Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-10-15 / 83. szám
Szombat Gyula, 1937. október 15. L1X. évfolyam 83. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetésijdij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: óyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBáY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Paléologue-jegyzék. A közeli napokban az egyik legnagyobb budapesti napilap olyan hirt röpitett világgá, amely minden magyar ember szivében a bánat és a harag érzelmeit szitotta lángra. Az emlitett napilap hires, sőt hamarosan hírhedtté vált cikke nem kevesebbet emlitett, mint azt, hogy 1920-ban a nagyántánt az elszakított magyar országrészekből hajlandó lett volna jókora darabot visszaadni, ha a cseheket támogattuk volna a szovjet vörös hadserege ellen irányuló harcában. A nagyantant ezt az ajánlatot, a cikk állítása szerint, egy jegyzékben kapta a franciáktól, amely jegyzéket állítólag Paléologue, a francia külügyminisztérium titkára irta alá. Miután az 1920-ban hatalmon lévő magyar kormány ezt a jeg3'zékben foglalt kérést nem teljesítette, nem kaptunk vissza semmit az elrabolt országrészekből . . . A budapesti lap emlitett cikke hatalmas port vert föl nemcsak a magyar, hanem az egész világsajtóban. A francia kormány, sőt maga Paléologue határozottan tagadta, hogy ilyen jegyzéket valaha is küldött volna a magyar kormánynak. Az 1920-ban kormányelnöki székben ülő Simonyi Semadam Sándor misztikus ködökbe burkolózott és rejtélyes mondatokat mondott az újságíróknak. Egymást érték a nyilatkozatok pro és kontra, — s mi derült ki ebből a nagy hűhóból ? Az, hogy az egész Paléologue jegyzék szenzációsan kövérré hizlalt hírlapi kacsa, amelyet valamelyik élénk fantáziájú újságíró röpített világgá. Nagyon szomorú és elkeserítő, hogy felelős állásban lévő politikusok és egyéb férfiak egy álló héten keresztül beszéltek, sőt — pardon — fecsegtek erről a soha meg nem született Paléologue jegyzékről- Mindenki nagyképüsködött, mintha 1920-ban az ő jelentéktelen személyén múlott volna az, hogy az elrabolt országrészekből visszakapunk-e valamit, vagy sem. Nem szeretjük a melldöngető hazafiakat, de nem szeretjük, sőt egyenesen undort és haragot érzünk * azokkal a politikusokkal szemben, akik 9, haza szent nevét profán módon veszik az ajkukra, csakhogy egy hírlapi interjúban kielégíthessék ] hiúságukat. Annál elitélendőbb ez az egész Paléologue eset, mert hiszen a magyar ember legfájóbb szive-sebét szakította fel: az elrabolt országrészekről beszélt, amelyekben néhány millió magyár testvérünk nyög rabbilincsben és epedve várja, mikor üt az óra, amikor ő ismét Nagyina- gyarország polgárának vallhatja magát. Ha rajtunk múlna, mi szigorú vizsgálatot indítanánk annak kinyomozására, kinek az agyában született meg ez a csúf és áldatlan Paléologue — jegyzék — ötlet, ki fújta fel ezt a csúnya kis szúnyogot még csúnyább elefánttá, — s aki ezt tette, példásan megbüntetnék, mert mégis . csak felháborító és minden igaz magyar ember kezét ökölbe szoritó cse- 1 ekedet az, hogy bizonyos szerepelni* vágyó emberek felelőtlenül veszik ajkukra a haza nevét és játékot iizA párisi interparlamentáris konferencia utolsó ülésében a többség puccsszerűen elhatározta a félbeszakított általános vitának bezárását s ezáltal egyebek között Berzeviczy Alberttól is, ki szólásra feliratkozott, megvonta a szót. Berze viczy szándéka az volt, hogy válaszoljon Flo- rescu volt miniszternek, a román interpar lamentéris csoport elnökének beszédjére, melyben Lukács György magyar delegátust megtámadta azért, hogy a romániai magyar optánsok ügyének szóbahozatalával illetéktelen nyomást akar a népszövetség tanácsára gyakorolni; továbbá hangsúlyozza Románia szuverén jogát olyan agrártörvényeket hozhatni, aminőket jónak lát s végül megvádolta Magyarországot, hogy háborús mentalitásban él és visszautasítja Ro mánia lojálisán nyújtott kezét, Berzeviczy most az Interparlamentáris Unió hivatalos folyóiratá nak, a Bulletin Interparlamentairenak legutóbbi számában nyilatkozat alakjában elmondja azt aminek elmondásában a konferencián megakadá lyozták. Kifejti, hogy Lukács György csak jogá val élt, amikor a főtitkár évi jelentésével kapcsolatban, melyben a választott bíráskodás elvének térfoglalása is méltatva volt, rámutatott azokra a veszélyekre is, amelyek az elvet fenyegetik, ha a népszövetség megengedi egy megindult váA „Lidove Noviny* jelentése szerint a cseh kormány nehézségeket fog támasztani Csernoch János elhunyt hercegprímás végrendeletének vég rehajtásánál. A bíboros hercegérsek — mint ismeretes — egész vagyonát az esztergomi érsekségre hagyta. Cseh jogászok szerint, mivel Csernek tőlünk elszakított véreink legszentebb fájdalmával . . . Ezt a Paléologue ügyet az irredenták is természetesen lázas buzgalommal tárgyalták és minden magyar ezt tette, hiszen ma minden magyar ember irredenta. Azonban szerény véleményünk szerint az irredentizmus szent ügyét nem szabad ilyen apokrif jegyzékekkel és mással kompromittálni. Úgy legyünk irredenták, mint a franciák voltak 1871 után, amikor a németek elvették tőlük Elszász-Lotharingiát s egy hires francia politikus kiadta a jelszót: „Sose beszéljünk róla, de mindig gondoljunk rá“. S amint a franciák a világháborúban visszaszerezték Elszász-Lotharingiát, úgy szerezzük vissza mi is az elrabolt országrészeinket: őszinte és szent irredentizmussal. lasztott bírósági eljárásnak az egyik fél részérő való megakasztását. A román parlament, a román sajtó szenvedélyesen tárgyalta az ügyet, a román külügyminiszter kijelentette, hogyha a tanács neki igazat nem ad,{Románia ki fog lépni a népszövetségből Mindez nem érinti a népszó- vétség függetlenségét, hanem, ha egy magyar delegátus az interparlamentáris konferencián szó- bahozza az ügyet, az illetéktelen beavatkozás a népszövetség szabad elhatározásába. Senki kétségbe nem vonja Románia szuverénitását törvényhozása körében, de egyetlen államot sem emelhet szuverénitása azon nemzetközi kötelességek fölébe, melyeket ő maga vállalt Már pedig a román agrárreform rendelkezései ellenkeznek Romániának a békeszerződésekben vállalt kötelezettségeivel. Ami végül a háborús mentalitást illeti az Magyarországon egyáltalán nem található, sőt — csodálatos, de úgy van, — Magyarországon kisebb a gyűlölet a szomszéd államok népei iránt, mint ezeknél, a magyarok iránt A lojális kezet, melyet Románia állítólag felénk nyújt, eddig nem láttuk. Reméljük, hogy a közös tapasztalatok és bizonyos közös veszélyek a jövőben közeledést fognak közöttünk létrehozni. amelyre mi mindig készek vagyunk. noch nem kért engedélyt a cseh köztársaságtól a vagyona feletti szabad rendelkezésre, végrendelete érvénytelen és a hagyaték az 1915. évi törvény értelmében harmadrészben az államkincs tárt, harmadrészben az örökösül megjelölt főkáptalant és harmadrészben a hozzátartozókat illetililies Mi az interparlamentáris Hlereneián mit IreszéiéneK Hatása — Berzeviczy Albert válasza Florescu román delegátusnak. —1
