Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
18-ik szám Gyula, 1899. április 30-án XXXI. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij:- Egész évre . . . 5 frt — kr. Pél évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes színi íra 10 kr. Ss ____Ä Tá rsadalmi és köz^ Megjelenik minden vasárnap. hetilap. Felelős szerkesztő: IEZ ó b. a ü á v i d~ f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay FerenCz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 10 krajezír. A gyulai gimnázium. (Levél a szerkesztőhöz.) Tisztelt urain! Olvasom a „Békésiben, hogy Gyulán egy gimnáziumot óhajtanak létesíteni. A cziltk Írója reményt táplál az iránt, hogy a létesítésnél én is közre fogok működni. Egyszersmind fölhasználja ezt a ked- vező alkalmat annak a ténynek a megvilágitá- sára, hogy „tekintélyemet“ és egyéb jó tulajdonságaimat mindeddig nem gyümölcsöz- tettem Gyula város érdekében. A gimnázium ügye azonban jó alkalomnak kínálkozik ed- digvaló mulasztásom pótlására. Helyes. A mulasztást szívesen pótolom ; csak kérek hozzá anyagot. Mert a mint látom, most még a magzat pelyhes állapotban él a jó szándéknak puha fészkében. A gyű mölcsnek még a rügye sem látható. A moz gtlomnak még se színe, se kharaktere, se keze-lába. Csak annyit sejtek a czikkből, hogy az óhajtások délibábja egy államgimnáziumot ringat kebelén. De ha igy van : igazságos-e engem akár ezen, akár más ügyben mulasztással terhelni? Felszólítottak már valamire a miben eljárnom kellett volna ? Megbíztak valamivel ? Fölvilágosítottak erről, vagy arról ? Közölték velem terveiket, gondolataikat, reményeiket ? Nem hiszem, hogy az alkotmány természete és a népképviselet fogalma ügynöki szerepet szánt volna a képviselőnek. Epen ezért magán ügyek kijárására bizony nem szívesen vállalkozom. A kötelességek összezavarásának és a törvényhozói állás megalázásának tekintem, valahányszor egy képviselő vállalatok és engedmények kieszközlésén, vagy köztisztviselők kinevezésén fáradozik. De a közügyet a képviselő minden téren tartozik szolgálni. Ennélfogva a gyulai gimnázium ügyét is. Ilyen és hasonló természetű szerepkörben készséggel állok rendelkezésére a városnak. Csak annyi a kérni valóm, hogy valóban rendelkezzenek is velem. Mert ha még arra sem méltatnak, hogy érintkezésbe lépjenek a törvényesen megválasztott képviselővel : akkor én is megkiméT ÁRCZ A. Magyar anekdotakincs.*) , Ezer esztendő humorja, jókedve, vidámsága mosolyog ránk abból a hatalmas gyűjteményből, a melyet Tóth Béla állított össze, s a mely most jelenik meg Singer és Wolfnerék kiadásában. Meg) valami közönséges adomatár ez, a milyent olcsó tákolmányokban ponyván árulnak: úri magyar Ízlés gyűjtötte egybe a nagy vállalatba, a mely mintegy 120 nyomtatott Ívre terjed, körülbelül nyolczszáz képpel. A magyar anekdotakincsben együtt van mind az a tömérdek tréfa, adoma, szikrázó ötlet, jóizü történet, csattanós, velős epizód, a mit a magyarság ezer hosszú esztendőn át jókedvében, pipaszó mellett, borközi hangulatban vagy csaták hevében magából teremtett. Azt lehetne mondani, hogy ez a magyarság története vidám képekben, s igy nagyon fontos tudományos munka. De olyan tudomány van benne, a mely egy ritka erénynyel ékes: megkaczagtat minket, fölvidit, mosolyra késztet. Anekdótázó nép vagyunk, mondja maga a szerző, „minden ötletünk, minden vidámságunk és bölcsességünk el van rak tárolva ezekben a rövid, velős, csattanós történetkékbe.* A ki azokat igy finom Ízléssel megválogatva összegyűjtötte, az a magyar nép bölcsességének és humorjának lexikonját irta meg. Minő bőséges anyag kínálkozott Tóth Bélának Árpádtól Beöthy Aldsiig! Minő szemen- szedett sorozata olyan ötleteknek, tréfáknak, kurta históriáknak, a melyek jobban jellemzik a magyar embert a legtudósabb néprajznál vagy történelemnél ! *) Gyűjtötte Tóth Béla. Öt kötet. Ára fűzve 12 forint. Diszkölésben 16 frt. — Megrendelhető Dobay János könyv- kereskedésében, 1 frtos havi részletekben való törlesztésre is. — Kiadja Singer és Wolfner Budapesten. lem magam attól, hogy tolakodónak látszassam. Kórom a tisztelt szerkesztő urat, kegyeskedjék ezen soraimnak becses lapjában helyet adni s engem jóindulatú barátságában megtartani. Budapest, 1899. április 23. Bartha Miklós. Amidőn a fenti sorokat készséggel közöljük és néhány megjegyzéssel kommentáljuk, utóbbit megelőzőleg nem tartjuk feleslegesnek ínég egyszer szóról-szóra lenyomatni »Gimnázium Gyulán« czimü czikkünknek azt a néhány sorát, mely Bartha Miklós képviselő ur szives levelének úgy látszik anyagát és okát képezi. „Gimnázium Gyulán“ ckimücsikkünkben ugyanis a következőket irtuk: »A politikai életben beállott fordulat következtében számítunk Bartha Miklós országgyűlési képviselőnk közreműködésére is, akinek még eddigelé nem volt alkalma tekintélyes politikai, publicistái s bizonyos irányban kiváló egyéni befolyását választókerülete érdekében gyümölcsöztél ni s a ki bizonyára megfogja ragadni a szerencsés alkalmat, hogy ebbeli — elismerjük, hogy bizonyos fokig kényszerű — mulasztását ily kiváló kulturális kérdésben jóvá tehesse,« A politika „tilos“-ába tévednénk, ha fenti soraink bő magyarázatába s bizonyításába bocsátkoznánk. Ehhez pedig sem kedvünk, sem jogunk. De ez a magyarázat és bizonyítás felesleges is és talán senkivel sem kevésbé felesleges, mint épen Bartha Miklós úrral szemben, aki esztendőkön át ragyogónál-ragyo- góbb czikkekben demonstrálta, amiről — nyílt kérdésnek hagyva és magunkat illetéktelennek nyilvánítva e helyen eldönteni vájjon volt-e benne igazság, vagy nem - - épen a gimnázium létesítés kérdésében magunk is úgy hittük és hirdettük, hogy »az idő s a viszonyok nagyon kedvezőtlenek.« És a midőn Bartha ur, talán szemrehá- nyólag azt kérdi, hogy „felszólítottak már valamire, amiben eljárnom kellett volna? megbíztak valamivel? fölvilágosítottak erről Az anekdotakincs megérdemli a kincs nevet. Vele is úgy voltunk eddig, mint egyébb kincseinkkel. Sejtettük, hogy meg van valahol, de nem akadt senki, a ki díszesen egybegyüjtötte volna. Tóth Béla tehát olyan munkát végzett, a melyre eddig nem volt eset irodalmunkban. Okosan, finom érzékkel válogatta meg anekdotáit: mind kitűnő, mind jellemző, valameny- nyinek van erős, gondolatra késztető magva, a legtöbbje jóizü mosolyt csal az ajkunkra. De igen bölcsen kivetett belőle minden trágárságot, kétértelmű sikamlósságot, vastag elemet. Csak ilyen okos megválogatás által lett igazán kincsesé ez a temérdek füzet. A sírva vigadó magyarnak kedély világa nyílik meg előttünk, s mig a sok tréfán és mulatságos epizódon elmosolyodunk, megizleljük egyben a magyar zamatosságot, a magától támadt, mesterségesen nem komponálható anekdota szeszét s felüdülünk tőle, mert az élet verőfényes oldalát pillantjuk meg hirtelenul a rideg hétköznapi életfolyás közepette. Lelki patika ez a négy kötet, nem szabad hiányzania s:mmi magyar könyves-asztalról. Tóth Bélát ezért az uj munkáért a régi dicséret illeti. Nagy feladatnak járt végére: ezer év anekdotáját összegyűjteni, megrostálni, szép művészi formába öltöztetni. Épp oly elismerésben fogja részesíteni minden olvasó a festőművészt, Miihlbeck Károlyt, a ki ezt a nagy munkát kiválóan sikerült és körülbelül 8oo nagyon jellemző képpel díszítette. Továbbá a kiadót, a ki finom, izlés.es kiállításban s mégis olcsó áron adja ki a munkát. A kiadók, hogy mindenkire hozzáférhetővé tegyék a Magyar Anekdotakincset, 25 kros füzetekben is kibocsátják, ‘melyek minden hazai könyvkereskedésben, igy Gyulán Dobay Jánosnál is kaphatók. ■Szerző, művész és kiadó finom együttmun- kálásának köszönhető, hogy ez a par excellence magyar családi könyv ily választékos formában és értékes, lelket tápláló és vidító tartalommal jelenhetett meg. vagy arról? közölték velem terveiket, gondolataikat, reményeiket? mindezekre azt felöljük, hogy : nem, de megmondottuk és ő maga százszorosán és ezerszeresen ékesebben magyarázta s hirdette azt is, hogy miért nem? De épen ezért nem is vádoltuk őt mulasztással, hiszen magunk ösmertük el és nyilvánítottuk, bogy ez a mulasztás „kényszerű“ volt, — kényszerű az ő s kényszerű a mi részünkről is. Egy dolog azonban meglep berniünket, ez az, hogy Bartha Miklós ur, aki másfél esztendő óta a választó polgárok többségének bizalmából országgyűlési képviselője városunknak és előzőleg is már évek óta szórás összeköttetésben állott Gyula városa polgárainak tekintélyes részével, ki tudta kerülni, hogy e város aspirácziójáról, aminő a gimnázium és az ennek létesítése körüli nagyon is nyilvánosan történt, hiszen a lapokban is többször szellőztetett mozgalmakról —nem azt, hógy azokban cselekvőleg részt vegyen — de azt is, hogy azokról még csak tudomást is szerezzen. Mert hogy nincs tudomása semmiről, bizonyítja levele, a melyben úgy látja, hogy „osak az óhajtások délibábja ringatja kebe lén a gimnáziumot.“ Ez bizonyára meglepő dolog, de miután igy van és jelen soraink szűk keretében nem czélunk a gimnázium érdekében történt mozgalmakról Bartha ur alapos tájékoztatására szükséges adatokat mind felsorolni, annyival kevésbé, mert ezen adatokat ösmerő olvas-1 közönségünk figyelmét nem akarjuk felesleges ismétlésekkel próbára tenni: Bartha ur bizonyára nem fogja a mi részünkről sem „tolakodás“-nak venni, ha a „Békés“-nek a gimnáziumi mozgalmikra vonatkozó czikkeit, illetőleg lappéldányait rendelkezésére bocsátjuk. — Ezekből látni' fogja, hogy a mozgalomnak igen is volt és van „színe, kharaktere s keze-lába“ is, csak egy nem volt, a mi pedig a födolog: sikere. Abban teljesen igaza van és részünkről is elsőtől az utolsó betűig aláírjuk, valljuk és hirdetjük, hogy „az alkotmány természete és a népképviselet fogalma nem szánt ügynöki szerepet a képviselőnek.“ Szent igaz, hogy „a kötelességek összezavarása és a törvényA sok száz anekdotáról lehetetlen eery tárcza keretében közelebbi ismertetést Írni Inkább kiválogatunk néhányat a gazdag gyűjteményből és bemutatjuk olvasóinknak: következtessenek róluk a többire. Mutatóba, izelitőül álljon itt ez a néhány, alább következő: Albrecht Mr. herczeg és a Mm ember. Albrecht kir. herczeg vonatot várt a kar- czagi állomáson. Az állomás kerítésén, kívülről egy barna arczu kun könyökölt be, szájában a makrapipa, fejében a kis zsíros pörge kalap, és nézegeti a fényes katona urakat. Egyszer csak odalép hozzá Albrecht kir. herczeg és igy szólítja meg I — Hány ember meg van a faluban ? A kun a legnagyobb flegmával felel: — Meg van az mind, nem veszett el egy se. I — Azt kérdem, hány lakosa van a falunak ? — Nem falu ez, hanem város, fejel a kun rendületlenül. — Hát hányán laknak városban? Nem érti? — Mit tudom én 1 Nem vagyok én pap. Mire Albrecht kir. herczeg türelmetlenül: —- Maga tán nem is tudja, hogy kivel beszél ? En Albrecht föherczeg vagyok. Mire a kun szemire huzza a kalapot és igy fejel : — Mán én arrul se tehetek. Rut dolog a háború. Hogy milyen rut dolog a háború, kézzel foghatóan bizonyította be 1780-ban az eperjesi minorita atyáknak egy Valentin nevű huszárkáplár. A páterek, miután jól tartották a káplárt étellel, itallal, azt kívánták a bortól hevült katonától, hogy mutassa meg nekik szinrül- szinre, milyen volt a porosz háború ? A káplár minden szentre kérte a pátereket, hogy ezt nj, kívánják tőle, mert rut dolog a háború. De mikor a kiváncsi páterek csak annál jobban unszolták, hozói állás megalázása, valahányszor egy képviselő, vállalatok és engedmények kiesz- közléséu, vagy köztisztviselők kinevezésén fáradozik.“ Ez nem hivatása a képviselőnek, ezt joggal megtagadhatja, sőt akkor- jár el kötelességszerüen, ha minden ilyesmitől tartózkodik. De viszont az is igaz azonban, hogy a „közügyet a képviselő minden téren tartozik szolgálni.“ Bizonyára ilyen és nagyon is ilyen a gyulai gimnuzium ügye is. És mert ilyen, azért apelláltunk és apellálunk a változott viszonyok következtében Bartha Miklós képviselő ur közreműködésére is. Megelégedéssel és örömmel veszünk tudomást, hogy \ebben a szerepkörben rendelkezésére áll a városnak. Erről különben meg voltunk győződve s számítottunk is rá. — A vallás és közoktatásügyi minister nyilatkozatai — mint kifejtettük — alapos reményt nyújtanak, hogy a már legközelebb felelevenítendő mozgalom a közügy érdekében annyira kívánatos sikert is meg fogja hozni. Egyesüljünk. A mai korban nemcsak a villanyossá'g idejét éljük, hanem egy más jelenség is fellepett, mely jóriási sikerrel hordozza diadalmas fegyverét, a művelt világvárosoktól kezdve a legutolsó emberlakla helyekig. Fegyvere oly biztos a diadalban, hogy a vereségről szó sem lehet, hódítása oly óriási nagy, hogy még eddig semminemű jelenség azt a fokot el nem érte. Ezen jelenség a kerékpározás. A müveit világot valóságos kerekezést' düh lepte meg, mely nem kerül ki gazdagot, szegényt, hanem egy- formán szedi lobogó .zászlója -alá minden rangkülönbség nélkül azon embereket, kiktlek ép kezük s lábuk van. A kerékpározás a demokratia egyik fő- oszlopn, mert kerékpáros, kerékpáros»»! szemben csak sporttárs és semmi egyéb. Városunkban is nagyon sok kerékpárost látni s csakugyan csodálatra méltó, hogy eddig még, a minden várost nélkülözhetetlen kerékpáros egylet, meg nem alakult. A kerékpározásnak valódi élvezetét, igazi sportszerűségét, csak az egyesülés adja meg. Nézzük meg országunk bármely városát vagy nagyközségét, mindenhol megfogjuk találni a kerékpárosok egyletét, a karikázók otthonát. Szabad-e Gyula városának elmaradni ezen úgyszólván országos mozgalomról ? — Nem és százszor nem, mert mit tételez fel a müveit kerékpározó világ oly városról, hol még egylet nem létezik. De tekintsünk el ettől s nézzük az egyesülés másik oldalát. A kerékpáros,- ki egy leinek tagja, kellemes s mulatságos kirándulásokon felkötötte kardját, fejébe tette csákóját, azután kardot rántva, eleinte lassan vagdalkozni kezdett a mohón váró minoriták felé: Holblinks, Halb \rechtz, rechts nmkerdaj, hajnarum, fajer, sapperment ! Majd szörnyű sebes *n hadonáz-tt mii denfelé: Ipotzhundert, tausend million, ke diablo, elkora, alkora, elütni, kosthumi, avendo vedutto, viandra belle la person, battalions karé, strela jaszna, okuvana, paraj- \huvana, tüzes, lanezos! és nemcsak derekasan el- kardlapozta a minoritákat, hanem összetört minden p harat, kancsót, ablakot is Mikor a minoriták panaszt tettek az ezredesnél, az ezredes kijelentette, hogy a káplár nem bűnös, mert a háborút szinrül-szinre, a mint a páterek kíván ták, nem mutathatta meg másképpen. (Szirmay Antal, Hungária in Parabolis. A dőlt betűs szavak a deák eredetiben is igy.) A Kemény Zsigmond szivarai. Fáik Miksa egyszer Kemény Zsigmondhoz ment, hogy elkísérje valami gyűlésre. Ind ilás előtt a báró egy pillantást vetett Íróasztalára, melyen egynéhány szivar hevert. Aztán belenyúlt a zsebébe, kivette szivartárczáját s a bennlevő havannákat oda rakta az asztalra a többihez. Fáik nem értette, hogy az erős dohányos Kemény szivar nélkül indul útnak. — Ennek az a nyitja, magyarázta a báró, hogy inasom az én szivarjaimat szívja. De ha csak három*négy marad az asztalon, a szegény ember zsenirozza magát I — nem mer elvenni belőle. És aztán útközben látta el magát szivarral a jószivü nagy ember. A szerző. Tóth Kálmán A Király házasodik vigjátékát adták először, 1863. telén a Nemzeti Színházban. A költő estefelé barátaival előre áldomást ivott lakásán a darab sikerére. Hét óra tájt aztán jó kedvvel indultak a színházba. A lépcsőn lefelé
