Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-02-03 / 230. szám

1999. október 2-3., szombat-vasárnap VILAGTUKOR Eisenhower-emlékérmet ado­mányozott a People to People International elnevezésű, ameri­kai székhelyű nemzetközi szer­vezet Göncz Árpádnak. A köz- társasági elnök a béke és a sza­badság iránti elkötelezettségével érdemelte ki a kitüntetést, ame­lyet az ebök nevében Herman János, a külügyminisztérium ál­lamtitkára vette át péntek este, a szervezet Minnea-polisban meg­tartott éves igazgatósági ülését követő díszvacsorán. Megkezdődött péntek délután a Szabadságemlékmű darabjai­nak átszállítása az aradi vár ka­tonai raktárából a helyi minori­ta rendház udvarára. Az átszál­lítás alkalmából a helyszínre érkezett Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter. „Az em­lékmű helyreállítása nem a ro­mán-magyar megbékélést, ha­nem a magyar revizionizmus érdekeit szolgálja” - jelentette ki Adrian Nastase, a legna­gyobb ellenzéki párt, a Szociá­lis Demokrácia Romániai Párt­ja első alelnöke. Európa patrónusaivá nyilvá­nítja a Szentatya Edith Steint, Sienai Szent Katalint és Svájci Szent Brigittát - jelentették be pénteken az európai püspökök szbódusán. II. János Pál a ren­dezvény megnyitó miséjén tette azt a meglepetésszerű bejelen­tést, hogy az öreg kontinens ed­digi patrónusainak sorát (Szent Benedek, Cirill és Metód) ki­egészíti három női szenttel. Nem Jött létre péntek délutá­nig a megállapodás a Gázát Ciszjordániával összekötő út megnyitásáról tárgyaló izraeli és palesztin küldöttség között, jól­lehet a Wye-2 egyezmény októ­ber 1-jére rögzítette az ese­ményt. A függőben lévő problé­mák ellenére az utat mindenkép­pen megnyitják vasárnap - állí­totta pénteken az izraeli rádió. A politikai foglyok szabadon bocsátását és demokratikus par­lament létrehozását követeli az a két tucatnyi mianmari (bur- mai) fegyveres fiatal, aki pénte­ken behatolt országa thaiföldi nagykövetségére, és ott túszul ejtett 30 embert. Nyolc síita muszlim hívő vesz­tette életét a pakisztáni Karacsi egyik imaházában rendezett mé­szárlásban pénteken. További négyen — köztük az imám — megsérültek, amikor fegyveresek tüzet nyitottak az imádkozókra. Véget ért Törökországban a tucatnyi börtönben vasárnap kezdődött lázadás. Az egyezség értelmében a rabok szabadon engedik a különböző fegyintéz- ményekben túszul ejtett 74 embert, azt azonban nem tudni, hogy a lázadók követeléseit teljesítették-e a hatóságok. Arad, az emlékező város Visszanyeri szabadságát a vértanúk emlékét őrző szoborcsoport Aradon tegnap Moise Iercosan helyőrségparancsnok és a mino­rita rend képviselői aláírták a Szabadság-szoborcsoport átadá­sáról szóló megállapodást. A helyszínen annyit sikerült meg­tudnunk, hogy a dokumentum szerint október 4-én vagy 5-én szállítják át a rendház udvarára a tizenhárom vértanú emlék­művét. Ennek ellenére előfordulhat, hogy mire olvasóink kézbe veszik a Békés Megyei Hírlap mai, október 2-ai lapszámát, Za­la György és Huszár Adolf alkotása kikerül az aradi vár(fogság)ból ••• Mielőtt magyarázatát adnánk a fentieknek, felidézzük az utóbbi néhány nap eseményét. Szabó János honvédelmi mi­niszter szeptember 29-ei buka­resti tárgyalásait követően ven­déglátója, Victor Babiuc beje­lentette: a tárca kész átadni a szoborcsoportot az aradi mino­rita rendnek abból a célból, hogy azt később fölállítsák az aradi román—magyar megbé­kélési emlékparkban. Mint is­meretes, az emlékpark alapkö­vének letétele része az idei ok­tóber 6-ai megemlékezésnek, ezen részt vesz Orbán Viktor magyar és Radu Vasile román miniszterelnök is. Több mint 70 évig tartó lo­varda-, illetve várbéli elzárat- tatás után tehát ismét közterü­letre kerül az aradi vértanúk emlékműve! Ámbár... Tisztázni kell, hogy ki rendelkezik azzal a bizonyos közterülettel. Az Arad Municípiumi Helyhatósá­gi Tanács? Akkor bizony belát­hatatlan ideig elhúzódhat a szo­borcsoport felállítása. Lapunk­ban is beszámoltunk arról, hogy a helyi nacionalista sajtó, vala­mint egyes politikai pártok és civil szervezetek hatalmas el­lenkampányba kezdtek. Szerin­tük a szoborcsoport magasba emelkedő szimbolikus nőalak­ja, melynek talapzatán az olvas­ható, hogy „Hungária”, nem más, mint az ezeréves Magyar- országnak, egyben pedig a ro­mán nép elnyomatásának jelké­pe. Nos, a helyi hatóságok nyil­vánvalóan nem lelkesednek egy ilyen emlékmű felállításáért, és ugye, ha ők rendelkeznek a em­lékpark céljára kiszemelt terü­lettel... Ezt a patthelyzetet ol­dotta föl a Hivatalos Közlöny szeptember 30-ai számában megjelent kormányhatározat, amely kimondja, hogy a meg­békélési park területét a helyha­tóság a megjelenéstől számított hét napon belül (ez éppen októ­ber 6-ára esik!) köteles a Ro­mán Művelődési Minisztérium rendelkezésére bocsátani. A kormányhatározat tehát szó sze­rint kirántotta a talajt a helyi na­cionalisták talpa alól. Csakhogy e sorok írásakor az emlékmű még ott van az aradi várban! Átszállítását a minoritákhoz élőlánccal, sőt — Aradon hal­lott félelmek és fenyegetések szerint — ennél sokkal draszti­kusabb eszközökkel szeretnék megakadályozni a Gheorghe Funar kolozsvári polgármester által is feltüzelt nacionalisták. (Funar vasárnap délelőttre ma­gyarellenes tüntetést hirdetett a városba.) Mindezeket egybe­vetve, megbízható román és magyar forrásokból úgy értesül­tünk, hogy a szoborcsoport át­szállításának időpontja hétpe­csétes titok, az „akcióra” min­den valószínűség szerint éjsza­ka fog sor kerülni, és az sem zárható ki, hogy jóval előbb, mint ahogyan azt a megállapo­dásban rögzítették. A szoborcsoport körül ger­jesztett indulatoktól függetle­nül tegnap a terveknek megfe­lelően zajlottak a tizenhárom magyar tábornok, illetve főtiszt kivégzésének 150. évfordulójá­ra emlékező rendezvények. A városháza dísztermében „Az európai forradalom és aradi összefüggései” címmel törté­nészkonferenciát rendeztek magyarországi magyar, illetve romániai magyar és román tör­ténészek (Pascu Hurezan, Alexandru Porteanu, Gelu Neamtu, Bóna Gábor, Stelian A sorsukkal elégedetlen nyugdíjasok Is harciasak voltak, de milyenek lesznek Gheorghe Funar nacionalistái f FOTÓ: fazekas i.áhzi.ó Lapzártakor kaptuk a hírt és a fényképet Aradról, hogy a szoborcsoportot átszállították a várból a minorita rendház udvarába A Szabadság-szoborcsoport Huszár Adolftól származó makettje már látható a Clio teremben Mandrut, Kedves Gyula, loan Bolovan, Egyed Ákos, Csetri Alexandru, Dán Demsea és Dimitrie Stoi) részvételével. Az előadók témaválasztása és - kifejtése valóban a vitatott kér­dések tisztázását, a történelmi megbékélést szolgálta... egy szépséghibával: a romániai elő­adók (a magyarok is!) román nyelven tartották előadásukat, ezek lényegét legfeljebb a szomszéd sutyorogta a románul nem tudó magyarországi törté­nészek fülébe. A magyarul el­hangzott előadásokat „termé­szetesen" mindenki hallhatta románul is. (Föltéve, ha az idő­sek világnapja alkalmából a vá­rosháza előtt rendezett több száz fős nyugdíjastüntetés zaja el nem nyomta a tolmács sza­vait.) A svájci Lugánóból érke­zett újságíró-festőművész, Saary Éva, a nyugati magyar lapok rendszeres munkatársa a vele készített interjúban meg is jegyezte: Svájcban, ahol a par­lamentben három-négy nyelvet használnak állandóan, az ilyen „modortalanság" elképzelhe­tetlen lenne. A tegnapi eseményekhez tar­tozik még a Clio teremben dél­után ötkor megnyitott ereklye­kiállítás. A tizenhárom vértanú­nak a Szabadság-szoborcso­portról eltávolított bronz arcmá­sai mellett korabeli dokumentu­mok és a főtisztek személyes használati tárgyai láthatók az aradi múzeum kincseiből rende­zett kiállításon. Este a belvárosi református templomban bemu­tatták dr. Kovách Géza helytör­ténész legújabb könyvét, Az emlékező várost. Ménesi György Lehet-e földrengésbiztosan építkezni? Mexikóban péntek délig 15-re emelkedett az elűző napi föld­rengés halálos áldozatainak száma. Félő azonban, hogy szá­muk tovább növekszik, mert többen súlyos sérülésekkel feksze­nek kórházban. A mexikói katasztrófával kap­csolatban érdemes föleleveníte­nünk a közelmúlt hasonló ese­ményeit. Törökországban má­sodpercek alatt 15 ezren, Tajva­non kétezren lelték halálukat a romok alatt a földrengés követ­keztében. Ennél sokszorta töb­ben váltak nincstelenné, föl­dönfutóvá, mert megsemmisült nem csupán otthonuk, hanem a munkahelyük is. Többé-kevésbé súlyos ren­gések rémisztik azóta is folya­matosan a Föld különböző ré­szeinek lakóit. Vajon lehetet- len-e a földrengések ellen véde­kezni? Szerencsére nem. A te­remtő és zseniális mérnöki el­me már régen kitalálta, hogyan kell építkezni a földregésektől sújtott térségekben. A Los An- geles-i Ming Li Lowe profesz- szor földrengésbiztos otthont emelt magának és a családjá­nak. A lökéscsillapítóként mű­ködő, beépített rugós szerkeze­tek és hajlékony műanyag falak ellenálltak az öt évvel ezelőtti nagy földrengésnek, a profesz- szorék háza sértetlen maradt! Ma már minden műszaki fel­tétel adott ahhoz, hogy az épü­letek átvészeljék az egykor még mindent romba döntő földmoz­gásokat. Günther Valtinat, a hamburgi műszaki egyetem professzora szerint a pénzen kí­vül semmi akadálya az „abszo­lút földrengésálló” építmények létesítésének. Az akár sokeme­letes, toronyszerű objektumok is ellenállhatnak a mérhetetlen természeti erőknek, ha elég biz­tosan és mélyen „lehorgonyoz­ták” őket a talajba. A rengések ellensúlyozhatók hatalmas rugókkal, görgőkkel, rugalmas gumialátétekkel, a fa­csigaként ismert gyermekjáték­hoz hasonló stabilizációs pör­gettyűkkel. A legfontosabb: az alsó szintek különösen masszív felépítése - hangoztatja a német professzor, aki immár három év­tizede foglalkozik a földrengé­sek és az építészet összefüggé­seivel. Az ideális védelem az év­ezredek óta ismert szerkezeti forma, amely az egyiptomi pira­misokra emlékeztet. Kulcsár László Japán: hasadt az atommag Csütörtök este nemcsak a magyar tévécsatornákból, hanem még a CNN híreiből sem derült ki pontosan, mi is történt a ja­pán Tokaimurában. Clinton elnök érezhetően felindult, spon­tán tévébeszédéből azonban érezni lehetett az eset komolysá­gát. A magyar adókon szakértők próbálták értelmezni az egymásnak ellentmondó adatokat. A hírműsorokhoz képest csak később érkeztek meg a pontos részletek Japán történe­tének legsúlyosabb nukleáris balesetéről. Mindenekelőtt: nem egy atom­erőműben történt a baleset, ha­nem egy olyan üzemben, amely a nukleáris fűtőanyagot állítja elő az atomerőművek számára. A gyártási folyamat során a dolgozók túladagolták az urán-oldatot, és ezért indult el az ellenőrizetlen maghasa­dás folyamata, amely az atom­erőművekben szabályozottan történik. A tömegtájékoztatásban nem lépett fel a Csemobil-effektus: sem a tényeket nem hallgatták el, sem a japánok nem akarták elbagatellizálni az ügyet. Mi több, a Los Angeles Times sze­rint folyik a vizsgálat', hogy megállapítsák: a baleset után miért csak 58 perccel értesítet­ték a hatóságokat? A baleset he­lyi idő szerint csütörtökön 10.35-kor következett be. Az eset súlyosságára jellem­ző, hogy csak mintegy 20 óra elteltével tudták megállítani a maghasadási folyamatot, pén­tek reggel fél 7 volt, amikor az érzékelők már nem jeleztek ne­utronkibocsátást. A szakembe­rek szerint ez volt a biztos jele annak, hogy a nukleáris láncre­akció befejeződött, mégis csak 9 órakor tudták elvégezni azt a technológiai lépést, amelynek nyomán teljes bizonyossággal megállapítható volt a folyamat lezárulása. Három, a balesetben közvet­lenül és súlyosan megsérült dol­gozó közül kettőnek az állapota továbbra is válságos. Szeren­csére az üzem környéke nem szennyeződött jelentősen, noha pénteken még a gyár 10 kilomé­teres környezetében állt az élet, mintegy 310 ezer embert szólí­tottak fel arra, hogy maradjon lakásában, az iskolákat, a hiva­talokat bezárták, az üzletek nem nyitottak ki, a tömegközleke­dést felfüggesztették. Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom