Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-23 / 8. szám
1908. február 23. BÉKÉS 3 T a n ü g y. Főigazgatói látogatás. Dr. Fass Bertalan, a nagyváradi tantestület kir. főigazgatója február 8., 9. és 10-én városunkban időzött, a főgimnáziumban az előirt rendes évi látogatás elvégzésére. Tapasztalatait, mely úgy a főgiumnázium külső körülményeit, valamint a tanári kar működését és a tanuló ifjúságnak a tudományokban való előrehaladását illetőleg megnyugtatónak, sőt örvendetesnek minősítette, folyó hó 18-án ezt d. u. elnökletete alatt megtartott értekezleten közölte a tanári karral. Folyó hó 21-én pénteken, a tanulók számára főigazgatóilag engedélyezett ünnep volt. Hírek. A városi tiszti nyugdíjintézet ügye végre érdemleges elintézést nyert s a belügyminiszter, kihez a város legutóbb a törvényhatóság egyik erélyes hangú rendelkezése ellen orvosláséit fordult, arról értesíti a vármegye közönségét, hogy a városi nyugdíjalap kötelező fenntartása tárgyában hozott törvényhatósági határozatot végső fokon jóváhagyja s utasítja Gyula városát, hogy a nyugdíjalap hiányának kiegészítéséről most már haladéktalanul1^ gondoskodjék s az erre szükséges fedezetet teremtse elő. Kórházi vizsgálat. Ambrus Sándor alispán f. hó 14-én dr. Zöldi/ János várm. tiszti főorvos és a kir. számvevőség közbenjöttével a várm. közkórházban váratlan vizsgálatot tartott, mely alkalommal a közkórház beteg ügy és pénzkezelését beható vizsgálat alá vették s mindent a legnagyobb rendben kifogás és észrevétel nélkül helyesnek találtak. A pénzügyigazgatóság köréből. Kiss István számtanácsos, a gyulai kir. pónzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnöke, szolgálati érdekből, kasonminŐ8égben Nagybecskerekre helyeztetett át és ugyanonnan Thury Mihály számtanácsos szám vevőségi főnöki minőségben Gyulára helyeztetett át. Kiss István több mint egy évtized óta buzgalommal és szakértelemmel vezette a számvevőséget, mint törvényhatósági bizottsági tag és városi képviselő tevékeny részt vett a vármegye és Gyula városa közéletében ; áthelyezése, mely tegnap reggel érkezett a pénzügyigazgatósághoz, mindazáltal el kerülhetetetlen volt és ezúttal tényleg szolgálati érdekből történt és mint ilyen, reméljük, végleges befejezése lesz a gyulai kir. penzügyigazgatóságnál eredetileg kis okokból keletkezett, de rég idők óta immár tarthatatlanná vált személyi villongásoknak és ezekből fakadó visszáságoknak. A „Polgári Kör“ 48-ik évi rendes közgyűlését vasárnap délután Szénásy József elnöklete alatt nagy érdeklődés mellett tartotta meg. Az igazgatói jelentés a kör egész évi működéséről részletes tájékozást nyújtott. A körnek 248 rendes és 2 vidéki tagja volt. — A régi tagok közül az elmúlt évben elhalt 6 tag. A kör bevétele 6712 korona 3 fillér, kiadása 1954 korona 92 fillér s igy maradványa 4757 korona 11 fillér. Mint elkülönített vagyon szerepel még a 2744 korona ösztöndíj alap és 1000 korona Göndöcs Benedek-féle könyvtár- alapitvány. A könyvtár állománya 1971 kötet. A hazai nagyobb lapok és képes folyóiratok, heti élczlapok állandóan rendelkezésre állanak. A kiolvasott lapok a gyulai kórház betegei számára ajándékoztatnak. Miután az összes jelentések letárgyaltattak s a tisztikarnak buzgó működéséért köszönet szavaztatott, élénk vita indult meg a felett, hogy az ösztöndijalapitvány kamatai a polgári leányiskola, vagy pedig a gimnázium egy negyedik osztályát végzett és szakiskolába menő tanulónak adassék-e? — A közgyűlés szavazattöbbséggel és pedig úgy döntött a kérdésben, hogy mindkét intézet növendékei egyenlő elbírálás alá vonatván és mindkét intézetből a tanári kar javaslata bekó- retvén, a választmány fog esetről-esetre az odaítélésben dönteni. Az ösztöndíj elnyerésének föltételei az eredetiek maradnak. — A kör újjáépítésének állandó kérdése ezúttal nem érintetett. A könyvtári órák áttétettek délután 5—6 órai időre. — A tisztujitás Niedermayer Antal korelnök kedélyes vezetése alatt a következőképen ejtetett meg. Elnök Szenásy József, igazgató Székely Lajos, a elnök ifjú Moldoványi István, ügyész Dr. tollman János, pénztáros Bekker Endre, jegyző s köny’ táros Székely Zsigmond. A számvizsgáló bizöttsá tagjai ifjú Schmidt Gyula, Lewandovszky Dezső < Karácsonyi Károly. A választmány tagjai: Bati Elek, Kovalszky József, E. Sehriffert József, Sí József, Schmidt József, Hackl P rencz, Papp Gyűli Dr. Daimel Sándor, Niedermayer^Antal, Takács Lajos, K. Sehriffert József, Péhn István, Szénás János, N. Szabados József, Schmidt Gyula, Czinczí Adolf, Pfaff Perencz. Mutschenbacher Gyula, Molní Albert, Kóhn Dávid, Dr. Szirbik Bálint, Zuzman János, Mayer István és Biberea Péter. — Póttagok Péczely József, Dr. Kovács Károly, Csizmazia Ká mán, Lukács Endre, Baranyik Ignácz, Csiszár Sami Az újvárosi olvasókör 16-iki estélyén, a zor gorón maradt egy rojtos fehér selyem sálkendi mely jogos tulajdonosa által átvehető a kör iga: gatójától Hajnal-utcza 8. szám. Mi történik a szanatóriumban ? czim alatt „Bókésmegyei Közlöny“ vasárnapi számában, álts lánosság keretében tartva, kemény támadás intéí tetik a szanatórium, illetőleg személyzete ellen, j 'czikknek támadó része a következő: „Mint nekün Gyuláról Írják, egy előkelő állású békésmegy« tisztviselőnek hetek óta a szanatóriumban fekszi egyik rokona. Amit ezen a réven tudtunk meg nem alkalmas egy csöppet sem arra, hogy a szana tórium jóhirét emelje. Most került ki betegen eg gyulai kereskedő is, aki élő bizonyitókkal erősít heti meg állításait. Egy Snitzler Ernő pozsonj kereskedelmi alkalmazott pedig egyenesen azza hagyta el a szanatóriumot, hogy nyilvánosságr hozza az ott folyó dolgokat és azt az elbánást melyben a betegeket részesítik. A panaszkodók az állítják, hogy a betegek állandó szekatúrának van nak kitéve. A személyzet részéről mindég újabb é újabb sérelmek érik őket. Panaszszal nem fordul hatnak az igazgató-főorvoshoz, mert meg sem hall gatja őket. Az élelmezés oly silány, hogy aki I hónapig tartózkodik az intézetben, 30 napot bizo nyára koplalással élhet keresztül. Megtörtént, hog; egy harmadosztályú beteg egy ízben a rossz ólel mezés miatt panaszkodott Geszti József igazgató főorvos előtt, aki azzal küldte vissza a panaszko dót, hogy „nincs igaza ! . . .“ Snitzler Ernő pedij a legnagyobb elkeseredéssel hagyta ott a szanató riumot s társai előtt fogadalmat tett, hogy az ott folyó dolgokról értesíti majd a központi igazgatóságot is.“ Daczára annak, hogy esetleges polémia kikerülése végett a lehető legritkábban veszünk tudomást vidéki laptársaink bármily, különösen pedig ily irányú közleményeiről: a szanatóriumról vármegyénk és városunk leghumánusabb és legnagyobb hézagot pótló országos jelentőségű intézményéről lévén szó, noha a támadásnak teljes alaptalanságáról meg voltunk győződve, érdeklődtünk iránta, hogy ha ok nincs is, de van e legalább ürügy a fenti sorokra. És meggyőződtünk róla, hogy nincsen. Már maga a támadás bázisa is alaptalan. Akárki irta csabai laptársunknak, tudatosan félrevezette. Olyan „előkelő állású békésmegyei tisztviselő ugyanis sem nem volt, sem nincsen, akinek hetek óta feküdnék, vagy feküdt volna a szanatóriumban egyik rokona“ s ezen a réven, mint nem létezhető réven megtudottak és közöltek önmagukon hordják a valótlanság bélyegét. Az a gyulai kereskedő, aki — sajnos nem gyógyultan hagyta ott a szanatóriumot — tiltakozik ellene, hogy ő bárkinek is panaszkodott volna a szanatóriumi bánásmód ellen, vagy a legkisebb hajlama is volna ily irányú panaszokat megerősíteni. Ami az állítólagos panasz- ködöt, Snitzler Ernő pozsonyi kereskedelmi alkalmazottat illeti, arról csak annyit, hogy az illető múlt év október elején jött a szanatóriumba s négy hóuapi rendkívüli eredményes kúra után teljesen meggyógyulva hagyta ott a szanatóriumot. Epen Snitzler Ernő volt az, aki a karácsony estéjén tartott kis házi ünnepélyon a betegek nevében, mint azok megbízottja, teljesen spontán, igaz szívből fakadó leghálásabb szavakkal tolmácsolta a maga s a betegek köszönetét az intézet vezetőségének és személyzetének az odaadó ápolásért és a legapróbb részletre kiterjedő gondozásért, amelyben a betegeket részesítik. Ezt Snitzler — ismételjük — majdnem háromhavi kúra után cselekedte, amikor a szanatóriumból rövid idő múlva kimenendő és gyógyeredmónye tényleg fényes sikerű volt, úgy, hogy panasz helyett tényleg a legnagyobb hálára volt és van az intézet iránt kötelezve. Az élelmezés silánysága ellen felhozott panaszszal szemben csak egyetlen tényt említünk, nevezetesen, hogy a betegek súlygyarapodása 3 hónap alatt átlag 10 kilogramm. Sajnos, hogy csak az átlag és nem valamennyié. De ez nem csak a gyulai szanatóriumban van igy, hanem ugyanúgy a fővárosi Erzsébet és a külföld világhírű szanatóriumaiban is. A tüdőbaj ugyanis a betegek egy részének étvágyát semmisiti meg, az ilyen betegeknek az elsőrangú gourmandot kielégítő étel is Íztelen ás rossz, és pedig minden zanatoriumban rossz, de a szanatóriumon kívül otthon is. Ilyen szerencsétlen betegek igényét a legtökéletesebb szakács sem tudja kielégíteni. Hogy tehát a koszt rossz, azt minden szanatóriumban volt és lesz alkalom hallani, amit azonban okos ember, aki tudja némely szerencsétlen betegnek e tekintetben való kielégithetlenségót, a maga értékére szállít le. A gyulai szanatóriummal szemben a türelem éB az igények lefokozása annyival inkább helyénvaló volna, mert az élelmezési nehézségek itt sokkal nagyobbak, mint a főváros piaczát igénybe vehető Erzsébet-szanatoriumnál is, mindazonáltal — és ez a vezetőség legnagyobb dicsérete — az élelmezés és a gyógyeredmény semmivel sem áll amannak mögötte. Az pedig rosszakaratú, határozott rágalom, — bárkitől eredjen — hogy »aki három hónapig tartózkodik az intézetben, 30 napot bizonyára koplalással élhet keresztül.« Nem csak hogy 30 napot, de egyetlen napot sem kell senkinek sem koplalnia, hiszen a bő táplálkozás a gyógyítás első faktora ; mindenki annyit ehet, amennyi jól esik neki, hiszen igy éretik el három hónap alatt 10 kilogrammnyi átlagos súlygyarapodás. Aki egyáltalán tud enni, mert ismételjük, sajnos, vannak betegek, akik nem tudnak, mert semmi sem izük nekik, azok naponta jóllakhatnak ugyanazon kosztból, amelyet a betegeken kívül az egész személyzet, sőt maga az igazgató és családja — utóbbi fizetésért — kap. Mint értesülünk különben, a szanatórium igazgatósága súlyt fektet rá, hogy a »Békésmegyei Közlöny« közleménye — melyet nemcsak valótlannak, hanem, miután már ismételten történik, tendencziózus támadásnak tart, mert a lapnak a czikk közlése előtt alkalma lehetett volna az „adatok“ alaptalan voltáról a szanatóriumtól hiteles infdrmácziót és teljes bizonyítékot szerezni — az országos József szanatórium-egyesület részéről vizsgálat tárgyává tétessék és a vizsgálat befejezése után a megújuló támadások igazi háttere is esetleg nyilvánosságra hozassék. Az újvárosi olvasókör estélye. Hogy az esős idő daczára szép és nagyszámú közönség gyűlt egybe — az kétségtelenül a közreműködők és a jól egybe- állitott műsor javára irható ; no meg az is bizonyos, hogy az újvárosi olvasókör estélyei fesztelen és családias volta vonzó erővel birt mindenkor — és a szórakozni vágyó közönség újból méltányolni kezdi a vezetők ebbeli fáradozását. A kedvezőtlen időjárás miatt az estély csak háromnegyed 9 órakor vette kezdetét; a műsor szerint elsőnek az orosházi dalegylet 8 tagja lépett a dobogóra, eredeti magyar dalokat adva elő, kiváló összhangban nagy preczi- zitással, Mendöl Ernő karnagy vezénylete és zongora kísérete mellett. A közönség zugó tapssal hálálta meg a gyönyörűen előadott énekszámot és addig ujrázott, hogy ismételni kellett. A 3. számban Mannheimer Ernő, a dalegylet szép hangú tenoristája adott elő kuruez dalokat annyi érzéssel és melegséggel, hogy a közönség alig győzött betelni vele, igazi taps orkánnal fejezte ki megelégedését a közönség és többször megujrázta. Az 5. számban ismét a Dalegylet 8 tagja lépett a dobogóra „Noé öröme“ czimü humorénekszámot adván elő, melyet Mendöl Ernő karnagy fisz-harmoniumon kisért. Nem az obiigát, hanem az igazi érdemszerinti elismerést vívta ki az orosházi dalegylet mostani szereplésével is, és ezért mostani vezetőinek dr. Külley Pál elnöknek, ki az estélyen is részt vett, valamint Mendöl Ernő karnagynak gratulálunk. A második számban Baranyik Emiké lépett a dobogóra, monologot adván elő, meglepő rutinnal és annyi bájjal, hogy ezen szereplésével a műkedvelők első sorába lépett. A közönség zugó tapssal honorálta az igazán kedves és sikerült alakítást. A 4. szám Móricz Szidike és Borbély Giziké az „Ultimatum“ czimü dialogot adták elő nagy sikerrel, az ultimatum előadói mint műkedvelők legszebb képességeidet csillogtatták. — A 6, szám. R. J. adta elő a „Vignyaraló“ czimü monologot rutinnal, állandó derültségben tartva a közönséget mindvégig. Ezután következett a táncz, mely reggeli 5 óráig tartott, a négyeseket 50 pár tánczolta. Az estélyen jelen voltak: Asszonyok: Baranyik Ignáczné, Balázs Laosnó, Bordó Istvánné, Braun Károlyné, Csete Jánosné, Dancsovszky Jánosné, Dászkál Szilárdné, Gergely Józsefné, Herczberger Józsefnó, Hevesi
