Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (28. évfolyam, 1-53. szám)

1925-05-16 / 21. szám

154 ­rendkívüli marad mindig, amelyhez csodálattal felragyogó szemünk csak bámulattal tapad. A szellemi óriások alkotásait, amiket lel­kűk szédületes mélységei, csodás magasságai elénk tárnak, nem lehet mint Rákosy Jenő bölcsen irta »az estétikai szabályok kisszerű centimétereivel mérpsikélni.« Hiszen örök kér­dés gyanánt meredne elénk, ha Jókai is e sza­bályokkal nyomorgatta, méregette volna ma­gát, vájjon megszülettek volna-e álmodozásai­nak legragyogóbb, legjobb darabjai ? Ne mércsikélgessük ^ehát az óriást, az iskolamesterek avas illatú szigorával, mert úgy is 0 volt, marad, lesz is mindig a magyar léleknek örök gyönyörűsége, aki ős erejének hatalmával félre taszít az utjából minden gán- csoskodást, amely különben is csak törpe kedvtelés. Közéletünk egyik kiváló szellemű apos­tola, Ravasz László, Jókai költészetét csoda- kutnak mondja, >amelyből a múlt magyarjai vigasztalást, hitet merítettek.« Soha nem volt nagyobb szükség, mint most, keservünk, szenvedéseink, eltiportságunk gyötrelmes napjaiban, hogy minél többet és minél sűrűbben merítsünk e csodakút varázs­italából, hogy mámorosodjék meg a lelkünk a lelkesedéstől, erőre kapjon fajtánk több gyön- gesége: a türelem, a kitartás, a megértés ; hogy elszántan higyjünk abban a gondolatban, amit a nagy álmodó, a jós jövőbe látó meg­érzésével régen elgondolt, hitt és vigasztaló örökségül reánk is hagyott: >Felvirrad még valaha « A nemzet halhatatlan költőfejedelmének emlékéhez méltó magas szárnyalásu költői be­szédet az ünneplő közönség osztatlan tetszés­sel és szűnni nem akaró tapssal kisérte. Ennek lecsillapulta után dr. Jeszenszky Elek orosházi kir. közjegyző, törvényhatósági bizottsági tag, emelkedett szólásra és előre- bocsájtotta, hogy Jókai Mór születésnapja alkalmával megtartott mai díszközgyűlés for­májával és tartalmával méltó kifejezést adott az ünneplő közönség által a költőfejedelem ' iránt érzett kegyeletnek, hálának és megemlé­kezésnek. Mindezek külső kifejezéseként indít­ványozza, hogy a törvényhatóság jegyzőköny­vében örökítse meg az elhangzott magas szárnyalásu ünnepi beszédet és a jegyzőköny­vet az összes törvényhatósági bizottsági ta­gokhoz juttassa el, hogy ily módon, lélekben és szívben együtt érezhessenek velünk mind­azok a megyebizottsági tagok, akik a szemé­lyes megjelenésben elfoglaltságuk folytán aka­dályozva voltak. Elnöklő főispán a törvényhatóság határo­zatát ilyen értelemben kimondja, mely után a törvényhatósági közgyűlés felállással adott ki­fejezést Jókai Mór nagy költőnk iránt érzett kegyeletes és hálás megemlékezésének. Ezek után elnöklő főispán a közgyűlést, az ünneplő közönség szívélyes üdvözlése mel­lett, berekesztette. KinfL Kiadta: v I)r. Konkoly Tihamér, tíékésvármegye főjegyzője. Közbiztonság éhen! cselekményekrőf folyó évi április havi bfmnfaíás (Csendőrség) Szemé rém lleoi 1, rágalmazás, becsületsértés 31, em bér élete elleni 5, testi sértés 33, levéltitok meg sértés 7, magánlak megsértése 4, lopás 68, rablás, zsarolás 3, sikkasztás 11, jogtalan elsa­játítás 8, orgazdaság 14, csalás 18, más vágyó nának rongálása 12, gyújtogatás 16, egyéb 5, k'r. járásbíróság hatáskörébe utalt kihágás 18, közigazgatási hatáskörbe utalt kihágás 150 (8959—1925. alisp. sz) ^ Kihágásokban a fobfiofefétiképoii előirt elzá rás bflatefésnek péinsMííeíéssel miként való át­változtatása kénjpjséDyn a m. kir. belügyminisz térnek a szombathelyi kerületi főkapitányhoz intézőit, irányiadé 1485—1925. kih Számú ren­deletéből a következőket közöljük: Az 5340— 1921. M E számú rendelőt árra nézve nőm tar­talmaz rendelkezést, de nem is tartozhat e ren­delet keretébe az a kérdés, hogy ha a túlnyomó enyhítő körülmények fennforgása esotóu a fő büntetést képező elzárásbüutetós helyett, az 1879. XL. t-c 21 §-ának alkalmazásával, pénz büntetés kiszabása mutatkozik méltányosnak, ennek legmagasabb mértéke mily határig ter­jedhet. Az idézett 5340—1924 M. E számú rende­let 8 § ának 2. bekezdése csak arra nézve tar­talmaz rendelkezést, hogy a kiszabott pénzbün­tetés helyébe behajthatatlanság esetében lépő elzá­rás tartama mily határok között mozoghat Ha a felebbviteli hatóság az alsófoku ité lettel főbüntelésképen kiszabott elzárásbüntetést a fennforgó túlnyomó enyhítő körülmények miatt annyira súlyosnak tartja, hogy helyette egyenesen pénzbüntetés mutatkozik a kbtk. 21 § ának alkalmazásával méltányosnak, a felebb­viteli hatóságot a pénzbüntetés mértékének meg­határozásánál az alsófokon meghatározott elzárás időtartama abszolúte nem befolyásolhatja. Ily pénzbüntetés kiszabásánál az tartandó szem előtt, hogy a kihágás minősítésének alap­jául vett jogszabály büntető rendelkezésében fő

Next

/
Oldalképek
Tartalom