Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-04 / 53. szám

1999. március 4., csütörtök CSALÁDI OLDAL Maciparádé. (cs) Szőrös brumik százai várják Tótkomlóson, a városi könyvtárban az apró­ságokat, merthogy a III. Magyar Mackókiállítás anyaga megérkezett az alföldi városba. A macik között fellelhető híres cégek medvéje is, mint például a Postabank kedvence. De látható életké­pekben megelevenedő mackómosoda, tűzoltóként serénykedő maci. A kiállításra már bejelent­keztek orosházi, mezőkovácsházi óvodások is fotó: kovács Erzsébet Nyolcezer ECU a Hunyadisok nyelvi képzésére Uniós kapcsolatok a Viharsarok csücskéből Dél-Békés talán legdélebbi szegletében működő mező­kovácsházi Hunyadi János Gimnázium és Szakközépiskola ko­rábbi években kezdett munkája — úgy tűnik — gyümölcsöző lesz, hiszen évről-évre az intézmény jelentős szakmai fejlődésé­ről számolhatunk be. Az iskolavezetés egyik nagy erőfeszítése, hogy a nemzetközi kapcsolatok lehetőségeit kihasználva, az itt tanulók is közelebb kerüljenek az európai uniós csatlakozás­hoz. Ezen célt szolgáló nemzetközi programok pályázatain idén mintegy 8000 ECU-t nyert az iskola a különböző Európa-túrák megszervezéséhez. Mint azt Plesovszkiné Újfaluczki Judit igazgató mond­ta, az intézmény rohamosan fej­lődő informatikai bázisa, vala­mint a pedagógusok, a tanulók és a szülők együttes munkája új távlatot nyitott a diákok külföl­di nyelvi, társadalmi ismeret- szerzése felé. Az Európa-túrák elsődleges célja a partner nyu­gati országok életének megis­merése és oktatási rendszereik tanulmányozása. A nemzetközi Socrates program keretében a diákok lehetőséget kapnak an­gol és német idegennyelvű kommunikációra az anyanyelvi közegben. Megismerhetik nem csak a svéd, angol és német di­ákok életvitelét, de az európai uniós országokkal is élő kap­csolatot tudnak teremteni. Ami eddig az interneten levelezés­ként kezdődött az mára szemé­lyes kapcsolattá alakult. Az uni­ós program felelős tanára és ko­ordinátora Hollósvölgyi Péter, akit az idei tervekről kérdez­tünk. — A korábbról ismert Socrates irodához benyújtott úgynevezett „Lingua E” pályá­zat keretében iskolánk 4340 ECU-t kapott a gyerekek nyelvi készségfejlesztésére. Július 1— 14 között 12 diák és két nevelő utazik a Londontól 150 km-re levő Wincanton városába, a King Arthur’s Community School nevű iskolába. A tanu­lók kiválasztása megtörtént, akik angliai családoknál kapnak elhelyezést. Mivel ekkor még tart a tanítás, így lehetőség lesz belekóstolni az angol iskola hétköznapjaiba. Természetesen — mondta a tanár úr —a tanu­lás mellett jut idő városnézésre és a környék megismerésére is. — A nemzetközi program­nak köszönhetően a látogatá­sunkat május 21 és június 4-e között egy hasonló létszámú an­gol diákcsoport nálunk töltött ismerkedése előzi meg. Ré­szükre az ország más térségei­be, illetve a dél-alföldi régióba szervezünk kirándulásokat, ahol fő szempont, szűkebb ha­zánk, Békés megye kultruális és történelmi nevezetességeinek bemutatása. A svéd kapcsola­tunk folytatására is készítettünk pályázatot, amelyre tavalyról 2000 ECU áll rendelkezésünk­re. A továbblépéshez évente meg kell újítani az igényt, amit 2—3 hét múlva bírálnak el. Március közepén két svéd diák érkezik gimnáziumunkba, aki­ket helyi tanulók látnak vendé­gül. Egy hetet ismerkednek is­kolánkkal és környékével, majd viszontlátogatásként a vendég­látók és két szaktanár utazik a Linghemsskolan nevű svéd is­kolába. Ennek költségeire az is­kolavezetés Commenius 1. elne­vezéssel pályázott, melyre vár­hatóan 1500 ECU-t kapunk. További tervünk a nyelvtanulá­si lehetőségek élő közegben tör­ténő bővítése, melyhez a meg­levő és az új kapcsolatok ápolá­sa a legjárhatóbb út. Halasi Mária A mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium tanára és tanulói a képen (balról) Hollósvöl­gyi Péter tanár útmutatásával Pozsár Aliz, Farkas Anikó, Zábrák Éva, (Jobb szélen) Hirka Zita tanulók a tavaly készült tablóról ismerkednek a nyelvi képzés hasznosságával és szövö­getik terveiket a májusi utazásra fotó: kovács Erzsébet Utazás előző életeinkbe A lélek halál utáni újjászületése Miklós Györggyel először egy spirituális masszázst oktató hét­végi kurzuson találkoztam — neki ez már a ki tudja hányadik ezoterikus tanfolyama volt, mint elmondta, sok más mellett fog­lalkozik reinkarnációs visszavezetéssel is. — Miként került kapcsolatba ezzel a különleges és sokak szá­mára misztikus foglalatosság­gal? — Súlyos szívbeteg lettem 1992-ben, az orvo­sok csak fél évet adtak nekem és azt tanácsolták, hogy vetessem magam várólistára szívátültetés­hez. Habár nagyon gyen­ge voltam, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy meghalhatok és elkezd­tem kutatni, hogyan gyó­gyíthatnám meg magam. Különböző technikákat sajátítottam el: reikit, lég­zés- és moxaterápiát, kö- pölyözést, bármit, amitől jobban éreztem magam. Bár kezdetben iszonyatos pénzekbe kerültek ezek a tanfolyamok, és nem is sikerült minden elsőre, de az élni akarás nagyon erős volt bennem; vállal­tam a nehézségeket. — Mit takar valójában a reinkarnáció fogalma? — A reinkarnáció a lé­lek halál utáni újjászüle­tése egy másik testben — ezer és ezer életen ke­resztül —, hogy mindig valamit tanulhasson és fejlődjön. Előfordulhat, hogy valaki feldolgozat­lan tragikus emlékeket hordoz magában egy elő­ző életéből és ez kelle­metlenségeket okozhat a jelenlegiben. — Hogyan sajátította el a visszavezetés techni­káját? — 1996-ban végeztem el egy pránanádi tanfo­lyamot, amit titkos be­avatás követett. Én se tudtam, mi történik ve­lem, a szememet be kel­lett csukni és valamit varázsol­tak fölöttem. De bármit is csi­náltak akkor, az máig is hatá­sos, mert még egyetlen problé­más utazatásom sem volt. — Hány embert vitt eddig vissza az előző életeihez? — Sokat. Pontosan nem tu­dom, de ötven fölött lehet a szá­muk. — Konkrét panaszokkal for­dulnak önhöz — amelyekre ily módon szeretnének magyaráza­tot találni—, vagy csak a kíván­csiság vezérli őket? — Ez is az is. Eleinte sokakat a kíváncsiság hajtott — például az egyik ismerősömet már har­madjára vittem vissza, mert annyira tetszik neki —, de több­nyire olyanok fordulnak hoz­zám, akiken addig semilyen ke­zelés nem segített, vagy a prob­lémájukra egyszerűen nincs lo­gikus magyarázat. Például egy hölgynek erősen fájt a háta kö­zepe, a leletei viszont semmit sem mutattak ki. Mikor vissza­vittem egy 14. századbeli életé­be, akkor derült ki, hogy brutá­lisan meggyilkolták. Hátba- szúrták. — Hogyan ,,viszi vissza” a partnerét? — A visszavezetésre a pránanádi kötött forgatókönyve szolgál, amit relaxált állapotban képzeltetek el az utazóval. On­nantól viszont, mikor megérke­zik az egyik előző életéhez, az élmények teljesen spontánok — beszélgetünk, ha szükséges út­mutatást kérhet tőlem. Fontos, hogy nem használhatunk hipnó­zist, mert akkor az alany mentá­lisan sérülhetne. A utazó végig tudatában van annak, hogy ő csak az események külső szem­lélője, így nem azonosul koráb­bi énjével, ami megzavarhatná gondolkodását. Ezért veszélyes, ha valaki csak ellesi a technikát és megalapozott tudás, beavatás nélkül utaztat. — Kit könnyebb visszavinni, aki hisz benne, vagy aki teljesen laikus? — Furcsa módon a laikuso­kat, mert akinek már vannak előismeretei, érdeklődik a rein­karnáció iránt, az elkezd kom­binálni a visszavezetés során és ez vakvágányra terelheti. A lai­kusokkal minden simán szokott menni. — Melyik esete volt a legem­lékezetesebb? — Egy fiatal fiút vezettem éppen vissza, és szokatlan mó­don nem lyukadt ki sehova, el­mondása szerint csak sötétség vette körül. Visszahoztam és megkérdeztem tőle, hogy nem akart-e öngyilkos lenni a közel­múltban. Bevallotta, hogy a ba­rátnője elvesztése miatt komo­lyan foglalkozott a gondolattal. Végül is nem tette meg, és nem­rég láttam egy másik kislánnyal kéz a kézben sétálni. — A betegsége előtt is érdeklő­dött az ezoteria iránt? — Dehogy. Ki lehetett volna kergetni a világból vele. De a halálközeli élmény sokat vál­toztatott a személyiségemen. Előtte alig vettem észre azokat az apró örömöket, amik ma széppé teszik az élete­met. Minél többet ta­nulok, annál jobban érzem, hogy milyen kicsi szeletét ismerem a világnak. — Hivatalosan mi­vel foglalkozik? — A szívbetegsé­gem előtt kereskedő voltam. Rokkant- nyugdíjas vagyok, de Dobozon, a művelő­dési házban szerda es­ténként hat órától reiki klubfoglalkozást tartok, Csabán pedig létrehoztuk három éve a barátaimmal a Fény Gyermekei Ala­pítványt. Természet- gyógyászokat hívunk meg előadást tartani, tanfolyamokat szer­vezünk és tanácsot, lelki támaszt nyúj­tunk a hozzánk fordu­lóknak. Sajnos sok­szor hamarabb for­dulnak hozzánk, mint az orvosokhoz és az­tán a mi tanácsunkra kezeltetik magukat. — Milyen esetek­ben gyógyított meg eddig betegeket? — Én nem gyógyí­tok, csak próbálom rávezetni őket a saját útjukra, hogy hogyan segítsenek magukon. Fontos hogy ez orvosi kezelés mellett tör­ténjen, ne csak termé­szetgyógyászhoz: jáf-r jón a beteg. Az ezoteria lelki segítsé­get nyújt, ahhoz hogy a beteg az orvos segít­ségével legyőzze testi bajait — ez velem is így történt. — Mi az, amire úgy érzi iga­zán büszke lehet tevékenysége során? — Négy kisbaba született a közreműködésemmel, olyan anyukáktól, akik már végképp lemondtak róla, hogy valaha is gyermekük születhet. Tulajdon­képpen úgy derült fény erre a képességemre, hogy egy idő­sebb hölgynek adtam energiát, aki gyomorfekélyben szenve­dett és a vége az lett, hogy te­herbe esett, mert valahogy újra megindult a petesejtek ovuláci­ója. Azóta négy asszony kérte a segítségemet és mindegyikük teherbe esett. Igazából nem tu­dom, hogy csináltam, de bevált -— természetesen az apa nem én vagyok, hanem a férjeik. Én csak az energiámmal segítet­tem. Frankó Marianna Akik elköltöztek, itt maradnak közöttünk Elveszíteni akit szerettünk, végtelenül fájdalmas érzés, de az élő mindenség sejtjeként a vesztés is a miénk. Nincs más út. Az em­ber élete törékeny üveggyöngy. Átvilágítja a fény, mely a szeré­téiből táplálkozik. Összekapcsolja a lánc, mely a lélek folyama­tos megújulásából születik, és örökkévalóssággá változtatja az időt. Eltörnek a gyöngyök, elköltöznek a lelkek, a parányi lét megszűnik, átalakul. Lassan visznek el magukkal mindent, amit lényükben hordoztak, örömet és fájdalmat, nevetést és sí­rást. Hosszú ideig itt vannak még közöttünk, érezzük bőrük il­latát, látjuk mosolygón belépni az ajtón, látjuk sápadtan fe­küdve a kórházi ágyon, mert az elengedés fájdalmát nekünk is meg kell szenvedni. O, aki elköltözött, már megszenvedte, to­vábbi útja a mindenségben már nem nehéz. A Biblia arra ta­nít, hogy az élet örök, ezért reménykedőn hisszük azt, ha eltá­vozik valaki életünkből, nem veszítjük el soha, mert a lélek- lánc végtelen. L. Házi Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom