Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-08-10 / 64. szám

Ráday-ra“? Mert a kihágást nyomban kö­veti a megtorlás. Ha az államot csak rendszeretek képez­nék, nem volna szükség hatóságra; a ha­tóság azért van, hogy a rend a rendetlen­ségre való hajlamok és törekvések ellenére is fennálljon. Ütközzék csak bele minden egyes rendbontó a hatóság éber erélyessé- gébe, megszűnik a rendeletek és törvények fitymálása; ámde addig, a inig a polgári engedelmesség úgy szólván tetszéstől függ, az engedetlenségi hiba bővebb forrását ha­tóságainktól elvitatni nem lehet. Megyei dalárünnepélyttnk. Rövid pár hava, hogy megpenditettük ez eszmét, mely a nagy hazában szerte annyi pártolót nyert, annyi rokonszenvet keltett, mellyel a hazai sajtó oly kitartóan foglalkozott, s melynek megtartásá­hoz oly szép reményeket, s eredményt kötöttünk. E rövid pár hó eltelt, — az ünnepély vasárnap véghez ment, s mondjuk el, — mert szerénytelen­ség nélkül tehetjük ezt — minden reményt meg­haladó sikerrel, bizonyítja ezt a bíráló bizottság véleményezése, melyet szószerint im itt közlünk : „Tekintetbe véve eme megyei első óalárünne- pólynek művészeti nehézségeit, melyekkel részint az idő rövidsége, részint pedig csak a dalárün- nepóly kezdeményezése óta újból keletkezett né­mely egyletnek még eléggé meg nem állapodott alapja folytán megküzdenie kellett, — alolirottak még is kedves kötelességüknek tartják kifejezhet­ni, hogy nevezett egyletek összelöadásai m i n d s z a- batosság, mind megfelelő müfelfogás, mind pedig a zenészeti nehézségeknek elismerésre méltó leküzdése által, oly ki­tűnő és csak ritkán található magasabb színvonalra emelkedtek, melyek csak is a kitartó tanulmányozás, az ügybuzga­lom és az ehez megkivántató képzettség és hivatásnak lehet kifolyása. Oly tulajdonok ezek, melyekkel a legkompactabb müeleraekből álló, — s más több év óta fennálló és működő dalegyletek sem mindig rendelkeznek, s mely tulajdonok tovább fejlesztve és fenntartva a békési dalegyleteknek egyenkint és összevéve csak is a legsikeresebb működést, s mindinkább emelkedő művészeti elismerést biztosítanak a jö­vőben. Ennek indokolására legyen elég csak Liszt Fe­renc „Lelkesedés dalának“ előadáséról meg­emlékezni, melynek mind zenészeti, mind énekkeli előadási nehézségeinek legyőzése és érvényre eme­lése oly igen szépen sikerült, hogy ez egyetlen elö­tötte be. A közös darabok előadása után az egyes dalárdák léptek fel, hogy mily sikerrel, azt a bí­ráló urak elmondták már, — véleményezésüket egész terjedelmében közüljük. Itt csak azt jegyezzük meg, ha ugyan szabad igónytelon nézetünknek kifejezést adni, hogy a gyu­lai dalegylet „Édes lyánkám“ cimti dala a közön­ség részéről páratlan tetszésben részesült. A vásárhelyi diák-dalárda is fellépett közkívá­natra. A csinos fiatalemberek már első felléptük­kel annyira megnyerték a közönség rokonszenvét, hogy háromszor kellett énekelniök egymásután. Ezzel az ünnepély be volt fejezve, a közönség elégülten távozott, a dalárok kebelét pedig épen ez elégültség töltbeté el oly jutalommal s megnyug­vással, minőt csak a jól végzett munka adhat. Hanem a java ezután következett. Este 9 óra­kor megszólalt a zene, és táncra perdülének a fia­talok, tarkítva itt-ott öreg menyecskék s öregebb legényekkel. Es most ha múzsám volna hozzá fordulnék se­gélyért, hogy ez est emlékét méltóan énekelhetném meg; hanem mert a múzsák mai nap már nem so­kat adnak a fohászkodásra, tehát csak toliamat szo­rítom meg, nem tudom vájjon lesz-e elég erős e nap emlékét legalább egy évig úgy megtartani, hogy majd az akkoron ünnepelendő nap legalább adás is elégséges lett volna arra, hogy a békési dalegyletek a legszigorúbb mű kritika elismerését is kiérdemeljék. Az egyes dalegyleteknek művészeti színvonal szerinti osztályozásába alolirottak nem bocsátkoz­hattak, részint azon okból, mert azok pályadijakra nem versenyeztek, részint pedig, mert céljuk csak is az önbemutatás és a közönség iránti előzékeny­ség tar.usitása volt. Mind e mellett az egyes előadásokra nézve is kedves kötelességünknek ismerjük kijelenteni, hogy azok nem csak méltán találkoztak, a közönség ki­tüntető tapsaival, hanem sok tekintetben oly szín­vonalra is emelkedtek, mely a közös előadások­nál feltüntetett művészeti tulajdonokat egyenkint is érvényre emelték. Ugyanezt mondhatjuk az ünnepélyre megjelent h.-m.-vásárhelyi vendég dalegyletröl, mely a közön­ség közkívánatára, magát szintén elismerésre mél­tóan tüntette ki. Azon bő kivánatunkkal zárjuk be véleménye­zésünket, hogy Békésmegye lelkes dalár- egyietei legyenek továbbra is őrei és méltó képviselői a hazai dalár ügynek és művészetnek, melyre e díszes és igen si­került ünnepélyükkel oly szép és mara­dandó fényt vetettek. —■ Pest aug. 7. 1871. igaz tisztelői, szolgái: Ábrányi Kornél, Bog- dány Lajos, Spiller Adolf, Megyery Ká­roly, Nyizsnyay Gusztáv.“ Oly elismerés, melyben méltó jutalmat találhat­nak úgy az összes mint az egyes dalegyletek, oly elismerés, mely buzdításul fog szolgálni a jövőben az eddigi szorgalom és kitartás folytatására, oly elismerés, mely némi büszkeséggel töltheti el min­den működő dalár kebelét, mely fényt vet reájok, mely a kezdeményezés dicsőségét megkoronázza. Éljenek derék daláraink, s legyenek általunk üdvözölve, oly nappá tevék megyénkben augus- tus 6-ikát, melyre mindig édesen fogunk megem­lékezni, övék az érdem, hogy kezdeményezésük folytán megyénk legalább e téren első a hazában, övék az érdem, hogy társadalmi életünknek lany- haságát oly életre ébresztők, minőt ez ünnepély nélkül fel nem találtunk volna, — a megye min­den községe és pusztasága képviselve volt, de a szomszéd s távoliabb megyékből is sokan jöttek az ünnepély gyönyörét élvezni, s ezt mind dalegyle teinknek köszönjük. Korszakot fog alkotni megyénk társadalmi tör­ténetében e nap, mely a legkülönbözőbb érdekeket úgy tudá a dalban összpontosítani, mely megyénk közönségét oly közel érintkezésbe hozta, mely egy nagy cél a „Szeretetház“ kivitelére oly hatalmas eszközt nyújtott, mely közönségünket bizonyára is mása lehessen a 71-ki augustus 6-ának. Tehát szorítom a tollat. Hogy Hunyor és Magyar meglepetése nagy volt mikor Dula leányaira akadtak a berekben: azt tu­dom érteni, erőteljes fiatal emberek voltak, hivat­va nemzettörzsek alakitására, s mégis kárhoztatva a magán életre, bét hossza évig, s csak ekkor ta­lálták fel a gyöngyöket, — hanem a ki megszok­ta már naponkint látni a szépnél szebb hölgyeket, a ki köztük él, — s mégis e napon nem cseké­lyebb meglepetésben részesült, mint dédapáink a bereknél annak legalább is Mahomed álmát kellett szemlélnie, — se prófétára mondom nem láttam annál kevesebbet. Avagy nem igazolom-e ez állítást, ha e neveket említem : Hesz Ilka, Rácz nővérek Aradról, Szabó Emma k. a. Debrecenből, Ortutay Ida Sz.-Miklós- ról, Dutkay Dezsöné, Márki Bertiné Biharból, Ku- bányi Jenny M. Túrról, Széchényi Kázmérné, Szán­thó nővérek Békésről, Fekete Anna Batonyáról, Si- may Paulin Apácáról, Narcis nővérek Berónyböl, Biener nővérek, Urszinyi nővérek, Réty nővérek, Vidovszky Károlyné, Rimler Mariska, Ambrus Já- nosné, Krcsmarik Etelka, Zeiler Pepi, Antalik nő­vérek, Fehér Lotti, Rosenthalné, Rácz nővérek Csabáról, Urszinyi Béláné Csákóról, Thaisz Vilma Eperjesről, KoroBsy Kamilné Gerendásról, Kovács lelkesíteni fogja továbbra is a nagy — szép —- és jóra. Még egyszer éljenek lelkes daláraink! A megyei dalár-gyülés. Mint a programúiban is meg volt állapítva, az ünnepély utáni napon augustus 7-én, a dalárok gyűlést tartottak a kaszinó helyiségében Csabán. Több oly nevezetes határozatot hoztak ez alka­lommal, melyeket közölni el nem mulaszthatjuk. Az egész jegyzőkönyvet térszüke miatt nem ad­hatván, kivonatosan mégis igyekezünk e pontokat közönségünkkel megismertetni. E gyűlésen a megyei dalegyletek véglegesen megalakultak „Békésmegyei dalegylet“ név alatt. Szükséges volt pedig e határozat kimondása, főleg azért, hogy jövőben annál inkább növekedjék az összetartás, de mely nélkül tulajdonképen a közös cél el sem is érethetnék, és mert eddig csak ideig­lenesen volt megalakulva. — Kimondatván e ha­tározat, közös alapszabály kidolgozására minden dalegylet egy-egy tagot küldött ki. Szóba jött, ha vájjon, az országos daláregyesületbe testületileg, vagy külön-külön lépjen be minden egyes dalegy­let ? Erre nézve is igen helyesen határozott e gyű­lés az utóbbi, — a szabadabb elhatározást könnyítő — nézetet fogadván el. Elhatározta e gyűlés, hogy a jövő évben szintén fog ünnepélyt rendezni, mely már valódi verseny Ieend, a mennyiben há­rom rendű dij lesz kitűzve. A legközelebbi verseny helyéül városunk fogadtatott el egyhangúlag, s mert jövőre országos dalár­verseny is leend, e megyei ünnepély azt megfog­ja előzni. A dalárdái ügyek vezetésével dr. Hajnal István elnök és Szabó József jegyző bízatnak meg a jövő versenyig. — A tiszta jövedelem, mely előleges hozzávetés után is meghaladja az 1000 frtöt ta- karékpénztárilag fog kezeltetni, azon intézetben pedig, mely legtöbb kamatot adand. Meleg köszönetét szavaz e gyűlés a bíráló Urak­nak főleg, s mindazoknak egyenkint, kik az ünne­pély megtartásához segédkezet nyújtottak. Hajdú László Turkeviböl, ki szintén jelen volt e gyűlésen, igen életrevaló inditványnyal lé­pett fel: a dalegyletek mintájára zene-egyleteket alakítani, akkor, — mint helyesen jegyzé meg — nem leszünk katona zenére utalva, a zenekiséret- tel előadandó daraboknál, — a gyűlés egyhangú­lag magáévá tette ez indítványt, s felkérte az egyes dalegyleteket, hogy saját köreikben működ­jenek oda, miszerint ez ige, mielőbb testté váljék. Ez első megyei dalárünnepély emlékére pedig Nina Gyoméról, Farkas Mariska, Szulimán nővérek Salis Ida, Kozics Mari, Léderer Jenni, Hortobá- gyiné, Molnár Málcsi, Schmidt Mariska, Wallner Nina Gyuláról. Wieland Ilka, Wieland Minka, Czédli Róza, Nagy Fám', Kígyósról, Körös Gyulá- né Vandhátról. Itt már aztán nem láttam tovább, elhomályosult előttem a világ . .. avagy ki tudna huzamosan a napba nézni, a nélkül, hogy szemei el ne gyen­gülnének ? — igy jártam magam is e sok szép szemsugár látásán. Azért — szép hölgyeim — kik talán említve nem volnának milliói bocsánat nem az én, hanem az önök hibája, ha agyán hiba az, hogy oly szép szemeik vannak. És e nap után, — mely kivételesen reggeli 5 órakor végződött boldog elégüléssel s édes fájda­lommal távozott egy oly közönség a ligetből, mi­nő megyénkben együtt sohsem volt; — elé­güléssel, mert egy oly cél elérésére hozta el fillé­reit, melynél nemesebbre nem adhatá, s édes fáj­dalommal, hogy mért van az ily napnak is vége. De nyugalom, s türelem szép hölgyeim, — egy rö­vid év múlva ujra-találkozunk, s igyekezni fogunk önöknek — megígérem a dalárok nevében — a vasárnapihoz hasonló élvezetes napot teremteni. Tehát a boldog viszontlátásra egy rövid év után! Kerekes András.

Next

/
Oldalképek
Tartalom