Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 8. szám

Szarvason a mult évben 108 szegény segé­lyeztetek A községi ápoldiban volt 33 egyén, kik közül 4 elhalt. A szegények különben vallás és nemkülönbség nélkül támogattatnak a község által, amely e czélra 7237 frt 98 krt adott ki az 1891. évben. Öcsödön a segélyre szoruló 18 egyén egy részt a szegény alapból támogattatott, másik része alamizsna gyűjtésből tartotta fenn magát. Sze­gény menházi czélra szánt helyisége már van a községnek, az azonban rendeltetésének csak ak­kor lesz átadható, midőn a szegény alap állaga a befektetési költségeket el fogja birni. Kondoroson az 1891. évben 1 szegény volt, aki a községi szegény alapból 36 forint évi se­gélyt kapott. Szeghalom község 52 szegénye 814 frt 50 krral segélyeztetek a múlt év folyamán. A Si-j may uradalmi és községi összesített szegény alap állaga 12210 frt 5% kr tőkéből és 50 hold föld­ből áll; ezen körülményből kifolyólag a sze­gény ügy állása tekintetében semmi kívánni való nincs. Vésztő községben a segélyt igénylő 96 egyén részint a már létesített szeretetházban való ellá­tással, továbbá évenként kétszer eszközlendő se góly kiosztással, részint a gróf Wenckheim csa­lád által adományozott 100 hold föld évi haszon bérének jövedelméből támogattatik. Füzes-Gyarmat 35 szegénye közül 14 a köz­ségi menházban lakással s élelemmel láttatik el, a szegény alapból pedig 21 egyén segélyeztetett. Körös-Ladány szegény házában 8 egyén ál­landóan láttatik el élelemmel, lakással és ruhá­zattal. Ezen kívül 2 egyén egyszeri, 2 család két­hetenkénti segélyben részesült, 5 szegény részére pedig a község koporsót készíttetett. Gyulán a városi szegény alap jövedelméből havonkénti segélylyel láttattak el a város sze­gényei. Van azonkivül a város területén 2 sze­gényház. S egy árvaház. Az orosházai járásból a szegény ügyre vo­natkozó adatok többszöri sürgetés daczára be nem érkeztek. Dologházak a vármegye területén nincsenek. A múlt év II. felében oly elemi csapások, me­lyek által okozott károk elhárítása czéljából ha­tósági intézkedések szüksége merült volna fel, elő nem fordult. A tolonczozási ügy, a m. kir. belügyminisz­ter ur 1885. év február 14-én 9389./II. sz. a. ki­bocsátott rendelete értelmében kezeltetik, s a rendelet 37. §-a értelmében a toloncz számadá­sok a belügyminiszteri számvevőséghez évnegye­denként felterjesztetnek | a költségek szokásosan utal ványoztatnak. 6. A gyámoltak és gondnokoltak létszámáról, az árvaszék tevékenységéről, az árva gyámpénz­tárak állásáról, a magán feleknél elhelyezett tőke pénzekről, a gyámhatóság alól felszabadult egyé­nek számáról és vagyoni viszonyairól, valamint a jelentési kötelezettség nyilvántartásáról szóló kimutatásokat az I. a. minta szerint szerkesztve a vármegyei árvaszék, az árvagyámpénztár önálló kezelésére jogosított községek, s Gyula rendezett tanácsú város részéről 3 drbban mellékeljük. 7. A lefolyt félévben a következő — saj-| nosan nagy számú — fegyelmi ügyek merültek fel: 1. Nagy Károly árvaszéki elnök, Salacz Fe- rencz szarvasi járási volt főszolgabíró, Szombat- helyi Gyula várm. főszámvevő, Tepliczki János Szarvas község bírája és Pol Dániel a község I-ső jegyzője ellen a Viskovics Ignácz sikkasz­tásaiból kifolyólag a Szarvas községi gyámpéDZ- tárnál állítólag hanyagul teljesített ellenőrzés miatt folyamatba tett fegyelmi ügyben a fegyelmi választmánynak másod Ízben hozott első fokú ha­tározata a nagyméltóságu m. kir. belügyminisz­ter ur által ismét feloldatott, s pótvizsgálat ren­deltetett el. A pótvizsgálat befejeztetett, s az ügy ítélkezésre vár. 2. Pesly Alajos volt békési főpénztárnok és társai ellen sikkasztás, illetve az adókönyvek helytelen vezetése miatt folyamatba tett fegyelmi ügyben az első fokú ítélet meghozatott, mely sze­rint Pesly Alajossal szemben a hűtlen kezelés megállapittatván, jogutódjai a Békés községi pénztárnál felfedezett hiány megtérítésében el­marasztaltattak, Mucsi Mihály ellenőr pedig 100 frt pénzbírságra ítéltetett. Az ítélet még nem jogerős. 3. Chriszto Miklós várm. árvaszéki jegyző ellen egy ügydarabnak késedelmes elintézése miatt megindított fegyelmi ügy még folyamat­ban van. 4. Rohoska Mihály gyomai járási főszolga­bíró és Atyimovics István járási írnok az iktató könyvek rendetlen vezetése miatt jogerőre emel­kedett határozattal dorgolasra ítéltettek. 5. Nagy Gábor Békés községi jegyző ellen nem élő ember nevének aláírása miatt elrendelt fegyelmi eljárás folyamatban van. 6. Rosenbaum Nándor Körös-Ladány köz­ségi Írnok hivatali hanyagság miatt jogerős ha­tározattal 15 frt pénzbírságra ítéltetett. 7. Ujfalussy Dezső árvaszéki ülnök egy ügy darabnak késedelmes elintézése miatt dorgálás­sal büntettetett. 8. ifj. Jancsovics Pál békési foszolgabiró hűtlen pénzkezelés, i többféle hivatali rendetlen ség miatt állásától fölfüggesztetett. A vizsgálat befejeztetvén, az ügy itelet hozatal alatt áll. 9. Kovács Gyula szeghalmi I-ső jegyző ellen szabálytalan eljárás miatt megindított fegyelmi ügy folyamatban van. 10. Mezey Lajos békési első jegyző és Hajdú Lajos községi gazda ellen szabályrendeletnek be nem tartása miatt elrendelt fegyelmi ügy folya­matban van. 11. Ujfalussy Gyula Gyula városi mérnök ellen hanyagság miatt megindított fegyelmi ügy folyamatban van. 12. Szilágyi Antal és Tömösközy József körös-ladányi jegyzők ellen többrendbeli mulasz tás és hanyagság miatt megindított fegyelmi ügy folyamatban van. 13. Krizsán István kétegyházi esküdt ható­sági rendelkezés ellen való- izgatás miatt jogerős határozattal 50 frt pénzbírság lefizetésére ítéltetett. 14. Bencze János szeghalmi jegyző adóőgyi mulasztások miatt még jogerőre nem emelkedett első f. határozattal 30 frt pénzbírságra itéltétett. 15. Dr. Miklovicz Bálint bánfalvai orvos hivatali hanyagság miatt fegyelmi eljárás alá vé­tetvén, ügye még be nem fejeztetett. 16 Nagy M. Imre körös-ladányi községi biró az ellene állítólagos törvénybe ütköző hiva­talos eljárás miatt folyamatba tett fegyelmi ügy­ben felmentetett. 17. Góg György csorvási lakos hanyagság miatt vétetvén fegyelmi eljárás alá ügye Ítélke­zés alatt áll. múlt előre, kétszeri ágyú- és puskatüzelés után rohamléptekben ment előre; de kis csa­patával a nagyszámú ellenség közé kelleténél előbbre hatolt s ő maga elfogatott. A közép had és a balszárny is ágyú- és puskatüzével messze hátráltatta az ellenséget. Az ágyúk közül csak 4 üteg 4o ágyú volt a tűzben, az ötödik üteg tartalékon volt. Mig a sebesültek összegyűjtve, betegszállító kocsikon hátra vitettek, ezalatt a jobb szár­nyon levő „Hunyady* huszárok egy osztálya a dombokra érkezett és egy osztály |Bocskay* huszárral egyesülve, a már visszavonulóban levő ellenség közé vágott, éppen a felkelő nap sugarainak fénye mellett oly dicső roha­mot vitt az ellenség megriadt sorai közé: »hogy a nap is megállt bámulni a csudát“, hogyan pusztította a hatszor annyi ellenséget 500 magyar huszár. A felkelő nap emelkedé- sével a magyar zászlókat »éljen rivalgás“ közt vitte a honvéd az elesett osztrákok fe­lett dicsőséges győzelemre, az egész hadvona­lon győzedelmeskedett a magyar sereg, kü­lönösen akkor, midőn Veprovácz községből 6 ágyúval, Kmetty tábornok hadtestéből a ver- bászi felső hid elfoglalására kiindúlt fkorona­őr sági honvéd gránátos osztály8 — 516 ember kunsági mozgó nemzetőr“ — 300 ember »Hu­nyady“ huszár* 364 és 150 öreg »Nádor* hu­szár, a harczoló sereg jobb szárnyának segit- ségére jött, még a bácskai mozgo nemzetőri i-ső zászlóalj is hiányos fegyvere daczára, ökölharczra vállalkozott oly dicső eredmény- nyel, hogy Pongrácz őrnagy, a Kmetty tábor* 413.—892. Hird.©t32£n.én.3T­Gyula városa 1892. évi ház és I. II. osztályú kereseti adó lajstromai a tek. m. kir. pénzügyigazgatóság által érvényesít­tetvén, íolyó hó 23-ikától mártius hó 3-ik napjáig a városi adóhivatalban közszemlére vannak kitéve. Azon adózók, a kik eme lajstromokban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom közé tételének napját követő 15 nap alatt, a kik pedig most első Ízben lettek meg­róva, adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt a városi pol­gármesterhez felszólamlásukat beadhatják Gyulán, február 15-én 1892. Dutkay Béla, polgármester. Hírek. Terényi Lajos, Gyula városi országgyűlési képviselő tiszteletére vasárnap este szépen sike­rült bankettet rendezett a választó közönség, melyből mintegy 300 polgár és pedig most már pártkülönbség nélkül gyűlt össze a népkerti csar­nok termében. Az estély eredetileg a „Komló“-ba volt tervezve, igy indultak meg az aláírási ívek is, de a váratlanul, és pedig örvendetesen várat­lanéi nyilvánult tömeges részvét okozta, hogy a bankettet a tágasabb pavillonban kellett megtar­tani. A nagy terem hosszában négy asztal volt felteritve és 8 órára kevés kivétellel minden hely benépesült. Nagy kár, hogy a terem nem volt kellőleg fütve, e miatt az aláírók közül sokan elmaradtak s a megjelentek lelkesedését is megfa­gyasztotta a barátságtalan hideg. Ha ettől elte­kinthetnénk, a bankettet teljesen sikerültnek le­hetne mondanunk. A közszeretetben álló képvi­selőt, aki küldöttség élén jelent meg tisztelői kö­rében, riadó éljenzéssel fogadták és az estély fo­lyamán megujúló ováczióban részesítették. Az első felköszöntőt Dutkay Béla polgármester mon dotta rá, a város összközönsége nevében. Ama biztos reményének adott kifejezést, hogy Terényi Lajos, valamint a múltban, úgy a jövőben is és pedig fokozottabb mérvben fog szülővárosa szel­lemi s anyagi előhaladásán buzgólkodni s közre­működni. A perczekig tartó éljenzés után Terényj Lajos általános figyelem közepette igen sikerült, szép beszédben emelt poharat a város összkö- zönségére; megválasztása óta — úgy mond — először van alkalma a választó közönség előtt megjelenni s nyilatkozni. Első szava a szive mé­lyéből fakadó igaz hála, azért a fényes biza­lomért, melyben őt a választó közönség többsége részesítette; ennek a bizalomnak megfelelni i azt tehetsége szerint kiérdemelni, lesz élte czélja s főtörekvése. Eme érzületében s eme törekvé­sében nem fogja soha sem nézni, hogy kik vol­tak hívei, kik voltak ellene, egyforma szeretettel fogja minden polgárnak igazságos és méltányos érdekeit szem előtt tartani s támogatni, és arra kéri Gyula városa minden lakosát, hogy bármely ügyében, vagy sérelmében forduljon hozzá teljes bizalommal. A választási harcz bármily erős volt, mindkét oldalról tisztességes fegyverekkel viva- tott meg, meg van győződve róla, hogy ily előz­mény után a kisebbség alkotmányos érzülete a következményekben meg fog nyugodni. Felhívja Gyulaváros minden polgárát, hogy működjenek köz­re közös édes anyánk, városunk előrehaladásán, boldogulásán, ő ebben a munkában kiváló osztály­részt fog magának fentartani; nevezetesen első sorban főtörekvését az fogja képezni, hogy a tár­sadalom különböző tényezői minél jobban össze­forrjanak, hogy megszűnjék a polgároknak szü­letés vagy foglalkozási mód szerinti osztályozása, ne ismerjünk úri rendet, kereskedő, iparos vagy földmivelés osztályokat, szűnjenek meg a válasz­falak, érvényesüljön foglalkozására vagy születé­sére való tekintet nélkül minden polgár, s legyen az egyedüli ajánló levél s minősítés: a munkásság és becsület. A szónoki hévvel elmondott s érez- hetőleg őszinte igaz érzésből és erős meggyőző­désből fakadt pohárköszöntő nagy lelkesedést keltett. Minden mondatot megéljeneztek, a befe­jezést pedig valóságos orkána követte a szűnni nem akaró éljeneknek. Mondottak még felkö­szöntőt Göndöcs Benedek, dr. Fábry Sándor, Do- bay János, dr. Kovács István (Göndöcs Bene­dekre) Chriszto Miklós, Diósy József (Popovics Jusztin a volt ügybuzgó pártelnökre), Popovics Jusztin, Török István és talán még több is kö­vetkezett volna, de ekkorára a terem hideg vol­tához járult a valóságos felhővé alakult fojtó füst, mely a további ott tartózkodást csaknem lehetetlenné tette, s igy a különben lelkes lefo­lyású bankett 10 óra tájban véget ért. Hagyományos szokás városunkban, a meg­választott országgyűlési képviselőt ünnepélyesen kikisérni, midőn a megnyíló országgyűlés ta­nácskozásaira körünkből elutazik. Ez a szép hagyományos szokás talán egyszer sem nyilvá­nult oly megható szépen és impozánsúl, mint folyó hó 17-én, amikor a város most választott képviselője, Terényi Lajos a fővárosba volt uta­zandó. A polgárság színe-java már délelőtt 11 órakor összegyűlt a „Komló“-ban és az állomás felé vezető útczákon, hogy szeretett képviselőjé­től elbúcsúzhassék. A menet eleje már a kép­viselő lakása előtt volt, és a vége még mindig nem bontakozott ki a „Komló“ előtti útczából. Feltűnő nagy számban voltak városunk díszes hölgyközönségéből is, akik a nem épen kedvező idő daczára sem sajnálták az indóházig való ki- sétálást, anélkül hogy a képviselő kocsiját kö­vető magánfogatok hosszú sorát igénybe vették volna. A kivonulás igazán impozáns volt, De fényét mégis az ifj. E/ndrész András vezetése alatt álló lovas bandérium képezte, melyben Gyula városa földmiveseinek legelőkelőbbjeit, köztük virilis megyebizottsági tagokat, vagy azok fiait láttuk, többnyire szép lovakon résztvenni. A délczeg inagatartású bandérium a városház új­udvaráról indúlt ki, s mierfer- elvoltéit, minűcí* ** nütt kinyíltak utána az ablakok. A bandérium­ban résztvevők névsora következő : Nagymagyar- város: Kukla Ferencz fia István, ifj. Mondák György fia György, Góg Ferencz fia János, Góg György, Horváth Pál fia János és veje Béres Mihály, Gyepes Ferencz fia István, Demkó József fiai István és Mihály, Góg András fia István, ifj. Góg Mihály fia Mihály, Stefanovics Péter veje Csomós István, Bakó Imre. Kisoláh- város : Szverle Péter zászlótartó, Borbély János fia János, Gombos György fia Mojsza. Német­város : Ifj. Endrész András (bandériumvezető), Gerlein Reinhardt, K. Schriflert József (zászló­tartó), K. Schriffert István, K. Schriffert József fia Antal, Berbekucz Döme, Wittmann János, Endrész János fia József, M. Schriffert József, Kneifel József. Nagyoláhváros: Ifj. Miskucza nők fele segéd csapatokkal együtt kiváló or­szágos elismerésben részesültek. A hol Kmetty tábornok segítségül küldött csapatai és a „Kóburg“ huszárok a »bácskai mozgó nemzetőri“ zászlóalj diadalát elősegítették, ezen a téren 689 sebesült és 326 halott el­lenség szedetett fel, melynek számszerinti valóságát igazolta „Omer effendi“ belgrádi tö­rök pascha, feljegyezte s jelenlétében egy czöveket is veretett le a hegyesi négyes ha­tár azon pontján, hol a hegyesi csataemlék 1887-ik évi julius 17-én felállittatott a dicső győzelem emlékére. Szabó János honvéd osz­tályparancsnok tervezete és inditváaya folytán. A IKóburg“ huszárok közbevágása némi áldozatba került, mert a horvátok és két olasz zászlóalj összeszedték magukat és a köztük száguldozó huszárokra csoporttüzelést kezdtek, mely alkalommal Rertelendy kapitány megsebesült és két huszár altiszt elesett. A szétszórt és nagy vereséget szenve­dett osztrák sereg tetemes áldozattal a ver- bászi alsó hídon és a sziregi mocsárok közt O-Ke'rre s onnét a római sánczokon át Titel felé menekült, hol négy napig megpihent, negyedik napon pedig a Dunán át Szerém- ségben, Rumában ütötte fel szétvert főhadi­szállását. A magyar önvédelmi csaták közt a he­gyesi ütközet volt a legnagyobb dicsőséggel vívott diadal, melynek kivívása első helyen Guyon Richárd tábornokot s azután Kmetty tábornokot és az alattuk szolgált s általuk vezényelt hadtesteket illeti. Kiválólag az oroszlánrész a 3o-ik csongrádi zászlóaljat és Kovách Ernő őrnagyot, a „ Váza“ gyalog zászló­aljat; a Kmetty seregbeli »koronaőrségi honvéd gránátos osztályt“ és őrnagyát, a „Hunyady“ és öreg »Nádor“ huszárokat és Virág Gedeon őr- nagyot, és az ökölharcz vívó „bácskai mozgó nemzetőrséget és tisztjeit érdemesíti az első tisz­teletre. A hegyesi csata folyamában résztvett hadtest részek, dandárok, zászlóaljak és osz­tályok — ágyúütegek mennyire tüntették ki magukat, arról a már fentebb említett : »Omer effendi“ török pascha, később az oroszok el­leni harczban Karsz várában vitézkedett Kmetty tábornok hadsegéde, ki a török kormány megbízásából jelent meg a magyar táborban, mint az esetleges menekülés vezére, teljes tanúbizonyságot tett a szultánhoz felterjesz­tett jelentésében, mely a magyar hadsereget kitartó és fáradhatatlannak, páratlan vitéz­nek, ébernek és tisztának tüntette ki, a ve­zérkartól az utolsó közemberig. A hegyesi csatában elesett és megsebe­sült osztrák: 2636 ember, ló elesett vagy ha­szontalanná vált 2200. Elfogatott tábori hízó marha: 680; ágyú: 26, fegyver 3660: társze­kér: 64; lőszerkocsi: 68; egészséges ló: 646 ruhanemű és más hadiszerelvény: i4o ládával; A magyar sereg közül elesett vagy megse­besült 381 ember, ló elesett vagy haszonta­lanná vált 126; ágyú leszereltetett 16; társze­kér elégett: 2. állt, a gyalog zászlóaljak az ágyúk fedezésére tömegbe sorakoztak, három lovas osztály a jobb szárnyon, középen és balszárnyon he­lyezkedett el, mindenik egy-egy lovas ágyú­üteg fedezésére. Az ellenség mindinkább kö­zeledett, ezalatt a tábori podgyász kocsikra rakatott és sietve a sereg mögött, a falun túl foglaltak állást; az ágyúk ütegekként állít­tattak feL Az előőrsi csapatok rendben visz- szavonultak az ágyúk mögé, a lőszer-kocsik 4o—50 ölnyi távolban helyeztettek el az ágyúktól; a töltény-szállító taligák közvetlen az ütegek mögött helyezkedtek, minden ágyú­hoz 80 töltény-készlettel. Az ágyú-üteg mel­lett, egy-egy vetágyú kartácscsal töltve és egy-egy gyújtó röppentyű állott készen, a 4 golyóval töltött ágyú két oldalán. 13 ember­ből álló, 20 lovas csapat a hadsereg két ol­dalán czirkált, kémszemlét tartva az ellenség mozdulatairól. Midőn a magyar hadsereg már egészei csatarendben állott, a parancsvivő nyargan czok villám sebességgel váltak ki a vezérkai közül, az ágyúütegek és fedezetének parancs, nokaihoz, a czirkáló és műszaki csapatokho: szóló rövid érthető rendeletekkel. Az előőrsön levő „ Váza“ zászlóalj mái hátra vonult s a középhad jobbján tömörült a 3o-ik honvéd zászlóalj két százada, Rözsény százados alatt, az előre nyomult horvátoka rohammal támadta meg s közönkint tüzelve visszanyomta. Kovách Ernő őrnagy a 30-ik honvéc zálószalj zömével és a i4-ik ágyú üteggel nyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom