Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-02 / 44. szám
XIV. évfolyam % Gyula, 1913 november I. ___ _ 44. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre_______ 5 K — f Év negyedre____ 2 K 30 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Békésvármegye közművelődési bizottsága. Elvitázliatatlan tény az, hogy valamely nemzet haladásának, fejlődésének fokmérője az a kulturális fejlettség, mely gyökér- szálait a népréteg minél mélyebb talajába ereszti le. Minden népnél és nemzetnél a magasabb társadalom kultúrája csaknem egyforma magas, egyformán fejlett, de a népkultura, amely a sokaság, a milliók érdekeit van hivatva szolgálni s a nemzetek fajsulyát van hivatva megadni, az már külömböző. Külömböző a szerint, hogy mely nemzet milyen mértékben igyekszik a kultúra áldásait népsokaságára kiterjeszteni. A nyugateurópai nemzetek haladása a népkultura intenzivitásai alatt nőtt naggyá. Ott a müveit társadalom minden rétegeinek, de az államhatalomnak is legfőbb feladata a népkultura érdekében dolgozni. S nemcsak az iskolai oktatásra helyeznek nagy súlyt, hanem a felnőttek szellemi igényeinek kielégítésére is. Hatalmas állami és társadalmi szervezetek dolgoznak azon, hogy a sokaságot az iskolaköteles éveken túl is az önmunkálkodásnak megnyerjék s oda- irányitsák őket, hogy szeressenek is és tudjanak is jó könyveket olvasni. Igen helyesen úgy gondolkoznak, hogy aki már szeret és tud is olvasni, az a művelődésnek meg is van nyerve. A müveit nyugat példája indította közoktatásügyünk vezérfórfiait arra, hogy a szabad o k t a t á s intézményét, mint a népkultura egyik hatalmas tényezőjét, nálunk is megvalósítsa. A mozgalom itt-ott állandó intézmény- nyé vált; de sajnos, a legtöbb helyen gyökérszálakat nem ereszthetett. A szervezésben volt e a hiba, vagy az illető vezetőférfiak lelkesedésének hiánya sorvasztotta-e el e nagyreményekre jogosító törekvést, nem keressük. Annál nagyobb örömünkre szolgál, hogy vármegyénkben a szabadoktatás intézménye állandó szervezetté vált, amely évről-évre a népkultura terén dicséretre- méltó eredményekkel számol be. A felnőttek oktatásügye vármegyénkben egy központi közművelődési bizottság kezébe van letéve, amely bizottság évek óta azon fáradozik, hogy vármegyénk társadalmának minél mélyebb rétegébe a műveltséget bevigye. E tevékeny és mozgékony bizottság október hó 29-én Ambrus Sándor alispán, elnök vezetésével tartotta meg őszi közgyűlését. A közgyűlés egyik legfőbb feladata volt megállapítani a vármegye egész területére kiható szabadoktatási programmját. P á 1 Ernő ügyvezető titkár ismertette az 1913/14. év tél folyamán rendezendő népi es-irányú előadások tervezetét. A tervezet szerint népies ismeretterjesztő előadások november 15-től március hó végéig rendezhetők. Hetenként egy iskolában csak egy, legföljebb két előadás tartható és pedig egy estén csak egy komoly tárgyú ismeretterjesztő előadás. A kedélykőpzés szempontjából a titkári jelentés különös súlyt helyez arra, hogy a komoly tárgyú előadásokat egy- egy hazafias ének, vagy zenedarab előadása kövesse. E célra igen célszerűen felhasználható a helyi ifjúsági, vagy községi ének-, vagy zenekar. A népies-irányú előadások tekintettel arra, hogy közvetlenül a népnek vannak szánva s népünk túlnyomó része földmivelő, akiknek az általános műveltség mellett különösen gazdasági szakismeretekre van szükségük, figyelemre méltatják e nagyjelentőségű kérdést is. S igy az előadások egy uagyrésze gazdasági szakirányú. Hogy ez előadások a népiélekben minél termékenyítőbb módon hintsék áldásaikat, a bizottság még arról is gondoskodik, hogy minden egyes előadás szövegét égy kis nyomtatott füzetben a hallgatók rendelkezésére bocsássa. Közművelődési bizottságunk gazdasági szakelőadásai a bemutatott programm alapján felölelik: az üzemtani gazdálkodás összes tételeit, a talajművelés különféle módjait, a gazdasági növények okszerű termesztését és értékesítését, a modern gazdasági gépek ismertetését, az állattenyésztést, az állategészségügyet, a kisgazdaságok berendezésének helyes feltételeit, a konybakertószetet, a szőlő és gyümölcsfa tenyésztését, különféle védekezési módokat, a gyógynövények termesztését és értékesítését. Az általános népies-irányú előadások tárgyai felölelik: az ipar és techuika, a közegészségügy, a magyar- és világtörténelem nagy- jelentőségű eseményeit, az alkotmánytan, az irodalom, a földrajz, a termeszeit dományokr összes ágait s korunkat foglalkoztató társadalmi problémák nagy kérdéseit. Ott, ahol az előkészítés munkája ilyen sokoldalú figyelemmel készül, ott az eredmény nem maradhat meddő. Ezt az igazságot Békésvármegye Központi Köz- művelődési Bizottsága már régen valóra váltotta. Háta mögött öt óv munkája áll, amely sikerekben, hogy mennyire gazdag volt, igazolja az a kis statisztika, melyet jellemzésül közlünk. 1908— 1909 év tél folyamán reudezett 131 előadást, melyen a résztvevők száma 47138 volt. 1909— • 1910. év folyamán a rendezett előadások száma 235-ro, a hallgatók 69341-re emelkedett. 1910— 911 év folyamán az előadások száma 269, a hallgatók száma 70133 volt. 1911— 912 évfolyamán az előadások száma 357-re, a hallgatóság 71864 volt. 1912— 913 év folyamán az előadások száma 538-ra, a hallgatók száma 80969-re emelkedett. E statisztika, mig egyfelől közművelődési bizottságunk fokozódott kulturális munkájáról tesz tanúságot, addig másfelől élénkeu igazolja TÁRCA. Ősszel. Bus .őszi délután ligetben bolyongok . . , Hull a száraz levél: bus anyjától válik. Tartott ágon nem zeng mélabus csalogány, Hervasztó szél rázza a csupasz fa ágit► Tavaszra gondolok: akkor még az enyhe, Illatdus levegő járta át a berket. Hangos volt a liget madár csattog ástál . . . Az őszi síró szél dalokat nem zenghet. * Életem tavaszán égretörő lelkem E sivár valóból szebb világba nézett, Megtépetí az élet; mégis vigaszt hoz rám Mosolygó családom s a haló természet. Csura. Miklós. „Szeretlek én Egyetlenegy Leterült az alkony . . . csendes őszi este . . . Az éj a világot sötétre festette ! Benn a kályhafénynél a zongora mellett Öreg édesanyám halkan énekelgeti Elmereng a csendben . . . áhítattal hallom S előmbe tűnik egy régesrégi alkony! Nem láttam, de érzem . . . zengi az a nóta . . . De sok idő eltelt, eltűnt már azóta ! Fiatal volt ő is . . . hitt, remélt még akkor Egy csendes, egy kedves nyári alkonyaikor, Mikor boldog érzés fogja el a tájat . . . A im, mellette látom meghalt jó apámat! . . , Kéz a kézben . . . együtt dalolgatnak szépen És egy könycsepp csillog mindkettő szemében Szeretlek, szeretlek egyetlen virágom . . . Mint soha, mint senkit még a hagy világon! Szerelmem égő nap, amelynek hevétől Elolvad a télfagy ibolya kebléről! . . . S átkarolva egymást boldogsággal néztek Jövendő árjába bírnak, bajnak, vésznek! . . . Most is ezt a nótát rebegi, sóhajtja . . . Benne sir hatvan év csalódása, jaj ja! Benne sir a bánat holtjáért szivének . , . . . . Olyan régimódi, oly megható ének! És úgy elbusulok, elsírok mellette . . . Mintha tündérhuru cigányzene leime ! Én is ifjú vagyok, dal is van szivemben ... . . . Hát nekem is ép úgy meg kell öregednem f! Hát a > KeresztutnáU meg a ntemplom melletti A mi jó nótáink is megöregednek ? S egy borús, egy késő, csendes őszi este, Midőn szivem bánat s hajam dér beeste . . . Én is könnyes szemmel énekelem szépeit, Hogy még »Nekem is volt régen reménységem.« Murgách Sándor. A szerelmi próba. Irta : Révész Gyula. A szép Babótinéról, aki a nagy város leggazdagabb özvegyasszonya volt, mindenki tudta, hogy férjhez szeretne menni, amin nem is csodálkoztak, mert mindössze 23 tavaszt és egy telet látott. A gyászévet természetesen télnek kell számítani, mert az özvegy szinte indus etikettnek hódolt a szomorú időszakban. Nem ment ugyan máglyára, hogy halottjával egyesüljön a Nirvánában, de kiállotta a férfiostrom tüzpróbáját. Most, hogy a szép asszony visszatért a tenger mellől, ahol a nyarat töltötte, három udvarlót hozott magával: Miklóst, Gézát és Aladárt. Meghatotta őt az a ragaszkodás, amellyel ez a három gavallér kitartott mellette. Egyiknek sem nyújtott több rerr énységet, mint a másiknak s ő maga sem tudta, melyiket válassza ? Mindegyik egyformán szerelmes, lovagias, erős s még arcba is hasonlók egymáshoz. Amikor a Svábhegyről jó későn hazavetődtek s a három gavallér kézcsókkal és sóhajtással elvált tőle, Babótiné ingerlő pongyolában kiült az erkélyre, hogy még egy k csit hüsöljön, mielőtt szőke fejét letenné a párnára Fölötte az égboltom zat két vakitó szeme, a Vénusz és a Merkur, alatta egy éjjeli kávéház villamos gömbjei. Hamarosan választott s inkább a csillagszemmel nézett farkasszemet. — Vénusz — szólott csöndes könyörgéssel — mondják, te a szerelmesek s különösen a fiatal özvegyek tanácsadója vagy. Mondd meg, melyiket szeressem a három közül ? Miklóst, aki szivét az ajkán hordja ? Gézát, akinek szeméből kisugárzik a szerelme? vagy Aladárt, akinek kezeszoritása is csupa tűz ? Mond, melyiket szeressem a három közül ? Lapunk mai száma ÍO olcLal.
