Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-10-27 / 30. szám
az eddigi polgári középosztályt megsemmisíti, a kis iparost napról-napra tengődő gyári munkássá teszi, s azon szerencsétlen helyzetet idézte elő, hogy a társadalom ma holnap csak néhány milliomosból, s a koldusok millióiból, bankárokból s proletáriusokból fog állam. Ami az adózó néptömegnek nehéz munka közt megtakarított filléreiből még hátra van, azt bizonyos szédelgő alapitók csalják el tőle, mert az államnak törvényei csak a kis tolvajokra nézve veszélyesek ; a rendszeres fosztogatást pedig nem akadályozzák. Én úgy hiszem, hogy az állam köteles adózó polgárainak érdekeit e téren is tekintetbe venni, illetőleg az eféle szédelgéseket, alattvalóinak rendszeresített nyázatását erélyesen megakadályozni. Bártol J. Tisztelt munkatársunknak fentebbi jeles csikkéhez saját tapasztalásunk nyomán, mint rajtunk megtörtént dolgot hozzátehetjük, hogy 3 évvel ezelőtt 5 darab egekig magasztalt „majlandi sorsjegy“-et vettünk, 120 fton, és igy egy darab 24 frtba került. — A legutóbbi húzásnál az egyik kihúzatván, nyertünk 45 frankot, vagyis 18 frt o. értéket. — Hogy mennyi leend még ebből a kifizetésnél levonva, azt csak uj-év után mondhatjuk meg, miután a nyeremény kifizetéséhez akkor lehet reményünk. A szerk. Megyénk köréből. A múlt megyei gyűlésen Hajóssy Ottó megyei főjegyző indítványa folytán alakított „sze- retetházi állandó bizottság“ e hó 24-én délelőtt tartotta meg első ülését. Ez alkalommal elnökül Jnncsoviee Pál alispán választatott meg, jegyzőül Eördögh Lajos megyei aljegyző. Ezenkívül indítványozó fögyegyzö ur elnöklete alatt egy szükebb körű bizottság alakíttatott a végből, hogy az állandó bizottság működési szabályzatait dolgozza ki, s pedig olyképen, hogy e munkában a szeretetház czélja s bordereje is benfoglaltassék; mert ezen később hirlapilag is közzéteendő munkálat arra is szolgálna, hogy a szeretetház czélja, feladata iránt a közönség tájékoztassék. Ezután az állandó bizottság a megye minden egyes községeiből még pótlólag s kiegészítésül több tagot választott. A bizottsági Ülés látogatott volt. Jelen voltak I helybelieken kivül — kik legkevesebben voltak képviselve — Csabáról, Orosházáról, Endrödröl, Békésről, Vésztőről, Ladányból stb. De | bizottság egyházi és tanügyi tagjai közül alig egy kettő jelent meg. Az állandó bizottság még a következőket választotta meg tagokul: Dr. Hajnal Istvánt a megyei daláregylet elnökét, dr. Kovács Istvánt, Mojsisovics Lajost, Justh Gyulát, Do- bay Jánost, Omaszta Szilárdot, Szeberényi Gusztáv ev. superintendent, Haan Lajost, Horváth Jánost, Hirschfeld Józsefet, Sárkány Jánost. Györy Vilmost, Garzó Gyulát, Mikó Miklóst, Jeszenszky Károlyt, Petz Gyulát, Kovács Lászlót, dr. Hajnal Albertet, Horváth Sámuelt, Bezán g. n. e. lelkészt, Kirileszku Györgyöt, Balaton Jánost, Kéry Kálmánt és Ecsedy Jánost. A legközelebbi ülés az albizottság fentebb érintett munkálatának elkészülte után fog megtartatni. _________ — A magyar kir. közmunka és közlekedési ministeriumtól Békésvármegye közönségéhez következő leirat érkezett: „E megye alispánjának f. é. august 13-ról 2204. sz. a) a gyulai vasúti indóbáztól, az aranyági szöllőkön keresztül a kulcsutszáboz egyenes irányban vezetendő országúihoz igénybe veendő terület kisajátítására kivántató engedély iránt ide tett jelentésére, értesítem a megye közönségét, hogy a kért kisajátítási engedélyt ezennel megadom, de minthogy a felterjesztett iratok közt „az 1868-ik évi LV. t. ez. 23-ik §-ban, elöszabott rovatokkal ellátott kisajátítási összeírás nem találtatik: a felterjesztett iratokat — visszavárás mellett oly felhívással küldöm a megye közönségéhez, hogy a kisajátítandó területről készíttessen a fennebb idézett törvény említett §-ban előszabott rovatok szerinti kisajátitási összeírást, azt a tervrajzzal hozassa összhangzásba s az e szerint szerkesztendő kisajátitási összeírást, valamint a tervrajzot 2—2 példányban ide terjessze fel; miután csak ezeknek fel- terjesztése mellett lehet a kisajátitási tárgyalás törvényszerű megindítását elintézni. A minister helyett Hieronymi Károly s. k. ministeri tanácsos. Gyula október 21-én 1872. A múlt vasárnap tartott városi rendkivüli képviseleti gyűlésben beterjeszté a képviselő testület jogiszakosztálya munkálatát gróf Wenckhoim Károly urnák a megyei bizottmányához terjesztett és onnan a városhoz áttett elszakadási folyamodványára gerlai és eperjesi birtokaival Gyula városától. — Az érintett folyamodványnak szó szerinti szövege a következő: „Tekintetes megyei bizottmány! A községek rendezéséről szóló 1871 ik évi XVIII-ik t. ez. folytán alakult uj viszonyok között, mint a megye több községe határában, kis- sebb nagyobb birtokrészek tulajdonosa, igyekeztem az illető községekkel a községi terhekre nézvo — a kölcsönös méltányosság alapján mindenütt bizonyos évi megszabott átalányban megegyezni. — Ezen jószándéku törekvésemmel már Csorváson, Dobozon és Vésztön czélt is értem — csupán Gyula városa látta helyén a velem való egyezmény kötést mogtagadni; talán merő hála érzetből mint oly község, mely boldog emlékezetű elődeim adományából nevezetes földbirtoknak — nem kevesebb mint 20 sessionak, éppen községi és egyházi czélokra szolgálónak, lett örökös tulajdonosa. — Nem sikerülvén Gyula városával a megkísértett egyezkedés — törvény adta jogom és szabadságomnál fogva elhatároztam magamat mindazon birtokaimmal melyekkel eddig vele voltam, tőle most végkép elszakadni; — és pedig gerlai birtokrészemmel, melyei a legelő elkülönözés és tagosítás létrejötte óta úgy sem vagyok vele semmi irányban többé szomszédos, Doboz községhez, mint barázdás szomszéd köz- ; aéghez — Eperjes pusztai birtokrészemmel pedig a szintén határos Újkígyóshoz csatlakozva. — Elhatároztam pedig a fenforgó viszonyok közt a Gyulától való elszakadásra magamat, mert: 1- ször erre nekem a községi törvény világosan megadja az elvitázhatlan jogot. 2- szor mert — ha erre községi törvény nem léteznék is régibb időből, — az évi átalányra nézve Gyula városával kötött szerződés végpontjában egyenesen fentartottam, kikötöttem a később bármikor leendő elválha- tás szabadságát. 3- szor mert Gyula városában most már oly hiányos kiáltó ro3z — és mégis drága a közigazgatás — hogy ennek párját széles e hazában hiába keresnök — lévén a községi adó minden egyes forint után — a községi nagy birtok mellett is — nem kevesebb mint 63 frt. Látva, tapasztalva tehát legújabban a ferde irányt, és határtalan önkénykedést, mellet a gyulai községi közigazgatás most károsan követ, és gyakorol — megszűnt bennem minden bizalom, mely eddig még valamennyire hozzá kötött. Illy községi aránytalanul, és elviselhetlenül nagy terhet, milyet Gyula városa kormányzó férfiéinak bölcso- sége legújabb tapasztalatok szerint csakúgy könyedón — a valódi szükséget kellően ki- sem mutatva szeret ránk octroiálni, hogy ne mondjam erőszakolni, én semmi módon nem lehetek hajlandó elvállalni, annyival is inkább nem, mert én nem is lakom Gyulán, s birtokaim is távol esnek tőle — s amaz enonuis kiadásokból az én és birtokaim előnyeinek eszközlésére soha semmisem fordittatik, s ehhez képest minden általam fizetondett nagy adó voltakép rám nézve hiába kiadott haszontalan lenne; sőt mondhatni, hogy még azok is, kik benn a városban laknak, sem nagyon ürülhetnek a Gyula város által most űzött fAmosus gazdálkodásnak; mert hiszen — sok mást elhallgatva — elég itt csak any- nyit felemlíteni, hogy még a legnagyobb forgalmú közlekedési ponthoz — magához a vasúti indóházhoz sincs olyan út — bár rá ezrek vettettek ki, s jó részben haszontalanul pazaroltattak is el — hogy az azon haladó ember csak egy kissé is esős időben — életveszély nélkül kivorgödhessék. Végre: 4-szer mert Gyulavárosa mindeddig polgári erényt — és nemét a bravournak látszott keresni abban — hogy a nagy birtokosokat s bennük a nagy adófizetőket, kizárta választó képviselő testületéből — s egymaga ez által is alapos okot szolgáltatott arra, hogy a birtokosság benne bizalmat ne helyhezhessen. — Ezekben foglaltatik t. megyei bizottmány a Gyulátóli elválásra — és helyette más két községhez! uj csatlakozásra vonatkozó indokolásom. — Minthogy pedig a községi törvény 21 -ik §-nak végpontja rendeli: hogy illy esetben a megyehatósághoz intéztessék kórelem: egész tisztelettől kérem a t. megyei bizottmányt: hogy az általam fentebb elősoroltakat kellő figyelemre méltatva — a Gyula-Eperjesi birtokomat, a vele határos s épen azért nekem mindenképen kényelmes és előnyös érintkezésü Újkígyós községhez, a gerlai birtokomat pedig a velem szintén szomszédos Doboz községhez melyhez államadófizetési tekintetben gerlai birtokom egy részével már eddig is tartoztam és tartozom, s mellyel a községi adó iránt a jövőre nézve már ki is egyeztem, tartozandókul a törvény értelmében ha- tározatilag, és hatóságilag kimondani méltóz- tassék. — Teljes tisztelettel B.-Gyulán Sept. izzadni kezd a gondolatra, hogy az a kraj- czár a tied és nem az övé. Egyet gondol —- 8 körmeit krajezárod után nyújtja. Ha ügyetlen vagy — a krajezár elveszett, — ha ügyes vagy: jót húztál a körmire, mire ö azt elkapja ós neked hátat fordítva igy nevez téged : „szamár,“ — ellenkezőleg „jó ember“ a neved. A kapzsi bekap mindent — mihez hozzá fér; igaz, sokszor ki kap, de mégis legtöbbször felkap — az ngorka fára. Csak is oda, — mert bár mennyié legyen, soha sem lesz elégedett s ép ezért önmagának ostora, a mi nagyon nevetséges helyzet. Olyan ő mint egy kitömött czethal, mely feneketlen torkát folyvást tátva tartja — s üveg szemeivel mindenre rá hámul. Miután nem tudja egyszerre elnyelni az egész világot — hát mindig nyitva áll a szája; persze sokszor olyasmi is bele pottyan, a mi nagyon megrontja a gyomrát ; hamis emberek csalétket adnak neki — s aztán kénytelen kiadni kamatostól mit be vett Természetesen pénz az istene; e sápadt istenségnek áldozik ö s oltárára rak hirt, nevet, egészséget, becsületet. Mit neki mind ez I 0 kapkod, lót-fut, veszekedik, piszkolódik, álmatlankodik, aggódik, reszket, káromkodik — sőt talán imádkozik is a kilátásban levő falat reményében.----------------Kaczagjunk, kaczagjunk e silány alak felett! Ne irigyelje senki még szerencséjét sem, hisz ö nem tudja, hogy szerencsés, — sőt minél többje van, annál boldogtalanabb — mert kívánsága hatványban nő. Csak már elnyelné egy Ilyen ember az egész földet, — azután bizonyosan maga magát nyelné ell * * *-------— Ejnye, de nagy gavallér ez a Bi kkfi! — Biz isten urnák született! — Tegnap vett 1000 írton két pejlovat és ma elcserélte két szürkéért s fizetett rá pé^ 1000 frtot csak a színéért, — Na lám! — Aztán meg azt kell megnézni, ha mulat ! Hüj! a czigánynak a múltkor 500 fo- rintott adott. — De még a háza belül! 10,000 frt csak a bútor ára, hát még a sok ezüst, arany, gyémánt. Kérem, ö ur. — Igazán nr ! — Igaz, van neki egy kis adóssága, tetszik tudni az már ngyszokott lenni, valami 50,000 frt, de mi az neki ?! Neki!! Neki!!! a ki csak egyet kiált s rohannak a Schmü- lék a pénzekkel és vechslikkel hozzá. — Hanem, köztünk legyen mondva — beszélik hogy az az ö vagyona olyan------az az — — tetszik tudni — — olyan furcsa -------izé-------— Ugyan, hát miköze valakinek ahoz, hogy az ö vagyona honnan jött. 0 ur. A konyhája, a pinezéje kitűnő. Mi csak együnk, igyunk nála. A kétkedőkön és gyanakodókon pedig kaczagjunk. Hahaba! Két hónappal később Bikkfi urat, a hajdani rablót felakasztották. A nála és vele mulatók egyet nyeltek, egyet néztek és egyet kaczagtak. Milyen furcsa volt, mikor Bikkfi a bikkfán torzképekot vágott. Ha ha ha! Arra, hogy vele dőzsöltek nem emléke- zének. * j * * — — — Egszin szemei, selyem finom szőke fürtéi, halvány piros arcza, karcsú termete van Bertának. Szende angyal, szemérmes kis leány, drága lény, kedves ibolya. Oly szelíden néz ábrándos szemével, oly édesen beszél bűbájos hangjával. Keze remeg kezedben — s ha beszélsz vele, az arczára felvonuló pir csak még ellenálhatlanabbá teszi öt.-----------De ahl kárba vész ellene minden os trom. Hiába ígérsz neki eget és földet; — lehetsz Adonis, birhatsz Dáriusi kincseket, legyen fejedben bár a Sibyllák mind a kilencz könyve, birj ötven rend- és kétszáz érdemjellel — — vagy légy bárki, bármi, tégy bármit, — ö csak lesüti bosszú selyem pilláit s azt susogja reszketeg eolbárfa hangon: „nem, nem!“ — — Hisz neki van „szív királya.“ Derék, szép fiatal ember, kinek semmié sincs — csak szerelme. Ah, irigylendő szegény fiatal ember! Boldog halandó te, — ki ha Bertához közelitesz — tán nem is tadod, hogy ö nem nő, de angyal! Ah mily irigylésre méltó vagy, midőn Bertával beszélsz 8 ő oly édesen zengi az „igent!“ — — -Sötét este van. A szerelmes fiata t ember az utczákon kódorogva hüti izzó kebelét. Nem is lép, hanem fut. Légvárak tündórkertek emelkednek képzetében, melyekben ő van csak és Berta — és ők oly boldogok, oly —-------hah, mi volt ez, mi volt?! — — A szerelmes fiatal ember ájul- tan rogy a kövezetre, mert sebes futtában bele ütödott egy vén úri emberbe, — a ki elég illetlenül —- noha setét volt — Bertával csókolódzott egy kapu előtt. Mikor a fiatal ember, felébredt, a tündér vár helyett pocsolyában találta magát. — Persze, jót nevetett ezen a kis bolondságon. * * * — —- — Zümmogva búg, dörögve zakatol a cséplő gép. Nem pihen, nem fárad. Dolgozik erősen ós gyorsan, biztosan és szépen. Szive a katlan, vére tűz; idegei a szíjak, csontjai vasból vannak. Eledele fa és viz — s az erő, mit ezekből létrehoz: a gőz; ez neki fekszik a ramácsnak, a ramács meglöki a nagy kereket, ez megindítja a szijakat, — a szíjak megperditik a hengereket, ezek be kapják a bnza kévéket és morzsolják ki belőle a magot, — — az ember pedig zsákba rakja a tiszta búzát, hátára veszi ~ és : aztán eladja. — — Zug, búg, zakatol a gép — ós ont- ; I ja a tiszta búzát. Az ember csak rakja zsebre a kincset — és dicséri a gépet — noha nevet is rajta, hogy oly ostoba, kevés fáért és vízért oly sokat dolgozik ; pedig még azon felül — ha munkáját elvégezte — félr» )g_ ki a gépet, — nincs többé rá szükség. De csak ostoba ez a gép, hogy ezt nem tudja. — Az ember kaczag sáját elméssége s a gép butasága felett. A gép csak zümmög, bug-------de zakato lása mintha kaczagássá válnék; csattogó hangjai közül gúny hahota hallatszik ki, — dübörgése mintha mondaná Takodj rakodj meg ember a kincsekkel — mit én szerzek neked, görnyozd meg alatta hátadat, rokkantad meg érte inaidat; költsd el a pénzt, vagy gyüjtsd halomba ; élvezz mindent, vagy légy zsugori; jer ide hozzám, adok én kincseket — bár tudom, hogy majd hátat fordítasz — — de nem baj, én szeretem látni gondoktól meggörnyedt hátadat; szeretem látni — mint vánszorogsz el tőlem nehéz zsákjaiddal görbe utadon; tudom hová fogsz jutni — kacza- gok rajta, a sir gödörbe! Nevetem bitedet, mely azt állítja, hogy fel fogsz támadni. Ha, ha, ha! Igen ám, mert rothadt busódból aludt véredből, büzhödt agyvelödből és porladt csontjaidból fa fog nőni, — — ez lesz a feltámadás, de ez is halál, mert én elnyelem a fát és hamuvá leszesz. Te elmúlsz, éu élek örökké. Te honyélsz, csalsz, rabolsz, ölsz, azért, ha meghalsz — utálattá leszesz — — én dolgozom, jót teszek, s még ha darabokká esem is szét, lehet belőlem újat teremteni. Te azt hiszed, hogy rabszolgád vagyok — pedig te vagy az enyim------------és én lenézlek. Pfuj 1-------a gép tele fújja az embe r szemeit porral ós füsttel. — — —-------A gép zúg, búg, zakatol tovább. Az ember le sem törülve arczárói a port és piszkot — elczipeli hátán a telt zsákokat.
