kivül csak dr. Fol/mann János, a gyulai ügyvédi kar érdemes nesztora és dr. Zökly Iános vármegyénk arany- diszoklevelü, köztiszteletben álló főorvosa. Más senkise. Vajda Péter, a szarvasi főgimnázium orszá- goshirü igazgatójától és Oyöry Vilmos egykori orosházi evang. lelkésztől eltekintve — akiket azonban nem születésüknél, hanem itteni működésüknél fogva mondhatjuk csak magunkénak — Szakái Lajos volt és maradt mindemai napig Békésvármegye legkiválóbb poétája. Költészete kizárólag népdalok írására szorítkozott. De ezekben annyit és olyanokat produkált, hogy méltán sorakozik velük Arany, Tompa s — akinek különben testi-lelki barátja volt — Petőfi népdalai mellé De ezeket is megelőzte s igy úttörőnek mondható e téren, mert hiszen első népdalát már 1833-ban irta. Szakái Lajos elemi iskoláit a falusi gyerekekkel járta, gimnáziumra pedig Mezőberénybe, majd Debrecenbe ment, hol a nyelvészeti, költészeti és bölcsészeti folyamokat kilenc év alatt végezte. 1835-ben az eperjesi kollégiumba ment jogi tanfolyamra és ott az ifjúsági nyelvmivelő társaságnak, unokatestvérével az „Aranytrombita“ jeles szerzője Sárossy Gyulával (akivel a sors játékából, egy évben és egy napon láttak két testvér anyától napvilágot) egyik mozgató lelke és munkás tagja, egyszersmind főjegyzője is volt. A jogi tanfolyam bevégeztével, joggyakorlaton először Debrecenben a kerületi, majd Pesten a királyi táblánál összesen négy évet töltött. Az 1839- iki országgyűlésen pedig báró Wenckheim Béla, Békésvármegye követe oldalánál mint magánirnoka, nem annyira a szokott diktatúrái másolással, mint a kerületi és országos ülésekről magánjegyzetek és rendes napló vitelnél megbízva működött. A pozsonyi országgyűlésen tartózkodása alatt irta legsikerültebb népdalai egyikét: a „ Megkövetem a téns nemes vármegyét, hallgassa meg egy szegény lyány kérését“ kezdetüt, amely a vidéki és tájszinezettől egészen ment s tisztán lélektani motívum körül forogva legszebb dalainak egyike. Ugyanott a Legátust, egyik kitűnő példányát a naiv dalnak, a Ragyás legényt, Szőke leányt, Menyasszonyt stb. megannyi szép és sikerült dalt, amelyek csakhamar elterjedtek, átmentek a nép ajkára s könnyűségük, természetes folyásaik és népies zamatuk által az irodalomban is méltó feltűnést keltettek. Erdélyi János, a már akkor kitűnő aestetikus és költő, a népköltészet különös kedvelője s ismerője 1842-ben Szakái Lajost, régi barátját, Gyulán meglátogatta. Az egyszerű költőt, aki a nép között élve és magát azzal egészen azonosítva, igénytelenül költötte egyszerű szép dalait, válogatott dalai kiadására ösztönzé. Pedig ez az ösztönzés nem könnyű feladat volt Szakái ugyanis hihetetlenül szerény ember volt. „Nekem nem kenyerem, nem is tanult mesterségem a versírás, de sőt életemben azzal egészen ellenkező közhivataloskodás, majd gabonakereskedés volt és ma is a foglalkozásom — írja 1868-ban, — bár ifjúkoromban nem egyszer próbáltam erővel is visszatartani magamat a versírástól. Mindezek dacára élt mégis bennem egy erősebb hajlam, egy természetes ösztön, amely bizonyos életmozzanatok és viszonyok szellemi hivatása alatt bennem meleg szenvedéllyé fokozódván, Írnom és Írnom kell, mert nem írnom teljes lehetetlen. írnom kell, még pedig népdalfélét, mert azt kiválóan kedvelem.“
