Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

1907. szeptember 1. BÉKÉS K kitűzések és jelző kőkarók el is helyeztettek. Ezen kitűzések hitelesítése czéljából a vármegye alis­pánja most rendelte el a helyszíni tárgyalást s annak határidejéül szeptember hó 29-ének délelőtti 10 óráját tűzte ki. A helyszíni bejárásra Békés­vármegye részéről: dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző és János József kir. mérnök küldettek ki. Jótékonyság. Geiszt György egy fogadásból kifolyólag, a községi hatóság által részére megítélt 8 koronát a városi szegényápolda pénztára javára adományozta, amint ezt a városi tanácsnak 10971. szám alatt kelt határozata igazolja. A villám. Az elmúlt hét szerdáján Szeghal­mon átvonuló óriási vihar alkalmából nagy égi há­ború volt, mikor is a tomboló vihar kellős közepén a villám lecsapott özv. Köti Imrénó házába. Ember­életben ugyan nem esett kár, de a villámsujtott ház porrá égett, s hajléktalanná tette egyedülálló tulajdonosát. Tragikus halál. Tragikus véget ért Tájbert Gusztáv, Szarvas község derék közgyámja. A hi­vatalból hazamenve, jókedvvel ebédhez ült, azon­ban alig fogtak hozzá a tálaláshoz, egyszerre csak szivéhez kapott, eszméletlenül rogyott össze és pár perez múlva meghalt. Az orvosi vizsgálat megálla­pította, hogy szivezólhüdés érte. Gyújtogatás. Bota József csaba-nagyréti ta­nyáján tűz ütött ki, amely martalékául ejtette a tanyáján felhalmozott összes takarmányt. A más­nap megtartott tüzvizsgálat megállapította, bogy a tüzet gyújtogatás okozta, a tettes azonban még nem került kézre. Az elégett takarmány, melynek értéke 2000 korona körül van, biztosítva nem volt. Eljegyzések. Czinkóczky János székelyzsom- bóri, szász püspökségi ág, ev. lelkész tegnap je­gyezte el Csabán Tyehlár Károly ev. tanító leányát Mariskát. — Lekcsei Sulyok Endre, volt csabai dohánybeváltó-tiszt, eljegyezte Kovács Irént Jász- kiséren. — Niessner Aladár budapesti okleveles mérnök eljegyezte Bálintffy Margitot, Bálintffy Jenő kondorosi nyugalmazott állomási elöljáró lá­nyát. Gyilkosság Bucsatelepen. Bucsatelepen lopás közben agyonverték Petri József körösladányi szü­letésű tüzelőt. Petri ugyanis a Kiritói majorból csalamádét akart lopni, de a majoros gazda, Amb rus Imre, ki a csalamádé mellett hevert, észrevette Petri szándékát, Petri István, hogy a gazda rajta- csipte a lopáson, heves szóváltást kezdett Ambrus­sal, majd a kezében levő vasvillával akarta leütni az éber gazdát. Ambrus elkerülte a rá mért csa­pást és botjával igyekezett magát védeni, miközben 4—5 Ízben fejen kólintotta Petrit, aki eszméletle­nül terült el a földön s rövid idő múlva meghalt. Ambrust, aki szeghalmi illetőségű, a füzesgyarmati csendőrség átadia a kir. járásbíróságnak. Az „Orosházi Közlöny“ uj szerkesztője. Né­methy Samu polgáriskolai tanár Orosházáról történt végleges eltávozása folytán az „Orosházi Közlöny“ szerkesztésétől megvált. Az eltávozott főszerkesztő helyét dr. Külley Pál orosházi ügyvéd fogja be­tölteni. Veres kakas. A nyári időszak állandóan ret­tegett réme: a vörös kakas, legutóbb a békéscsa­bai tanyákon ütötte fel fejét, a hol is ifj. Huszár Pál gazda gyula-eperjesi tanyáján, ennek összes búzatermését hamvasztotta el. A kár körülbelöl 6000 korona, mely azonban biztosítás utján meg térül. Házasság. Szabolcs Dénes jelenleg szarvasi magán,- volt Gyula városi mérnök tegnap délután vezette oltárhoz, a budapesti ág. ev. templomban, Küntzl Irént. Szeghalmi csendélet. Augusztus 27-én a szeg­halmi vásárban a lacdkonyhán nagy volt a vigas­ság s a Szeghalom-környéki legények erősen fel­öntöttek a garatra. Csak természetes, hogy a mu­latságból mihamarabb veszekedés lett, amire az szolgáltatott okot, hogy a legények közül valaki leöntötte sörrel a Vas Elek nagybajomi lakos nadrág­ját, ki ezen annyira feldühödött, hogy revolvert rántott, azzal a legényekre lőtt s egy társát úgy megsebesítette, hogy haldokolva vitték be Bihar- vármegye közkórházába Nagyváradra. A lövöldöző embert azonnal elfogták s most a gyulai törvény­széki fogházban ül, Azzal védekezik, hogy véletle­nül sült el kezében a revolver. Iskolai beiratkozáshoz. Az iskolai beiratások alkalmával nagy gondot okoz a szülőknek gyer­meküket a szükségessel ellátni. A Nádor-féle áruház tulajdonosa igyekezett lehetővé tenni, hogy úgy a helyi, mint a vidéki vevő közönség az iskolai évadra minden szükségletét legkönnyebben besze­rezhesse. Diákok részére minden czikk előírás sze­rint a legolcsóbban kapható. Czipők, kalapok, fe- hérnemüek, esernyők, toilettes czikkek, nyakken­dők és női áruk a legnagyobb választókban Nádor Mór, Gyula, bérház- és postaépületben. KALOGÉN Brázay sósborszesz FOGKRÉM"aTeojobb ★★ 111 24-40 Színészet. Azok a kilátások, melyeket Somogyi Károly zintársulata gyulai szezonjának második feléhez fűztünk, valószínűleg, — legalább a jelekből Ítélve, — nem valósulnak meg. Gyenge a bérlet. Jóval gyengébb, mint a szezon első felében; különösen szembetűnő ez a páholybérleteknél, hol mindössze egyetlen egy páholy van bérletre kivéve. — Ennék okát részint a gazdasági év silány eredményének, részint a katonaság távollétének, részint pedig azon körülménynek kell tulajdonítanunk, hogy a közön­séget a szezon fele alkalmával a bérletek már ki­merítették s a nyári fürdőzések által különben is tőle telhetőleg, sőt talán ezen felül is kiköltekezett, s igy ha kedve volna is az őszi szezon előadásait látogatni : anyagiak hiányában kénytelen tartóz­kodni a szinházbajárástól. Kellemetlen ez a körülmény magára a közön­ségre, de első sorban legérzékenyebben a színházi kasszát érinti. Igaz ugyan, hogy a napi bevétel, — legalább most, a szezon második felének elején, — még arányban állónak mutatkozik a szezon első fe­lének napi bevétel — átalányával, de kérdés, igy marad-e az őszi szezon egész folyamán is ? — Pedig Somogyi Károly, a mi derék direktorunk és minden tekintetben nívón álló társulata, — most is teljes mértékben megérdemelnék a közönség széleskörű és osztatlan támogatását, ügy a műsor összeállításá­val, mint az előadások precíz, kifogástalan voltával újabb és újabb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy ez a társulat feltétlenül első helyet foglal el a na­gyobb vidéki színtársulatok között. Az egyes előadásokról különben az alábbiak­ban számolunk be. Vig özvegy. Lehár Ferencz szenzácziós sikerű operettjével, a Vig özvegy-gyei köszöntött be Somogyi Károly színtársulata az elmúlt vasárnap este. A darab, — melynek czimszerepét a szembetegségéből most már teljesen felgyógyult Károlyi Leóna játszotta, — bér­letszünetben került színre telt ház mellett. Szo­katlan jelenség nálunk, s a János vitéz óta nem is volt rá példa, hogy négyszer-ötször tudjon közön­séget vonzani egy-egy újdonság. Mindenesetre an­nak, hogy a vasárnapi előadást telt ház nézte végig, nem az előadott darab, hanem az a körülmény a megmagyarázója, hogy végre Károlyi Leóna vette át méltán egyedül őt megillető helyét Tábori Fri- dától, — aki különben teljes dicsérettel állotta meg nehéz feladattal járó és nem közönséges művészi kvalitásokat igénylő poziczióját. Mondanunk sem kell, hogy az előadás ezúttal is összevágó, kifogástalan volt. Károlyi Leóna hosszú pihenése után az ének­tudás és a szinjátszási készség tökéletes harmóniá­jával excellált, alkalmat adva azokra a lépten-nyo- mon felhangzó, tüntető