Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-07-19 / 29. szám
Harmadik évfolyam 29-ik szám ______ Gyulán jnlins 19-én 1874. ( > v Szerkesztőségi Iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési díj: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 1 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V. Polgármesteri jelentés. Tisztelt városi képviselő testület! Folyó évi martius 16-án és folytatva tartott képv. ülés óta jelentésemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni: A közegészségügy május végéig a nagyobb mérvben uralgó hólyagos himlő, majd tüdőlob miatt egyáltalában nem mondathatott kedvezőnek, mi több, a betegségek igen gyakori és sűrű halálozásokkal végződtek, úgy hogy a heti halálozások száma 32—40-re ▼olt tehető, junius eleje óta a betegségek szünőfélben vannak, s a halálozások 10—15 re apadtak. A hasznos házi állatok közt semminemű betegség nem uralkodik. Közrendészeti tekintetben a vagyon biztonság állása egészen kielégitö, a felfedezett csavargók illetőségi helyükre tolonezoztatnak, nagyobb bűntény nem fordult elő. — Gyulai illetőségű Szász József napszámos a Fehér- Körös dobozi hidjánál munkálkodván, véletlen csúszás következtében ott halálát lelte, Nagy Mihály köteles segéd pedig a vasúti bomokgödrökben fürödvén — vízbe fulladt. Sajnosán kell jelentenem, hogy a múlt napokban 3 tüzeset fordult elő, elseje a németvároson Danka Sándor házánál, hol a tetőnek Körösféle eső része gyulladt ki, de a már úgyis rósz állapotban levő nádtetőt kivéve, misem égett el, a gyorsan érkezett segély még a tetőzet farészét is megmenté. — Nagyobb és kártékonyabb volt ennél az e bó 3-án reggeli 2 óra előtt a németvároson Tftz Jakab háza padlásán kiütött tűz, az éj cseadét a vészharang kongása véré fel, és mire segély érkezett, már a szomszéd Reinhardt Bálintnak háza is lángokban állott, az érezhető vízhiány daczára is alkalmazott erélyes segély megakadályozta ugyan az ez ut- szában nagyon is sűrűén egymás mellett álló házak szorencaétlenségét, de a nevezetteknek házai egészen a lángok martalékai lettek és mindkettőt érzékeny veszteség sujtá. — E hó 5-én este 10 órakor a kisvároson Weisz Simon házánál ismét tűz ütött ki, mely ama háznak nádfedelét egészen elhamvasztá, a benne lakó Engel József szatócsnak ingósá gai nagy részben azonban megmentettek. A vizsgálatok során, melyek a kapitányi hivatal által megejtettek, noha nem lehet a tűz okát határozottan constatálni, több mint valószintinek tűnik fel: hogy az rosz- lelkü gyujtogatók müve, e nézet különösen az 1-sö és 3-ik tűzesetnél bir valószínűséggel, amidőn a házak könnyen hozzáférhető részeken gyujtattak fel. — A rendőrségnek, bár szigorúan meg van hagyva az őrködés, de azt a város terjedelme, és csekély számánál fogva kellő áttekintéssel gyakorolni képtelen, nagyon óhajtandónak vélném, ha — amitől Isten óvjon — az utszai őrködést a kellő biztonság bekövetkeztéig szükség esetében a lakosság által utczánként gyakoroltatnánk. Eme utóbbi napokoni tüzokozta szerencsétlenségek intelmül szolgálnak arra, hogy biztos alapon nyugvó tűzoltó kart létesítsünk, mely a mentést kellő értelem, szorgalom és szakképzettséggel teljesítse. Ha Isten segít, e tekintetben közelebb szakfárfiak közreműködésével javaslatomat terjesztőmbe a t. képv. testület elé, annál is inkább, miután ez ügyben a kezdeményezést már meg is tettem, és a munkálatban részint hosszabb ideig tartó betegségem, részint az utánna bekövetkezett árvíz tartóztatott fel. Fájdalommal kell egyúttal a tiszt. képv. testületnek bejelentenem, hogy a termő talajunk felett vészként lebegő Körösök árjai polgártársaink egy részének legszebb reményeit tették tönkre. A Fekete-Körös május 15-én szokatlan mérvbon kezdvén áradni, a veszélyeztetett pontok biztosítására a kellő intézkedések megtétettek és biztonságba is helyeztettek, a folyton tartó esőzések és szűnni nem akaró áradások azonban a védtölté- seket eláztatták, és május 19-én hajnali 3 órakor a Remeténél levő „Kaszás“ nevezetű részén a töltés kiszakadt; e szakadás még az nap ugyan be lett fogva, az oláhréti földekről a víz az erekbe le is húzódott, de másnap a gyula-vári uradalom határában Mályvádnál és az aradmegyei Fehér-Körös székudvari szakadások vizei oláhrétünkoek ront va — azt egészen elárasztók, és lakosainknak szépen fejlődő vetéseit tönkre tevék. A Bánom birtokosoknak erőt feszítő művelete gátat vetett az elemnek annyira, hogy földjeik a csapástól mentve maradtak. E súlyos és nehéz napok közepette Gyulavárosának gondoskodni kelle arról, bogy a veszély elmúltával a társulat által igenyelt költségeket fedezze, e czélra a t. képviselet május 23-iki ülésében Körös-szabályozási pénztár terhére 3000 frtnak felvételét engedélyezte, mely összeg azonban, tekintve, hogy Gyula városa az említett társulat pénztárába még mintegy 1§000 írttal volt adós, és hogy ennek folytán az egész alsó-fehér-körösi szabályozási társulat vonalán a tett munkálatok kiadásai voltak fedezendök, azon helyzetet parancsolta reám, hogy még 3500 frtot vegyek fel eme kiadások fedezésére. A veszély elmúltával junius bó 1 sö napjaiban a fizetéseket eszközlötlük és a számadásokat a társulati elnökségnek beterjesztem, mely azokat el is fogadó; a t. képviselő testület gazdá- szati szakosztálya a Körös-szabályozási költségek kivetése tokintetében uj kulcsot állapítván meg, azt e gyűlés folyamán terjesz- tendi be, az e munkálat elfogadása által befolyandó összogből lonne eme kölcsön fedezendő, melynek másodízben történt felvételéhez a t. képv. testület jdakaratu helybenhagyását kérem. Az eme munkálatokért teljesített fizetéseken kívül Gyula városának jogos követelése van a társulaton még az erdejében vágott karók és egyéb faanyagokért, ugyanazon követelése a közlakosságnak fennál a Bánom földi birtokosokon up kik a partjuk védelméhez szükséges karóménnyiséget szinte Gyula városa közös erdejében vágaták, noha a készítési költségek és napszámok az érdeklettek által fedeztettek. Kötelességem eme tényt a t. képv. testületnek bejelenteni, és e tekintetben intézkedését kikérni. A vizveszély korlátozása körül kiváló munkásságot fejtettek ki: ifj. Misktieza György képviselő ur, a veszély idején munkára buzdító magatartásával, Pomucz Pál és Dudás Mihály lakostársaink, kik ernyedetlen fáradozásuk és munkásságukkal kétségtelenül érdemesítették magukat több számosokkal együtt polgártársaik elismerésére. A szerbtövis az idén sokkal kisebb mennyiségben mutatkozott, mi a múlt évek irtásának eredményéül tekinthető és jelenlegi irtása a város belterületen részben, a külterületeken pedig egészben be van fejezve. A közmunkának egyrésze a belvárosban már felhasználtatott, másik része pedig a szorgos munkaidő megszűntével fog felhasználtatni. (Vége köv.) — A békésmegyei, régész- és mü- velödéstörténelmi társulat első választmányi ^gyűlése f. hó 14-kén, keddon tartatott meg Gyulán Gőndöcs Benedek apát és lelA kőszívű király leány. Tündérrege. (Vége.) A mint tekintete bekalandozza a táj kietlenét: ember alakot lát, mely a vihart kerülve, sietve halad a vár felé. Meglátta; de annyira nem foglalkozóit többé ez alakkal, hogy észre sem vévé a mint a meg- ssaggatott ruhájú idegen ablaka előtt elhalad b kopott sarui sarkával zörgeti az erős várkaput. Ki vagy boldogtalan halandó ? Ki vagy te, ki a vihar elöl menekülve a biztos halál torkába rohansz? Térj meg, folytasd vándor utadat, kerüld, óh kerüld el e bus temetőjét a reménytelen szerelem áldozatainak! A zarándok újra zörget, ö fél a förgetegtől. Térj viszsza jámbor zarándok hagyd el a halál tanyát! Harmadszor zörget, mire a kulcs megfordul a zárban s a nagy érez kapu felnyílik előtto. A várör gúnyos mosolylyal fogadja a rongyos idegent s lantját vándorbotnak s öldöklő fegyvornok csúfolja. — A király elő vezettetvén az tetőtől talpig méregefvo szemeivel: érzékenyen szólitja meg: „meghalni jöttél, neked meghalni jó, jó elolvadni Délinké szemeinek forró tüzében!“ Elmúlt a vihar s a búcsúzó nap, mintha óriás erővel löketnék, bukott le a távol hegyek mögé. Feltűnt az 'est piros hajnala az eget csillagok ezrei népesítik meg s a gönczölszekér lassan emelkedik fölfelé lejtős égi utján. Elcsöndesedik, néma lesz minden, még a szellő sem rezzenti meg a száraz, lombtalan galjakat. A nagy csöndben; a tiszta légben egyszerre oly varázs hanghulláuiok terjednek szét, fel a csillagos égig, hogy a bolygók megállnak utjokban s a hold is kíváncsian pillant alá a felhők mögül. Nagyszerű magasztos o dal; oly sajátságos bangvegyület, mintha halandó ajak s megbúvóit húrok zengenék szivrázó fájdalommal. — Most elhalván, szomorúan, mint hideg éjszaki szél zokog a gyászdal. Örök bu, égető szerelem, nyomorúságos szenvedés, kinos élet, szólt a dalnok ihletett ajkáról mérhetlen fájdalommal keservesen. Majd hirtelen csönd lesz, mintha szív és húr szakadt volna meg a dalban. A csöndet iszonyú ég dördület töri meg, mely a földet megingatja. Azt hinnéd ez a végítélet napja, azt hinnéd az istenség dúló haragja a földet veti ki sarkaiból. De nem, nem a végítélet napja ez; megtörve az átok, I ez átmeneti korszak. Délinké ablakában áll, hallgat figyelmesen, megbüvölve, megigézve a varázshangok által. Érzi keblében a meleget, nem t dja honnan jő a dal, nem tudja angyal, tündér, madár vagy ember-e az, kinek dalától szive lángra gyűl, köszive olvad. Tán- ozol, szeretne a levegőbe ugorni; zavartan kapkod hol fejéhez, hol kebléhez. Nem tudja mi történik vele, szemeiben ismeretlen gyöngyök ragyognak s hallanak alá hókebelére. Végig tekint a táj felett, felnéz az égre s epedve keresi a dal forrását. Merengő tekintete felfedezi végre az ifjú dalnok dicsfényben ragyogó arczát. Mint madár repül s hókarjaival átfonja az ifjú nyakát s hullatja első szerelmének szentelt könynyeit. Most Délinké dalolt, csókra nyíló rózsa ajkáról gyönyörtől reszkető dal zengett Vig dalára elenyészik a bus táj, a fák lombot | virágot hoznak, kizöldül a fü, a virágokat pillangók lepik el, a rózsák újra virítanak, a kutak vize felszökik, a tó megtelik s vissza jönnek beszédes Nymphái, visz- szajő | csalogány az elhagyott bokorba, uj életre ébred minden minden. Letelt a gyász, megtörve az átok! Nagy öröm ünnepet ül Tündér ország, mert Délinké szeret, Délinké menyasszony. A rongyos idegen Sirenus feltalálva az ég által számára kijelölt aráját, megrázza holló fürtéit, ajkával csatant s egy szempillantás alatt eltűnnek a rongyok s fényesen öltözött, karcsú deli ifjú borult Délinké lábai elé imádva öt, mint pogány íaragott vagy öntött Istenét buzgón áhitattal. Sirenus egy hatalmas tündér királyi vér utolsó sarja, kit az istenek átok alá veiének, mart nem elégedett meg roppant birodalmával, hatalmát az égre is kiakará terjeszteni. Nagyra vágyása miatt idegen nép ezreivel áraszták el az istenek birodalmát, kik azt feldnlva elűzték őt. Trón vesztett bujdosó! óh mily nyomorult szánandó teremtés! ki vene ily csapást nyugodtan a sors kezéből? Sirenus átkokat szórt az égiekre, miért azzal büntotteték, hogy 101 évig és 1 napig legyen száműzött bujdosó, szeressen s ne szerctiesék, kit imád, az által vettessék meg. Bolyongjon hazátlanul mind addig, mig fel nem találja a kőszívű tündér király leányt, kinek szivét dallal lágyíthatja meg. Ólom szárnyakon repült el a végzetes 101 év 1 nap. Borzasztó viszszagondolni arra, menynyi viszontagságokon, szenvedéseken ment keresztül, mig céljához ért. Delinkét karjaiba zárva fél öt elereszteni, fél, hogy eltűnik, mint csalékony álom-. kép. Szólni egyik sem tud, ajkuk öszsze forrt csak Ielkeik társalognak. Sirenus meghagyta Délinké atyjat Tündérország királyi trónusán; zászlót ragadott kezeibe s csakhamar egy nagy hadat toborzott, melynek ólén, mint terhes felhő zudult birodalma feldúlóira. Tönkre verte azok seregét s visszafoglalta ősei trónját Ezután sokáig uralkodtak együtt egymást szeretve boldogul, egész a mai napig, ba meg nem haltak. Közli: Szabó Kálmán.
