Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-02-03 / 230. szám

1999. október 2-3., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 ___________________SZURONYOS KATONÁK VÉDTÉK A LEBONTÁSÁN DOLGOZÓ MUNKÁSOKAT Új ból felállítják az aradi emlékművet Soha nem volt még akkora történelmi esély a román—magyar megbékélésre és az 1849. október 6-án kivégzett tábornokok emlékére állított — de több, mint hetven éve lebontott — aradi Szabadság szoborcsoport ismételt vissza­állítására, mint most. Kormányszintű megállapodás van arról, hogy a kato­nai objektumként használt aradi várban fekvő emlékművet az október hato­dikai ünnepségig „magyar területre”, az aradi minorita kolostor udvarára szállítják, s ott őrzik mindaddig, amíg a román—magyar megbékélés park­ja el nem készül. Értesüléseink szerint a 109 éves, hányatott sorsú szoboregyüttest a jelenlegi aradi emlékmű közvetlen közelében — valószínű a jelenlegi futballpálya helyén — alakítják ki, ahol a román forradalmárok­nak emléket állító szoborcsoport is helyet kap. Nem felesleges talán áttekinteni a feltámadó emlékmű történetét. „Széles, lépcsőzetes talapzaton colos- sális Hungária, a talapzat négy oldalán négy allegóriái alak. A két lépcsős ta­lapzat alsó részét a tizenhárom tábor­nok érem-relief arcképe díszíti” — így írta le az aradi vértanúk emlékének szentelt szoborcsoportot Varga Ottó tanár az Aradi vértanúk albumában, 1892-ben. A máig jelképes erejű em­lékmű felállítását az 1867. évi kiegye­zés után határozták el. Az Aradon megjelenő Alföld című folyóiratban 1867. június 15-én jelent meg a felhívás Tiszti Lajos szerkesztő tollából: „Állíttassák emlékszobor a ti­zenhárom kiszenvedett vértanúnak!” Ezt országos adakozás követte. A meg­hirdetett pályázatra tizennégy emlékmű­terv érkezett. Az 1878. decemberi ered­ményhirdetésen az első díjat Huszár Adolf, a kor divatos szobrásza nyerte el. Némi változtatást előírva, a megbízást is megkapta a szobor elkészítésére. Időközben azonban kiderült, hogy kevés pénz gyűlt össze. A szoborbi­zottság ekkor a köztisztviselőkhöz for­dult: áldozzanak 1, azaz egy forintot a nemes célra. A kiküldött 26 339 csekk­ből 8888 fizetés nélkül érkezett vissza. A többi csekken az egy-egy forintokat némiképp túlfizetve 21 119 forint 96 krajcár gyűlt össze. Huszár részletes tanulmányokat ké­szített, megformálta az emlékmű ma­kettjét is. (Ezt ma is őrzik az Aradi Ereklyemúzeumban.) A nagyszabású művet azonban nem fejezhette be, mert 1885 januárjában meghalt. A félbema­radt szobor folytatásával a fiatal Zala Györgyöt bízták meg. (O a századfor­duló legismertebb emlékszobrásza volt.) Az aradi szoborbizottság korlát­lan szabadsággal ruházta fel Zalát, aki elődjének munkáját a saját felfogása szerint merészebbé, lendületesebbé, impozánsabbá is tette. A központi nőalak, Hungária — a győzelem, a szabadság jelképeként — magasra emeli tölgy- és babérkoszorút tartó jobb kezét. Baljával a Szent Istvá­nét mintázó kardra támaszkodik. Fején Mátyás híres fekete seregének sisakját viseli, ezt pedig Szent Margit koronája ékesíti. A sisak alól két oldalt egy-egy magyaros hajfonat omlik alá. Testét sodrott páncéling és gazdagon hímzett lovagruha borítja, lábán lovagsarkan­tyút visel. Ruházatát a bal karjáról le­csüngő pajzs egészíti ki. „Az alak min­den ízében magyar, és úgy kifejezés, mint plasztikai nyugalom tekintetében egyik legszebb alkotása a fiatal művész­nek” — írta róla a kortárs Szana Tamás. A Szabadság-Hungária főalakját négy allegorikus alak veszi körül a ta­lapzaton. Az Ébredő szabadság nő­alakja, kezén széttépett láncokkal, a fö­léje hajló Geniusra tekint, aki széttörve a bilincset, kezébe adta a kardot. A Harckészség megtestesítője duzzadó erejű ifjú (Huszár tervében hajlottabb korú férfi lett volna) fején sisakkal, jobb kezében szeges buzogányt