Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-12-20 / 51. szám
Harmadik évfolyam 51-ik szám Gyulán deczember 20-án 1874. ( Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V- J BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetőéi dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V____________J HH-ll neneiii éti foljamára. Előfizetési ára: egész évre 5 frt — kr, fél évre 2 „ 50 „ negyed évre 1 „ 25 „ Az előfizetéseket „a „Békés“ kiadóhivatalának Gyulán“ kérjük beküldeni. jgpmP~ Négy előfizető után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. A „Békés“ kiadóhivatala (Gyulán: Winkle Gábor könyvárainál, főuteza, Prág-ház, vagy Dobay János könyvnyomdája.) —— A „Békés“ érdekében megyénk közönségéhez!! Ma két hete vették a „Békés“ pártolói a jövő évre szólló előfizetési felhívást, melyben arról értesítem, hogy szerkesztését jövőre nálamnál szakavatottabb kezekre bízom. — A szakava- tottság mellett megvagyok győződve a szerkesztőnek buzgalmáról, és meggyőződtem a beérkezett nyilatkozatok alapján különösen arról is, bogy megyénk — munkaszerető, közönségünknek használni óhajtó és tudó fér fiai az uj szerkesztő körül csoportosultak is. A 111-ik számú percsomó. (Komolyan irt bolondság:) Don Carlos de Cougreausstól. Ninuskába, hogy egy kissé szerelmes voltam, legkevésbé sem tagadom; s azt hiszem az ilyesmi a kedves olvasó előtt beszédekben nem is újság. Ninnska kedves, jó gyermekkori barát nőm volt, együtt növekedtünk, együtt játszottunk együtt szerettük meg a virágot, a dalt, együtt szerettük meg — — egymást. Én legalább égy gondoltam .... a hogy éreztem. 0, hogy gondolta, s érezte, még nem tudom. Elég az hozzá, hogy én Ninuskáékhoz, mint azt a kedves olvasó is könnyen elképzelheti s elhiszi, igen szerettem járni, úgy is mint gyerek j majd később, mint nagy legény, sőt megtérvén a hosszú joggyakorlatról, mint ügyvéd is. Ninuska mindig szívesen látott, sőt mint gyermeket kitörő örömmel, mint nagyobb diákot szív dobogva s kipirult arczczal, s már mint meglett férfit azonban lesütött szemmel, s alig hallható hangon fogadott. Ezt sem magyaráztam azonban rostra, Eme meggyőződésem indit arra, hogy mindazokat, kik szívesek voltak a lapra aláírásokat gyűjteni* felkéríem az előfizetések szives beküldésére; — teszem ezen kérésemet azon megnyugtató biztosítással, hogy a „ Békés“ jövője, meg van alapítva; — mert a vidékről már eddigelé beérkezett előfizetők jegyzéke, szép eredményt tüntet fel, a melyet Gyula városa is bizton hiszem, hogy követni íog, követni azon közönség, mely e lap pártolásában eddig is kiváló tényező volt. A lap tartalma alakjával együtt gyarapodni fog, iránya pedig, úgy mint eddig is, tisztán megyei leend, hivatva arra, hogy közönségünknek használjon, és az azt — érdekkel olvassa. Dobay János, a „Békés“ eddigi szerkesztője Méhészeti értekezlet. (Zih Károly, békés-szent-andrási néptanítótól. Tisztelt uraim ! Ha meggondoljuk azov. óriási csapásokat melyek évről évre mindinkább inkább sújtják édes hazánkat, lehetetlenség, hogy a hazáját igazán szerető honfi keblében némi megható érzés ne keletkezzék; igen mert visszatekintve a felettünk elvihar- zott évekre tapasztaljuk azt hogy majd szárazság, majdárviz, keleti marhavész s több ily csapások óriási teherként nehezülnek gazdaközönségünk vállára s meghiúsítják a földmives fáradozását. Nézetem szerint éppen ezek az előforduló csapások azok a hatalmas förugók, melyek még inkább ösztönöznek bennünket arra, hogy a gazdászatnak egyik másik ágát tökéletesbitsük