Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-07-25 / 30. szám

Nehéz az élet 1 főként a szegénység küzdelmes harcsában. Hogy ez igy van, tffról kétségtelen bizonyítékokat szolgáltat a mindennapi tapasztalat. De a szegénység, különösen akkor lesz súlyossá, midőn egy övéiért szerető szívvel aggódó család apa arra gondol, hogy ha ellankadnak munkabíró karjai, hogy ha megszűnt fáradozui — kisebb vagy nagyobb számú — családja tagjaiért, mert 8Z®m®‘ örök álomra záródnak, szerető szive végsőt dobban, élet fáklyája kialszik: minő Bors várakozik özvegyére, árváira? lesz-e csillag, mely fényt hintsen a sötét éjszakában ? . . .

Már magában az elválás gondolata is szivet tépő, hát még mikor ehez társúl az aggodalmak gyötrelme I Az örök küzdelmek nehéz harczával teljes élet súlyos igája könnyű pehely, ama lelket es testet egyiránt emésztő, tépelődós okozta kínokhoz képesti Ez az oka, hogy az ily lelki harcz gyakorta ejt áldozatot, hogy annyi nemesen érző, szerető szív idő előtt dobban végsőt! . . . S azután jön koporsó, sir . . . nehéz bánat, zokogás, a kényeknek patakként omlása! j . j

Ki vonhatná kétségbe ama nagy igazságot, hogy „küzdelem közt szép az élet 1“ De, ki tagadhatná más felől, hogy az örökös küzdelem a kora sir megásására vezet ? . . . S mégis nagy azoknak számuk, kik a folytonos barcz korán elesett szomorú áldozatai! . . .

E gondolatok szállták meg lelkemet, midőn fájó szívvel, könyes szemekkel kísérlem meg a szeplőtlen becsületesség, jóság példánykópének, a fájdalom ! már csak néhai Rc.cz János gyulai ev. ref. segédlelkész, rektor-tanitónak „nekrológját megírni.

Nem csatatéren, kezében kivont karddal hősiesen küzdött, ellenség golyójától találva vitézül elesett katonáról van szó . . .

De azért ő mégis katona volt! az életnek, Krisztusnak hű katonája . . .

Harczolt híven, vitézül az élet harczát vivta meg ama nagy csatamezén, melynek neve élet! A vitéz, hű katona megérdemli az érmet s hogy nevét nemcsak életében, hanem halála után is tisztelettel említsék 1 Ráoz János is méltó a jók elismerésére I s ajkaira illők a szent könyv azon szavai: „Ama nemes harczot magharczoltam, futásomat elvégeztem, a bitet megtartottam, végezetre eltétetett énnekem az igazságnak koronája!“

Nem volt Rácz János az ország sorsának irányítója . . . De szivvel-lélekkel hazáját Bzerető, egyszerű, becsületes honpolgár egész életében !

Nein tartozott az anyaszentegyház „oszlopos“ embereinek sorába ... De mint egyházát rajongó hévvel szerető ember, az tfbyaszentegyháznak becsületes, hű fia, Isten evangéliomának buzgó hirdetője, bizonyára méltó arra, hogy a feltámadás nagy napján meghallja az Urnák ama szavait: „Jól van jámbor és hivségem szolgám! a kevesen hűnek találtattál, többre bizlak ezután 1“ . . .

Nem volt fejedelem, hogy uralkodjék egy ország népe felett ... Az ő országa fökép az iskola volt, országának népét tanítványai képezték, akik felett szeretettel uralkodott s szivükbe véste a szükséges és hasznos ismeretek közepette az Ist^n, haza és ember szeretetet, e dicső zászló melletti küzdelemre lelkesítő kicsiny csapatát.

Mint családfő is a szeretet áldott napsugaraitól beragyogva_ tündökölt. Ritka jó férj és család apa volt . . . Övéit — írásban éB szóban, úgy miként példaadásával — egyiránt szeretetre, jóságra, becsületességre oktatta nagy gonddal és buzgóság- gal, állandóan.

A munka, becsület, szeretet embere, példányképe volt Ő s mert valljuk, hogy „az igaznak emlékezete áldott“, bizonyára áldásban marad az Ő emlékezete! . . .

embert, „menj haza békével és mikorra kialu- szod magad, a feleséged is otthon lesz“.

De a részegségtől vadállattá aljasodott ember Mátyás csititó szavait gyávaságnak vette s felháboritva a háta mögött csoportosult tömeg egyes felkiáltásaitól, még indulatosabban erőszakolta a bemenetelt s fejszéjét feje felett megforgatva, vérbe forgó szemekkel rohant a kis ajtó felé, hol Mátyás állott a kezében felejtett vasvillával.

„Ne gyere közelebb, be ne lépjél portámon, mert életeddel játszol“, — inté Mátyás a feléje rohanó részeg embert komoly, fenyegető hangon ; de az, mint a hegyről lerohanó kő, nem látva semmit, nem hallgatva semmire, rohant egyenesen Mátyásnak s egy súlyos vágást mért annak fejére, mi ha megéri, vállig hasította volna alá fejét, de Mátyás idejében beljebb ugrott portájára, s igy a súlyos fejsze éle csakis az ajtófélfát érte meg, lehasitva abból egy jókora darabot.

Persze, hogy ha a nézők jóravaló, értelmes emberek, kötelességöket értő polgárák lettek volna, régen megakadályozhatták és még kezdetén elfojthatták volna a veszedelmet, mert hiszen világosan látták, hogy egy részeg ember, kezében éles fejszével, portáját támadta meg minden igaz ok nélkül s nekik egyszerűen a részeg embert lefegyverezni és a községházához kisérniők lett volna kötél ességök, ezt azonban nemhogy elmulasztották, hanem még egyes felkiáltásaikkal szarvat is adtak a magánkivüli állapotban levő részeg embernek, s a megtámadott szegény Mátyás higgadtságát is gyávaságra magyarázták már akkor, midőn az a kapuajtót kinyitni vonakodott. Most pedig, midőn a sógora által reá irányzott ütés elöl, melyet ha ki nem kerül, életét ontotta volna ki, — udvarára visszaugrott — futásnak tekintve helyeslő- leg röhögtek fel s ezáltal mig egyrészről vérszemet adva a megtámadónak, a megtámadott egyénben keltették fel az ellenállás határozottságát.

így történt azután, hogy midőn Jóska sógor a védtelenül maradt nyitva levő kapuajtón visszavonuló sógora után az udvarba benyomult s annak feje felé ismét egy súlyos vágást mért, megmozdult Mátyás kezében a vasvilla, a mivel

A szeretet Istene adjon porrészeinek csendes pihenést sírjában, lelkét idvesség hona ölelje!

Életrajzi adatai legyonek a következőkben feltüntetve: Rácz János született 1845. julius 4-én Sarkadon. Szülői Ráoz György és Tóth Juliánná voltak. Már ötödfél éves korában felébredt a szivében I tanulás vágya s igy és ezen korban lett tanulóvá Sarkadon. Később szülőivel együtt Gyulára költözvén, tanulását itt folytatta. — Az elemi tudományokat végzett gyermeket a szegény sorsú édes apja nem a tanulói pályára szánta, hanem iparost óhajtott belőle nevelni, ez okból előbb önmaga tanitgatta a csizmadia mesterségre, majd egyik anyai nagybátyjához került a gyermek asztalos műhelybe, majd másik nagybátyjához csizmadia inasnak., Ugyde a gyermeki szív folytonosan az iskolába vágyott, annyival is inkább, mert eközben fivére Károly, a békési gimnáziumban tanult s midőn annak szép előmeneteléről tudomást szerzett, még nagyobb vágytól égett, hogy ő is a tudomány csarnokába léphessen s igy történt, hogy egy alkalommal, midőn észrevette édes anyjának Békésre menetelét, távolból — látatlanul anyjától _ követte édes anyja lépteit, „talán még | kapufélfától sein véve búcsút“ — mint ő irá •— s Béke sen, mint önkéntes tanuló maradt testvére mellett. Azután Debreczenbe ment tanului s ott végezte a középiskolákat s a hittani tanfolyamot. Mint végzett theol. ifjú, Debreozenben osztálytanító volt, egy évig. Gyula-Váriban rektorkodott. Majd Bécsbe nient egyetemre oly czólból, hogy a német nyelvet elsajátítsa. Hat hónap múltával haza került Bécs- ből. Ekkor káplán lett Derecskén, majd Püspök- Ladányban, mint már a lelkészi mindkét vizsgát letett ifjú. Püspök-Ladányból Ménes-Gyorokra lett elválasztva lelkész-tanítónak, hol 16 hónapot hiva- taloskodott s ekkor lett meghiva Gyulára rektor nak, ez állomást 1874. október 27-én foglalta el s holta napjáig, — mely folyó 1897. julius 20-án történt-— hűségesen folyíatta.

M

e

gnősült volt 1875. január 17-én, nőül vevőn M.-Gyorokról Szilágyi Erzsébetet.

Özvegy és 8 árva gyászolja kora elhunytát. — Temetése a résztvevők nagy sokasága jelenlétében történt julius 22-én d. u. 4 órakor, a templomban t. Józsa Károly segédlelkész által tartott emlék- beszéd és búcsúztatóval. A simái Gulyás János segédlelkész tartott imát.

A temetésen jelen volt egyetlen testvére az elhunytnak, Rácz Károly ref. lelkész Szapárifalvá- ról. Nemcsak Bókésvármegye területéről, de Biharból, Aradból, Szilágyból, Csongrádból is voltak jelen a temetésen szép számmal.

A helybeliek több százan vettek részt a temetésen s általános volt a részvét, fájdalom.

Gyászjelentést adott ki a gyászoló család, a gyulai ev. ref. egyház, az újvárosi olvasókör.

Legyen álma csendes az elköltözöttnek. A fájdalomtól sajgó sebek nyerjenek enyhet, vigaszt:

Béke veled!

Dombi Lajos.

Hírek.

A közkórház kibővítése — mint ez dr. Berkes Sándor kórházigazgató m. tb. főorvosnak a kórházi bizottsághoz intézett és lapunkban is annak idejében ismertetett indokolt előterjesztéséből kitűnik — halaszthatlanul szükségessé válván, a vármegye tudvalevőleg felkérte a belügyminisztert, hogy a közkórház kibővitési költségeit saját tár- czája terhére vállalja el. Dr. Fábry Sándor alispán — mint már megírtuk — a belügyminiszternél személyesen is közbe járt ez ügyben és eljárásának eredménye az lett, hogy a belügyminiszter, nem ugyan a vármegye által kívánt alakban, hanem saját propozicziója szerint hajlandónak Ígérkezett az esetre, ha a vármegye az elmebeteg osztályt

mig egyrészről felfogta a reá irányzott ütést, a méltatlanság és igazságérzete által felháboritva visszavágott és a veszedelem véget ért, Jóska sógor ott feküdt végig nyújtózva, mozdulatlanul, tehetetlenül Mátyás udvarán, a vasvilla vasazott vége épen halántékát érte s ezen ütés épen elégséges volt arra, hogy az italtól és méregtől feldühödött embert örökre csendes emberré tegye.

„Megölte, meggyilkolta sógorát. — Gyilkos I Gyilkos! erőszakos gyilkos!“ hangzott az udvarra tóduló kiváncsi emberek ajkairól, kik körülállva a holttestet, dühös tagjártatás közt fenyegetőleg néztek a szegény Mátyásra.

Az pedig állott, mint egy kőbálvány, megdermedve az ijedtségtől, nem látva, nem hallva semmit, mint a tompa zúgást és sógora elterült holttestét, kinek nyitott üvegesedett szemei merően reá függesztve voltak, mig nyitott ajkán lassú cseppekben szivárgott alá a vér az udvart elborító tiszta fehér hóra.

Egy vérfolt a tiszta fehér havon és egypár megüvegesedett nyitva levő szem, ezek voltak Mátyás előtt, s ő nem látott mást semmit, nem látta a házból kirohanó feleségét, ki remegő sikoltással borult vállára, nem látta a holttestre boruló sógornőjét, ki szivrepesztő jajhangokban öntötte ki fájdalmát, nem látta az ellenezugó tömeg haragos arczát, ö nem látott mást, mint a nehány csepp vért a havon s a nyitva maradt reá meredő két szemet, csak állott, állott némán és mereven, rá nézve ekkor meg volt halva a világ.

Végre megérkezett az elöljáróság; — az öreg bíró, a felvégi, a falusi rendőr az alvégi korcsmából, a törvén ybiró a szomszédból, végre a kisbiró a faluházától, ekkor jöttek ezek, mikor már nem rájok, hanem csak a papra és temetésre lett volna szükség.

Hogy volt, mint volt, ki tette, ki kezdte? — a kérdezősködésnek vége-hossza nem volt, s az eredmény végtére is az lett, hogy Mátyást elvezették a falu börtönébe, a holttestet pedig elszállították saját házába, s nagy bölcsen kisütötték bírák uraimék, hogy gyilkosság történt és Mátyás meggyilkolta saját sógorát.

(Vége köv.)

kibővitteti, az országos elmegyógyintézetben nem férő betegek egy részét a békésmegyei közkórházban elhelyezni őb pedig olyképen, hogy a vármegye bővíttesse ki, illetőleg építtessen uj elmebeteg osztályt, mely építési költség annuitását, úgyszintén a betegek elhelyezési, ápolási s adminisztraczionális költségeit a belügyminiszter tározájából fedezni hajlandó. A minisztérium megbízásából dr. Niedermann Gyula, az országos tébolydák felügyelője f. hó 19-én Gyulára érkezvén, megtekintette a megyei közkórházat és mig a vezetés felett teljes elismerését nyilvánította, elismerte a kibővítésnek feltétlenül szükséges voltát és a telket erre alkalmasnak találta. A kibővítés módozatairól hosszasabban tárgyalt dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Zöldy János főorvos, dr. Berkes Sándor kórházigazgató, dr. Kun Pál osztályorvossal és Haviár Lajos kir. főmérnökkel és a szükséges adatokat beszerezte, hogy tapasztalatairól ás azok alapján nézetéről a miniszternek referálhasson. Mint értesülünk, arról van szó, hogy a közkórház akként bővíttetnék ki, hogy 150—200 elmebeteg lenne ott elhelyezendő, mely kibővítés esetén az elmebeteg osztály részére egy külön osztályorvosi, esetleg még egy benlakó orvosi állás is szervezendő volna. A betegek gondozására szükségeltetnék 20—25 ápoló is, mely körülményt figyelembe véve, a közkórház kibővítése nemcsak közegószségi 1 az elmebetegek elhelyezését illetőleg elsőrendű humanitariús és közrendé- szeti, hanem bizonyos fokig közgazdasági kérdés és vívmány volna Gyula városára nézve, a meny nyiben annak forgalmát is hathatósan előmozdítaná. Részünkről eltekintve tőle, hogy az elmebetegek elhelyezésére nézve a kulturális mottói szégyenletes messze távolságra vagyunk, úgy, hogy a mai állapotok egyszerűen tarthatatlanok, az elmebeteg osztály építését, a mi bár a vármegye által történnék, de az e czélból felveendő kölcsön annuitását, épp úgy, mint az állami transverzális ut építésé nél történt, a miniszter fedezné s igy a vármegye közönségének anyagi áldozatát nem venné igénybe, minden irányban olyan fontosnak tartjuk, hogy az ügy propagálását a városunk fejlődése iránt érzékkel bíró irányadó köreink legmelegebb figyelmébe ajánljuk.

Vizvédmüvek bejárása. Dr. Lukács György főispán folyó hó 22-én Szarvasy Arzén kir. főmérnök társaságában bejárta az alsó-fehér-körösi társulat kezelése alatt álló kettős-körösi balparti vonalat, hol Erkel János főmérnök és Csausz Lajos igazgató kalauzolták; a békési Kettős-Körös nagy- hidján átmenve, megszemlélte a hosszufoki társulat jobbparti töltéseit, ahol Kikindai Caesar társulati főmérnök kalauzolta; onnan átmentek a Sebes- Körös balparti töltésén Körös-Ladányig; az út folyamán megnézték a töltések vonalán levő egyes őrházakat, azok árvédelmi felszerelését, megtekintették az Élővizosatorna alsó torkolatán levő zsilipet, amely a Kettős-Körös áradása miatt 24 órára épen zárva volt, de azóta újra felnyittatott. Megszemlélték a békési Kettős-Körös hidján levő javítási munkálatokat. K.-Ladányban megnézték az ivánfenéki ármentesitő társulat által két évvel ezelőtt eszközölt mederrendezési munkálatokat, bejárták a körös-ladányi folyamszakaszmenti s előbbi társulat kezelése alatt álló1 jobbparti töltésvonalat ób ogy őrházban felhalmozott árvédelmi eszközöket, szereket és anyagokat; dr. Lukács György főispán a tapasztaltak fölött az illető tisztviselőknek teljes megelégedését fejezvén ki, ama óhaját nyilvánította, hogy a beutazott vonalon a magas vizek miatt szünetelő töltésfejelési munkálatok, mihelyt a viszonyok megengedik, még ez év folyamán bofejez- tessenek. Beható szemle alá vétettek továbbá a K.-Ladány alatti Sebes-Körös folyó 7-ik számú átvágásban folyamatban levő állami szélesítési s mélyitési munkálatok, amelyeken ez idő szerint hatvan kordé dolgozik; eme munkálatoknál a műszaki felvilágosításokat Bodoky Kálmán kir. mérnök, a munka vezetője adta meg. — Megelőzőleg e hó 20-án ugyancsak dr. Lukács György főispán, Ladies György társ. elnök, az alsó-fehér körösi tisztikar, úgyszintén a folyamszabályozási kir. mérnökség jelenlétében megnézte a gy.-várii hid alatti tápzsilipet, amikor is a nagyszabású duzzasztó mű állíttatott fel és a duzzasztást létesíteni hivatott háromszáz darab fenyőfa tű is elhelyeztetett. Eme naptól kezdve tényleg működésbe jött a már különben múlt évben elkészült, de a magas vizek következtében eddig használatba nem vett duzzasztó, melynek alapján az Élővizcsatorna a Ná- dormalomcsatorna viszonyaitól teljesen függetlenítve van, nevezetesen megszűntek az évtizedek óta fenforgott vizanomáliák és az Élővizcsatorna állandóan élvezhető jó vízzel lesz ellátva.

Gőzhajó a Körösökön. Rapaics Itikárd m. kir. hajózási főfelügyelő folyó hó 22-án Csongrádtól a Hármas Körös folyón felfelé gőzhajóval próba utat tőn Körös-Tárcsáig. A vízállás most oly magas a Körösökön, hogy azesetben, ha a körös-tarcsai hid biztonsági szempontból gerendákkal alátámaszt va nincs, a gőzhajó Békésig, illetőleg Gyuláig is feljöhetett volna. Éddigelé a gőzhajó a Körösökön csupán Szarvasig jöhetett fel, de az átvágások következtében a viziút annyira megrövidült, hogy a gőzhajózásra — melynek megvalósítása kiváló közérdek volna — folyóinkon szép jövő vár.