mar­kol, baljával, mintha türtőztetné magát, leszorítja azt. E mellékalak kompozíci­ójáért Zalát 1887-ben állami arany­éremmel jutalmazták. Az Áldozatkész­ség — kecses, magyaros hajfonadékot viselő nőalak — fejéről levéve dia- démját, a haza oltárára teszi azt. A Hal­dokló harcos kétalakos kompozíció. A nő tekintetével az eget keresi, karjával fölemeli a leroskadni készülő harcost. A férfi zászlót szorít a szívéhez, ame­lyen ez a felirat olvasható: „Ha Isten velünk, ki ellenünk!” A talapzat alsó részén kapott helyet a tizenhárom aradi vértanú tábornok dom­borműportréja. A szoboralakokat Turbain Károly és fiai, budapesti mű- és ércöntők öntötték bronzba, a márványta­lapzat pedig a Szépművészeti Múzeumot is épí­tő Schickedanz Albert műépítész munkája. A szo­borcsoport hét esztendő alatt ké­szült el. Az em­lékmű annak el­lenére, hogy az elesetteknek, a kivégzetteknek, a vértanúknak állít emléket, a főalak kezébe adott, a győzteseknek ki­járó babérkoszo­rúval a dicsőség glóriáját fonja a szabadságharcos­ok feje köré. A szobor a kidolgo­zás technikáját tekintve is olyan mű volt, amely egymagában állt a magyar szobrá­szatban. Az ünnepélyes szoborleleplezés­re 1890. október 6-án került sor az aradi Színház té­ren, mely ezt kö­vetően a Szabad­ság tér nevet kap­ta. Az avatás az ország minden részéből Aradra sereglett küldöttségek és a hazafias aradi közönség nagy — 35 ezer fős — részvétele mellett, megható és lélekemelő rendezvény volt. A monumentális, 11,69 méter ma­gas szoborcsoport állandó zarándokhe­lye, szimbóluma lett minden magyar­nak, kit útja Aradra vezetett. Az emlékművet minden időben friss virág díszí­tette, s itt he­lyezték el az em­lékezés koszorú­it is. De nem csak ide zarán­dokoltak az ara­diak és a messze földről érkezet­tek. Felkeresték a kivégzés he­lyének közelé­ben továbbra is megmaradt, sö­tét gránitból ké­szült kőoszlo­pot, melyet az ifjúság kezde­ményezésére — szintén közadakozás­ból — emeltek még 1881-ben. Az ország lakosságának anyagi támo­gatásával készült Szabadság szobor 35 évet élt meg felállítási helyén. Trianon után Arad román fennhatóság alá került, s ezzel a szobor sorsa megpecsételődött. 1925. július 20-án a szobor körüli terüle­tet — az esetleges zavargást elkerülendő — katonai kordonnal zárták el. Arad vá­ros vezetőinek utasítására, hosszú ké­szülődés után Vignialli Ráfael nagyvá­radi szobrász a Szabadság szobor bontá­sát megkezdte. Szuronyos katonák a munkásokon kívül senkit sem engedtek a szobrok közelébe. (Az aradi Kossuth- szobor is ezen bontási munka során ke­rült eltávolítás­ra.) Szerencsére akkor még nem volt „divat” a szobrok beol­vasztása. így Zala alkotása el­kerülte a meg­semmisítést. A főalakokat — a talapzatról le­emelve — elvit­ték a térről. Az 1950-es évektől az aradi erőd­ben, máig zárt, katonai területen található a Sza­badság alakja és a négy allegória szobra. Később a Szabadság (ma Avram láncú) téren Gavril Covalschi szobrásznak — a Szabadság szobor művészi igényessé­gének nyomába se lépő — szocreál al­kotását, a román katonák emlékművét helyezték el. Ä Szabadság szobor az aradi erődben átvészelte a történelem viharait —jó ál­lapotban és teljességében. Ezt néhány Aradon élő magyartól hallottuk. A kö­zelmúltban a magyar kormánydelegáci­óval Aradon járt műtörténészek azon­ban nem nézhették meg a szobrokat. Láthatták viszont — és nemcsak ők, ha­nem mí« » magyai múzcuniiáiogatók is — 1992-ben Szegeden, Makón, illetve Békéscsabán a tizenhárom vértanú reli­efjét. Ezek a domborművek az Aradi Ereklyemúzeum anyagából összeállított vendégkiállításon szerepeltek a dél-ma- gyarországi múzeumokban. 1990-től a róiftáhiá} Változás után mindén évben felmerült á szobor ismé­telt elhelyezésének gondolata. Ratiu Silviu, Arad polgármestere egyik gyu­lai ünnepségen, beszéde kapcsán meg is hívta a város lakosságát a „második” szoboravatási ünnepségre. Az RMDSZ többször kezdeményezte a szobor fel­állítását, s az idén a két állam minisz­terelnökének találkozóján végre meg­egyezés született róla. A megállapodás szerint a minorita rend aradi kolostorában kap helyet a szoborcsoport. Ami ha nem is a legide­álisabb helyszín, de jelentős lépés, hi­szen így, kikerülve a katonai területről, hozzáférhetővé válna a műalkotás. A kolostor betonozott alapú, mintegy 5-6 méter széles és 30 méter hosszú udva­rában, a templom falánál csak ideigle­nesen helyezik el a szoboralakokat. A végső helyszín az Aradon tervezett Nemzetek Emlékparkjában lenne. Eh­hez azonban még restaurálni kell a szobrokat, meg kell építeni a talapza­tot, és természetesen létrehozni a mél­tó emlékparkot. Góg Imre—Kádár Márta Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Amerikai história X 2. Szentfazék 3. Joe, az óriásgorilla 4. Szükségállapot 5. Félelem és reszketés Los Vegasban 6. Mulan 7. Ryan közlegény megmentése 8. Egy bogár élete 9. A szerelem hálójában 10. Halloween 20 évvel később +1. Az élet szép Filmajánló Az élet szép Guido (Roberto Bengini) és Dora (Nicoletta Braschi) a második világ­háború előestéjén esnek nem min­dennapi szerelembe Olaszország­ban. Kisfájukkal koncentrációs de­portálják őket, a kilátástalan hely­zetben már csak a humor segít raj­tuk, vagy néha már az sem... (Fanfár Videotéka) Könyv Azok a kilencvenes évek... HORN GYULA Azok a kilencvenes AuupJbf Hóm Gyula legújabb könyvét viszik, mint a cukrot. Nem nehéz megjósolni, a volt miniszterelnök memoárja könyvsiker lesz. Érthető, hiszen a szer­ző — szimpatizáljon vele az olvasó vagy sem — mégiscsak közelről látta a történelmet. Olyannyira közelről, hogy maga is alakította, jól vagy rosszul — kinek-kinek ízlése és pártállása szerint. A siker másik oka alighanem az, hogy rekordgyorsasággal íródott és került piacra a könyv, hiszen alig másfél év­vel ezelőtt távozott a miniszterelnöki székből Hóm, és máris tanúként jelent­kezett. Mikor érdekes egy kor, ha nem akkor, amikor az ember zsigereiben még benne élnek a történései, mint bennünk a kilencvenes éveké. Nagy szenzációt, eddig titokban tar­tott dolgokat ne várjon az olvasó Horn Gyulától. Nem is olyan alkat, aki kilo­csog intimitásokat. De visszaemléke­zéséből képet kapunk a történéseket megelőző fontos beszélgetésekről, po­litikai karakterekről és olyan finomsá­gokról amelyeket a nagy politika eddig elzárt előlünk. A Szabadság szobor a kivégzett tábornokokról készített reliefekkel egy korabeli képeslapon ________Reményik Sándor_______ A SZOBOR HELYÉN Kerestem, s megtaláltam a helyet. Már égre nem törtek nagy vonalak, Csak áldozati illat lebegett. Körül vasrács, és belül puszta gyep, De a gyep közt gyöngyvirág-levelek. A levelek közt egy-egy karcsú szár, Hogy mennyi nőtt: én nem számláltam meg, Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom, S tizenhárom gyöngy minden karcsú száron. Hát ez maradt: túl szobron és időn, Ércen, márványon, merev méltóságon, Új viharon, új vértanúhalálon: Tizenhárom gyöngy, tizenhárom száron. Arad, 1929 május mrmmmmmm mmm- ü| A Kántor Zsolt univerzum Micsoda kátyúba kerül még egy átla­gosan nárcista recenzens is, ha Kán­tor Zsoltot olvas! Micsoda fellegvár Kántor szövegbirodalma! Régiónk legjelentősebb költőjének olyan uni­verzuma van, melyben elmerülni még kevés. Egyszerűen nem elég, mert az ő világa képes arra, hogy belénk köl­tözzön, bennünk épüljön tovább. Ha figyelmesen olvasva felfigyelünk az opuszok csengő dialógusára, rájö­vünk, hogy Kántor Zsolt hatodik könyvében, a frissen megjelent Szö­vegfonatokban egy valódi organiz­must hozott létre, mely az aktív olva­sóban szabályosan életre kel! Kántor (azok után, hogy előzetes elvárásaink fölcsigázta: élverset publikált a Be­szélőben, tucatszám jelent meg az ÉS-ben, és a 2000-ben) belénk ültet egy élősködőt, ami azonban minden eddig ismert parazitával szemben épít, gazdagít bennünket! De még hogy! Roland Bathes a 60-as évek francia sztárkritikusa az S/Z című alapművében kétféle szöveget, és ez­zel együtt kétféle olvasót különböztet meg: az írható (pontosan újraírható) szöveggel szembe állítja az olvasha­tót, ezzel együtt a fogyasztó olvasó­val az aktív olvasót. Á szövegfona­tok, mely első fejezetében válogatott novellákat, másodikban válogatott verseket tartalmaz, úgy fogja át Kán­tor eddigi, kivételesen ragyogó két évtizedes pályáját, hogy nem engedi pihenni az olvasót. A fogyasztóból aktíva lesz, gondolkodó ember, mert ezeket az opuszokat nem lehet csak úgy olvasgatni, ezek írható szövegek. A nagyon is hétköznapi világban (mert igenis a hétköznapi olvasóhoz szólnak ezek a művek, nincs szó iro­dalmi öncélúságról, érthetetlenség- ről!) mozgó narrátor kivételes megfi­gyelő. A miniatürizált világ apró részleteiről, a megmunkált tökéletes­ségről tudósít: „ma egész éjjel imád­kozom a folyón ringó / dióhéjakban remegő kis bogarakért” (Fohász), „Ariadné mellbimbóján egy méz- csepp: méh / szállong a kis napolajtó­csa fölött” („A szitakötő...”). Ez az igényesség magával hozza, hogy egé­szen kitágul ez az apró világ (vagy mi megyünk össze a költő segítségé­vel?), és az olvasó számára megfi- gyelhetővé válik. Másik, egészen sa­játos jegy: Kántor kivételes kapcsola­ta a tárgyakkal, jelenségekkel. Irigy­lésre méltó szimbiózisra akadunk itt: „Csupa tejszín az ünnep, az égen vér­ző csillagok / ragyognak tárgyaink a sarokpolcon / függönybe törli kezét a szürkület” (Csupa tejszín...), „inak, erek, alkonyi szomorúságok, óvatos érintések, / magány, egyedüllét / egy­másba nőtt redői, lemondás, füst, / suttogás, szomj, érintések nyomai” (A falevél). Briliáns megszemélyesí­tések, metaforák, metonímiák gazda­gítják a kötet képtárát, ahonnan a vá­logatás, összeillesztés fegyelme sem hiányzik, szerencsére. Mondom ezt azért, mert aki olvasott már Kántor Zsolt verset vagy prózát, az tapasztal­hatta, hogy Kántor szókincse az egyik leggazdagabb a kortárs magyar irodalomban. Nehéz lehet kordában tartani ekkora nyelvi erőt, amely, mint egy lávafolyam, folyton ki akar tömi a téma béklyójából! És mik is ezek a témák? A lehető legszélesebb skálán mozogva Kántor bebizonyítja, minden érdekli: a hittől az internetig, átalakuló világunk problémáitól a család szentségéig, gyermekei és köl­tőnő felesége szeretetéig. A kötet fel­építése mégsem tükröz bizonytalan­ságot. A műfajilag vegyes könyvek a rövidebbtől a hosszabb felé indulva általában verssel kezdenek. A Szö­vegfonatok esetében nyilvánvaló szándékosság sejlik fel a mögött hogy a novellák foglalják el a kezdő pozí­ciót. Kántor Zsolt első esetben válo­gat be novellákat kötetébe, ezzel mintegy meglepi az olvasót, hiszen avatott kéz munkái azok is. A szöve­gek úgy fonódnak egymásba (micso­da remek köteteim a Szövegfona­tok!), hogy előkészítsék a lírai blok­kot, mely az Itt vagyok című verssel indul: „nem vagyok központilag kije­lölt költő / nem bíztak meg valóság­ábrázolással” — mondja, szinte meg­világosítva azt, amire már a kezdő gondolatsorban is utaltam, hogy ezek a fonatok bennünk, olvasókban kell, hogy homogén valósággá egyesülje­nek, ez a könyv egységesen szolgálja ezt a költői igényességű szövegműve- ivel, és lírájával egyaránt. Ám ha ez sikerül: egy nagyon édes gyümölcsöt kapunk, mert miénk lehet mindaz az erős hit, gondolatiság, kételkedés, töprengés, ami ezt az önmagát építő univerzumot jellemzi. Ebben a (hadd éljek ezzel a tiszta jelzővel:) szép szöveghálóban érdemes fönnakadni! (Kántor Zsolt: Szövegfonatok, Tevan Kiadó, 1999, 77. o., 777forint) Grecsó Krisztián

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom