Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

O-ík szám Gyula, 1901. márczius 3-án XXXIII, évfolyam f----------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes széni éra 20 fill. L Ja Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: DD ó h. n 3D á v i cL f----------­Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenc/, háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. A gyulai fögymnasium. Utólszor a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium 1901. évi költségelőirányzati javas­latának megjelenése alkalmával foglalkoztunk a fögymnasium kérdésével. Wlassics Gyula ugyanis, a képviselőházban a kultuszbudget általános tárgyalása alkalmával mondott és a közoktatásügyre sok irányban periodikus jelen­tőségű remek beszédében tett ígéretét bevál­tandó, — mely szerint a vármegyei székhelye­ket és ezek közül is elsősorban azokat, a melyek nemzetiségi végvidéket képviselnek, okvetlenül gymnasiummal óhajtja ellátni, — annak daczára, bogy a gymnasium létesíté­sére szövetkezett tényezők között a formális megállapodás nem jött létre, miután azonban a Fináczy Ernő osztálytanácsos által vezetett értekezleten a gyulai gymnasiumnak nemcsak közszükséglete, hanem megvalósításának le­hetősége is minden kételyen felül állónak bizonyult be : egyrészről manifestálandó, hogy a maga részéről komolyan veszi a gyulai fö­gymnasium létesítésének eszméjét, másrészről, hogy a stagnálni látszó eszme létesítési moz­galmának wj erőt adjon : a formális tárgyalást és végleges megállapodást megelőző stádium­ban is 2000 koronát vett fel a folyó évi költségvetésbe, azzal a feltétellel, ha a fö­gymnasium létesítésére nézve a tárgyalások akként fejeztetnek be, hogy a fögymnasium első osztálya 1901. évi szeptember l-ón kez­dődő tanévvel meg lesz nyitható. Úgy irtuk, hogy stagnálni látszó és eme kifejezésünket ismételjük, mert a főgymna- siumi eszme csak látszólag stagnált, voltakép­pen azonban az akczió egy pillanatig sem szünetelt, sőt nagyon is komolyan folyt oly kérdés rendezése körül, a mely a Wenckheim Krisztina grófnő fejedelmi alapitványának — a mint a következmények igazolják — nem elengedhetlen feltétele ugyan, de tudva­levőleg kiindulási pontja volt. A nemes grófnő, ki az árvaházzal és a fögymnasium létesítéséhez impulzust adó ala­T A R C Z A.. Te vagy álmaimnak ... Te vagy álmaimnak tündér királynője, Te zárod lo este fáradt szempillámat, Te költesz fel édes suttogó szavakkal, Hogyha az égboltou a hajnalfény támad 1 . . . A te szemed vigyáz mindenik léptemre, Örvény szélén járok, te fogod a kezem ! Vadvirágos réten, zugó erdőségben A te drága képed mindenütt csak velem 1 Hogyha elcsüggedve hajtom alá fejem, S a szemem bánatos könnyekkel lesz tele, Te törlőd le azt a részvét kendőjével Szivemnek, lelkemnek édes egyetlene I Te mesélsz lelkemnek ábrándos meséket, S ajkadon a mese oly édesen csendül ; Behegged a mély seb, mely szivemen támadt, S álmodok, merengek üdvről, szerelemről 1 Jól esik álmodni csendes boldogságról, Búgó gerliczékről, árnyas, lombos ágon . . . Parányi fészekről, melyben mint gerlepár Úgy élünk mi ketten édes kis virágom ! Jól esik álmodni a fényes jövőről, Légvárat épitni napsugárból szőve . . . Odavarázsolni a te drága képed. Édes álmaimnak tündér királynője ! Hallgatni az édes, vigasztaló szóra, Amely ajakadról szeretettel csendül, Átölelni lágyan, remegő karommal, S álmodni, merengni üdvről, szerelemről 1 Ifj. Nuszbek Sándor. Végtárgyaláson. Irta: Fischer Ferencz. A terem zsúfolva volt. Alig birtam a nagy tömegben a helyemig, az újságírók padjáig el­jutni. A tárgyalás már javában' folyt. Mit tár­gyalnak ? kérdénr. suttogva kollégámtól. Benkö hitványával évszázadokra kiható legnagyobb jótevője lön Gyula városának ; a kit a jelen és az utókor hálája a város krónikájának egragyogóbb lapján fog megörökiteui, mindent megkÍBérlett, hogy alapitványának kiindulási jontját megvalósíthassa; dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök pedig, a ki azonkívül, hogy bőkezű évi járadékkal járuland a fögymna­sium fentartásához, noha az előző kísérletek után a sikertelenség tudatában, az ügy érde­kében egészen az önfeláldozásig terjedőleg támogatta a grófnőt megújuló kísérleteiben; mig végül a grófnő — habár fájó szívvel, — de mégis azzal a lelki megnyugvással, hogy most már minden lehető kísérletet kimerí­tett ő is, a bíboros püspök is, maga is kény­telen már átlátni, hogy az alapítvány kiindú- lási pontjának megvalósítása kivihetetlen és hogy a főgymnázium létesítésénél a „kath. jelleg“ biztosítására, sót megmentésére lehet csak szorítkozni. A megújuló kísérletek és azok alapján folyó tárgyalások, melyekben kiváló osztály­része volt dr. Lukács György főispánunknak is, de mint egyházi körben folyók a bíboros püspök illustris kezeibe voltak letéve, hang­súlyoznunk kell, hogy szünetelés nélkül egy egész esztendeig folytak. A direkt Rómára apelláló végső kísérlet teljes eredménytelensége a kultuszministeri tárcza költségvetését meg­előző alig néhány nappal vált evidenssé. Ez az előzménye s magyarázata a kép­viselőház hétfői ülésében a gj’ulai fogyom? ■< siumra vonatkozólag tett kiváló érdekű pourparlernek, amely Bartha Miklós Gyula­város országgyűlési képviselője s Wlassics Gyula kultuszminiszter között lefolyt. Bartha Miklósról részvéttel .győződtünk meg, hogy gyöngélkedik; és orvosai sürgető tanácsára épen akkor nap kellett volna dé vidékre négy heti tengeri fürdőre utaznia, mikor a közoktatásügyi költségvetés általá­nos tárgyalása megkezdődött. A kötelesség­érzet azonban— kizárólag ezen okból —orvosi tilalom daczára itthon tartotta még teljes Rózsi gyermekgyilkossággal vádolt nő bűn­ügyét. Mig czeruzámat hegyeztem a stenografá- lásra, élesen szemügyre vettem a vádlottnöt. Szobor, egy élő szobor. Szobor, melynek min­den tagja plasztikus, melyen csak a kebel las- sudad hullámzása jelezte az életet. E gyönyörű arcz most is lelki szemeim előtt lebeg. Hideg, merev, kifejezéstelen. Sze­mei oly különös fényben égtek, pillantás nélkül, mint egy csecsemő gyermeké. Ijesztőn nézett a semmiségbe. Hófehér nyakát kék selyem kendő födte, kis kezeit összetéve tartotta. Úgy ült némán, mozdulatlanul. Háta mögött ülő ügyvédje néha-néha fü­lébe sugdosott, ö azonban semmit sem felelt, mintha nem ő neki beszélt volna. A védőügyvéd izeg-mozog, nem tetszik neki az ügyész hosszú vádbeszéde, pedig még csak most kezd igazán belemelegedni. Igen, Tekin­tetes kir. törvényszék, mond az ügyész, a lé­leknek rettenetes tusát, megmérhetetlen fájdal­mat kellett addig kiállania, mig az előre meg­fontolt szándék tetté lön. Vádlottnő, Benkö Rózsi, nemes, intelligens család egyetlen dédel­getett kedvencze. Anyja meghalt, mikor neki életet adott. Kilencz éves korában zárdába vit­ték, tizenhetedik évében volt, midőn atyja haza vitte. Benkö Sándor, az apa, szerette, imádta leányát, ám de sokkal jobban szerette fegyve­reit, élt-halt a vadászatért, képes volt hónapo­kig távol lenni Erdély vaddus erdeiben és ez ideig a zárda komor falai közül hazahozott leányát egy öreges nevelönőre bizta. A vád­lottnő leginkább hatalmas kiterjedésű kertjükben töltötte idejét, természetesen a nevelőnő társa­ságában. Naponta ott volt látható, mikor arany­kalászos szőke hajába kedvenczét, a fehér rózsát tűzte. Ebben a kertben volt egy kicsike lugas, tizenkét napig, a mig a részletes tárgyalás a középiskolák tételéig jutott, ahol is a gyulai fögymnasiumnak, különben is hatásos szép beszéde következő bevezető részével tőn az ügy mai stádiumában hitünk és meg­győződésünk szerint kiváló szolgálatot. Bartha Miklós hétfői parlamenti szónok­aiénak a gyulai főgymnasiumra vonatkozó része országgyűlési gyorsírói feljegyzés sze­rint a következő: 7. Ház! A Gyulán létesítendő gymnasium segélyezé­sére a kultuszminister ur felvett a költségvetésbe 2000 koronát. Ezen összeget a kultuszminiszter ur bizonyos feltétel mellett vette fel; a feltétel az, hogy az érdekeltség legkésőbb 1901. évi szeptem­ber 1-ig megtudjon egyezni a hozzájárulások aránya felett és hogy ugyanakkor meg is nyitható legyen a gymnasium első osztálya. Ezen kérdésnek bizonyos akadálya volt, mert az adakozók közül egynémelyik olyan feltételeket is fűzött a létesítendő katb. fögymnasium alapítá­sához, a mely feltételek sem elvileg, sem reáliter a kultusminister ur által elfogadhatók nem voltak. Ezen feltételek, melyek akadályát képezték a gim­názium felállításának, időközben, épen a legköze­lebbi időben, megszűntek, ennélfogva mi sem áll útjában annak, hogy a kultuszminiszter ur és a törvényhozás azt a nagy szükséget, a mely minden törvényhatóság központján, hol gymnasium nincs, ■ fenforog és a mely különösen Gyula városában j fc;inforog, a gymnasium felállításával kielégítse. Kérem is tehát a kultuszminister urat, bogy azon városnak s különösen azon több százra menő ható­sági szervnek az örömére és megnyugtatására, a kiknek ott gyermekük van, de a kik abban a kínos helyzetben vannak, hogy gyermekeiknek kellő ne­velést adni nem tudnak, kegyeskedjék itt a ház színe előtt nyilatkozni, hogy most már, amennyi­ben a minister ur feltételeinek az adakozók hozzá­járulása eleget tett, mi sem áll útjában annak, hogy szeptember elsején a gymnasium valóban meg- nyittassék. (Tetszés a szélső baloldalon.) A város nagy áldozatkészséget tanúsított ennél mintha csak szerelmes leányok és ifjak számára építették volna. Ebben a lugasban kérdezte egy ízben a vádlottnő a mevelőnőtől, midőn ott egy ifjú el­haladt, ki ez ? a nevelőnő természetesen meg­mondta, hogy Farkas Géza, gazdasági felügyelő édes atyjánál. Másnap reggel Benkő Rózsi kijelentette édes atyjának, hogy neki már nincs szüksége nevelőnőre s a nevelőnő távozott. Benkő Rózsit most már senki sen: kisérte naponkénti kerti sétájában. De hát minek is, nem is volt reá szüksége, hogy egy harmadik szempár is lássa, midőn ők együtt voltak. Igen! Az a cselédség előtt oly büszke leány őrületes módon megszerette a sápadt, beteges ifjút és úgyszólván kényszeri tette, hogy őt szeresse. Viszonyukról nem tudott senki sem, az apa hol itt, hol ott vadászott, otthon pár napig, mig vidéken hónapokig volt. ók pedig rendesen az éj óráiban találkoztak a lugasban, akkor, midőn már a cselédség csendesen szuny nyadt vánkosán. így tartott viszonyuk rövid fél évig. Fél év eltelte után valamit súgott az ifjú­nak, egy titkot, egy rémes, egy rettenetes tit­kot, melytől az ifjú megreszketett, úgy elborzadt, hogy másnap a szerelmi lugasban találták át­lőtt agygyal. Senki az öngyilkosság okát nem tudta, csak Benkő Rózsi. Ó tudta az igazi okot, de az ő szoborszerü szép arcza nem árult el semmit, a kebelbe pedig nem látott senki, még az édes apa sem ; de éjjel, midőn már minden csendes volt, mint egy sebzett vad rohant a lugasba, hol aztán odafeküdt arra a fekete foltra, mely az ifjú véréből eredt, ezt a foltot öntözte köny- nyeivel, ezt a foltot csókolta százszor, ezerszer, ehez beszélt lázasan, őrjöngve. Én édes minde­nem, szerelmem, itt hagytál, elmentél, most a kérdésnél, de tanúsítottak egyesek is, és ezek között tisztelettel említem föl a ház szine előtt gr. Wenckheim Frigyesné őnagyméltóságát, a ki egy nagy alapitványnyal tette lehetővé azt, hogy ezen gymnasiumnak alaptőkéje immár társadalmi és vá­rosi utón 400.000 frtnyi összeget tesz ki kerek­számban. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minister a részletes vita folyamán felszólalt képviselők beszédeire reflektálólag, felszóla­lásában azzal becsülte meg Barthát és a gyulai fögymnasiumot, hogy első sorban utóbbi­ról emlékezett meg, ugyancsak gyorsírói fel­jegyzés szerinti következő szavakkal: T. Ház! Csak igen röviden akarok válaszolni a fel­szólalt képviselő uraknak. Mindenekelőtt Bartha Miklós képviselő urnák a gyulai gymnasiumra vonatkozólag tett felszólalá­sára azt jegyzem meg, hogy idei költségvetésemben már bizonyos összeg fel van véve arra az esetre, ha azok a feltételek, a melyek a gymnasium fel­állítására szükségesek, teljesittetnek. Igen termé­szetes, hogy ha azok teljesittetnek i a gymnasium kategóriájára nézve a kellő megállapodás létrejön, akkor semmi akadálya nincsen annak, hogy Gyulán ez a gymnasium létesüljön. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Nem vagyunk optimisták, de a kultusz- miniszternek bennünket teljesen megnyug­tató 8 kielégítő eme nyilatkozata után azt kell mondanunk és mondjuk is, hogy a róm. kath. fögymnasium tárgyalásai megin­dulásának, a megállapodásnak, a melynek alapját a Fináczy osztálytanácsos elnöklete alatti értekezlet adja és mindezek betetőzé­séül a kultuszminiszter feltételének, — mely nemcsak az ő feltétele, hanem Gyula váro­sának életbevágó nagy érdeke, nevezetesen hogy a gymnasium első osztálya ez év szep­tember elsején megnyiljók, — számbavehetŐ akadálya nincs; az egyszerűen ügybuzgalom és jóakarat dolga, amiből — reméljük és óhajtjuk — hogy mindnyáian kifogjuk ré­szünket venni. mikor legnagyobb szükségem lett volna reád, lelked nem birta el e rettenetes titkot, miből merítsek hát én, e gyenge leány erőt, ki fog engem megvédeni, ha napvilágra jön e rettenes tes titok, ki ? oh ki ? A rettenetes titok napvilágra jött. Iszonyú, rettenetes, fülsiketítő orkán dühön­gött. A pokoli sötét éjszakában csak a villám- csikók világítottak. Kitört a vihar, eget és föl­det megrázkódtató vihar; a kert fái recsegve hajoltak meg, és ebben az isten itéletü vad éjszakában rohant a vádlott nő, hajában a fehér rózsával, futott, rohant, ki akart futni a világ­ból, hogy szégyenét ne tudja meg senki, de nem sokáig, nem is messze futhatott, a templom mel­lett lerogyott. A villára czikázása, az ég harsogó zenéje, a vadul zuhogó zápor között Benkő Rózsi egy kicsike, parányi sirt ásott. A föld puha volt, mélyen ásta, hogy senki ne találjon arra a még most is nyöszörgő valamire. Haját, hullámos aranyszőke haját a szél felbontotta és a felbom­lott hajtengerből a fehér rózsa az élve elteme­tett gyermeke sírjára hullt. Csudálatos játéka a véletlennek, avagy a bosszuló sorsnak, hogy ez a fehér rózsa idővel kiviritott. Kivirjthatott, hisz a szerelem véréből kapta a tápanyagot. A falusiak hozzá sem mer­tek nyúlni, valami gyönyörű szép volt, kis tem­plomuk mellett e szép fehér rózsabokor. E kis fehér bokor lett a bűntény felderi- tője. Benkő Rózsi a koczka eldölése után édes atyja előtt azon óhajának adott kifejezést, — hogy megunta a falut, — utazni vágyik. Atyjá­nak beleegyezése után útra kész volt, honnan csak hat hó múlva tért vissza, mint menyasszo­nya egy huszárkapitánynak, sőt már az esküvő napja is elérkezett. Közel volt házukhoz a templom, a vádlott- nő kívánta, hogy gyalog menjenek. Iiapunk: mal szAmäb.oz fél Ív melléklet vau csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom