Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-28-29 / 200. szám
1999. augusztus 28-29., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Hillary Clinton nem vádolja a férjét „Óriási volt a fáidalom és düh bennem” Hillary Clinton az amerikai Talk magazinban megjelent interjúban először beszélt házassága nehézségeiről azóta, hogy az amerikai elnök ellen bizalmatlansági eljárást indítottak, mert Fehér Ház-beli viszonya miatt nemcsak a családja, hanem az egész ország előtt hamisan tanúskodott. A First Lady a Monica Lewinsky-ügyet akkor jobboldali összeesküvésnek nevezte. Az amerikai újságírónak öt hónapjába telt meggyőzni Hillaryt, hogy megnyíljon. Lucinda Franks azzal érvelt, hogy Mrs. Clintonnak csak előnyére válhat a szenátori székért való küzdelemben, ha az ügyben végre mindenki tisztán lát majd. Hillary megbocsátott a férjének, és ma már fel tudja fogni, mi állhatott a kapcsolat hátterében. Nem vádolja a férjét, sőt! Úgy gondolja, az amerikai elnök azért próbálta titokban tartani viszonyát, hogy feleségét megóvja a következményektől: „Azért hazudott, mert másképp nem tudott volna megvédeni engem. A keresztény vallás szerint bizonyos bűnöket a gyengeség, másokat pedig a gonoszkodás miatt követünk el. Bili gyenge volt.” A First Lady azt mondja, hogy minden megpróbáltatás ellenére, a férjével még mindig szeretik egymást. Hillary szerint az amerikai elnök akkor roppant össze, amikor meghalt az édesanyja, a nevelőapja és közeli barátja, Vinve Foster. A problémák okozójaként az elnök nehéz gyermekkorát tartja. „Már négyévesen állandó konfliktusban kellett élnie. Édesanyja és nagyanyja soha nem volt egy véleményen. Pszichológus ismerősöm szerint egy kisfiúnak nagyon megrázó lehet ez a családi helyzet, mert mindkét nőnek meg szeretne felelni. Nem sokkal Bili születése után halt meg az édesapja. Anyai nagymamája és édesanyja között állandóak voltak a veszekeBizonyos bűnöket a gyengeség, másokat pedig a gonoszkodás miatt követünk el. Bili gyenge volt” dések. Nem sokkal Bili negyedik születésnapja előtt anyja hozzáment Roger Clintonhoz, akiről kiderült, hogy agresszív, alkoholista ember.” Hillary a férje meghurcoltatását egyébként igazságtalannak tartja. Szerinte az emberek féltékenyek a sikereire és az egész ügy rosszat tett az országnak is. „Óriási volt a fájdalom és a düh bennem, de a fél életemet vele éltem le, és Bili nagyon jó ember. Olyan mély kapcsolat van köztünk, hogy túl tudunk lépni bármin. Minden családban vannak problémák. Ha szeretsz valakit, nem hagyhatod egyedül a bajban.” Néhány politikus szerint Mrs. Clinton vallomása rossz hatással lesz politikai karrierjére, mert az embereket az elnökkel kapcsolatos botrányra emlékezteti majd. Mások viszont úgy gondolják, ha az interjú kárt okoz is, hatása nem tarthat sokáig. A First Lady a 2000-es választásoktól saját függetlenségét reméli: „Most először végre majd én is hozhatok döntéseket. Érzem a különbséget és úgy gondolom, felléle- gezhetek.” Hírességek negyvenfokos vásárlási lázban Elton John egyetlen nap alatt másfél millió márkát költött Elton John, a világrekorder bozban sorakoznak azok a cipők, amelyeket még ki sem bontott. Celine Dion is cipőmániás. „Miamiban, a lakásomban 27 négyzetméteren zsúfolódnak a lábbelik. Szerintem van vagy ezer pár. Lehet, hogy azért imádok vásárolni, mert egy nagyon szegény család tizenharmadik gyermeke vagyok?” — szögezi le. Bizony lehet, mondják a pszichológusok. Amikor Mi ke Ty sont ól megvonták a rajtengedélyt, vett magának egy tűzvörös Ferrarit. Logikus, vélik a lélek tudorai: a fickó bizonyítani akart magának és a világnak, hogy még mindig ő a legnagyobb, s azt vesz, amit akar. Jacko, vagyis Michael Jackson 20 ezerért vett táskát anyai barátnőjének, Liz Toy tornak. Spielberg elkíséri vásárlási őrjöngéseire a feleségét, Kate Capshaw-1. Nem kell igazán aggódnia, vagyonát egymilliárdra becsülik. Nem márkára, dollárra. Arnold Schwarzenegger is nagy vásárló. Imádja a bőrkoffereket, minél nagyobb, annál jobb. Az sem zavarja, hogy ezek a finom bőröndök nagyon nehezek. Mr. Universe a jelek szerint elbírja őket. Harmat Endre Jól ismerjük őket. Filmről, plakátról, magazinok oldalairól. Most bemutatjuk, milyenek a világsztárok, amikor negyvenfokos vásárlási lázban égnek. Pszichológusok szerint olyan ez a láz, mint az alkohol- és a drogfüggőség, vagy éppen a dohányzás, amely az egyszerű embereket is eléri. Egy statisztika szerint minden tizedik német nő ebben a „betegségben” szenved. A lap — amelyben a sztárok vásárlási szokásaira rábukkantunk —, német, ezért az összegeket márkában adjuk meg. A világrekorder Elton John, aki egyetlen nap alatt másfél millió márkának megfelelő összegért vásárolt. Teheti, vagyonát 480 millióra becsülik. Tavaly a brit popsztár havonta 750 ezer márkát költött. Azt mondja, nincs jobb dolog a vásárlásnál. „Ha bankár lennék, a bankom napok alatt csődbe menne” — jegyzi meg magáról. Még szerencse, hogy Elton nem bankár... Demi Moore egyszer 45 perc alatt hagyott a Gucci-divatházban 30 ezret. Hillary Clinton egyórás párizsi sétáján hétezret költött (táskák, mokaszinok, blúzok, szóval semmi különös). Goldie Hawn a londoni Brompton Road egyik üzletének kedvenc vevője lett, 6 ezer márkáért vett pulóvert. Victoria Adams, az egyik Spice Girl azt mondja, ha van egy perce, cipőt vesz. Ótt- hon vagy harminc doArnold Schwarzenegger imádja a bőrkoffereket, de — mint képünk mutatja — nem csak azokat Ajánló CD-slágerlista 1. Lou Bega: Mambo no. 5. 2. Hevia: Tierra De Nádié 3. Ricky Martin: Livin La Vida Loca 4. Geri Halliwell: Schizo-phonic 5. atb: Movin’ melodies 6. Sterbinszky: egy nyár a flörtben... 7. Bravo Summer Hits ’99 8. Back Street Boys. Millennium 9. Splesh: Hozd el a holnapot 10. UFO: Tarzan (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Ha eljön Joe Black... Márpedig mindannyiunkért eljön egyszer a Halál, ha nem is olyan jóképű férfi alakjában, mint Brad Pitt (ő Joe Black Anthony Hopkinsért. Valami azonban közbejön az ígéretesen induló Földi vakáció során: a halál beleszeret leendő áldozata lányába és legszívesebben őt vinné magával... Könyv Aranyúton Az Aranyúton nem egy a mostanság megjelent, úgynevezett szenzációkat ígérő könyvek közül, pláne nem a sportot hitelesen bemutató kiadványok közül. Ezért is gondoljuk érdemesnek a könyvespolcra! Ha valaki mégis kételkedne, ne feledje a halhatatlant: ,Aki megírja a ló történetét, megírja az emberiség történetét..." Ajánlhatnám ezt a kötetet olvasóinknak úgy is, mint több évtizedes sportújságíró kollegáim, a talán eközben barátommá lett Dávid Sándor és a pátriához ezer szállal kötődő kötetgyűjtő elméleti szerző, dr. Várady Jenő, továbbá Salánki Miklós és Róth Ferenc újságírók összmunkájaként is. A hatalmas magyarsikerű, kecskeméti kettes fogathajtó vb lehet az alap... A Magyar fogathajtás története címmel megjelent könyv sikeréhez. Várady mester a könyvben megemlékezik az indulásról, arról sem feledkezve meg, hogy az első igazán komoly versenyek egyikén, Békéscsabán a mezőhegyesi Kruchio László érte el a legjobb eredményt! F.I. „Szilárd a Jókai” — olvasom a kövér betűkkel szedett gyorshírt. Hál’Istennek — sóhajtom egy kis privatizált boldogsággal. Jóleső érzések csöndes hullámverése simogat, a váratlan öröm szikráiból ábrándos kis rőzse- lángok kezdik hajladozó táncukat. Ami Jókai, nem lehet rossz, csak jó. Szívügyem minden Jókai. Szeretem a nagy mesélőt, elfogult vagyok, ha róla van szó. Hogyisne, mikor „Jókay Móricz” nevelt olvasóvá. Igen, az anyakönyvi beírás szerint: nemesi „y”-nal, hagyományos „cz”-vel és nem Mórral, ’48 és Petőfi sugalma demokratizálta az ipszilont polgártársi (citoyen) „i”- vé, a Benyovszky-kultusz Móric-át pedig az olvasók és (könyv)kiadók kurtították Mórrá. (No, meg Tóth Lőrinc, aki egyik levelét ezzel a megszólítással kezdte: „Kedves Barátom, Mór!” Amire kissé bosszúsan így válaszolt az író: „Kedves Barátom, Lőr!”) Végül is mai formájában ismerte meg a nagy romantikus író nevét sok-sok millió olvasó itthon és a nagyvilágban. Meg aztán nem a név számít, hanem a csodálatosan gazdag életmű, az a bizonyos oeuvre. Jókai Mór tolla varázsolta papírra a felejthetetlen kötetek hosszú sorát. Itt vannak köröttem karnyújtásnyira a kedvencek: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, És mégis mozog a Föld, Mire megvénülünk, A kőszívű ember fiai, Az új földesúr, Az arany ember, Szerelem bolondjai, Fekete gyémántok, Szegény gazdagok, Névtelen vár, Sárga rózsa és a többiek. S ha már a sajgó tumor helyett humorra vágyom, felnyúlok elalvás előtt a polchoz, ott sorakoznak a jóízű elbeszélések: A nagyenyedi két fűzfa, Sonkolyi Gergely, A serfőző, Két menyegző; karácsony szentestéjére meg Melyiket a kilenc közül... Ne mondjátok nekem, hogy Jókai felett eljárt az idő, hogy írásait le kell porolni, mert avíttak már a huszadik század végén! Kortársa, a kis termetű, ám nagy indulatú Gyulai Pál eleget korholta úgyis a ködös perspektíváért, az ágas-bogas kompozícióért, a végletes jellemábrázolásért, a patetikus frazeológiáért és ki tudja, még miért. A hűvös ész tán igazat ád a kritikusoknak, de a szív másként dobban. A mai modem fanyalgók meg bizonyára elfelejtettek álmodni vagy elfogyott a képzelőerejük. (A fantázia, uraim, nélkülözhetetlen a művészi alkotásban.) Volt időszak, amikor száműzni akarták Jókait az irodalomtörténetből, s a könyvtári katalógusokból, de ő túlélt minden fordulat évét, kurzust és rendszert, és váltást. Ha el akarom feledni a hétköznapok sokféle hordalékát: a gusztustalan tülekedést, a pénz uralmát és mindenhatóságát, a „hivatalnak packázásait”, a korrupciót, a mosolygó bűnözést, a romlott erkölcsöt, s a klasszikus értékrend alattomos pusztítását, az önérdekű pártviszályt, s a stílustalan gyűlölködést, a humán műveltség és igaz kultúra lassú agóniáját, a becsület és tisztesség újmódi értelmezését — akkor előveszem Jókait. Elsétálok vele egy álomvilágba, fölrepülök a képzelet aranyos szárnyán a szivárványos fellegekbe (ne húzzon le onnan senki, míg nem szólok), kitágítom az univerzum összes dimenzióját, leszállók a fekete gyémántokért az ősóceán mélységeibe, meghódítom az égboltozatot Tatrangi Dávid navigátoraként; egyszóval és átaljában mindent megtehetek, mert olvastam az újságban, hogy szilárd a Jókai, azaz... izé... vagyis hogy szilárd a helye a népszerűségi lista élmezőnyében, mármint az olvasás és olvasottság toplistáján Jókai szilárd, vagy... hogy is van ez a gyorshír?! Mindenképpen hibás a szórend, zavar a fölösleges határozott névelő, szálka a tőmondat körme alatt. Előveszem a félretett napilapot, felütöm a rövidhíreknél. Tehát: „Szilárd a Jókai”. Ezt eddig is tudtam, méghozzá vastag betűkkel. Esetleg a Jókai Színház? Az is jó, hisz’ kulturális értéket szolgál. Nyelvi ösztönöm azonban továbbra is mocorog. Lelépek az apró betűs szövegre: „Körösladányban befejeződött a Jókai utca szilárd útburkolatának kiépítése.” — szűkülő spirálban szállók le a földre. A szilárd burkolatra. A Jókai utcára. Ha végiggondolom, ez is jó hír. Ha a dolgot magát nézzük: nagyon jó hír. A ladányi Jókai utcában lakó embereknek mindenképpen. Meg a szomszéd utcabélieknek is. A szomszéd településnek is, a kistérségnek is, a megyének is, a régiónak úgyszintén, az egész mostohagyerek keleti országrésznek is örvendetes hír, sőt: az árvíz, belvíz, jégverés, orkán, felhőszakadás és minden természeti katasztrófa által megkínzott kis ország számára is jó hír, hogy „szilárd a Jókai”. Összehajtogatom a lapot, s hagyom lobogni a csöndes örömök rőzseláng- ját. Szász András Jókai
