Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)
1925-02-18 / 13. szám
Szerda Gyula, 1935. tebrnár IS. LVII, évfolyam 13. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TiWtABAIJII fa irfl7fi»7l»ÍSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1500 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Jókai Mór. A „Békésinek irta: dr. Konkoly Tihamér vármegyei főjegyző. Emlékezetes napot értünk meg: ma száz éve született Jókai. Ez a nap nekünk, az irodalomtörténet pedig a századoknak hirdeti, hogy a nagy szív, a fényes elme, a lobogó lelkesedés, mely Jókait a nagyok között is első helyre emelte, magyar volt. Ezen a napon mindnyájan emlékezzünk, hálálkodjunk és ünnepeljünk. Emlékezzünk, mert az emlékezet táplálja a legnemesebb erényeket. A kegyelet, a lelkesedés mind az emlékezésből nyeri tápláló erejét. Ezek hirdessék tehát, hogy egy magyar elme történeti küldetésének fényesen felelt meg. Hálálkodjunk, mert a magyar nemzeti és társadalmi életet káprázatos gazdagságban ölelte fel és őrizte meg Jókai költészete. Ünnepeljünk! Jókai nagy volt, nemcsak a megcsonkitott magyar nemzet gyermekei, hanem a nagy nemzetek nagyjai között is, de mégis mindig a mienk maradt: nagy magyar hazafi. Hírnevével nemzetünk hírnevét gyarapította, dicsőségével a magyar nemzet dicsőségét aranyozta be. Hova müvei eljutottak, mindenütt nyomott hagyott szelleme. Országok határa: nem vetett határt az ő kulturális hivatottságának; nyelvek különbözősége nem volt akadálya hódításának. Nem a kard az ellenállhatatlan hóditó, hanem az irótoll. A trianoni bölcsek sem tagadhatják, hogy: Istent imádni, hazát szeretni, erényt tisztelni, jogot becsülni, kötelességet teljesíteni, erkölcsben gyarapodni, jellemben tökéletesedni: nemcsak a magyar nemzet, hanem az egész emberiség kincse, melyet felkeresni, megtalálni és megbecsülni tanít: a magyar Jókai. Az Ő lánglelke él; ott van, ahova minden gondolatával törekedett, melyben mindenkor megtartja lelkét: nemzete szivében! Ott van eleven erő gyanánt és ha magyar erényekkel kitudjuk vívni: ott lesz a jövendőben, rr melyről O álmodott és mi álmodunk! Van módunk emlékezni, van jogunk hálálkodni, szent kötelességünk: ünnepelni! Dr. Kovacsics Dezső főispán emlékbeszéde Jókai 1Mór születésének századik évfordulóján. A századok homokórája ismét szinarany szemcséket perget, centennáriumot jelez. Az emlékezés ■szunnyadó kandaláberei ismét diadalmas tűzre lobbannak. A múlt emléke a maga küzdelmeivel, akarásával, sikereivel, csodás eredményeivel ismét kisért, hogy célt, bizalmat és reményt öntsön a osonkaság nemzedékének tévelygő, hitetlen, bizalmatlan, reménytelen leikébe. 1825. februárjában talán verőfény szórhatta pazar sugárkévéit, vagy ködös, sivár télutó boríthatta szürke fátylát a világra. Díszes kőpalotákban, barátságos kis házakban, vályogverte kunyhókban várakozással teljes lélekkel, talán hittel, bizalommal, vagy aggodalommal eltelten néz maga elé szép Magyarország minden rangú és rendű lakója. Az idő méhe terhes, történelem van születendőben, valaminek történnie kell, uj korszak közeledik. A pozsonyi diétán megkezdődik a reform országgyűlések klasszikus kora, megkezdődik a nemzet öntudatra ébredésének, újjászületésének történelmi folyamata. Rév-Komáromban pedig ásvai Jókai József hites ügyvédnek és .árvák atyjának”, valamint hitvesének egy szőke hajú, kékszemü kis fia születik. A csecsemő nemzeti öntudat és a aemzeti öntudat költőfejedelmének öklömnyi porhüvelye egy időben látják meg a napvilágot, ikertestvérei egymásnak, a sors egymás mellé, egymás szolgálatára rendelte őket. A történelmi folyamat halad a maga utján, érik a legnagyobb hazafiak forró érzéseinek füzében, a kis Jókai pedig egy meleg szivü, szép érzésű apa, egy arany kedélyű, jóságos anya védő szárnyai alatt és két szerető testvér körében mövekszik, fejlődik testiekben, lelkiekben egyaránt. A kis fiú gyenge fizikum, kék nagy két szeme a legnagyobb rajta. Nem bántja senki, mindenki szeretettel veszi körül, de képzelődő tehetsége, amely férfi korában a szellem szárnyain ragadja őt magasba, rémekkel veszi körül kicsiny, gyenge életét. A kis Jókai fél a harmadik-negyedik szomszédban lakó misztikus kinézésű saktertől, állandó rémületben van a veszett kutyától és kiskora óta retteg a tetszhaláltól. Korát meghaladó szellemi kvalitásai, amelyek aggastyán korában is örök ifjúvá tették, kis gyermekkorában mint a koravénség tünetei jelentkeznek rajta. Barátai, játszótársai nincsenek, magában, felnőttek körében él, csapongó jókedv nem lesz soha úrrá rajta, kicsiny kriptát épit, azzal játszik, foglalatoskodik. De füle-szeme állandóan nyitva áll és rajongó szeretettel körülvett és körülvevő szüleinek, testvéreinek szép, stílusos élete, amelynek kedves társalgási tárgya, sokszor foglalatossága az irodalom, a művészet, színészet, kedves adomázgatás, hajlamait már arasznyi korában a tudomány, irodalom, költészet, színészet iránt kezdi kifejleszteni. Hat éves korában kezdi az elemi iskolát, hét éves korában már declinista, ami a gimnáziumnak felel meg és igy végzi tovább tanulmányait 1842-ig, vagyis 17 éves koráig, amikor jogász lesz Kecskeméten. 1844-ben fejezi be jogi tanulmányait, majd patvarista, utóbb jurátus lesz, végül 1846-ban leteszi az ügyvédi cenzúrát, elveszt egy pert első fokon, appellál, instál, recurál, megnyeri másodfokon és ezek után gondosan elcsomagolja ügyvédi diplomáját, iró lesz és reá lép a halhatatlanság tövises, de dicsőséggel teljes útjára. A nyárspolgár életének néhány dátum a mérföldköve ; születik, megházasodik, meghal. A zseni s igy Jókai életének folyása telve van dátumokkal, emlékekkel, eseményekkel, emberi befolyásokkal, nagyszerű érzésekkel, cselekedetekkel, eredményekkel és korán elért sikerekkel, amelyek lelkét, érzés és gondolatvilágát formálják és viszik a tökéletesség felé. Lássuk életének mértfőldköveit: Első irodalmi munkája, egy jámbor komáromi városbolondjáról szóló költemény, 1834-ben, 9 éves korában lát nyomdafestéket a Társalkodóban, Tóth Lőrinc jóvoltából. Nagy esemény, vele a 9 éves fiú el van jegyezve a múzsának. Az ihle- tettség két irányban kél versenyre benne, eleinte habozik az ecset és irótoll között, hogy mihamar az irás mellett döntsön. 10 éves korában cseregyermek Pozsonyban. Szerető csereszülei körében megtanul németül és az ősi koronázó székváros lüktető élete mély benyomásokat hagy vissza lelkén 1837-ben éri az első nagy bánat. Elveszti hőn szeretett atyját. A csapás súlya alatt összerogy. Élet-halál között lebeg hónapokon át, szeretteinek, különösen Eszter nénjének önfeláldozó gondos ápolása adja vissza az életnek. Felgyógyulása után a kiválóan szorgalmas, mindenkor első eminens fiú, nagy műveltségű és tudásu tanárának: Vály Ferencnek befolyása alá kerül, aki a betegsége miatt visszamaradt gyermekkel szorgalmasan correpetál és mire az elmaradt tanulmányok pótolva vannak, a tudós Vály Ferenc Jókai Eszter boldog férje és az elárvult Jókai Mórnak sógora, vagyis inkább apja helyett apja. A szerető rokon a művész hivatottságától Lapunk mai száma 8 oldal.
