Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-12-26 / 53. szám
i 53-ik szám. Gyula, 1897. deczember 25-én. XXIX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése,.hova alap szellemi részét illető közlemények intézcndők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . . 2 » 50 » Évnegyedre . 1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó 1=31 1ST ID -A.T7* I ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Oobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. & J® Előfizetési felhívás „B éké sa 1898. évi XXX. évfolyamára. Hu8zonkilencz esztendő tűnt el a »Békés» hosszú pályafutása mögött. Egy nemzedék nőtt fel azóta, mely megtanulta az általa hirdetett eszmékből : Békésvármegye haladásáért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotok uralkodtak az egész vármegyében, amikor a »Békés* harmincz év előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nehózkedett a kedélyekre; semmi, de semmi, mely a fejlődés és haladás processusát megindította volna. Ekkor jelent meg a „Békés.* És megjelenésének első napja, a haladás kezdetének első napja volt. E naptól kezdve huszonkilencz év leforgása alatt egymásután jöttek létre mindazon intézmények, amelyek közművelődési s közgazdasági fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezekből a „Békés“ 29 évi pályafutása alatt bőven kivette részét. Nem volt ügy, melyhez hozzá ne szólott volna, nemes czél, vállalkozás, amelyet nem támogatott, másrészről tévhit, tóvtanok, amelyek ellen ne küzdött volna. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye Gyula városa 29 éves ujjászüle- tési története van lerakva a „Békés“ három évtizedes es különlegesen és önérzettel hangsúlyozhatjuk. hogy Gyula városának, mint Bé- kesvármegye tzélchétyének meg&onsa s emberi számítás szerűt nagy időkre terjedő konszoli- dácziója van győzelemre vive a „Békés* utóbbi két évfolyamában. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag múlt adja meg a „Békés*, mint e város és vármegye legrégibb és egyúttal a székhely egyetlen hírlapjának a jogosultsáf Karácsonykor. 9 (Deczember 25.) Vig ötömtől ropdes lelkünk Szent Karácsony ünnepén, Örvendezvén, énekelnünk, Késztet minden érzemény; A szívtől a szeretetnek Lángja ma dús fényt lövel, —----— Fel szántva sok bús könyet Melegére] sok kebel! Ajkainkkal vidáman zeng Szivünk bála-éneket, „Dics illesse mennyben Istent 1“ . . . Ki szivét nyitotta meg ; Belénk öntve a szeretet Boldogító érzetét, — Amely éltet, vidít mindent, Jótékony hőt szórva szét 1 Mennyből a mi szív szavunkra Hallunk édes zengzetet, Mintha angyali kar szólna,---------Ég s fold váltván ma jegyet; „Béke legyen az emberrel 1“ . . . Ó, mi bájos hang nekünk, — Örvendezzünk, énekeljünk : — A szeretet ünnepel I 1 Mihálik József. karács onylsor. 1897. Mi szörnyű rósz a bűn, a vétek, Ilyenkor érzem csak egészen, Mikor a betlehemi jászol Émléke gyulád föl s világol A hívek és a jók szivében. És látom édenünket újra S az ördögét kígyó alakban, Amint, sunyit az óid' zatra, Hogy lenne, mint ő, gyáva, gyatra S örökre megjavithatatlan. got arra, hogy egy gyászos haláleset következtében az uj évfolyamban reá még súlyosabban nehezedő s fokozatosabb kötelezettségeket. és erólyt igénylő küzdelmeibe fel emelt fővel átléphessen s erre Békósvár- megye s abban első sorban *a legközvetlenebbül érdekéit Gyula városa közönségének nagybecsű s fokozottabb támogatását kérje. Programmunk különben, amellyel éveken át sikerült a közönség osztatlan bizalmát megnyernünk, jövőben is a régi marad. BékésvÁrmegye, s abban a megye székhelye Gyula városa közigazgatási, közművelődési, földirtivelési, ipari, kereskedelmi s társadalmi érdekeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül és óvakodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűzték ki elődeink és merev konservativismussál ezen eszme széliemében fogunk jövőben is működni. Mint olvasóink tanúságot tehetnek róla, a lezajlott év folyamán olyan uj összeköttetéseket is szereztünk, amelyeknél fogva ama kell mes helyzetben vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei s községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben vármegyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat, mely éképén nélkülözhetlen orgánumává lön az egyesületeknek, megyebizottsági tagoknak, községek elöljáróinak és mindazoknak, kik a vármegye közéletében résztvesznek, vagy azt figyelemmel kisérik. Lapunk előfizetési dija a régi marad, és pedig : egész évre ! ! . . 5 frt — kr, félévre . , . . 2 frt 50 kr. negyedévre í . . . 1 frt 25 kr. Vidéki előfizetési pénzek »Békés kiadóhivatalának Gyulán« czim alatt postautalványnyal küldendők be. A „Békés“ szerkesztősége. Látom, mikánt esik az ember Az élet kútfejétől messze, Hogy ezredéveken keresztül, Mikor egy csillagfény se rezdül, Az igazságért szomj epeszsze. És látom a Megváltót fázni Azon az üdvöt — osztó éjen, S izzadni vért a gyötrelemben, Mikoron látta, mily kegyetlen, Kiért 0 halni készült épen. És most, mikor az élet fája Ismét terem gyümölcsöt itten, Szorongva kérdezem : ha vájjon Megérdemeltük-ó, hogy adjon Kegyelmet újra a nagy Isten ? * * * Mi szörnyű rósz a bű a, a vétek, Ilyenkor érzem csak egészen, Mikor a betlehemi jászol Emléke gyulád föl s világol A hívek és a jók szivében I Domonkos János. fonása. Szeretet, szeretet! te a szívbe szálló Édes áhítatunk titkos szent iobászszal Emeld fel lelkünket a bűnünk1 megváltó Jóságos Nagy Isten mennyei lakába . . . Estve van, estve van . . . kapcsold szivünk egybe: Hogy együtt imádjuuk szent karácsony estve. Szerelem, szerelem! te a szívbe szálló Örömeink búval megszentelt virága! Te keleti csillag 1 le örökkön álló Fényes reménységünk jövendő mondása. Estve van, estve van . . . kapcsold szhüuk egybe: Hogy együtt imádjunk szent karácsony es ve. Betlehemi Jézus! te a szívbe szálló Szeretet, szerelem fényes napvilága 1 Te a szenvedő szív boldogságra vágyó Félénk reményének fővigasztalása ! Estve van, estve van . . . kapcsold szivünk egybe: Hogy együtt imádjunk szent karácsony estvei Gyóji Dezső. Enyhe volt a lég . . . Csillag tábor ragyogott az ég boltozatán ... A nyájat őriző pásztorok a magasba tekintve vizsgálták a fénylő csillagokat . . -. Minő látvány, mily csodás jelenség! Egy csillag keleten szokatlan pompában ragyog, fénye messze túlhaladja a többi csillagok fényét! Sót ime, mintha útra kelne, megrezeg fénye az ég kárpitján . . . . Láttani csalódás, vagy valóság-e, mi végbe megy a pásztorokkal ...........Nem délibáb, nem tova szálló tü ndérkép, de valóság! Nemcsak a természet ez egyszerű fiai, de a csillagok útját vizsgálni szökött bölcsek is felfedezik ez eddig nem létezett, csak most feltűnt fényes csillagot; mind az, ki ez éjen tekintetét meg- hordozza a csillagos égen, nézi . . . nézi . . . látja eme csillag ragyogását! . . . Mit jelent az égi tünemény? . . . Talán kizökkent sarkából a világ? Az égi testek eddigi helyzete változott meg? Vagy a meg- vénhedett föld gyorsan helyet cserélt, hogy felületéről puszta szemmel látható ma ama fényes csillag, melynek eddig létezéséről sem tudott mitsem senki a föld lakói közül ? Közel kétezer éve annak, hogy kigyult keleten a fénylő csillag, de csodás világosságát most is szét hinti az egész világra, mert a karácsony éji csillagban Krisztus evangyéliuma ragyogott fel az emberiség élet-egén; mert Krisztus születése a soká tartott sötét éj után feltűnt hajnal derűjét hozta meg; »uj ég és uj földe lón; >a régiek elmúltak, ime mindenek megújultak !< Lehullott a sötétség rabláncza, életre kelt az erkölcsi szabadság tündöklő napja; telszáradt a bűn posványa, hogy az erény virágain az isteni kegyelem üditő harmat- cseppjei rezegjenek; béke olajág virult fel égen és földön; Krisztusért és által a vétkek terhe alatt görnyedt emberiség kegyelem karjaira öleltetett. Midőn az első karácsony éjen felragyogott az égen a fénylő csillag, annak útmutatását követve, pásztorok és bölcsek feltalálták Jézust s elmenének a betlehemi kisdedhez, hogy neki tisztességet tegyenek. Ma is ragyog a hitnek csillaga s kinék szeme van a látásra, látja azt; ki menni óhajt Jézushoz, azt ma is elvezeti oda eme fénylő csillag ... S mégis hányszor hanyatlik a hithüség a megtántorodás sötét éjszakájába; hányszor veszti el a gyarló ember lelki szemei elől e fénylő szövétneket; hányszor nyomja el a szivekben az erény virágait a vétkeknek gyomja! . . . Nem . . . nem ! . . . A nap rendszer rendületlen áll; a csillagok megszokott utjokon haladnak; a föld forog saját tengelye körül . .. Á "változás csak annyi, hogy egy csillaggá több van fent az égen, mint eddig volt . . . Ámde mégis világot átható eseményt jelent az égi látomány, mert eme- csillag azt hirdeti pásztoroknak és bölcseknek; szegénynek, gazdagnak, mindenkinek, hogy „ma született Messiás“, kinek eljövetelére annyiszor szóltak a próféták. Visszaemlékezések Terényi Lajosra.*) — A „Békés“ eredeti tárczája. — (Vége.) 1875. év őszén a gyulai fiatalság közül nagyobb számmal kerültek fel Pestre, ki az egyetemre, ki joggyakornokságra, ki az ügyvédi vizsgára s nagyon szép összetartásban éltünk a főváros nagy labyrinthusában és minden szabad időnket többnyire együtt töltöttük. Terényi Lajos- Szlabur Oszkárral lakott együtt, az akkor még Czukor-utczában s egy darabig Malonyainál — a jobb kifőző helyek egyikén — étkeztek; de pár hónap múlva ők is átjöttek hozzánk, többiekhez, a Magyar-utczában volt Boros-féle kis vendéglőbe, ahová kizárólag egyetemi hallgatók s a féle végzett" és végzendő fiatal urak jártak. Nekünk, gyulaiaknak egy lefoglalt külön törzs asztalunk volt s ott étkeztünk rendesen együtt: Terényi Lajos, Szlabur Oszkár, Oláh Gyuri, Bodoky Kálmán, Szikes Bandi, Nagy Bandi, Dániel Lajos meg én. Társaságunknak kiegészítői voltak még: Riczinger Károly, Mi- kinszky Pista, Bátorkeszi Béla és Zombory Gyula barátaink, akiket megválasztottunk és kineveztünk „tiszteletbeli gyulai*-aknak. Törzsasztalunk megkülönböztetett tekintély nek örvendett az egész vendéglőben s annyi bi zonyos, hogy vigabb, ötletesebb, életrevalóbb kompánia nem volt, mint a miénk. Az adómák, tréfák, csínyek, kalandok egész serege került előadásra minden délben és este s vacsoránk nem ritkán eltartott egész a másnapi reggelig, közbe közbe egy-egy kis „polgári kiménö*-vé\ élénkítve. *) A visszaemlékezések írója: M. J. B. barátunk, an nak helyesbbitésére kért fel bennünket, hogy az előző közleményben említett — Ipolyi püspöknél való látogatás, nem — amint hamarjában eltévesztve irta — Garam-Szent-Bonedeken, hanem Bars-Ssent-Kereszten történt. Szerk Pedig Krisztus születése csak akkor ül- tethet a szivekbe állandó örömöt, ha mi is újjá születve vagyunk a tiszta erkölcsi életre; a. Karácsony emlékünnepe akkor lehet boldogságot adó, ha folytonosan emlékezünk Jézus ama parancsszavaira: »Legyetek tökéletesek, miként a ti menyei Atyátok tökéletes !« . . . v A legszebben ragyogó nap pompájában sem gyönyörködhetik az," ki áltivornyázott éj után a nappalt használja arra, hogy láA főváros éjjeli élete akkor még nem volt zárórákhoz kötve s a Király-utcza, ahol a mulató helyeknek nevezett rablófészkek egymást érlék, éjfél után éppen olyan látogatott volt, akár csak fényes délben. A gyulai kompánia akkori tagjai nem mondhatjuk, hogy a 22 év előtti főváros éjjeli életét nem eléggé ismerjük. Terényi Lajos ritkán vonta ki a társaságból magát, mert ő — mint mondani szokta — sohasem volt a jónak elrontója. Az igaz, hogy a „budapesti rejtelmek“ szorgalmas tanulmányozása átkozott sok pénzünkbe került s akárhányszor megesett, hogy valameny- nyien össze „pótoltunkcsakhogy kifussa a költség a hamar nagyra nőtt számlát. De azért pénz fogytán se volt baj, mert hiszen Borosnál „korlátlan hitel“ volt nyitva számunkra s végső esetben a bejáró rendes handlénk meg Jakii a konvencziós hordárunk, valahogy mégis csak helyreállítók fináncziáink megzavart egyensúlyát. (Szegény öreg Jakli hordár, aki máig is ott áll az Ujvilág-utcza sarkán, mikor a múlt hónapban arra menve megszólítottam: „Tudja már Jakli, hogy meghalt Terényi Lajos?“ — nagy szomorúan azt felelte: „Tudomi kérem alássan. Nem, tudtam akkor nap enni, mikor az újságból olvastam.“ Terényi Lajos gavallér volt mindig és mindenben, akit a pénz kérdés sohasem zsenirozott. Csak egyszer emlékszem, hogy pénz miatt kegyetlenül bosszankodott. Együtt laktunk akkor a Vármegyeháza- utczában, a Krajcsik-féle házban s hónap vége lévén: nagy reményekkel vártuk a „krisztust*, aki hazulról volt eljövendő. Egy délután hazamén ve lakásunkra, a házmesterné azt mondja: — Terényi urat kereste a pénzes levélhordó. Itt haeyta ezt a ezédulát. Tessék felmenni hozzá a főpostára. A ezédulán csak a levélhordó neve, meg az volt kitéve, ho.-y esti 6 órakor található a Lapunk mai azámAhoz egy iv melléklet van csatolva.