Közigazgatási bejárás volt e hó 17-én Szeg halom községben dr. Halászi Gyula min. titkár vezetése alatt, melyen a vármegye képviseletében dr. Bodoky Zoltán várm. b. főjegyző és Haviár Lajos kir. főmérnök voltak jelen az érdekelteken kívül. A közigazgatási bejárás tárgya a Fröhlich Albin samasági birtokos által tervezett Szeghalom-nagy- váradi keskenyvágányú vasút volt. A vasút a terv szerint — mint már megirtuk — a Körös jobb partján legnagyobb részben a védtöltéseo vezetne, melyet a Sebes-körösi ármentesitő társulat e czólra a tervezőnek átengedett oly súlyos feltételekkel azonban, melyek teljesítése alig lesz lehetséges. Magunk részéről arra való tekintettel, hogy a tervezett keskenyvágányú vasút a sárréti vasúttal egészen párhuzamosan vezetne és attól alig 2—3EMI méternyi távolságban vonulna el, e vasutat teleslegesnek és gazdasági szempontból is czeltalannak tartjuk és azon nézetünknek adunk kifejezést, hogy az elkészíttetni nem is fog.

Kinevezés. A vármegye főispánja ifj. Szénássy Gusztáv gyulai lakost a vármegyéhez díjtalan irodai gyakornokká nevezte ki és szolgálattételre az árvaszékhez osztotta be.

Uj Ügyvéd Gyulán. Dr. Kóhn Mór ügyvéd Gyula székhelylyel az aradi ügyvédi kamara lajstromába felvétetett és ügyvédi irodáját megnyitotta.

A belső vásárok nagy idő óta mögötte maradtak a közönség, különösen pedig az iparos és kereskedő osztály igényeinek, de a vasárnapihoz hasonló rósz vásárra évek óta nem volt példa. Pedig nem lehet mondani, hogy az idő ne kedvezett volna, az ellen nem tehető a legkisebb kifogás sem. A nagy munkaidő vagy inkább az általános pénztelenség okozta-e, szomorú tény, hogy úgy a kereskedők, mint az iparosok túlnyomó része alig árult annyit, amennyi vásári regiejét fedezte volna. Különösen rósz vásár volta ruházati- s fémiparárúkra. A nyersbőrvásár is kis forgalmú volt, a bőrárúk egyátalán nem, vagy rendkívül hanyatló árakon találtak vevőre. — A nyersbőrvásárt illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy a vasárnapi tapasztalatokon okulva, a Kakastérnek meghomokolása immár el- odázhatlan szükségletté vált.

A gyulai honvédhuszárok Nagyváradra tervezett áthelyezése ügyében folyó hó 19-én volt a tárgyalás Nagyváradon. A vegyes bizottság megszemlélte az elhelyezésre szánt régi huszárlaktanyát. A bizottság úgy találta, hogy a Körös melletti régi laktanyában a laképületek és istállók nem alkalmasak a huszárok elhelyezésére, ősapán az emeletes tiszti épület és a kincstár tulajdonában levő fodett lovarda felel meg a czélnak. Szükséges három legénységi emeletes épület s három istálló. Ezekből két laképületet és mindahárom istállót építeni kell. Azonkívül egy bejáró épület, tiszti értekezleti terem, étkezde s vívó terem szükséges. Békében 180 ember és ugyarenuyi ló lenne itt elhelyezve. Biharvármegye különben rendkívüli közgyűlésben fog 'határozni a fölött: teljesítheti vagy nem Nagyvárad város törvényhatósági bizottságának kérelmét, illetőleg korábban tett ajánlatát fogana- tositsa-e már most? Ha a vármegye a Körös laktanyát át nem adná, azesetben — a Nagyvárad lap szerint — alig lehetne szó a gyulai honvédlovasság oda helyezéséről, mivel Nagyvárad — mely épen most épit egy nagyobb szabású tüzérlaktanyát — nincs azon helyzetben, hogy uj épületeket emeltessen, ha csak 200.000 forinttal is. Egyátalán az az impressiónk, hogy Nagyváradon, mely úgy közös hadseregbeli katonasággal, mint honvédséggel és pedig minden fegyvernemet illetőleg telítve van, egyátalán nem lelkesülnek a honvédhuszárság oda vitele iránt és csakis magasabb nyomásnak engednek a tárgyalásokon és csöppet sem keseregnének fölötte, ha eme tárgyalások, amelyeken a város egyátalán nem tanúsít a honvédelmi minisztériummal szemben valami nagy előzékenységet, eredménytelenek maradnának; — nem úgy mint Gyula városa, mely őszinte sajnálattal veszi a honvédhuszárok elvitelét és ennek elhárítására valamint a múltban úgy most is kész volna tehetsége szerinti áldozatokra.

A püspökladány-füzesgyarmati h. é. vasút, melynek engedélyese gróf Kornis Károly nagybirtokos, a megvalósulás stádiumába jött, amennyiben Pollák Ármin vasútépítő vállalkozó mérnök ezen vasútra az állampénztárnál letette a kaueziót és még ez év őszén legnagyobb erővel megkezdi az építést.

Gyula városa iskolaszéke ma délután 3 órakor a városházán ülést tart, a melynek az igazgatói jelentésen kívül egyik tárgya a puszta-eperjesi taDyai tanító választás.

Rövidülnek a napok. Az idén még nyár sem volt, csak esős napok voltak. Fürdőidényről szó sem lehetett, egy két napra tprjedő kirándulást alig lehetett tartani s már rövidülnek a napok. Harminczkilencz perczczel rövidebb már a nap, mint volt junius 17-én Űrnapján, mikor tudvalevőleg legrövidebb volt az éj és leghosszabb volt a nap. E hó végén már csaknem egy órával lesz rövidebb a nap, anélkül, hogy igazi nyárban részünk lett volna.

Az aratás megyeszerte befejezettnek nyilvánítható s kisebb gazdaságokban a nyomtatás és cséplés erősen folyamatban van. Ami a termést illeti — sajnos — az aratás kezdetén javult remények nemcsak hogy nem valósultak, hanem az eredmény még ama pessimistikus kilátásokon is alul maradt, amelyek junius hó elején a terméshez fűződtek. — Az oddigi cséplés és nyomtatások eredménye szerint ugyanis, ahol legjobb a termés és ez többnyire szikes, vagy erős homokos talajú, sovány szántóföldeken van, azokban is csak ott, ahol a búza meg nem dőlt — egy kereszt 20—22 klgr.; egy vontató 40—45 klgr. búzát ád, és igy egy 1100 n öles hold búza termése — maximum — 4—5 métermázsa. Ott, ahol a búza megdőlt, minden várakozáson aluli silány eredmény van. A szeregyházi, nagyfenéki, pejréti s hasontalaju réti földeken egy vontató, mely tavaly köblön felül fizetett, most nem ád egy fél vékánál többet, akárhány helyen pedig a vetőmagot sem kapja vissza a gazda. — Hasonló silány eredmény van árpában is. — Ily körülmények között a búzaáremelkedés, a tiz frtos búza, mely tavaly valóságos szerencse lett volna, nemhogy nem kárpótlás, hanem részben csapás a közönségre; maga a termelő osztály nagyobb fele ugyanis egyátalán nem fog búzát eladhatni, sőt még saját házi, — cselédszükségletét és vetőmagját is kénytelen lesz venni. A tengeri volna az egyedüli reménység, amely szépen is áll, csakhogy annak értékét rendkívül csökkenti a folyton tartó sertés- vész, mely miatt a tengeri árak, — noha az utóbbi hetekben valamit emelkedtek, — a búzaárakhoz képest erősen nyomottak.

Távozó tanitó. Balogh János gyulai ev. ref. tanítót a szatmármegyei Istvándi községe kántor- tanítóvá választotta meg, a fiatal tanitó ez állását közelebbről elfoglalja.