tapsokra és ovácziókra, melylyel a publikum régóta nélkülözött kedvenezét fogadta. A sikerben osztályosa volt Palásthy, az ő kedves mókáival, szeretetreméltóságával, érczes ba­ritonjával. A többi szereplők közül kitűnt különö­sen Fehér Gyula és Hajnal. Mellettük igen jók voltak Lányi Edit, Simon Mariska, loronyi, Szende s általában az összes szereplők. Bérezi tulzási haj­landóságaira a nyári vakáczió enyhitőleg hatott. A zenekar és Rükk Károly dirigálása össze­vágó, lendületes volt. \ golva, hogy egy szeg se maradjon utánuk hír­mondónak . . . Azután bezárkózott a feleségével egyik leg­belső szobájába, odavonta magához szelíden, minden harag nélkül azt az eltévelyedett, elká búit szegény kicsi asszonyt, lecsókolta szemei­ről, arczárói a sűrűn hulló könnyeket és bele­nézett hosszan azokba a harmatos kék szemek­be .. . valamit keresett bennük . . . talán a múl­tat . . . talán a jelent . . . talán — a jövőt ! . . . Az asszony pedig odaomlott a lábai elé, átfogta térdeit, csókolta ruhája szegélyét, ar- czát, kezét, ahol érte és közbe csak sírt, keser­vesen sírt és nem tudott szólani. . . Egy egész elhibázott fiatal élet bünbánata volt abban a szivettépő, keserves zokogásban és az öreg Varsándy báró megértette azt! Gyöngéden, szeretettel emelte föl magához hitvesét a porból . . . De az a szegény kicsi asszony úgy resz­ketett, hogy alig tudott a lábán állani, valóság gal erőszakkal kellett reá kényszeriteni, hogy lepihenjen . . . akkor aztán az öreg odaült mellé és suttogó, csöndes hangon mesélni kezdett, sza­kasztott úgy, mint az édes szülő a gyermeké­nek és attól a suttogó tündérmesétől a kicsi asszony lezárta szemeit és édesen elszunnya- dott ... az öreg báró pedig elhallgatott . . . s hosszasan, mélységes nagy szeretettel nézte a szendergő kis Éva gyöngéd arezvonásait . . . majd előkereste a régi családi bibliát, csönde­sen fölütötte sárga-fakó lapjait és egész éjsza­kán át ott ült felesége ágyánál... ott virrasz­tóit, olvasgatva Jób szenvedéseit . .. Reggel még alig pitymallott, már útban volt az egész kastély népe . . . csak a puszta falak maradtak ott emlékeztetőül a régi jó idő­nek 1 . . . Utolsónak maradt a báró és felesége . . . Az ősz Varsándy megilletődve nyújtotta kar­ját az asszonynak, hogy kövesse . . . végig men­tek a kerten, föl egész a paradicsom hidjáig, a Körözs töltésének tetejére . . . Ott megállt az öreg és könybeborult szem­mel mutatott át a túlsó partra, hol azelőtt a pa­radicsom pompázott . . , A szegény asszony pedig eltakarta arczát... Abból az édenkertböl, abból a fényből, csillogásból, nem maradt egy fa, egy kődarab, egy fűszál . . . mintha a föld nyelte volna el az egész paradicsomot . . . Egy éjszaka elpusztittatta az öreg gyöke­restől a föld színéig azt a helyet, ahol az ő késő boldogságát tolvaj kezek megrabolták . . . még csak a hid is úgy eltűnt, mintha soha ott sem lett volna . . . hova, merre tudott lenni ilyen rettenetesen rövid idő alatt, annak csak az Isten a megmondhatója ! . . . Azzal kocsiba ültette a feleségét és elhaj­tattak, mint a pusztitó ferg iteg . . . még egy búcsúkiáltás sem tudott a nyomukba érni.. . Meg sem állottak egész Bécsig ! * * * Mondják, hogy fényes házat tartottak, so­káig boldog családi életet éltek báró Var- sándyék az osztrák fővárosban, mikor pedig az öreg meghalt, az asszony többé sohasem ment férjhez . . . egyedül csak egynek élt, az ő édes öreg ura emlékének ... Hogy Szekeres Gyurkával mi lett, ugyan kinek volna komoly gondja rá, ki tudja hol jár, hol éli világát . . . azóta bizonyosan meghajlott ő is az élet és saját lelkiismeretének súlya alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom