Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-08-10 / 64. szám
Ráday-ra“? Mert a kihágást nyomban követi a megtorlás. Ha az államot csak rendszeretek képeznék, nem volna szükség hatóságra; a hatóság azért van, hogy a rend a rendetlenségre való hajlamok és törekvések ellenére is fennálljon. Ütközzék csak bele minden egyes rendbontó a hatóság éber erélyessé- gébe, megszűnik a rendeletek és törvények fitymálása; ámde addig, a inig a polgári engedelmesség úgy szólván tetszéstől függ, az engedetlenségi hiba bővebb forrását hatóságainktól elvitatni nem lehet. Megyei dalárünnepélyttnk. Rövid pár hava, hogy megpenditettük ez eszmét, mely a nagy hazában szerte annyi pártolót nyert, annyi rokonszenvet keltett, mellyel a hazai sajtó oly kitartóan foglalkozott, s melynek megtartásához oly szép reményeket, s eredményt kötöttünk. E rövid pár hó eltelt, — az ünnepély vasárnap véghez ment, s mondjuk el, — mert szerénytelenség nélkül tehetjük ezt — minden reményt meghaladó sikerrel, bizonyítja ezt a bíráló bizottság véleményezése, melyet szószerint im itt közlünk : „Tekintetbe véve eme megyei első óalárünne- pólynek művészeti nehézségeit, melyekkel részint az idő rövidsége, részint pedig csak a dalárün- nepóly kezdeményezése óta újból keletkezett némely egyletnek még eléggé meg nem állapodott alapja folytán megküzdenie kellett, — alolirottak még is kedves kötelességüknek tartják kifejezhetni, hogy nevezett egyletek összelöadásai m i n d s z a- batosság, mind megfelelő müfelfogás, mind pedig a zenészeti nehézségeknek elismerésre méltó leküzdése által, oly kitűnő és csak ritkán található magasabb színvonalra emelkedtek, melyek csak is a kitartó tanulmányozás, az ügybuzgalom és az ehez megkivántató képzettség és hivatásnak lehet kifolyása. Oly tulajdonok ezek, melyekkel a legkompactabb müeleraekből álló, — s más több év óta fennálló és működő dalegyletek sem mindig rendelkeznek, s mely tulajdonok tovább fejlesztve és fenntartva a békési dalegyleteknek egyenkint és összevéve csak is a legsikeresebb működést, s mindinkább emelkedő művészeti elismerést biztosítanak a jövőben. Ennek indokolására legyen elég csak Liszt Ferenc „Lelkesedés dalának“ előadáséról megemlékezni, melynek mind zenészeti, mind énekkeli előadási nehézségeinek legyőzése és érvényre emelése oly igen szépen sikerült, hogy ez egyetlen elötötte be. A közös darabok előadása után az egyes dalárdák léptek fel, hogy mily sikerrel, azt a bíráló urak elmondták már, — véleményezésüket egész terjedelmében közüljük. Itt csak azt jegyezzük meg, ha ugyan szabad igónytelon nézetünknek kifejezést adni, hogy a gyulai dalegylet „Édes lyánkám“ cimti dala a közönség részéről páratlan tetszésben részesült. A vásárhelyi diák-dalárda is fellépett közkívánatra. A csinos fiatalemberek már első felléptükkel annyira megnyerték a közönség rokonszenvét, hogy háromszor kellett énekelniök egymásután. Ezzel az ünnepély be volt fejezve, a közönség elégülten távozott, a dalárok kebelét pedig épen ez elégültség töltbeté el oly jutalommal s megnyugvással, minőt csak a jól végzett munka adhat. Hanem a java ezután következett. Este 9 órakor megszólalt a zene, és táncra perdülének a fiatalok, tarkítva itt-ott öreg menyecskék s öregebb legényekkel. Es most ha múzsám volna hozzá fordulnék segélyért, hogy ez est emlékét méltóan énekelhetném meg; hanem mert a múzsák mai nap már nem sokat adnak a fohászkodásra, tehát csak toliamat szorítom meg, nem tudom vájjon lesz-e elég erős e nap emlékét legalább egy évig úgy megtartani, hogy majd az akkoron ünnepelendő nap legalább adás is elégséges lett volna arra, hogy a békési dalegyletek a legszigorúbb mű kritika elismerését is kiérdemeljék. Az egyes dalegyleteknek művészeti színvonal szerinti osztályozásába alolirottak nem bocsátkozhattak, részint azon okból, mert azok pályadijakra nem versenyeztek, részint pedig, mert céljuk csak is az önbemutatás és a közönség iránti előzékenység tar.usitása volt. Mind e mellett az egyes előadásokra nézve is kedves kötelességünknek ismerjük kijelenteni, hogy azok nem csak méltán találkoztak, a közönség kitüntető tapsaival, hanem sok tekintetben oly színvonalra is emelkedtek, mely a közös előadásoknál feltüntetett művészeti tulajdonokat egyenkint is érvényre emelték. Ugyanezt mondhatjuk az ünnepélyre megjelent h.-m.-vásárhelyi vendég dalegyletröl, mely a közönség közkívánatára, magát szintén elismerésre méltóan tüntette ki. Azon bő kivánatunkkal zárjuk be véleményezésünket, hogy Békésmegye lelkes dalár- egyietei legyenek továbbra is őrei és méltó képviselői a hazai dalár ügynek és művészetnek, melyre e díszes és igen sikerült ünnepélyükkel oly szép és maradandó fényt vetettek. —■ Pest aug. 7. 1871. igaz tisztelői, szolgái: Ábrányi Kornél, Bog- dány Lajos, Spiller Adolf, Megyery Károly, Nyizsnyay Gusztáv.“ Oly elismerés, melyben méltó jutalmat találhatnak úgy az összes mint az egyes dalegyletek, oly elismerés, mely buzdításul fog szolgálni a jövőben az eddigi szorgalom és kitartás folytatására, oly elismerés, mely némi büszkeséggel töltheti el minden működő dalár kebelét, mely fényt vet reájok, mely a kezdeményezés dicsőségét megkoronázza. Éljenek derék daláraink, s legyenek általunk üdvözölve, oly nappá tevék megyénkben augus- tus 6-ikát, melyre mindig édesen fogunk megemlékezni, övék az érdem, hogy kezdeményezésük folytán megyénk legalább e téren első a hazában, övék az érdem, hogy társadalmi életünknek lany- haságát oly életre ébresztők, minőt ez ünnepély nélkül fel nem találtunk volna, — a megye minden községe és pusztasága képviselve volt, de a szomszéd s távoliabb megyékből is sokan jöttek az ünnepély gyönyörét élvezni, s ezt mind dalegyle teinknek köszönjük. Korszakot fog alkotni megyénk társadalmi történetében e nap, mely a legkülönbözőbb érdekeket úgy tudá a dalban összpontosítani, mely megyénk közönségét oly közel érintkezésbe hozta, mely egy nagy cél a „Szeretetház“ kivitelére oly hatalmas eszközt nyújtott, mely közönségünket bizonyára is mása lehessen a 71-ki augustus 6-ának. Tehát szorítom a tollat. Hogy Hunyor és Magyar meglepetése nagy volt mikor Dula leányaira akadtak a berekben: azt tudom érteni, erőteljes fiatal emberek voltak, hivatva nemzettörzsek alakitására, s mégis kárhoztatva a magán életre, bét hossza évig, s csak ekkor találták fel a gyöngyöket, — hanem a ki megszokta már naponkint látni a szépnél szebb hölgyeket, a ki köztük él, — s mégis e napon nem csekélyebb meglepetésben részesült, mint dédapáink a bereknél annak legalább is Mahomed álmát kellett szemlélnie, — se prófétára mondom nem láttam annál kevesebbet. Avagy nem igazolom-e ez állítást, ha e neveket említem : Hesz Ilka, Rácz nővérek Aradról, Szabó Emma k. a. Debrecenből, Ortutay Ida Sz.-Miklós- ról, Dutkay Dezsöné, Márki Bertiné Biharból, Ku- bányi Jenny M. Túrról, Széchényi Kázmérné, Szánthó nővérek Békésről, Fekete Anna Batonyáról, Si- may Paulin Apácáról, Narcis nővérek Berónyböl, Biener nővérek, Urszinyi nővérek, Réty nővérek, Vidovszky Károlyné, Rimler Mariska, Ambrus Já- nosné, Krcsmarik Etelka, Zeiler Pepi, Antalik nővérek, Fehér Lotti, Rosenthalné, Rácz nővérek Csabáról, Urszinyi Béláné Csákóról, Thaisz Vilma Eperjesről, KoroBsy Kamilné Gerendásról, Kovács lelkesíteni fogja továbbra is a nagy — szép —- és jóra. Még egyszer éljenek lelkes daláraink! A megyei dalár-gyülés. Mint a programúiban is meg volt állapítva, az ünnepély utáni napon augustus 7-én, a dalárok gyűlést tartottak a kaszinó helyiségében Csabán. Több oly nevezetes határozatot hoztak ez alkalommal, melyeket közölni el nem mulaszthatjuk. Az egész jegyzőkönyvet térszüke miatt nem adhatván, kivonatosan mégis igyekezünk e pontokat közönségünkkel megismertetni. E gyűlésen a megyei dalegyletek véglegesen megalakultak „Békésmegyei dalegylet“ név alatt. Szükséges volt pedig e határozat kimondása, főleg azért, hogy jövőben annál inkább növekedjék az összetartás, de mely nélkül tulajdonképen a közös cél el sem is érethetnék, és mert eddig csak ideiglenesen volt megalakulva. — Kimondatván e határozat, közös alapszabály kidolgozására minden dalegylet egy-egy tagot küldött ki. Szóba jött, ha vájjon, az országos daláregyesületbe testületileg, vagy külön-külön lépjen be minden egyes dalegylet ? Erre nézve is igen helyesen határozott e gyűlés az utóbbi, — a szabadabb elhatározást könnyítő — nézetet fogadván el. Elhatározta e gyűlés, hogy a jövő évben szintén fog ünnepélyt rendezni, mely már valódi verseny Ieend, a mennyiben három rendű dij lesz kitűzve. A legközelebbi verseny helyéül városunk fogadtatott el egyhangúlag, s mert jövőre országos dalárverseny is leend, e megyei ünnepély azt megfogja előzni. A dalárdái ügyek vezetésével dr. Hajnal István elnök és Szabó József jegyző bízatnak meg a jövő versenyig. — A tiszta jövedelem, mely előleges hozzávetés után is meghaladja az 1000 frtöt ta- karékpénztárilag fog kezeltetni, azon intézetben pedig, mely legtöbb kamatot adand. Meleg köszönetét szavaz e gyűlés a bíráló Uraknak főleg, s mindazoknak egyenkint, kik az ünnepély megtartásához segédkezet nyújtottak. Hajdú László Turkeviböl, ki szintén jelen volt e gyűlésen, igen életrevaló inditványnyal lépett fel: a dalegyletek mintájára zene-egyleteket alakítani, akkor, — mint helyesen jegyzé meg — nem leszünk katona zenére utalva, a zenekiséret- tel előadandó daraboknál, — a gyűlés egyhangúlag magáévá tette ez indítványt, s felkérte az egyes dalegyleteket, hogy saját köreikben működjenek oda, miszerint ez ige, mielőbb testté váljék. Ez első megyei dalárünnepély emlékére pedig Nina Gyoméról, Farkas Mariska, Szulimán nővérek Salis Ida, Kozics Mari, Léderer Jenni, Hortobá- gyiné, Molnár Málcsi, Schmidt Mariska, Wallner Nina Gyuláról. Wieland Ilka, Wieland Minka, Czédli Róza, Nagy Fám', Kígyósról, Körös Gyulá- né Vandhátról. Itt már aztán nem láttam tovább, elhomályosult előttem a világ . .. avagy ki tudna huzamosan a napba nézni, a nélkül, hogy szemei el ne gyengülnének ? — igy jártam magam is e sok szép szemsugár látásán. Azért — szép hölgyeim — kik talán említve nem volnának milliói bocsánat nem az én, hanem az önök hibája, ha agyán hiba az, hogy oly szép szemeik vannak. És e nap után, — mely kivételesen reggeli 5 órakor végződött boldog elégüléssel s édes fájdalommal távozott egy oly közönség a ligetből, minő megyénkben együtt sohsem volt; — elégüléssel, mert egy oly cél elérésére hozta el filléreit, melynél nemesebbre nem adhatá, s édes fájdalommal, hogy mért van az ily napnak is vége. De nyugalom, s türelem szép hölgyeim, — egy rövid év múlva ujra-találkozunk, s igyekezni fogunk önöknek — megígérem a dalárok nevében — a vasárnapihoz hasonló élvezetes napot teremteni. Tehát a boldog viszontlátásra egy rövid év után! Kerekes András.
