Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-03-19 / 12. szám
1905. márczius 19. BÉKÉS 3 Simonka György dr. ügy védj jlölt volt, aki bár kissé gyenge orgánummal, de azért mindvégig hatást keltőén beszélt az 1848-iki eseményekről, logikus eszme- fűzéssel fejtegetvén amaz okok sorozatát, amelyek a márcziusi eszmék megszületésének hátterében állanak. A formai tekintetben is ügyesen megkonstruált és jól előadót^ szónoklat befejezése után lelkesült éljenzés és taps hangzott fel. Az ünnepély utolsó szereplője Barth,a István katholikus lelkész a márcziusi események méltatását erősen összevegyitette a napi politika dolgaival, miközben nem egy az ünnepély méltóságát sértő Ízléstelen kijelentést engedett meg magának, amivel azonban még a vele azonos politikai hitvallású polgárok között is visszatetszést keltett s hogy ennek a beszéd elmondása közben nem adtak hangosan is kifejezést, az tisztára az ünnepélyt zavarni nem akaró kegyeletes érzelmeknek tudható be. Végül a közönség a Szózatot énekelte s ezzel az ünnepély véget ért. Este a 48-as kör a pavillonban szabadság lakomát tartott, amelyen körülbelül 250-en vettek részt, felköszöntőket mondottak : Gyulai Gábor, Névery Albert, K. Schriffert József, Gulyás János és Banka István lelkész. Vacsora után népies tánczmulatság volt, amely a kora reggeli órákig tartott. A polgári körben. Évről évre fogy a polgári köri márczius 15-iki bankettezők gárdája. Pár évvel ezelőtt ott gyűlt össze az ünnepély úgynevezett komoly eleme, tekintélyes törzsökös benszülöttek, tisztes polgárok, társadalmunk úgynevezett vezető elemei, ma azonban nagyon megfogyott e társaság, a régiek elmaradtak, az újabbak pedig megoszlanak többfelé. így aztán »megfogyva bár, de törve nem« 52-en ültek asztalhoz. Az ünnepi szónok a kör igazgatója Székely Lajos v olt, ki érdekesen, minden sablont kerülve, emlékezett meg a nagy nap jelentőségéről. A második szónok dr. Nuszbek Sándor volt, ki óriási hatás mellett szavalta el lapunk mai tárczájában közölt szép s erőteljesen hazafias költeményét. Utána dr. tíerthóty István mondott szépen átgondolt formás pohárköszöntőt, Sál József pedig a magyar ipar érdekében emelt szót, annak fő faktorára az önálló vámterületre ürítvén poharat, majd Schneider János és Molnár Albert mondottak hazafias tüzes beszédeket. Ezután a vidámabb tósztokra került a sor, melyben szintén nem volt hiány s a közönség a Zielbauer Alajos konyháját és pinczéjét dicsérő kedélyes hangulatban a reggeli órákig kitartott. A kereskedelmi csarnok tagjai a »Komló« földszinti ebédlőjében gyűltek egybe vacsorára este 8 órakor, márczius 15-ikének megünneplése alkalmából. A körülbelül negyven résztvevőt számláló banketten dr. Kóhn Mór ügyvéd tartotta az ünnepi felköszöntőt ; utána Czinczár Adolf elnök beszélt a márcziusi ifjakról, éltetvén a mai fiatalságot, mire Faragó Andor talpraesetten válaszolva, Czinczár Adolfot köszöntötte fel. A lelkes hangulatban, amely a társaság tagjainál egyre emelkedett, ezután még számos pohárköszöntő hangzott el. Beszéltek : dr Biró Béla, Reisner Ede, dr. Major Simon, Goldberger Ignácz, dr. Keppich Frigyes, Stern László, Sinszky Ferencz, Singer Mihály, Reisner Artur stb. Dr. Kóhn Mór mint a vigalmi bizottságnak elnöke Jókai Mór összes müveinek a beszerzésére hívja fel a társulat tagjait. A maga részéről már kezdeményezett ez irányban akcziót hetekkel ezelőtt, de az a kivitel nehézkessége folytán úgy látszik nem fog eredményre vezetni. Ebből ő levonja a konzekvencziákat, pervesztesnek vallja magát s mint ilyen viseli a perköltségeket, Jókai Mór emlékére üríti poharát s a nagy költő összes müveinek a beszerzésére 50 koronát ezennel felajánl az egyesületnek. Lelkes éljenzés és taps fogadta a vigalmi bizottság alelnökének bejelentését, amely a jelenlevőkre olyan nagy hatással volt, hogy félórával az első adomány felajánlása után már 200 koronán felüli