Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-29 / 48. szám
4§-ik szám Gyula, 1885. november 29-én IV• évfolyam« f-----------------^ Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay Iános könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre..........5 Irt — kr. Fé lévre ..............2 »50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nylittér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrije, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Az állandó színkör kérdéséhez. £ Noha a „Békés“ 45. és 46. számaiban a színkörre vonatkozó czikkek után inopportunusnak látszassák harmadszor is ugyaneme kérdést tárgyalni, annak tudatában, hogy a felvetett eszme a nagy közönség körében nem mindennapi érdeklődést keltett, engedje meg e lapok t. olvasó közönsége s Szerkesztő ur, ki múlt heti czikkével különben is első sorban provokál rá, hogy a szinkör kérdéséhez ismételten hozzászólhassak. S előre kinyilatkoztatom, hogy őszinte sajnálatomra nem vagyok ama szerencsés helyzetben, hogy Szerkesztő urnák múlt heti czikkében foglalt nézetét és óhajait oszthatnám. Abban igenis megegyezünk, hogy valamint Szerkesztő ur, úgy én sem tartanám szerencsés- gondolatnak a szinkört — ha ugyan létesül — a népkertbe építeni. De egészen más indokokból, mint amelyekből Szerkesztő ur, aki azért ellenzi a népkertet, mert az téli szórakozásokra, tánczvigalmakra és téli s z inti á z r a nem volna alkalmas. Eme indokolást nem fogadhatom el azért, mert az enyémtől eltérőleg egészen más álláspontból indul ki, s mint ilyen, oly homlokegyenes ellentétü czélt képvisel, amelyet én szerény [nézetem ^szerint nemcsak felette súlyos kivitelűnek látok, hanem a város érdekének és szükségletének megfelelőt sem tekinthetek. Nekünk téli színházra absolute nincs szükségünk, de nincs szüksége több téli állomásra a magyar színészetnek sem, küTörökvilág Békésmegyében.*) 1559—1604-ig. Irta: Karácsonyi János, (Folytatás.) Ha e defterek hibásirásu helyneveit végig betüzük, azt látjuk, hogy megyénkből az aradi szandzsáksághoz tartozott: i. Komlós. 2. Csabacsüd. 3. Kondoros. 4. Orosháza. 5. Mező-Sopron. 6. Endröd. 7. Félhalom. 8. Gyula-Vári (Ghulaw .. j.) 9. Ege. 10. Décse. ii. Gerendás. 12. Kamuth. 18. Csaba. i4. Szőllős. 15. Apáti, 16. Szentandrás. 17. Csákóhegyes. 18. Eperjes 19. Szentmiklós. 20. Szerhet. 21. Békés. 22. Edeles. 23. Tölgy, (Thewk.) 24. Királyság, (Kyrálcy.) 25. Vészé.1) E helynevekből láthatjuk, hogy megyénknek a Kettős- és Hármas-Körös balpartján eső része az aradi szandzsákba osztatott. Hiányzik ugyan számos falu e defterből pl. Szarvas, Káka, Halásztelek, Gyoma, Berény, Csorvás, Szent-Tornya stb., de ezt egyrészt a török pontosságnak kell betudni, másrés2t lehet, hogy föl van véve a defterbe, de a neve úgy el van ferdítve, hogy rá nem lehet ismerni pl. nagyon lehet, hogy a defterben *) Felolvastatott a „Békésmegyei régész- és művelődéstörténelmi társulat“ közgyűlésén 1886. nov. 15-én. ') Ötvös Ágoston szívességéből az egész deftert közzétette Ráth Károly: Török-magyar viszonyok czimü értekezésében. Akadémiai értesítő. Szerkeszti: Csengery Antal ül. k. 1862. 46. 1. Ionosén nincs oly kisebb városokban aminő Gyula; — sőt bármily absurdum- nak tessék is, nem hogy nem óhajtok rendes téli színházat, de valóságos szerencsének tartom azt, hogy nincsen. Csaba, Holdmező-Vásárhely, Kecskemét, Miskolcz, Szathmár stb. nagyobb és gazdagabb városok, mint Gyula, van is rendes téli színházuk, s mégis mit tapasztalunk ? azt hogy vagy nincs télen színészetük, vagy amennyiben van is, a bennük működő színtársulatok nem felelnek meg az említett városok műigényeinek, de nem is felelhetnek meg, mert eme városok nincsenek sem társadalmilag sem anyagilag oly helyzetben, hogy télen át oly szervezetű társulatokat fentarthassa- nak, aminők a vidéki városok között Kolozsvárott, Aradon, Debreczenben, Szegeden, Kassáu s a jelen saisonban Temesvárod vannak. Epen úgy — sőt miután Gyula az elősoroltaknál is kisebb és szegényebb város — még rosszabul járnánk mi ha esetleg már téli-színházunk—volna, vagy-ilyot építenénk. Elkölthetnénk rá vagy 40—50 ezer forintot, s akkor üresen állana télen át mint a csabai, vagyha kerülne is belé színtársulat, abba meg épen nem volna köszönet, mert a közönség műigényeit nem hogy ki nem elégítené, de meg sem közelítené; a mellett nagy anyagi áldozatába kerülne a középosztálynak, mert csak nem engedhetnénk a színészeket éhen halni, s ha nem is hazafiságból de emberbaráti szempontból mégis el kellene szinházba járnunk hónapokon keresztül, anélkül, hogy egyetlen egy tűrhető előadást élvezhetnénk. Biztosithatom Szerkesztő urat, hogy színészi körökben épen nem rajonganak többé a létesülő téli színházakért, sőt szívesen vennék, ha a ma meglevők is redukálódnának. Sok város az országban jó nyári állomása volt a magyar színészetnek, télinek pedig sehogy sem vált be, akárhányba ma is szivesebben mennének nyáron a társulatok mint télen, ha a hatóság bebocsátaná őket. A színészetnek jó nyári stácziókra van szüksége ; létérdekét képezi első sorban a mai nyári állomásokat ilyenekül megtartani s oly irányban fejleszteni, hogy a nyári városoknak megfelelő színhelyiségük legyen, hogy a közönség részére kényelmessé tétessék a szinházba járás', hogy kedvezőtlen idő esetében is megtarthatók legyenek az előadások, hogy a téli színházak díszletei és felszerelései nyáron át is használhatók legyenek, ami első sorban az előadások színi hatását, másodsorban pedig, a közönség szinpárto- lását is hathatósan fokozná. Egyszóval állandó s czélszerü berendezésű színkörökre van a magyar színészetnek szüksége;- a -jó- színkörök biztosítanák aztán a nyári állomás sikerét, s viszont az eként jó hírben álló nyári városok bizton reflektálhatnának a legjobb s minden körülmények közt elsőrangú színtársulatokra. Díjszabás. Gyula vasúti állomáson 1885. évi deczember 1-től további intézkedésig a vasút állomásnál lel és leadott mindennemű szállítmány után szedendő megyei kövezet vám illetékről. 1. Minden a vaspályán fel és leadott teber és gyorsáru szállítmány után és pedig súlya szerint minden meter mázsáért . írt 2 kr. 2. Bárány, juh, ürü, kos, gödölye, kecske, süldő darabonként. . — 1 kr. 3. Egy év alatti borjú és sovány sertésért darabonként . . . — 2 kr. 4. Egy éven túl lévő borjú, tinó, üsző, tehén, ökör, bika bivaly, ló, szamár, öszvér és hízott sertésért darabonként . ... . — 4 kr. 5. Mindennemű hintók, kocsik és szekerekért darabonként. . . — 15 kr. 6. Minden tűzifával megrakott egyes vasúti kocsi után, tekintet nélkül a kocsi hord képességére és kihasználtatására . . 2 frt kr. Kivételek. 1. A vaspályának saját számára való szállítmányai. 2. Az átviteli szállítmányok. 3. Minden állami vagyon, mint só, dohány stb. 4. Posta szállítmányok általában. 5. Mindennemű katonai és honvédségi szállítmányok. 6. Mindazon építési anyagok, melyek állami, megyei és községi középületek utak és hidak építésére szánvák, még azon esetre is, ha azok vállalat utján szállitatnak. 7. Ember hullák. __8. A cs. ki r. udvar és cs. és kir. fűherczegek és idegen hatalmak követségeinek küldeményei. Kelt B.-Gyulán 1885. november 18-án. Jancsovics Pál, alispán. Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület alakulása története. — Felolvastatott az 1885. aug. 31-ki első nagygyűlésen Kolozsvárt. — (Folytatás.) Márczius 6. és 9-én egymásután két ülést tart a 27-es bizottság, s ezek elsején köszönet szavaztatván az 5-ös bizottságnak, helybenhagya- tik az ez által beterjesztett közgyűlési „Meghívó“ szövege, nemkülönben a névsor, mely a meghívandók neveit tartalmazta. Kezdetben szent nemzeti ünnepünkre, márczius 15-ére volt tervezve az levő Kakony Kákát, Zarka Szarvast, Or- baky Csorvást akarja jelenteni, de mindaz- által csak úgy vaktában nem lehet rájuk fogni. A defter többi része az arad- és za- rándmegyei helyneveket sorolj i föl. Mivel pedig az aradi szandzsákság területe később a gyulai szandzsákság területévé lett, érdemesnek találjuk följegyezni, hogy e terület határát délről a Maros északról a Körös (előbb a Fehér- s aztán a Kettős és Hármas-Körös) folyók, keletről az aradmegyei Szabadhely falutól Zarándig húzott vonal, nyugatról a csanádmegyei Sajtin falutól Orosházán keresztül Öcsöd felé húzott vonal képezte. Ez volt tehát a gyulai szandzsákság területe. A Kettős- és Sebes-Körös közt fekvő Vésztő, Nemeskereki stb. falukról semmit sem tudunk. Szerencsés, eldugott helyzetűk megmentette őket attól, hogy Halul bég defterébe Írassanak. Megyénknek északi, a Sebes-Körös jobbpartján eső része a szolnoki szandzsákságnak jutott. Szalay László közölte2) a szolnoki szandzsákságnak defterét s ebben azon megjegyzéssel, hogy „Békés tartományába“ fekszenek, a következő helynevek fordulnak elő: Cseff (ma Csiff puszta,) Pázmán, Sima, Gyez- keth(?) ez Körös-Ladánhoz való, Bánfaira (tán Bánréve?) Csodapala (Csuda-Balla), Md- rak(?) ez is Békéshöz való, Körös-Ladány, Gyármán (Füzes-Gyarmat,) Székfalu (Szeghalom) Ösvény, Ecset (Ecseg) Balkány, Torca. E két defterből aztán kézzelfoghatóiig *) Adalékok a magyar nemzet történetéhoz a XVI ik században 200—203. 1. látjuk, hogy a török nem respektálta megyénket s annak határait. A mi pedig egyszer a defterbe volt Írva, annak úgy kellett maradni és úgyis maradt. Majdnem másfél század múlva (1678) Tököly Túr körül táborozván, midőn Gyarmaton és Körös-Ladány ban pihennek hadai, nincs semmi fennakadás, de midőn a hadak általmentek (Túrról tekintve) a Körösön irt a gyulai bégnek, hogy „ne bánja, ha ott abrakolnak az Körös mellett való falukon, azon faluk Gyulához tartozván.“3) Miből nyilván következik, hogy a behódoltatás- kor eszközölt felosztás egész a török uralom végéig tartott. E behódoltatás azonban nem akadályozta a törököt abban, hogy ne rabolja s pusztítsa a népet. Ez következik a török általános eljárásából, de még egy szomorú példát is hozhatunk föl.1 1563-ban piros' Pünkösd napján a török seregek Békésre rontottak s azt kirabolták.4) 1559—1566-ig vagyis 7 évig a magyar király volt megyénk területének birtokosa, de a lakosság a töröknek is adózott. Midőn 1566-ban Gyula végvára elesett, a török lett ura a területnek, de azért megyénk továbbra is megmaradt hódoltságnak, mert a lakosság a régi földesuraknak és a magyar királynak továbbra is fizetett adót. A megye megszűnt, tisztviselői és főbb nemesei kivándoroltak, de ha mint hódoltságot tekintjük megyénket, az állapot csaknem ugyan az maradt. Ismeretes azonban, hogy a magyar tör•) Késmárki Tököly Imre naplója az 1876—78. évekből. Közli Torma Károly. 168. 1. *) Pesty: Krassó megye története IV. k. 83. 1. teneiem Ketieie noaousagot ismer, úgymint : magyarországi hódoltság területén a magyar király adományozásai birtok érvénynyel, s a lakosság a magyar királynak teljesített némi szolgálatokat, vagy annak s az ő híveinek fizetett adót. Mig az az erdélyi hódoltságban mindez az erdélyi fejedelmet illette. Milyen hódoltság volt eleinte Békés- megye? Fentebbi sorainkban, midőn azt mondtuk, hogy Gyula elestével a hódoltsági állapot ugyanaz maradt, már e kérdésre is megadtuk a választ. — Mert valamint 1539-töl 1566-in csakis magyarországi hódoltság lehetett megyénk, akkép később is, legalább egy- ideig magyarországi és nem erdélyi hódoltság maradt. S valóban Békésmegye Eger vára elestéig körülbelül 1566-igma- gyarországi hódoltság volt. E nézetünk látszólag ellenkezik jeles történetírónknak, Szilágyi Sándornak állításával, a ki épen a békésmegyéi régészet- és mivelődéstörténelmi társulat ülésén felolvasott értekezésében5) azt vitatta s be is bizonyította, hogy Békésmegye erdélyi hódoltság volt. De ha a „distingve temporacet concorda- bunt loca“ (különböztessük meg az időket, § megegyeznek a helyek) elvet szem előtt tartjuk, kitűnik, hogy az ellenmondás csak látszólagos. A jeles történetiró ez állítását a XVII-ik századra nézve mi is aláírjuk, akkor valóban Békésmegye erdélyi hódoltság volt, de hogy már a XVI-ik században az lett volna, azt az említett történetiró nyiltan nem *) Békésvármegyei r. és tn. társulat évköuyve. Vili. k. 16. 1.
