Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-10-06 / 27. szám

Uj folyam. 27-ik szám. Gyula október 6-án 1872. u ( “'A Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. V J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos ár­elengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft V J Előfizetési felhívás a „BÉKE S“ 1872-ik évi utolsó negyedére. Előfizetési ár : octóber—deczemberre 1 frt o. é. A szédelgések korszaka. i. Szép és dicső eszme a társasnlás és frigyesiilés alapján teremtett pénzinté­zetek, iparüzlet és a kereskedések min­den nemei; de ha az üzlet embere vagy a pénzbankárok a társulási intézmé­nyek szép feladatát a gyakorlati élet­ben tisztelni és becsülni nem tudják, ha szemök előtt nem az emberi társa­dalom közös jólléte, hanem csak saját nyerészkedési érdekök lebeg, ha üzle­tükét pillanatnyi nyerészkedési vágyuk viszketegségénél fogva oda vetik e- gyesek szédelgési és csalási törekvésé­nek : az associatio elvesztendi az álta­lunk annyiszor dicsőített hatását és ér­tékét,— mi által teljesen népszerűtlen­né válik. Innét van az, hogy mig egy­részről a legjótékonyabb intézetek is csak nagy nehezen tengődnek, addig másrészről a nép anyagi jólléte veszé­lyeztetése mellett az emberi társadalom erkölcsileg sülyed, és az annyira ma­gasztalt újkor vívmányai közepette megérhetjük ama borzalmas időket, I amidőn az magának nem csak külön politikai rendszert, hanem külön új, ed­dig ismeretlen népgazdászati elveket is teremtend. A mai liberális eszméktől átszellemült politikánk lényegét és jel­lemét sokan nem az erők becsületes összetartásában, hanem rövid idő alatti meggazdagodásban, a nyerészkedések és szédelgések bűnös és kárhozatos tö­rekvésében keresik ; miáltal a legjobb társulati intézetek is elvesztik a nép előtt hitelöket, és pártolás hiányában közel állnak a bukáshoz. A nyereség utáni lankadatlan törekvés létezett u- gyan már az előtt is, de manapság az emberek fáradság és megerőltetés nél­kül rögtön akarnak meggazdagodni ; és minden mód, bármily káros is az magában, meg van engedve, hogy czél- jukat elérjék. Ezen eljárásnak a legutóbbi korszak­ban számos hirdetője találkozott, ki­ket a könnyen hivő és meggondolatlan néptömeg mámoros örömében hozan- nával üdvözölt, s megkezdődött a haj­tóvadászat, nekiiramodás a gyors nye­reség után s percznyi élvezet kutatásá­ra, mit az előbbi korszakokban soha ily nagy mérvben nem tapasztalt a vi­lág. És ezen kárhoztatásra méltó tö­rekvés az által nyert helyeslést, hogy a jóllét haladásának és a népgazdálko­dás viruló egészségének elnevezték. Azonban a megboszuló igazság nem váratott sokáig maga után, s amit min­den józanesztt, de süket füleknek be­szélő, előre megjövendölt, csakhamar bekövetkezett. Az álmodott boldogság összeomlott, mint a kártyavár, és az úgynevezett solid házak összeomlása I nagy robajt keltett. Most pedig az em­beriség némely divatos boldogítói az ő teremtményeiken úgy ülnek, mint egykor Márius Karthágó romjain ; és migcsak kevéssel előbb bölcseségöket egekig magasztalják, ma minden gyer­mek ujjával mutat reájok.— Ott van a borsod-miskolczi kiházasitási egylet. Mutogatták a szegény embereknek a teli zacskó pénzt; nem csak hogy oda nem adták, de jól be is húzták a pénz után sóyárgókat. Amilyen a borsod-miskolczi ki háza­sító egylet ; épen olyanforma a többi is. Van vagy tiz ilyen az országban A borsod-miskolczi megcsalt vagy 35 ezer tagot, a sajó-vidéki 6 ezret, a kas sai 10 ezret, az eperjesi 6 ezret, a fel­sőmagyarországi 10 ezret, a bácska-ba- jai 12 ezret, a két pesti egylet 10 ezret. Az országban tehát százezer embernél több van megcsalva ; kik körülbelül 10—12 millió forintot űzettek be ; eb­ből mintegy 3 milliót kifizettek az egy­letek, a többi pedig eltűnt egy Ordögh nevű igazgató és tisztviselő urak zse­bében. kik midőn az egyletet megkezd­ték, szegények