jövedelmezővé emelni igyesöt az iskolákon tanuló társaimtól belém vert psychologiám szerint tán még jobbra. Az a raegrezzonés és lesütött szempillák, a visszafojtott Ié'ekzet sa visszahúzódás, — mely ritkán feltárult szemei tapadó vonzódásával ellentétben látszott lenni, nem önte el a szerencsétlen szerelmesek keserűségeivel, öt inkább a legszebb reményekkel. így éltem boldogan. Naponkénti zavartalan élveimet, csak is Ninuskának beteges édes mamájával legközelebb egy havi fürdőre leendő elutazása háborgatta. Siettem a hátralevő pár napokat mijobban édes körében felhasználni, s ez úttal — hogy úgy mondjam, — a barátság közöttünk mind erősebbé vált ugyan ; visszavonodó szerénysége, könnyű pirulása azonban minden másféle, legcsekélyebb nyilatkozatomat is mindég megszülte előtt előtte, miért is irányomban való érzelmeit nem birtaui kitudni ; a világ azonban már nyilván csak jegyeseknek hitt'és hitt. Elutazása előtt való nap tett látogatásomhoz Boldog Ella és Mezei Mariska kisasszonyok is ott voltak búcsúzni. A társalgás természeteseu Ninuska elutazása körül forgott. Ninuska kissé levert, rósz kedvben volt, s az útra legkevesebb jó szándékot, s óhajt sem mutatott, sőt határokezzünk s ez által a sok viszontagságokat kiállott magyar haza anyagi jólétét tehetségünkhöz mérten előmozdítsuk. Uraira ! a méhészet az, de értve az okszerű méhészetet mely a gazdászatnak egyik legjövedelmezőbb ágát képezi, ugyanazért nem csak önmagunk, de édes hazánk érdekeit hangosan követeli tőllünk, hogy ezt fej- leszszük; s ezt tenni, ki Iegkissebb készséget érez keblében honfiúi kötelessége. Megvallom őszintén hogy örül lelkem, hogy megyénkben ime az első méhészeti kiállítás megnyittatott; örülnünk kell ezen mindnyájuuknak, kiket a méhészet legkevésbé is érdekel, mert ez oly hatalmas lendület megyénkben a méhészetre, melyet minden hazáját szerető honfi kebel őrömmel üdvözöl. Uraim! ime a kiállítás oly sikerültnek mondható miszerint bátran mondhatjuk bogy ez minden várakozást felül múl, s ily szép számmal egybegyült a méhészet iránt érdeklődéssel viseltotő közönség előtt szerencsésnek nevezem magam, ha a méhészet mikénti kezelésről rögtönzött előadást tarthatok. És ime itt tűnik ki nagyszerű hordereje kiállításunknak, mert itt eszmecserék fordulván elő, a netán téves fogalmak hatalmasan tisztulni fognak, én nem állítom azt, bogy a méhészetnek már tökéletes kezelését bírom s csak szerencsésnek nevezem magam, ha nálamnál szakavatottabb figyelemmel kísérvén előadásomat, a netán hibás eljárásomról engem felvilágositand, mert ez által egy beismert hasznos kezelési módot sajátítok ei. Ha egyes községeket megtekintünk látni fogjuk azt hogy a méhtenyészlés nagy mértékben meg van honosítva édes hazánkban, látni fogunk méheseket közönséges gyékény és vesző kasokban s itt ott deszka kasokban. Uraim ! az egyszerű méhészet is ta- gadhatlan, hogy igen gyakran szép sikerrel jutalmazza a körülié fáradozót, de van kőzettan kijelentette, hogy ha kedves mamáját nem kellene kisérnie, semmi áron sem távozna oly hosszú időre, annyira megszokott, kedves szülővárosából, s ismerősei kedvelt köt éböl. Véleményét én természetesen nagyban helyeseltem, mig Ella és Mariska kisasszonyok erős ellenlábasokká lőnnek, s a fürdő élveit városunk fölé szinte meggyalázó magasságba helyezték. Erre erős vita és bizonyítás támadt. Felhprdtuk a fürdő minden előnyeit ób hátrányait, kivilágositottuk beszéddel és példával a mennyire csak birtuk, s végre is még is csak abban állapodhattunk meg, — a miből ki kellett volna indulni, hogy bizony az csak ez egyéni ízléstől s kívánságtól függ. Ninuska megszokott szerénységével elmondta, hogy őt a fürdő vendégeinek s a lakás, s a hely szokatlansága s idegensége csak untatja. „Az igaz, — vette át a szót Ella kisasszony — te kedves Ninuska túl szerény természetednél fogva nem találod fel magad olyan könnyen, mint más közlékenyebb nö — és azután az is egészen más egy beteg mamával utazni fürdőre, mint egy egészségessel s mulatságból.“ „Bizony most két éve — folytatta Ninuska — hogy kedves mamámmal B.-Füreden voltunk, csupa unalom volt az egész ott marunkban felfedetvejegy kitűnő méhkezelés, és az a Dzirzon kas kezelése, ennek, megismertetése s hasznos voltáról való meggyőződés a méhészetet kedvelőkkel, czélja az egyletnek s ennek kezeléséről akarok én ez alkalommal annyival inkább szótlani, miután az előttem szóllók tüzetesen iamertétték már a méhlakokat. íme én méhészetemet három féle méh- lakokkal kezelem ngymint: közönséges gyékény kasokkal, rakkaptárokkal és Dzirzon méhlakokkal, mielőtt a Dzirzon kezelés módra térnék, szabadjon az agynevezett rakkap- tárokkali kezelési módomat előadni, melyek habár előnybe meg sem közelitik a Dzirzon méhészetet, de a közönséges gyékény kasokat okvetlenül felülmúlják. íme itt van egy 12” négyszöget képező 4 deszkából 5” magas fiók, ebből három egymás fölibe rakva egy méhcsalád lakát képezi, e fiókokat a rajta látható pléh darabkákkal összecsatolom s tavaszi mézhordási idő következvén, pótfiók által növelem a midőn már 5 fiók egymás felibe rakatott s a méhek fáradhatlan szorgalma által tele hor- datott s látom hogy rajzásra készül, nem fogom bevárni a természetes rajzást, hanem a két alsó fiók felett egy dróttal a kast ketté vágom, nehány perczig a műtét után nyugalomban hagyom a kis rovarokat s egy a méhesben kijelölt helyre egy fiókot téve a már szét vágott kast kissé fölemelem s a benne levő bogárkákat felfüstölöm hogy az anya a kas felső részébe húzódjék, e műtét körülbelül 10—11 óra tájban történik — a ekkor a kas felső részét felemelem, elviszem a már előbb kijelölt helyre, az öreg anya természetesen e kasban lévén, úgy szinte a fia- sitás, egy erőteljes kast fog képezni, az ott maradt 2 db fiókot azonnal fedéllel ellátom, s a szét levő méhek megszokván rendes járásukat, volt helyökre repülnek, hol Hasítással telt méhtelepet találnak, s minthogy a latás. Igaz ugyan, hogy tolakodtak egy páran társaságunkba, s szerettek volna ismeretséget kötni, de mi nem igen viszonoztuk s abba maradt a barátság, minek vége a teljes unalom lett. Majd később ezek eltávozása után még idegenebb vendégek jöttek; úgy hogy mi senkivel sem társalogtunk jóformán mással, mint csak ia az orvossal.“ „Hja, ha ti nem kerestétek, kedves Nina, úgy ti vagytok az oka. Fürdőn nagyon hamar lehet összebarátkozni, csak akarja az ember.“ „Természetes ha akarja az ember, hogy fürdőn hamar megy a barátság. De mamám beteges, nem kiván társalogni, én még nem bánom, ha soha sem kell uj ismeretséget kötnöm, csak régi ismerőseim közül legyen valaki. Jaj, de mennyire is megörültem, mikor egyszer Jánosi bácsi jött volt oda. Örömömben, hogy jó ismerőst láthatok, nyakába ugrottam, s összc-vissza csókoltam, és tadom, most is megtenném, ha tőlünk vftlami jó ismerői jönne fel. „Éb csakugyan megtenné Nina kisass- szony ?“ most már szállottam nagy érdekkel én is közbe. „Meg bizony, mert tudom agy is, nem tadnék ellenállani örömömnek. „És igazán komolyan mondja ezt Nioa kisasszony, hogy ha egy jó ismerősével ta-