összeg gyűlt egybe a nemes ezélra. Reisner Ede azzal az örvendetes kijelentéssel fokozta az általános felbuzdulást, hogy a Jókai müvek olyatén kedvezményes beszerzésére tesz kötelező ígéretet, amelynél a Dobay czég az őt illető összes haszonról lemond s miután igy előreláthatólag a beszerzéshez szükségelt összegnél több fog a társaság rendelkezésére állani. Major Simon dr. indítványára kimondották, hogy a felesleget a Jókai szobor alap javára adományozzák. Ezután lelkes és vidám kedvben még hosszabb ideig együtt maradt a társaság s már két óra is elmúlt, amidőn oszladozni kezdett. Jókai Mór összes müveinek a kereskedők és kereskedő ifjak társulata részére leendő beszerzése czéljából a banketten megajánlott, valamint a jelen nem lévők részéről eddig befolyt adományok összege 337 korona és 10 fillért tesz ki. Az újvárosi olvasókörben este 7 órakor már telve volt a kör nagyterme, úgy mint az utóbbi években minden ilyen alkalommal. Mielőtt a társasvacsora megkezdődött volna, a közönség együtt állva, elénekelte a Hymnust. Utána dr. Berenyi Ármin, a kör elnöke tartotta a megnyitó beszédet, fejtegetve a nagy nap jelentőségét. Szirbik Bálint, a kör igazgatója, a 48-iki események történetét adta elő, Rácz János és Török Mihály hazafias költeményeket szavaltak, nagy lelkesedést keltve. Yégül az ünnepély befejezéséül rázendítették a »Szózat«-ot. A vacsora alatt többen mondtak felköszöntőket. Dombi Lajos esperes hazafiságra buzdította a jelenvoltakat Gecse Albert esperesi titkár párhuzamot vont az erdélyi és alföldi viszonyok közt, dr. Berenyi Ármin a szo- czialismusról szólt, Kiss László a hazafiságról beszélt, mely nincs pártokhoz kötve s tagadta, hogy Magyar- országon ezidőszerint szoczialismus, ennek a szónak a tulajdonképpeni értelmében léteznék. Éjfél felé Barta István áldozár társaságában a népkerti pavillonban ünneplők közül többen átjöttek az újvárosi körbe s sokan ott is maradtak. Vacsora után táncz volt reggelig s közben szónoklatok. Békéscsabán. Nappal az iskolák ünnepélyei folytak le. A Rudolf főgimnáziumban dr. Rell Lajos tanár intézett az ifjúsághoz tanulságos szép beszédet. Az állami polgári fiuiskolábán pedig dr. Horváth János igazgató méltatta az ünnep jelentőségét. Mindkét helyen a növendékek hazafias énekek és szavalatok előadásával vettek részt a nap megünneplésében nagy gyönyörűséget okozván az összegyűlt hallgató közönségnek. Hasonló szép ünnepély folyt le az állami felső leányiskolában, ahol több növendék szavalt, Donner Lajos igazgató pedig alkalmi beszédet intézett a növendékekhez. Igen sokan vettek részt a polgári kör este megtartott ünnepélyén, amelyet Achim János alelnök nyitott meg, majd dr. Rell Lajos mondott gazdag tartalmú szép beszédet. Az ezt követő társasvacsora alatt Domokos István kir. aljárásbiró mondta az alkalmi szónoklatot. A csabai kereskedők egyesülete felolvasó estével és társasvacsorával ünnepelte a napot. Az iparos olvasókörben dr. Pándy István tartotta az ünnepi beszédet. Orosházán A község képviselőtestülete díszközgyűlést tartott, melyen Veress József képviselő mondott nagyhatású beszédet. Dr. Berlhóty Károly pedig tetszéssel fogadott lelkes beszédet intézett azokhoz a cselédekhez és munkásokhoz, akiknek mint legérdemesebbeknek a község által kitűzött jutalomdijakat kiosztották. Gyomán. Márczius 15-ének megünneplése Gyomán igen szép hazafias lelkesedés mellett folyt le. A házakon lengett a sok nemzeti lobogó, a nép ünnepi ruhát öltve indult az ev. ref. templomba imádkozni a magyarok Istenéhez. A nyilvános ünnepély délután kezdődött, 2 órakor a Petőfi-téren felállított díszes emelvény köré sorakozva zenekarok kísérete mellett, saját zászlóik alatt jelentek meg az egyes körök és társulatok. 3 órakor a Hymnust énekelte a dalárda, mely után ifj. Biró Benedek igen szép elnöki megnyitó beszédet tartott, majd dr. Varságh Zoltán hírlapíró mondta el ünnepi szónoklatot, melyben a nap jelentőségét történeti események elsorolásával ecsetelte, utána Ábrányi Emil »Márczius 15.« czimü költeményét elég tűzzel szavalta Varga Kálmán, ezután a »Fohász«-t énekelte a dalárda, majd Gyoma kedvencz lantosa, az agg Örményi Lajos szavalta el ismernél, mikor aranysárgára festem a hajam. Hogy miért csaltalak meg, amikor először láttuk egymást, magam sem tudom tisztán. — Emlékszel első találkozásunkra? Egy vasúti kupéban ültünk s nagyon sok virág volt az ölemben. Összetévesztettél a virágaimmal s azzal a tisztelettel néztél reám, amely soha sem egy női lénynek, mindig az egész női nemnek szól. Ez a babona úgy látszik, a szent életű anyák öröksége. Csak a legkülönb férfiak tudnak igy nézni; azok is csak a te korodban. Valami delirium fogott el akkor; éreztem, láttam előre az egész jövőt. Lehetett-e öröm. hogy előre szétromboljam életem első és utolsó regényét? Lehet-e öröm, hogy kiábrándítsalak ? Szerettelek az első percztől fogva. Nem is sejtetted, milyen boldogan adtam volna oda magamat már akkor este, mikor először sétáltunk végig az elhagyatott fürdőhely hársfa-alléeján .......... De nem akartam megfoszta ni magam a tökéletes boldogságtól és téged még kevésbé. Azért kérettem magam olyan sokáig. Egyszer azt mondtad, hogy az ajkaim formájában van valami, aminek tnég nem láttad mását, hangtalanul is csókról beszélnek. S én sokáig nem beszéltem, csak szerettelek. Aztán hazudtam. Azt mondtam, hogy férjem van, aki elhanyagol s akit gyűlölök. De tehettem-e mást? Úgy tetszett mindaz, ami velem történik : álom. Nem akartam felébredni, nem akartalak felébreszteni. Megcsaltalak, de mennyi boldogságot köszönök ennek a csalásnak. Azt a három hónapot, amelyet Róbert — Róbertnek hívják — éven- kint a külföldön szokott tölteni, kiszakítottam nyomorult életemből s átváltoztam olyanná, aminőnek nem születtem. Hűségessé, odaadóvá, jóvá, nem igaz? Ahogy elutazott, lemostam magamról a festéket s hozzád siettem. Szeretődnek, mert úgy akartad. De szolgálód lettem volna, ha parancsolod . . . S úgy rettegtem, hogy elveszítelek!... Az ember, aki már a maga módja szerint, de mégis csak szeret s akinek sok gyöngédségéért sok halával tartozom, egyszer rájött titkunkra. Annyira oda voltam a kétségbeeséstől, hogy megszánt s nem lökött el magától. Te is szánsz egy kicsit, ugy-e? Egy kicsit? Ha látnál, amikor ezeket a sorokat Írom. Megvallani neked, hogy minden, minden hazugság volt! És mégis meg kell lennie. Emlékszel, milyen rosszul lettem akkor este, mikor egy újságból megtudtad, hogy a szegény Viktor meghalt? Egy hetaeráról kezd- tél beszélni, akiról sokat hallottál, a Viktor nevével kapcsolatban. S valami vad harag szólt a szavaidból, soha sem láttalak olyasnak. Majdnem összeestem a halálos rémülettől, azt hittem, vadul kalapáló szivem kiabálja szörnyű titkomat. Most már tudsz mindent. Minden hazugság volt, borzasztó hazugság. Csak az nem volt hazugság, hogy szerettelek s hogy szeretni foglak örökkön. És néha azt képzelem, hogy nem is csaltalak meg oly igen . . . Barna hajamat csak te láttad olyannak aminő s csak te láttál annak, amivé lehettem volna, ha az emberek mind olyan jók, aminő te vagy! Ne átkozzál nagyon, inkább szánj egy kicsit! Néha elfog a kétség; elküldjem-e ezt a borzasztó levelet? Oly édes volna tudnom, hogy sajnálsz, hogy halottnak vélsz, hogy szeretettel s a régi melegséggel gondolsz rám ! De legyőzöm önzésemet, mert tudom, hogy az a gondolat fájdalmasabb volna rád nézve, mint : leszámolni a kínos igazsággal. Nagyon szerellek. Emlékszel-e mit mondtál, mikor a szegény kis bárónőt exhumálták s megláttad a halott füleiben fülbevalóit ? Azt mondtad : „Mily irónia!“ Légy hozzám kegyesebb. S ha forró búcsúcsók helyett azzal válók el tőled örökre, hogy szerelmünk emlékét elviszem magammal, ne ismételd ezeket a rideg szavakat. Isten veled örökre! Te édes! Te drága! Sarolta.
