Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-28-29 / 200. szám

1999. augusztus 28-29., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Hillary Clinton nem vádolja a férjét „Óriási volt a fáidalom és düh bennem” Hillary Clinton az amerikai Talk magazinban megjelent inter­júban először beszélt házassága nehézségeiről azóta, hogy az amerikai elnök ellen bizalmatlansági eljárást indítottak, mert Fehér Ház-beli viszonya miatt nemcsak a családja, hanem az egész ország előtt hamisan tanúskodott. A First Lady a Monica Lewinsky-ügyet akkor jobboldali összeesküvésnek nevezte. Az amerikai újságírónak öt hónapjába telt meggyőzni Hillaryt, hogy megnyíl­jon. Lucinda Franks azzal érvelt, hogy Mrs. Clintonnak csak előnyére válhat a szenátori székért való küzdelemben, ha az ügyben végre mindenki tisztán lát majd. Hillary megbocsátott a férjének, és ma már fel tudja fogni, mi állhatott a kapcsolat hátterében. Nem vádolja a férjét, sőt! Úgy gondolja, az amerikai elnök azért próbálta titokban tartani vi­szonyát, hogy feleségét megóvja a kö­vetkezményektől: „Azért hazudott, mert másképp nem tudott volna meg­védeni engem. A keresztény vallás szerint bizonyos bűnöket a gyengeség, másokat pedig a gonoszkodás miatt követünk el. Bili gyenge volt.” A First Lady azt mondja, hogy minden megpróbáltatás ellenére, a férjével még mindig szeretik egy­mást. Hillary szerint az amerikai elnök akkor rop­pant össze, amikor meghalt az édesanyja, a nevelőapja és közeli barátja, Vinve Foster. A problémák oko­zójaként az elnök nehéz gyermekkorát tartja. „Már négyévesen állandó konf­liktusban kellett élnie. Édesanyja és nagyanyja so­ha nem volt egy vélemé­nyen. Pszichológus ismerő­söm szerint egy kisfiúnak nagyon megrázó lehet ez a családi helyzet, mert mind­két nőnek meg szeretne fe­lelni. Nem sokkal Bili szü­letése után halt meg az édesapja. Anyai nagyma­mája és édesanyja között állandóak voltak a veszeke­Bizonyos bűnöket a gyengeség, másokat pe­dig a gonoszkodás miatt követünk el. Bili gyenge volt” dések. Nem sokkal Bili negyedik szü­letésnapja előtt anyja hozzáment Roger Clintonhoz, akiről kiderült, hogy agresszív, alkoholista ember.” Hillary a férje meghurcoltatását egyébként igazságtalannak tartja. Sze­rinte az emberek féltékenyek a sikerei­re és az egész ügy rosszat tett az or­szágnak is. „Óriási volt a fájdalom és a düh bennem, de a fél életemet vele él­tem le, és Bili nagyon jó ember. Olyan mély kapcsolat van köztünk, hogy túl tudunk lépni bármin. Minden család­ban vannak problémák. Ha szeretsz va­lakit, nem hagyhatod egyedül a baj­ban.” Néhány politikus szerint Mrs. Clinton vallomása rossz hatással lesz politikai karrierjére, mert az embere­ket az elnökkel kapcsolatos botrány­ra emlékezteti majd. Mások viszont úgy gondolják, ha az interjú kárt okoz is, hatása nem tarthat sokáig. A First Lady a 2000-es választásoktól saját függetlenségét reméli: „Most először végre majd én is hozhatok döntéseket. Érzem a különbséget és úgy gondolom, felléle- gezhetek.” Hírességek negyvenfokos vásárlási lázban Elton John egyet­len nap alatt más­fél millió márkát költött Elton John, a világrekorder bozban sorakoznak azok a cipők, amelyeket még ki sem bontott. Celine Dion is cipőmániás. „Miamiban, a lakásomban 27 négyzetméteren zsúfolódnak a láb­belik. Szerintem van vagy ezer pár. Lehet, hogy azért imádok vá­sárolni, mert egy nagyon szegény család tizenharmadik gyermeke vagyok?” — szögezi le. Bizony lehet, mondják a pszichológu­sok. Amikor Mi ke Ty sont ól megvonták a rajtengedélyt, vett magának egy tűzvörös Ferrarit. Logikus, vélik a lé­lek tudorai: a fickó bizonyíta­ni akart magának és a világ­nak, hogy még mindig ő a legnagyobb, s azt vesz, amit akar. Jacko, vagyis Michael Jackson 20 ezerért vett táskát anyai barátnőjének, Liz Toy tornak. Spielberg elkíséri vásárlá­si őrjöngéseire a feleségét, Kate Capshaw-1. Nem kell igazán aggódnia, vagyonát egymilliárdra becsülik. Nem márkára, dollárra. Arnold Schwarzenegger is nagy vásárló. Imádja a bőrkoffe­reket, minél nagyobb, annál jobb. Az sem zavarja, hogy ezek a fi­nom bőröndök nagyon nehe­zek. Mr. Universe a jelek szerint elbírja őket. Harmat Endre Jól ismerjük őket. Filmről, plakát­ról, magazinok oldalairól. Most be­mutatjuk, milyenek a világsztárok, amikor negyvenfokos vásárlási láz­ban égnek. Pszichológusok szerint olyan ez a láz, mint az alkohol- és a drogfüggőség, vagy éppen a dohány­zás, amely az egyszerű embereket is eléri. Egy statisztika szerint minden tizedik német nő ebben a „betegségben” szenved. A lap — amelyben a sztárok vásárlási szoká­saira rábukkantunk —, német, ezért az összegeket márkában adjuk meg. A világrekorder Elton John, aki egyet­len nap alatt másfél millió márkának megfelelő összegért vásárolt. Teheti, vagyonát 480 millióra becsülik. Tavaly a brit popsztár havonta 750 ezer már­kát költött. Azt mondja, nincs jobb do­log a vásárlásnál. „Ha bankár lennék, a bankom napok alatt csődbe menne” — jegyzi meg magáról. Még szerencse, hogy Elton nem bankár... Demi Moore egyszer 45 perc alatt hagyott a Gucci-divatházban 30 ezret. Hillary Clinton egyórás párizsi sétá­ján hétezret költött (táskák, mokaszi­nok, blúzok, szóval sem­mi külö­nös). Goldie Hawn a lon­doni Brompton Road egyik üzletének kedvenc ve­vője lett, 6 ezer márká­ért vett pu­lóvert. Victoria Adams, az egyik Spice Girl azt mondja, ha van egy per­ce, cipőt vesz. Ótt- hon vagy harminc do­Arnold Schwarzen­egger imád­ja a bőrkof­fereket, de — mint ké­pünk mu­tatja — nem csak azokat Ajánló CD-slágerlista 1. Lou Bega: Mambo no. 5. 2. Hevia: Tierra De Nádié 3. Ricky Martin: Livin La Vida Loca 4. Geri Halliwell: Schizo-phonic 5. atb: Movin’ melodies 6. Sterbinszky: egy nyár a flörtben... 7. Bravo Summer Hits ’99 8. Back Street Boys. Millennium 9. Splesh: Hozd el a holnapot 10. UFO: Tarzan (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Ha eljön Joe Black... Márpedig mindannyiunkért eljön egyszer a Halál, ha nem is olyan jóké­pű férfi alakjában, mint Brad Pitt (ő Joe Black Anthony Hopkinsért. Vala­mi azonban közbejön az ígéretesen induló Földi vakáció során: a halál be­leszeret leendő áldozata lányába és legszívesebben őt vinné magával... Könyv Aranyúton Az Aranyúton nem egy a mostanság megjelent, úgynevezett szenzációkat ígérő könyvek közül, pláne nem a sportot hitelesen bemutató kiadványok közül. Ezért is gondoljuk érdemesnek a könyvespolcra! Ha valaki mégis ké­telkedne, ne feledje a halhatatlant: ,Aki megírja a ló történetét, megírja az emberiség történetét..." Ajánlhatnám ezt a kötetet olvasó­inknak úgy is, mint több évtizedes sportújságíró kollegáim, a talán eközben barátommá lett Dávid Sán­dor és a pátriához ezer szállal kötődő kötetgyűjtő elméleti szerző, dr. Várady Jenő, továbbá Salánki Miklós és Róth Ferenc újságírók összmunká­jaként is. A hatalmas magyarsikerű, kecskeméti kettes fogathajtó vb lehet az alap... A Magyar fogathajtás tör­ténete címmel megjelent könyv sike­réhez. Várady mester a könyvben megem­lékezik az indulásról, arról sem feled­kezve meg, hogy az első igazán ko­moly versenyek egyikén, Békéscsabán a mezőhegyesi Kruchio László érte el a legjobb eredményt! F.I. „Szilárd a Jókai” — olvasom a kövér betűkkel szedett gyorshírt. Hál’Istennek — sóhajtom egy kis pri­vatizált boldogsággal. Jóleső érzések csöndes hullámverése simogat, a várat­lan öröm szikráiból ábrándos kis rőzse- lángok kezdik hajladozó táncukat. Ami Jókai, nem lehet rossz, csak jó. Szív­ügyem minden Jókai. Szeretem a nagy mesélőt, elfogult vagyok, ha róla van szó. Hogyisne, mikor „Jókay Móricz” nevelt olvasóvá. Igen, az anyakönyvi beírás szerint: nemesi „y”-nal, ha­gyományos „cz”-vel és nem Mórral, ’48 és Petőfi sugalma demokratizálta az ipszilont polgártársi (citoyen) „i”- vé, a Benyovszky-kultusz Móric-át pedig az olvasók és (könyv)kiadók kurtították Mórrá. (No, meg Tóth Lő­rinc, aki egyik levelét ezzel a meg­szólítással kezdte: „Kedves Barátom, Mór!” Amire kissé bosszúsan így vá­laszolt az író: „Kedves Barátom, Lőr!”) Végül is mai formájában is­merte meg a nagy romantikus író ne­vét sok-sok millió olvasó itthon és a nagyvilágban. Meg aztán nem a név számít, hanem a csodálatosan gazdag életmű, az a bizonyos oeuvre. Jókai Mór tolla varázsolta papírra a felejt­hetetlen kötetek hosszú sorát. Itt van­nak köröttem karnyújtásnyira a kedvencek: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, És mégis mo­zog a Föld, Mire megvénülünk, A kőszívű ember fiai, Az új földes­úr, Az arany ember, Szerelem bo­londjai, Fekete gyémántok, Sze­gény gazdagok, Névtelen vár, Sárga rózsa és a többiek. S ha már a sajgó tumor helyett humorra vágyom, fel­nyúlok elalvás előtt a polchoz, ott so­rakoznak a jóízű elbeszélések: A nagyenyedi két fűzfa, Sonkolyi Ger­gely, A serfőző, Két menyegző; kará­csony szentestéjére meg Melyiket a kilenc közül... Ne mondjátok nekem, hogy Jókai felett eljárt az idő, hogy írásait le kell porolni, mert avíttak már a huszadik század végén! Kortár­sa, a kis termetű, ám nagy indulatú Gyulai Pál eleget korholta úgyis a kö­dös perspektíváért, az ágas-bogas kompozícióért, a végletes jellemábrá­zolásért, a patetikus frazeológiáért és ki tudja, még miért. A hűvös ész tán igazat ád a kritikusoknak, de a szív másként dobban. A mai modem fa­nyalgók meg bizonyára elfelejtettek álmodni vagy elfogyott a képzelőere­jük. (A fantázia, uraim, nélkülözhe­tetlen a művészi alkotásban.) Volt időszak, amikor száműzni akarták Jókait az irodalomtörténetből, s a könyvtári katalógusokból, de ő túl­élt minden fordulat évét, kurzust és rendszert, és váltást. Ha el akarom fe­ledni a hétköznapok sokféle hordalé­kát: a gusztustalan tülekedést, a pénz uralmát és mindenhatóságát, a „hiva­talnak packázásait”, a korrupciót, a mosolygó bűnözést, a romlott erköl­csöt, s a klasszikus értékrend alatto­mos pusztítását, az önérdekű pártvi­szályt, s a stílustalan gyűlölködést, a humán műveltség és igaz kultúra las­sú agóniáját, a becsület és tisztesség újmódi értelmezését — akkor előve­szem Jókait. Elsétálok vele egy álomvilágba, fölrepülök a képzelet aranyos szárnyán a szivárványos fellegekbe (ne húzzon le onnan senki, míg nem szólok), kitágítom az univerzum összes dimenzióját, leszállók a fekete gyémántokért az ősóceán mélységeibe, meghódítom az égboltozatot Tatrangi Dávid navigáto­raként; egyszóval és átaljában min­dent megtehetek, mert olvastam az új­ságban, hogy szilárd a Jókai, azaz... izé... vagyis hogy szilárd a helye a népszerűségi lista élmezőnyében, mármint az olvasás és olvasottság toplistáján Jókai szilárd, vagy... hogy is van ez a gyorshír?! Mindenképpen hibás a szórend, zavar a fölösleges ha­tározott névelő, szálka a tőmondat körme alatt. Előveszem a félretett na­pilapot, felütöm a rövidhíreknél. Te­hát: „Szilárd a Jókai”. Ezt eddig is tudtam, méghozzá vastag betűkkel. Esetleg a Jókai Színház? Az is jó, hisz’ kulturális értéket szolgál. Nyelvi ösztönöm azonban továbbra is moco­rog. Lelépek az apró betűs szövegre: „Körösladányban befejeződött a Jókai utca szilárd útburkolatának kiépíté­se.” — szűkülő spirálban szállók le a földre. A szilárd burkolatra. A Jókai utcára. Ha végiggondolom, ez is jó hír. Ha a dolgot magát nézzük: nagyon jó hír. A ladányi Jókai utcában lakó em­bereknek mindenképpen. Meg a szomszéd utcabélieknek is. A szom­széd településnek is, a kistérségnek is, a megyének is, a régiónak úgy­szintén, az egész mostohagyerek ke­leti országrésznek is örvendetes hír, sőt: az árvíz, belvíz, jégverés, orkán, felhőszakadás és minden természeti katasztrófa által megkínzott kis or­szág számára is jó hír, hogy „szilárd a Jókai”. Összehajtogatom a lapot, s hagyom lobogni a csöndes örömök rőzseláng- ját. Szász András Jókai

Next

/
Oldalképek
Tartalom