voltak; most meg dús­gazdagok. A vagyont, amivel bírnak mind feleségük nevére Íratták. A kor­mány ugyan szigorúan vizsgáltatja a dolgot; de mi hasznuk lesz abból a szegény rászedett és megcsalatott em­bereknek, ha Ordögh ur csaló társai­val pár esztendeig ülni fog; de pén­zük csakugyan az ördögé lesz ? Csak imént nem régen szökött meg Temesvárról egy Rothschild álnév alatt lappangó csaló, ki ott, mint a temes­vár-orsovai vasút építésének vállalko­zója szerepelt; s szerepét az ottani kapitányi hivatal színe és szeme előtt mintegy 3 hónapig nyilvánosan és oly ügyesen tudta vinni, hogy miután már az ottani közönségtől mintegy 15 —20 ezer forintot felszedett, kereket oldván, s minden akadály nélkül to­vább utazott. Hát sorsjegyekkel, ígérvényekkel mily tömérdek csalások történnek. E lapok szűk kerete nem engedi, hogy elsoroljam mind ama roppant csaláso­kat és szédelgéseket, melyek csak le­gújabban és körülettünk elkövettettek. — Elhallgatom ama Traugott-Feitel, Jaitheles, Thaiteles, Friedmann, Gold­berg, Rubinstein, Diamantenstein, Gold­stein, és még tudom én miféle , Stein“ név és cég alatt hirdetett üzletek csa­lásait és rászedéseit. Bármily nagy betűkkel nyomassák is ki nevüket, bármily hűhóval ajánlják garantiás üz­letük jutányosságát; úgy hiszem a közönség már megérett arra, hogy magát semmiféle álnév, semmiféle bőr alá rejtezett csaló Ígéretei és „ígérvé­nyei“ által nem fogja egykönnyen lép- re vezettetni. Hát az olyan „Isten ál­dása Kohn“-nál-féle bankár intézetek mik egyebek a szemfényvesztésnél!? Manapság a legutolsó falusi füzőke- reskedőtől egészen fel a legalább pénz­bankárig kevés kivétellel mind szédel­gés által akar meggazdagodni. Még mind ez csak meg járná, ha ezen cég és üzletek mellett és nevök bitorlása alatt nem működnének a titkos társu­latok ügynökei, kik csalásaik által a nép előtt a legjobb társulási intézmé­TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. pápuák önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. Hazámhoz. Ötven éves papi pályámnak végén neked ajánlom, kedves Hazám I ezen életrajzomat. Hogy mily szép és tág hatásköre van egy falusi papnak, mily végtelen sok jót tehet ő különféle szakokban, idő, hely és körülmények szerint, kivált ha tevékenységében a hon atyáitól, elöljáróitól, birtokosaitól, világi és egyházi hatóságoktól segittetik, bátorittatik és támogattatik, — mindezt bizonyítani fog­ják a következő sorokban leírt tények. Az állam, tekintve az oly férfiak élőpéldáit, minők voltak: Meyer Frigyes, Hermes Timó- teus, Lafontaine, Bél Mátyás, Asbóth, Glatz, a korán elhunyt Bredeczky és Nagy, sokkal jobban használhatná fel az ilyfajta honpol­gárokat, ha több reális bátorításban részesí­tené, az áltatok tett jót komolyabban támo­gatná és a közjó előmozdítására felhasznál­ná; akkor a papfiak, kik mégis mindig jobb nevelésre, több ismeretre tarthatnak igényt, mint más polgárok gyermekei, kik külföldi utazásaikban több ember-, állam- és könyv- ismeretet szereznek, sekkel többet használ-1 hatnának az államnak, ha csak több kilátá­suk lehetne az állami szolgálatban való elő­menetelre. Ezen, korunkban mind a fejedelmekre, mind a hatóságokra, mind az országos rendekre, birtokosokra és hazafiakra nézve oly igen tontos dologra kíván figyelmeztetni a tiszavi- déki pusztaságon lakozó, egy veterán pap­nak, Theschedik Sámuelnek utolsó szózat^. Szarvason, ötven éves papi hivatalának ju­bileuma alkalmából 1817. deczembertől 1718. február havában. Amily különböző a magas és alacsony ran­gú emberek ítélete az én tevékenységemről, egyház és iskola, nevelés és általában a köz­jó előmozdítása körüli hatásomról itthon és a külföldön; épen olyan, sőt talán még kü- lömbözőbb lesz emez ítélet halálom után. Hogy a ferde megítélésnek, amennyire lehet­séges, elejét vegyem, elhatároztam magamban, hogy életem főbb mozzanatait és tetteit az utókor számára följegyezem. Szüleiül és őseim. Születésem helye Alberti, Pestmegyében, hol 1742. apr. 20-án láttam először a nap­világot. Atyám, Theschedik Sámuel evang. lelkész volt ugyanott, de már két éves ko­romban Békés-Csabára hivatott meg lelkészül. Anyám Lang Erzsébet, pozsonyi leány volt. Alig élt 11 évig apámmal, midőn ennek ha­lálával két testvéremmel együtt árván ma­radtam. Nagyszülőim Theschedik György és Nedecz- ky Eszter, kik Cseh- és Morvaországból ide­vándorolt takácsmester családokkal költöztek Magyarországba, jelesül Trencsénmegye Puchó | nevű helységébe, hol azonban, mint protes­táns alattvalók oly nyomatásnak voltak ki-1 téve, hogy házukat elhagyva, VI. Károly csá­szárhoz folyamodtak segélyért és pártfogásért. A kivándorlóit családok ezek valának: 1. Drozdik György, nemes posztógyáros, ki­nek utódai még most is ösmeretesek Becs­ben. 2. Szvetelszky György szinte nemes, posztós. 3. Bartos János, szintén az. 4. The­schedik János, kereskedő. 5. Theschedik György mészáros. 6. Theschedik Éliás szintén az. 7. Gebhárd Pál posztós. 8. Szerecska György kereskedő. 9. Kreysel János rézműves. 10. Hayni Pál posztós. 11. Majdan Miklós posz­tós. 12. Janurik János takács. 13. Turszky János posztós. Ezek közül némelyek Puchóban, jelesül Szulyovszky kastélyában szives vendégszere­tettel fogadtattak; ezek közt voltak az én nagyszüleim is. Az üldözők neveit és jelle­meit elhallgatom. De egy éppen ide tartozó eseményt nem hallgathatok el, mint olyat, melyben az isteni gondviselés legszembetű­nőbben nyilatkozik. — Midőn a három The­schedik testvér, t. i. György, Ebás és János kezökben vándorbottal Bécs fele mentekegy erdőn keresztül, és ott egy terebélyes fának árnyékában leheverésztek, hogy kenyerökből és kis sajtjokból egyenek, felső ruháikat a fa törzsénél leteritették és szomorú szívvel tanácskoztak arról, hogy mitevők legyenek Bécsben, ha a császár nem lesz otthon s e miatt soká keilend várakozniok. Ezen tanácskozás alatt egy penészes pénz­darab esett a kiterített ruhára. Felnéznek a fára, s látják, hogy egy favágó madár kopog a fa korhadt héjára és nagy csodálkozásuk­ra ismét egy pénzdarab esett alá, (Siebzehn­te) — Erre az egyik testvér fölmászott a I fára, és azon a helyen, hol a madár kopo­gott, talált egy űrt, melyben a leesett dara­bokkal együtt 300 frtnyi összeg volt. Most már könnyült kebellel s jó reménnyel foly­tatták utjokat Bécs felé, a hol a császár igazságszeretete valóban pártfogást nyújtott nekik. Ki kételkedhetik ilyenek folytán az isteni gondviselésben ? Jegyzet: Midőn Francziaországból kiűz­ték a hugenottákat, kik között oly sok ki­tűnő kézműves, gyáros és művész találtaték, akkor a bölcs porosz király Frigyes, a bey- ruthi őrgróf és más okos fejedelmek kiküld­ték embereiket Francziaország határára, hogy azok a száműzött hitrokonaikat vendégszere- tőleg fogadják s utjokban segítsék; aztán adtak nekik szabadalmakat, házas telkeket, melyeken mesterségeiket kényelmes békében folytathatták. Es minő nagy virágzásnak indultak ez or­szágok! Én gyakran csodálkozom az ezelőtt oly jelentéktelen Erlangen városkán, mely a franczia menekült művészek és gyárosok szorgalma a bölcsen berendezett egyetem ál­tal oly puszta homokos földön oly rövid idő alatt 1743-tól Németországnak egyik legvi­rágzóbb, legegészségesebb és legszebb váro­sává emelkedett. De fájdalom I az én hazámban még a mai napig (amidőn ezt irom) titkos irigység és ellenszenv uralkodik idegen művészek, gyá­rosok és kézművesek iránt, kivált a falvakon. Nem kellene egészen felednünk Magyarország legelső bölcs királyának Sz.-Istvánnak azon atyai intelmét, melyet Imre fia számára irt: Dec. I. cap. VI. Jubeo te fill mi, ut bona volun- tate peregrinos nutrias et honeste teneas, ut tecum libentius degant, quam alibi habitant. (Folyt, köv.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom