Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-08-20 / 67. szám
67-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula augustus 20-án 1871, Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMIT KÖZLÖNY, j . Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési{ irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca : 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték ; minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Megyei rendkívüli közgyűlés. Augusztus 16-án. Főispán ur az elnöki széket éljenek között elfoglalja s a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. — Olvastatott az igazságügyi miniatűrnek körlevele, melyben a bírósági szervezés érdekében fölhívja a megyét, hogy hatósága területének járásbíróságok szerinti felosztása iránt javaslatot készítsen s azt aug. 20-ig terjessze fel, egyideüleg pedig az iránt is nyilatkozzék, hogy az Aradmegyébe kebelezett elek-eperjesi pusztának a gyulai, a Csongrádme- gyéhez tartozó királysági, kakasszéki és sámsoni pusztáknak az orosházi járási birósághoz kívánt csatolása mennyiben lenne célszerű intézkedés. — Miután a megye által a járásbíróságok területei és székhelyei tekintetében a fenálló hat közigazgatási szolgabirói járások szerint tervezett és felterjesztett javaslata azon változtatással, hogy a Szarvasra kórt második törvényszék mellöztetett — minden változtatás nélkül lett az igazságügyi minister ur által elfogadva : egy újabb felterjesztés indokoltnak alig találtatik. Tekintve mindazáltal, hogy az igazságügyi minister ur által e tekintetben szükségesnek feltüntetett és statistical adatokat is magában foglaló kimutatás felterjesztése átalában országszerte Unyatyinszki János. Unyatyinszki János a csabai koldus, „urak“ körében ismert egyéniség, de sőt azon kívül is, nevezetesen az országos vásárokon, hol évek hosszú során át hallatja hajdan erős, most már — ha ugyan még életben van —megtört szavát: „kérem alássan keresztény atyámfiai, könyörüljenek, egy szegény emberen“ ily szókkal szokta ö a keresztény atyafiakat könyörületre inditani, hol magyarul, hol tótul, lévén ő csabai „pléhes“ koldus. En és ő, mi ketten már rég ismerjük egymást, s mivel egymással nevezetesen ismerkedtünk meg, és én U-ban egy kiváló embert tanultam ismerni: azért érdemesnek tartom öt a „Békés“ t. olvasóinak tisztelettel bemutatni, a mi azonban nem any- nyibói áll, hogy „ime van szerencsém U. J. pl. kőid. urat bemutatni“ ; a dolognak hübnere van. Kezdjük hát az kezdetén. Azon időben, midőn Csabán Czinkaisz zsandár káplár suhogtatta vasvesszejét felettünk, én pusztai udvaromból két ragyogó hegybe menő valamit láttam egy forsponton elövánszorogni. Zsandárok voltak. A mint közelebb jöttek, láttam, hogy a kocsi oldalon valami kerek vörös lóg kifelé. Mi lehet az, kendő, hús vagy mi ? Hús volt, még pedig egy vörös arcú rövidre nyírott emberfej, melynek tulajdonosa a zsandár urak lábainál ült a kocsi fenekén, a fenttÍ8ztelt fejet hanyatt keresztül lógatván a kocsiiétrán, úgy hagyván azt beszélgetni kedélyesen a zsandár urakkal. Végre a jármű megáll és az egyik zsandár elöelrendeltetett: a járási tisztségek által összeállítva beadott adatok szerint szerkesztendő táblás kimutatást a következő észrevételekkel határozza felterjesztetni : 1. a gyulai járást illetőleg, — miután az ezen járáshoz e megye által csatoltatni kívánt elek- eperjesi pusztarész iránt Aradmegyétől indokolt és e megye által is nem egészen alaptalanoknak talált ellenmondás érkezett, a kérdéses pusztarész ide- csatolásának további kérésétől e megye közönsége eláll. 2. Ellenben az orosházi járáshoz csatoltatni kívánt sámsoni, kakasszéki és királysági pusztákra nézve — miután Csongrádmegye a két utóbbi puszta tekintetében ellenvetést nem tesz, Sámson tekintetében pedig azon egyetlen ellenvetése van, hogy Sámson lakossága a kérdéses átkebelezést nem kívánja: e megye közönsége tekintve azt, hogy az utóbb nevezett Sámson oly kertészközség, mely csak is ideig-óráig van ott mint kertésztelep megtelepedve s fennállása a birtoktulajdonos szabad tetszésétől függ; de tekintve főleg azt, hogy e megye közönségét a kérdéses átkeblezés tekintetében leginkább Sámsonnak közeli fekvése, területének e megye területébe beszögellése s ezeknél fogva a cél- és alkalomszerüség vezérelte és vezérli : ezeknél fogva e megye közönsége mind a három csongrádmegyei helynek bírósági tekintetadja, hogy ezt az embert amott az árokban találták heverve, kezében pálinkás butykossal, s ide azért hozták, mert azt állítja, hogy ő itt e majorban cseléd. — Cseléd a manónál, nem nálam — felelék bo- szusan, — hogy hihetnek el ilyet; nálam nincsenek csavargók. — De igen kéremalássan — szólt a veres fej elfogulatlan derültséggel — kukorica harmados vagyok itt, tessék a gazda urat megkérdezni. Egy előhívott cseléd csakugyan bizonyította, hogy az ember nálam harmados és csabai lakos. — No ha csabai, hát hagy fusson, mi csavargónak hittük. így a zsandárok, és a pipacsképü embert a kocsiról lekergették, odább állottak. Ez ennyiben maradt. Később kukorica töréskor, én éjjel a mezöt jártam körül, világ felé közeledtem a kukoricában, s találtam egy csuhé közzül kiálló fejet: sápadt árc volt, egyébként azonban ama pipacs archoz, mely a kocsioldalon kilógott volt — teljesen hasonló. — Kend az ugye, a kit a nyáron, zsandárok a majorba hoztak ? — Igen kéremalásan én vagyok ; kevésbe múlt hogy Orosházára nem cipeltek. Miféle ember kend ? Hát kérem alássan én csabai pléhes koldus vagyok, van egy jó asszonyom, az kukoricát vállalgat harmadából kapálni s én aztán segítek neki —- olykor. — Úgy, s hát különben kend mikóp lett pléhes koldussá, hisz úgy látom dologképes? — Haha, k. a. nekem hosszú históriám van. Hát k. a. a régi időben elfogtak katonának, én azonnal megmondtam : ne fogjanak engem katonának, mert én katona nem leszek, én addig szököm, mig egyszer meg nem találnak, vagy agyon nem lőnek: de _k. ben e megyéhez leendő csatolásáf a kormánynál továbbra is szorgalmazni határozza. Végre 3. A szeghalmi járásbíróságot illetőleg : miután Hevesmegye az ezen járásbíróság területébe egészen be- szögellö Cséfán pusztának becsatolása tárgyában hozzá intézett e megyei fölhívásra nem is válaszolt, következőleg azt ellenezni sem látszik; a kérdéses becsatolás pedig annyival is inkább indokolt, mivel e pusztának összesen 10 tulajdonosai közül 8 szeghalmi lakos : ezeknél fogva a megye e te- kintetbeni kívánságát továbbra is érvényesíteni igyekszik. Olvastatott ugyancsak az igazságügyi minister urnák körrendeleté, melyben a megyék által eddig kizárólag törvénykezési vagy vegyes célokra használt épületek és felszerelvények összeírását s ez összeírás felterjesztése, valamint az egyesek vagy községek részéröl járásbirósági helyiségekül lelajánlott épületekre nézve az illető tulajdonosoktól beveendő kőtelező nyilatkozatok felterjesztése rendeltetik. — Az 1871. 31. t. c. 32. szakasza határozottan és elvitázhatlanul csak is a kizárólag igaz- ságiigyi célokra használt helyiségek és felszerelvényeknek az#állam használatára átengedését rendelvén, a mennyiben a felolvasott ministeri rendelet ezen túlterjeszkedik s a vegyes, vagy is közigaz* a. ez mind nem használt, besoroztak; nemis volt eiébbvalő dolgom, mint hogy megszökjem, de megfogtak s kaptam 60 botot; aztán megint megszöktem, megint megfogtak, s kaptam 100 botot, azután k. a. megint csak megszöktem, azért vesszőt futottam 300 ember közt, tízszer fel, tizszer le, így szöktem még meg háromszor, mégis vesszöztek mindannyiszor, én mindig hajtottam k. a., hogy megmondtam, hogy katona nem leszek s nem is leszek, de csak bentartottak, mígnem végre — halálra ítéltek, mit kegyelem utján oda változtattak, hogy valahára elcsaptak kérem alássan. így jött el kérem alásan a magyar világ, hehé! a németet k. a. nem akartam szolgálni, de hazámat szívesen k. a. és önként beálltam honvédnek, ott szolgáltam kérem alásan aGörgei táborában végig. A mint megbuktunk, én k. a. Pestre kerültem, már csak az a hijja volt, hogy passuso- mat még egy helyen aláírják, hát kérem alássan, ott egyszerre azt mondták, hogy besoroznak, pasz- szusomat elvették, egy tiszt ur pénzemet is elvette. Eleget mondtam, hogy én már kiszolgáltam mint cs. katona, de nem használt, mondtam, hogy én nem akarok szolgálni — Kossuth kutyának hívtak s el vezettek. Nem sokára fegyvert adtak, hát k. a. én a fegyvert megtöltöttem és a jobb tenyeremet keresztül lőttem k. a. tessék nézni, nem mozdíthatom az ujjaimat, ezért kaptam a „pléhet“ : Ispotályba vittek kérem alássan s a mint meg- gyógyultam, hát k. a. rám vertek 80 botot és két esztendei sáncra ítéltek. Józefstadba vittek, ott k. a. nagyon jó dolgom volt. Csupa magyar urakat szolgáltam. így hamar eltelt a két esztendő, mikor kitelt,
