Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
2 BÉKÉS A csecsemőkkel kezdjük. Több száz fejlődő emberélet pusztulását megakadályoztuk. Az apróságokat megfelelő táplálékhoz juttattuk. Ha az anya — bármily szánalmas állapotban tengődött — a gyermekétől nem akart megválni: kapott tartásdijat. Sok szülőt állandó keresethez juttattunk, hogy a csecsemőt nevelhesse, szereztünk neki varró és kötőgépet, iparengedélyt, árusító kocsit, üzletet, tejcsarnokot. Minden érdeklődő végignézheti, mi történik nálunk, a Bulyovszky-utca 23. szám alatt hétről- hétre, péntek délután. Három óv alatt 14.226 gyermeket mentettünk meg. Beteg gyermekekre különös gondot fordítottunk. Kaptak gyógyitószert, orvosi kezelést kórházban és üdülő telepeken, tisztán saját költségünkre. Elhelyeztünk gyermekeket siketnémák, vakok és nyomorékok intézeteiben. A véznákat elvittük szünidei fürdő-konviktusokba, az epileptikusokat Balfra, a skrofulásokat Görgénysóaknára, a tüdőbajosokat külön szanatóriumba vagy jólevegőjü vidékre, jobbmódú nevelő szülőkhöz. Hasonló módon helyeztük el szegény tüdővészeseknek még egészséges gyermekeit, hogy az infekció veszedelmétől megóvjuk őket. A külföldi illetőségű gyermekeket mind itthon tartottuk. Azelőtt, ha külföldi illetőségű ember meghalt, az árváját vitték ki idegenbe, hogy a községe gondoskodjék róla, bár az apja-anyja évtizedekig élt itt s a gyermek magyarnak született. A rideg törvény sok szegény özvegyet megfosztott a gyermekétől. Az állam nem segíthet, jön hát a Liga és magára vállalja a nevelést: akkor itt maradhat a gyermek. Több száz ilyen apróságot megmentettünk a magyarságnak. Kivándorlók gyermekeit Amerikából is hazahozattuk és gondozzuk az elárvultakat, amig önálló keresethez nem fognak jutni. Tanonc-otthont nyitottunk már eddig három helyen: Kolozsvárott, Szegeden és Nagyváradon. Intézeteket létesítettünk a legkülönbözőbb fajtájú nevelésre. Számos gyermekért fizetjük a tandijat. Alaposan megvizsgált hajlandóságuk szerint képeztetjük a védettjeinket. Yan például olyan, akiből már jeles zongoraművésznő lett és hatalmas sikerrel hangversenyezett külföldön is. Természetes azonban, hogy főképp külön javító intézeteket kellett alkotnunk. Az állami gyermekmenhelyen bajlódtak olyan fiúval, aki hetedik nevelő szülőjétől illant el, 1909. május 1. csalt, rabolt, gyújtogatott, még az intézetben is erkölcstelen merényleteket követett el, s állandóan az ásy lábához kötve tartották. Az ilyet persze megfelelő intézetben kell gondozni. A Liga ezért sietett a javító intézetei megnyitásával. Elértük, hogy már a rendőrségen különválasztják a kevésbbé züllött gyermekeket a felnőtt gonosztevőktől, beviszik valamennyit a menedékhelyekre vagy más intézetükbe. Kihoztuk a gyermekeket a fegyházakból és börtönökből. Továbbnevelésre intézeteket létesítettünk : Rákoskeresztúron, Szegeden, Szaloncán, Sopronban, Nagyszőlősön fiúk, Kőbányán pedig leányok számára. A bünűző gyermekek javára külön, széleskörű intézkedések történtek. Kezdeményeztük a gyermekrendőrség szervezését. 1908. julius óta működik is ez már kiváló eredménynyel. Életre hívtuk a gyer- mekbiróságot, amely 1908. október elsejével külön ítélő a budapesti törvényszéken. Az idei január elseje óta pedig az ország nagyobb járásbíróságainál és törvényszékeinél megalakult a gyermekbiróság. Beolvadt a Ligába a Bndapesti Ügyvédi Kör gyermekvédelmi bizottsága, amelyet dr. Szilágyi Artur Károly alapított, hogy a gyermekbünösök védelmét rendszeres patronázsalapra fektesse. Már most a fiatal megtévedtek esetét külön embereink kutatják, tanulmányozzák. Az eredményt tudomására visszük az általunk kiküldött ügyvédnek, a bűntett igazi okait és körülményeit kinyomozzuk és tájékoztatjuk a gyermekbiróságot. Ezentúl a biró nemcsak a büntetés kimérésével törődik, hanem gyönyörű hivatása lett, hogy a jövőre is gondoljon s intézkedése ne a megtorlást, hanem a javítást czélozza. Az uj kéthónapos védőrendszer működése már fontos eredményekkel járt. A büntetések száma nagyon csökkent, jóformán csak föltételes elitélés történt s a javulással btztató gyermekeket a Liga vette át külön intézeteibe. Patronázs-rendszert alkottunk az egész országban s mindenütt szerveztük a jogvédelmi bizottságokat. Az állami javító intézetekből kihelyezett gyermekek patronázsa kizárólag a Ligáé lett. Azelőtt legjobb esetben csendőrök jelentek meg egy-egy faluban, hogy megnézzék : jól viseli-e magát a gyerek ? Képzelhető, hogy ez mily föltünéssel, megszégyenítéssel, sokszor még súlyosabb következésekkel járt. Az igazságügyminiszterium elrendelte, hogy a javítóintézetek igazgatói már csak úgy helyezhetnek ki gyermeket, ha a Liga előbb védnököt rendel ki számára. S a szervezetünk oly kiterjedt, hogy egyetlen gyermek nem marad védő nélkül. Egy ilyen fiú Berlinben, másik pedig Nevvyorkban él s mégis kapott védnököt. Gyámot adunk már az összes közellátásban lévő gyermekeknek. A gyám sűrűn érintkezik védettjével és pontosan jelentést tesz a Ligának, hogy minden tekintetben helyesen irányíthassuk a nevelést. Tengeri szolgálatot létesítettünk főkép olyan fiuk számára, akik nagyobb szubordinácziót érdemelnek. Szerződést kötöttünk a Keleti Tengerhajózási Társasággal, amely hajóin alkalmazza a fiukat fizetéssel. Az első csoportokról a legkedvezőbb jelentést kaptuk. Egyesületeket támogattunk anyagilag is. Húsznál több társintézményt szubvencionáltunk, vagy fizettünk járandóságot a hozzájuk átküldött gyermekekért. A Liga nem konkurrense a többi jótékony egyesületeknek, hanem az egész magyarországi gyermekvédő mozgalom, az összes hasonló intézmények központi irodája és bőkezű támogatója. Lapot tartunk fenn nagyszabású propagandánk népszerűsítése végett. Támogatunk más lapokat is, igy a szombathelyi »Gyermekvédelem« című folyóiratot. Népszerű kiadványok utján is igyekeztünk megnyerni a társadalmat. Büszkék lehetünk az eredményre : a Ligának ma kétszázezernél jóval több tagja van. T a n S g y. A gyulai róm. kath. főgimnáziumi bizottságba Hoffman Mihály elhalálozásával megüresedett bizottsági tagsági helyre a nagyváradi püspökség, képviseletével Lukács Endrét a gyulai járás főszol- gabiráját bizta meg. Tanítás akadályokkal Nádor Adolf tótkomlósi izr. tanító a maga jószántából a télen tanfolyamot rendezett az ottani analfabéták számára és erre a czélra megkérte a községet, majd az egyházat, hogy tantermet bocsásson rendelkezésére. A hatóságok azonban mereven elzárkóztak e humánus ezé11 al létesült tanfolyam ez irányú elősegítésétől, mire Nádor Adolf az ovoda helyiségében tanította a 21 embert. Már pedig aki ismeri az ovodát, tudhatja, hogy abban padok nincsenek, vagy ha vannak, gyermek padok, melyekbe egy felnőtt ember legfeljebb az egyik lábát dughatja bele és igy az — Kicsi lányom, szaladj el a tisztelendő űrért mondd, hogy kéretem. Beteg vagyok. Jolánka fut máris, nagy az öröme, hogy beszélni fog a pap bácsival, sőt ő szól hozzá először, kérdezés nélkül. Babuka végre kitolta a bábu mozgó szemét s ilyen körülmények között ráun. El is hajítja magától s megy az ágy felé. Hízelgő czicza módjára oda dörzsöli arczát a lelógó apai kézhez s negédesen az ágy szélére dőlve, dorombol. — Apukám, szedén apukám! Könnyek lepik el a fáradt arezot, talán az utolsók. Le is dörzsöli hamarosan, de a fogékony apróság már észrevette, bánatos lesz a hangja is. — Apuka szír, ne szíjon apuka. S hogy nem lát az arczából semmit, ártatlan angyali lelke azt hiszi, hogy a régi játék elevenedik meg. — Kuk, apuka, kuk ! Az ember egy végső erőfeszítéssel lehajol, oda tapasztja kiszáradt ajakát a göndör fejecskére, aztán visszaesik a párnákra s mozdulatlanná válik. — Apuka, apuka! — kiabál a gyerek, de az nem felel. Simogatja lelógó karját, föl szeretne mászni melléje az ágyba, de egyedül képtelen rá, édes ügyefogyottsággal tipeg s keres valamit, hogy mkénti érhetné el czélját, közben megismétli a hivó szót: — Apuka, apuk i! A tisztelendő ur érkezik meg, kezében a feszülettel. A gyerek ott támaszkodik még mindig az ágyon s halk hangon inti, édes kis ujjacskáját feltartva : — Apuka csicsis, csicsis apuka . . . A hatodik pont. — Műkedvelők által előadható monolog. — Irta: Hevesi József. Matyók Bandi frakkban. (Oldalogva jön a kuliszák közül, mint aki megugrott. Lábbujj- hegyen lépked és sunyi módon vissza-vissza tekint. Majd elne- vetí magát és bizalmasan beszél a közönséghez, nógrádmegyei kiejtéssel.) Megszöktem (elfojtott nevetés). Azok odabenn azt akarják, hogy valami monologot szavaljak nekik. Tetszik tudni . . . egy monologot . . . Hát én megszöktem. Nem állok én ki nekik egy magamba, hogy ott a bolondot adjam ! . . . Passziánsra nem vagyok berendezve. Legalább is tartli, akarom mondani : dialog négykézre ... Ne tessék ám hinni, hogy tán lámpalázam van . . . Dehogy! Nincs kérem az a lámpa, amitől én lázadnék és nincs az a láz, amitől én lámp . . . Pardon ! . . . ■ Oh ! Én nem ijedek meg a közönségtől. Azért, hogy a polgármester ur, meg az ezredes ur, meg a főtisztelendő ur is közöttük ül. Hát aztán ? (Ki- csinylőleg vonogatván vállait.) Ők is csak kanállal eszik a levest! . . . Hát nincs igazam, kérem ? Látott már valaki egy józan eszü embert, aki hangosan diskuráljon egymagában ? Abszurdum ! Mondtam én a rendezőknek : „Kérem“, mondom neki tessék, rendezzünk egy kis műkedvelői előadást, egy kis színdarabot . . . vígjáték, szomorujáték, Operette, népszínmű. Nekem az mindegy! Mert ezekben legalább domboríthat az ember! Tessék megpróbálni akármilyen szerepre. Nem tudom, van-e itt valaki az urak vagy hölgyek közül, aki látta tavaly Váczon, mikor a „Pesztra-nevelő- és dajkaképzőintézet“ javára előadtuk, műkedvelők, Bánk-bán-t? Nincs senki? Kár! Én játsztam Tiborczot. Milyen hatással! Mikor kiállottam oda a sugólyuk elé és dörgő hangon kiáltottam, hogy hát: (Erős páthosszal és feltűnően palóczos kiejtéssel.) Tányérnyalóvá lettél hazám, dicső fiai! . . . Hm! Szinte láttam, hogy szalad végig a sok libabőr a különböző hátakon : És hogy lelkesedtek . . . Mert kérem, a szavalatnál legfőbb az érzés és a — tiszta kiejtés ! Annyi bizonyos, hogy ott benn (a színfalak közé mutat), nagy lesz a fölfordulás . . . Sajnálom . . . de úgy kell nekik ! . . . Igaz, hogy szép közönség van jelen. Az egész helybeli intelligenczia! . . . Mindegy, én nem monologizálok . . . (Elővesz egy programmot és olvas) : Szamócza, vig magánjelenet, irta és előadja Matyók Bandi . . . (Egész előre lép, meghajtja magát.) Kérem, Matyók Bandi vagyok . . . van szerencsém ... De bocsánat, én nem hatalmaztam föl senkit, hogy kiírja rólam, hogy én monologot tartok. Pardon ! Engedelmet kérek, tisztelt rendezőség, ez nem járja és én tiltakozom, hogy beleegyezésem nélkül engem egy magánjelenetre kényszerítsenek. Egyszer ... az igaz ... a Katikának tréfából tettem valami Ígéretet. Egy majálison volt . .. Eltévedtünk az erdőben és a Katikával szamóczát szedtünk. A szamócza még nagyon éretlen volt és savanyú Hát én úgy édesitettem meg, hogy a Katika szamócza-ajkáról letéptem egy csókot. Katika persze pofon ütött, de már csak aztán. A szamócza akkor már le volt tépve . . . Mikor aztán visszakerültünk a társasághoz, nagy volt a vihogás . . . a Katika arczán egy piros folt volt. „A szamóczá- tól“, mondta a Katika és elpirult. „A szamóczától“, mondtam én is és szintén elpirultam. — De azért
