Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-07-11 / 28. szám
Gyulán julius 11-én. Negyedik évfolyam 1875. 28-ik szám. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom- dája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. TÍRSMII ÉS ISBTTEPBi ITUP. TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. 1? Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 i 76 | Félévre . . . ! 2 „ 60 „ Évnegyedre . . . 1 „ 26 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyílt-tár sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Kísérleti telep. Vázlatosan kimutattam, hogy egy kísérleti telep, jelen nyomasztó pénzviszonyaink közt sem tartozik az elérhetlen dolgok közé, csak akarat, erély legyen. A dolgok odáig megértek, hogy a mi közönségünkben is megvan a hajlam gazdasági viszonyaink előmozdítása érdekében cselekedni. S kell is, hogy legyen itt és országszerte, s nem csak a fóldmivelési, de minden szakban, különben közgazdászai vívmányaink értékteleneknek fognak bizonyulni. Kimutattam körülbelül, hogy egyelőre mit óhajtanék a telep feladatául kittízetni. És rámutattam, hogy az egyesek, tehát a kísérleti bizottságnak is működésében részemről meg nem bizom. De télre ne értsenek. Én üdvözlöm a kísérleti bizottságot is, üdvözlök minden — bár még oly csekély — jó akaratot, mely haladásunk érdekében nyilatkozik. S én nem is szeretném, ha a kérdés úgy állíttatnék fel, hogy vagy-vagy, t. i. vagy kisérlő bizottság, vagy telep. Nem, a kettő megfér egymás mellett párhuzamosan. Én csak azt akartam mondani, hogy nem vá.- rom az egyesek kísérleteitől azt, a mit várok egy kisérleti telep rendszeres működésétől. S valóban a kettő között a különbség sokszerű, tetemes. Nem szóllok én azon egyes buvárlók- ról, milyenek milliók között találkoznak, s valóban gondviselésszerű küldetéssel bírnak, ezek a haladás legmegbízhatóbb munkásai, hanem értem azokat, a kik, jó akarattól eltelve, minden különös, kiváló hivatás nélkül mintegy rögtönözve vállalkoznak a kisérlő szerepére. Nagy sor a kisérlés uraim! a ki erre vállalkozik, az —mint a szerzetes — mondjon le a világ hiúságairól, annak ue legyen ügye, érdeke, vonzalma, feladata, melyet háttérbe ne szoritson, ne legyen akadály, viszontogság, mely megakaszsza, elterelje, elkedvetlenítse, abban akarat és kivitel ikertestvér legyen. És e minőség mennyire nincs meg a legjobb akaratú dillettans-kisérlőben. Télben mennyi szép tervet szövünk, s jön a tavasz zordonságával, sürgősségével, jön a nyár tropikus hőségével, s nem-e többnyire füstbe megy a téli jó szándék. Mindent összevéve, az ily egyesek működésében az ernyedetlen folytonosság biztosítva nincs. Nekünk pedig bizonytalanra építeni, abban megnyugodni nem lehet, nem szabad. Elnehezedhetik, meghalhat az egyes nos lesz, a ki őt helyettesítse s folytassa ott, a hol elhagyta, ugyanazon avatottság- gal, már szerzett tapasztalással, ugyanazon lelkiismeretes erélyek. És a collegialis, decentralisált kísérletnél munkafelosztással nem is egyről, hanem számosuk convergens működéséről van szó. Hogy ez a sor megbomlik, mielőtt jóformán megindulna, az több mint valószinű. De feltéve, hpgy egy. ideig .folyik g, munka, lehet-e abból, mint egységesből biztos következtetést levonni, midőn a telepek különböző talajon, különböző idő, s egyéb viszonyok közt művelteinek ? Nem lehet. Vagy minden telep egy-egy önálló, külön teljes vállalatot képezzen ? Ez az, a mi a priori lehetetlen, hisz én azon volnék, sikerülne bár csak egy ily telepet létesítenünk. Végre mikép gondolja bárki ily széles körben a controlt, az évi eredmények precis, hiteles constatálását gyakorolni, midőn bár csak egy helyen gyakorolni, s megejteni azt — időt nyernénk! Nem nem uraim, ez nem megy. Ismétlem, én üdvözlök minden jó akaratot, de midőn arról van szó, azaz óhajtás, hogy kisérlést indítsunk meg és annak folytonosságát, precisioját, hitelességét biztosit- juk — ezt egyesek magán jellegű, egymástól elkülönitett működési esélyeitől nem feltételezhetjük, ezt csak e végre kijelölt, önczélu telepen érhetjük el. Képviselői zászlók a csabai városházán. A csabai városházán a közelebbi követválasztás napján, reggeltől kezdve egy jelvénytelen, választás után még két jelvények zászló volt kitűzve. Helyesen történt-e ez: az a kérdés. Hogy hasonló középületre választás előtt és alatt bárminő zászló kitüzessék, ezt a törvény a dolog természete szerint — tiltja. Bogy választás után ily épületeken zászlók kitüzessenek, azt a törvény nem tiltja ugyan, mert arra a törvényhozás nem gondolt, hogy valakinek ilyenkor kitűzni eszibe jusson. Per analogiam azonban és a törvény szellemét tekintve úgy vagyok meggyőződve, hogy középületeken bármikor követválasztási zászlót kitűzni — tilos, tehát választás után is, a midőn cgy- szersmind eső után köpenyeg. _ Azzal indokolják a jelvénytelen zászló kitűzését — választás előtt — hogy az csupán az ünnepélyes actust jelzé, mely történőben volt. Ezt egy rész magyarázza igy, míg a másik azt mondja: Csabán ellenjelölt nem volt, a város tehát specifice azon örvendezett, hogy Kemény fog megválasztatni. S való o az, hogy örvendezett, tnidön a választóknak a pártbeliek szerint */12 része, a nem pártbeliek szerint l/3b része vett a választásban részt, mig a többi n/i2 illetve 35/36 rész nyiltan az ellenkezőnek adott igen érthető kifejezést; minek ellenében az elenyésző kisebbségnek a városházát választani öröme orgánumául nem volt joga. A jelvényes utólag kitűzött zászlókra még roszabbul áll a dolog, mert azokkal a város már határozottan Kemény megválasztása felett örvendett. De én nem személyes indokból vettem fel a kérdést. A választások rendszerint szavazással ejtotnek meg. Ily esetben az előlegesen kitűzött jelvénytelen zászló ügye jobban áll, mert akkor csakugyan az az értelme, hogy a város a lefolyó (innepies actust akarja jelezni. Igen, de ki állhat azért jót, hogy a választás igy vagy amúgy log végbemenni, az ellenjelölt az utolsó perezben visszaléphet,, az egyedüli jelölt az utolsó perezbeu ellenjelölttel állhat szemben. A város tehát azt koczkáztatja, hogy párt- szinre nem szánt zászlója ilyet nyer — a város intentiója ellen. Ellenjelöltek esetében az utólagosan kitűzött jelvényes zászlóval pedig ez esetben is rosszabbul áll a dolog, mert annál a város határozottan a győztes részére áll, a mi majorizálása a kisebbségnek, sőt több, kegyetlenség, erőszak. Elég ha a kisebbség vereségét méltósággal viseli, tőle még azt is követelni, hogy örvendezzen, hogy öröm jeléül a közös házra zászlót tűzzön ki ellenese tiszteletére — ez hasonlít azon katonai réguláboz a régi időben, mely szerint a 25-öt meg is kellett köszönni. Vagy azt dondjuk, hogy hiszen nem a választók örömét jelzi a városházán a zászló, hanem a városét... De hát képzelhetni egy várost ily' kettős qualificatioval vegyileg elkülönözve. Hát ha még az egyént vesszük, ki választó — is, városi -t— is. Örüljön ö és búsuljon egyszerre? e két lelki mozzanat egy helyen, mellben, szivben egyszerre működjék a paritás alapján, vagy vegyülten ? vagy osztozzék még öröm és bú az egyénben helyre nézve, a bú elfoglalván a felső, az öröm az alsó részt, a hova a választó a verést kapta épen..? Akár hogy forgatjuk a kérdést, a kitűzést indokolván, csak úgy járunk el mint a barát a nyolez garassal. TÁRCZA. Szép nyári éjszakán . . . Szép nyári éjszakán, midőn sasog a lomb, S busongó fülmile szép csendesen dalol; — Édes szerelmi Bzót suttogva titkosan, Kózsa és liliom egymás felé hajol ............ Körö tted nyugalom és béke mindenütt; — Isten közellétét érez! kebeled, — És a szellő lágyan érinti homlokod, Mint távol izenet, — mint gyenge lehelet: Értsd meg, —ba rokon szív néma szót is megért, — Egy baráti kebel hálás köszönetét. — Gondolj ama völgyre, a hol piros epret Rég elmúlt időkben — király keze szedett. — Eperjes, junius 1. 1876. K. B. Szegény ember dolga, csupa komédia. ifj. Fábry Károlyiéi. Városunk diszes omnibussa, úgy martius 20- án délután egy, modhatni két személynyi kövér nőt hozott a vaspályától a vendéglőbe. Minthogy nálunk még nem szokás a vendéglőbe megérkezőnek azonnal neve után tudako- zódni, nevét nem tudjuk; sőt még az sem szokás, hogy azonnal szobát nyissanak a megérkezettnek, hanem előbb megkérdik, ha vajon akar-e szobát ? vagy másutt keres tán ? mire még szívesen útba is igazítják. így történt a mi kövér nőnkkel is, kin ugyan meglátszott hogy teljesen idegen, de kitől mégis megkérdezték, itt akar-e beszélni ? vagy máshovi megy ? E kérdést a nőhöz intézve most teljesen helyén is találtam, azt hiszem, a vendéglősnek as ágy megerősítéséről előre kellett volna gondoskodnia, mire fekvésre került volna az idő, s tál azért kérdé ? A kövér nö e kérdésre szerényen megjegyzi, hogy miután egy vagy két hetet szándékozik i;t tölteni, jobb szeretné, ha ez időre egy szerény magán háznál kaphatna olcsó fekhelyet. A kapu előtt, hol ez történt, ép e perozbei egy szegény özvegy fiatal asszony ment el, ki & vendéglőben rendes napszámra dolgozott, — s as omnibus kocsisa hirtelen gondolattól megkapatva, rá kiáltott: „Ilya, nézze csak! ez asszonyság egy vagy két hetet szándékoznék itt Bánkon tölteni, nem kaphatna magánál arra az időre szállást ? A szegény, jó fiatal özvegy asszony megállóit, s végig nézve az elég tisztességesen öltözött dra- bant nőt, szerényen mondá; miszerint aligha volna oz asszonyság megelégedve szerény lakosával, ha ő kívánná is megosztani. A kövér nő azonban bizonnyal ^ílitá, hogy meg lesz elégedve, sőt szívesen díjazza is, csak magán háznál lehessen. Az alku hamar megtörtént, s özv. Szenteszk’ Jánosné haza vitte szegény, de tiszta lakására vendégét, s örült neki, hogy ezeitul kis gyermekét a münka idő alatt nem kéiytelen szomszédban hagyni, hanem vendége feligyeletére bizhatja. Szegény emberek között t barátság könnyen köttetik. Egyik elpanaszolja baját s a másik türelemmel meghallgatja, azután a másik panaszolja el s az egyik meghallgatja s kész a barátság. — Kiki ösmeri a másik történetét s feltétlenül megbíznak egymásban. A kövér nö elmondá, hogy ö özvegy asz- szony Szederits Máriának hívják, s kocsmárosné volt a Bánátban, azt azonban megunván át jött Bánkra s itt próbálja meg a szerencsét. Szeretne magának itt házat venni, vagy. egy kocsmát ( kibérelni s itt folytatni mesterségét. A mi szegény aszonyunk örült az ilyen kedvező szerencsének, mely ily derék tehetős nővel hozta össze s szívesen szolgált bármit kért s a mi volt. Pedig sokszor olyat is kért a mi nem volt. Eleinte megelégedett ugyan avval, ha a szegény özvegy asszony ebédjéhez meghitta, a azt elfogadta. Később azonban már önmaga kitűnő főzését is szerette volna bemutatni, de mint mondá: nem jöttek még meg fözö edényei. A szegény asszony szívesen felajánlotta a maga csekély edényeit s cserébe ezért ő és fia is egy jó lakomában részesültek, a mit a kövér hirtelen számukra csapott. Egy két napig pompásan ment az élet. A kövér nö kitűnően tudott sütni, főzni, ételei majdnem megbabonázták a szegény nőt, különösen gyermekét, ki már nem is akart enni édes anyja fűzűből. Harmadnap azonban már nem hozatott a kövér nö (már csak igy nevezzük Szederitsné asszonyt, mert az összes szomszédok is csak igy ismerték) pecsenyének valót, hanem nyugtalanul tudakozódott a posta mikor jövetele után ? s eltávozott hazulról, hogy megnézze nem jött-e meg a postán pénze s holmija ? Csak dél felé került vissza. — A szegény özvegy asszony Szenteszkiné ott habart valamit a kis tűznél, a kis fin nagy szemekkel bámulta mi jó lesz abból ? — de a mint meglátta a kövér nőt egyenesen felé futott kérdvén: néni, hát ma nem főz olyan jót, mint tegnap ? Szederitsné megsimogatta a csinos kis fin fejét, megcsókolta arczát s szomorúan válaszolta, hogy: nem bizony, nem jött meg a pénze. A mit pedig magával hozott mind kifogyott. A szegény asszony meghitta a kövér nőt ebédre s együtt fogyaszták a szegényes ételt. Ebéd közben a kövér nő felhozá, bogy nem kellene neki igy élni, csak a Bánátban eladott holmijáért küldenék meg a pénzt, vagy az atyai örökségét kapná ki. Másnap azonban ismét csak nem jött meg várt pénze, sem holmija, — végre is kénytelen volt házi nőjét egy kis kölcsönért kérni fel s midőn ez azzal nem szolgálhatott, legalább a mészárosnál való kezességre szólitani. A szegény asszony hallotta ugyan már, hogy váltón nem jó kezességet elvállalni, de hogy mészárszékbe sem szabad, azt még nem hallotta, s ugyanezért szívességgel jót állott a mészárosnál az olyan derék nőért. Most ismét jobb napok keltek a gyermekre, ki ezeket élete fénykorába jegyezheti fel. A hús meguntával jobbnak gondolta a kövér nö, ezt néha más eledelekkel felcserélni, s újra felkérte házi nőjét jótállásra egy élelmezési boltban, bonnan naponként hozatta a jó ebédre valót. A kereskedő s a mészáros szivesen adott, mert tudták, hogy néh. Szenteszki után egy kis
