Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-16 / 268. szám
1998. november 16., hétfő TUDOMÁNY MES MEGYEI HÍRLAP A félperiféria hátrányai tudásvággyal és minőségi munkával egyenlíthetők ki Merre (és hogyan) tovább, Alföld? Békéscsaba nem fejlett város A múlt héten két napig Békéscsabán sereglettek össze a térség — ha úgy tetszik az Alföld, ha úgy, a régió — tu dósai, jövőformáló szakem herei. Földrajzosok, geológu sok, jogászok, közgazdászok A jelen és a jövő kutatói, hogy öt év múltán újra számba vegyék: hol is tart az Alföld, közelebbről Bács, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád, Hajdú-Bihar és Békés megye a századvéghez közeledve. Több tucat előadás taglalására a napi tudósítások során nincs mód, még egy egész oldalas összeállításban sem. Összegzésről végképp nem lehet szó. Még a főszereplők sem tették meg, majd ha „elolvassák” a két nap történéseiről szóló könyvet. A krónikás — kizárólag szubjektív alapon — legfeljebb megkísérelheti, hogy felvillantson néhány mostanában erőteljesen felbukkant kérdést. JELMAGYARÁZAT Nvacat-i Jwnaolúi Kéjs^l teától !5éMteisttú! Hvnk-Masv'stóimiu »•All A parlament márciusban határozott a hét magyar régió területi határairól Mit „építsen” a megye és mit a régió Azt már tudjuk, hogy a kormánynak 2001 végéig — együttműködve a társadalomtudósokkal és a civil szervezetekkel — a parlament elé kell tárnia a hét, úgynevezett statisztikai régió felülvizsgálatát. De mikorra valósul meg mindaz, amit ez a most még csupán körvonalaiban megfogalmazott tervezete tartalmaz — fordultunk a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjéhez, dr. Szegvári Péter jogászhoz. — Az elemzésnek azt is meg kell jelölnie, hogy egy év múltán kialakíthatók-e az új statisztikai régiók, majd erre épülve egy új közigazgatási egységrendszer. Mindegyiket segítik kialakítani a politika képviselői. Abban nagyon eltökélt a kormány, a nagyrégiók fejlesztését kiemelten kezeli, melyhez felállítja az intézményrendszert is. Alkotmányos kérdések is felvetődnek, hiszen a kistérségek és a régiók hovatartozásáról is szó van. Akár a választójogi törvény reformja is segíthet ebben, de a politikai szerveződések mindenképpen. — Merthogy a megyehatárok eltörlése jelentős érzelmi viharokat kavarhat. — Pontosan erről van szó, de korántsem biztos, hogy a gazdaságfejlesztés és a foglalkoztatás szempontjából elégséges-e arrébb húzni a határokat. Lehetséges, hogy a települések kiegyenlítődésének mozgatója, kisvállalkozás-segítő funkciója továbbra is a megyék kezében lesz, a régiók pedig a nagyobb infrastruktúra-fejlesztéssel, beszállítói programokkal, tőkebefektetésekkel foglalkoznak. Idővel aztán kiderül, hogy nem jobb-e esetleg mindent a régió- központokban összpontosítani. Svédországban és Dániában járva megyei vezetőkkel azt tapasztalhattuk, hogy még a megyés rendszerhez erősen ragaszkodó településszerkezetű országokban is rájöttek: a maguk versenyképességét, piacra jutási esélyeit csökkentik, ha ragaszkodnak a tradíciókhoz. Nemrégiben a finn munkaügyi miniszterrel beszélgettem. Sokáig ő sem hitt az ötfokozatú rendszerre történő átállás előnyeiben, de amikor alaposan megismerte, Dr. Szegvári Péter, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára politikailag is felvállalta. Visszatérve azonban az eredeti kérdésre, pontos időt nehéz meghatározni. Illúziókat fölösleges lenne kelteni, annál is inkább, mert az átálláshoz elengedhetetlen uniós segítséghez nagyon komoly, precíz, számokkal alátámasztott elképzeléseket kell letenni az asztalra. Egyedi, de egyetemes értékeket felmutani Avagy az új Alföld-kutatási programról „A teljes településállományra elvégzett általános faktoranalízis főfaktorának pontértékei” — ezt a kacifántos címet adta az egyik illusztrációs térkép címének dr. Csatári Bálint, az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet igazgatója. Mégse ijedjenek meg tőle, mert a laikus is könnyen érzékelheti, mit jelent, ha hozzátesszük: a piros alakzatok a progresszíven fejlődő területeket jelezték. A szakembereket persze nem lepte meg a kivetítőt figyelve, hogy amint haladunk a Tiszántúl felé, egyre jobban tapasztalható a különben nem településnagyságtól függő munkanélküliség, a szociális elmaradottság. Ehhez még annyit: az Alföldön — szemben a Dunántúllal — egyértelműen a települések nagysága a döntő a differenciáltságot tekintve, természetesen a nagyobb lélekszámúak javára. Ez akár kiindulópontja is lehetne az igazgató plenáris ülésen tartott előadásának, amelyben az Alföld-kutatási program főbb irányairól és első eredményeivel foglalkozott. Milyen megújulási folyamatok tanúi lehetünk, miközben a rendszerváltást követően a régió egésze sok tekintetben és közismerten hátrányba került? — tette fel a kérDr. Csatári Bálint, az Alföldi Tudományos Intézet igazgatója dést. Annak feltétlenül, hogy a nagy önkormányzati hagyományokkal rendelkező Alföldön a fejlődés és megújulás sajátos, lokális szigeteiként jelentek meg egyes városok és falvak, megindult a forgalmi folyosók gyors átalakuklása, új értelmet kapott a határmenti együttműködés. Több megyében — az Alfölkutatási programban előre jelzett —, mellesleg a régió múltjában is gyökerező, alulról építkező területfejlesztési együttműködések is sikeresen elkezdődtek. A mostani program főbb témái: miként tartható fenn a vidékfejlesztés esélye, milyen tényezők dominálnak az alföldi települések társadalmának megújuló képességében? Már megállapítható, hogy a megújuláshoz elsődlegesek a kömyzeti peremfeltételek, okos területhasználatok, a táj- és természetvédelem. A tudós egyelőre nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy mi kell a kiegyenlítettebb fejlődéshez. Ami biztos, ha a régió az Európa Unió területi integrációja során képes felmutatni egyedi, de egyetemes értékeket, tudományos és gyakorlati eredményeket, akkor a régió egésze, lassan de biztosan felemelkedik. Ha nem, a félperiféria keleties elemei nyernek teret, ahogy Kemény Zsigmond mondta az első nagy alföldi rendszerváltáskor, a múlt század hatvanas éveiben: ,,ami itt sikertelen, az az ország más részein képes erőre kapni s hazára nagy hatást gyakorolni nem fog." Jobb lenne inkább Délkelet- Európa Flandriájává változni... Ennek kulcsa az alföldi társadalom megújuló képességében és környezettel való harmóniájának rehabilitációjában rejlik — fogamazott a kongresszusnak is útravalót adva dr. Csatári Bálint. Tíz csapás A „Hagyomány és jövő — a társadalom megújulási esélyei az Alföldön” című szekcióban Köteles Lajos, a Körös Főiskola megbízott főigazgatója tartott vitaindítót. Tíz, az Aldöldet (kiemelten Békés megyét) sújtó csapásról beszélt. A békési térség humán erőforrásai minden mutatót tekintve egyaránt a legrosszabbak közé tartoznak az országban. A helyzet kialakulásában nem csupán az agrártérségek általánosan jellemző hátrányai játszanak szerepet. Meghatározó volt néhány külső tényező is. A törökök, majd később a trianoni határok kialakítása nyomán Magyarország dinamikusan fejlődő gazdasági-szellemi centrumok nélkül maradt. A n. világháború után a zsidók, németek és szlovákok kitelepítése miatt hatalmas társadalmi veszteség érte az országot. Az új megyerendszer kialakítása a lassú elmaradást máig megoldhatatlan problémákkal terhelte, hiszen a relatíve fejlett törzsmegyékhez nagyszámú, a fejlődésben már korábban megrekedt kistelepülést csatolt. A kollektivizálás tönkretette a mezőgazdaságot. A 40-es évektől sok felkészületlen ember ült vezető helyen. Az emberi tőke hiánya a térségben nem tette lehetővé a modernizációt. A rendszerváltás után a meggondolatlan kárpótlási rendszer olyan élet- képtelen törpebirtokokat eredményezett, ami még a tulajdonost sem tudja eltartani. Enyedi György akadémikust arról kérdeztük: miben látja a fel- emelkedés lehetőségét az ezredforduló küszöbén, arra célozva, hogy előadásában hazánkat félperiférikus országnak s ezen belül az Alföldet félperiférikus régiónak nevezte. — Ebben a térségben kevés az esély a nagy tőkeigényű, magas technológia megvalósítására. Lehetőséget látok a külföldi nagyvállalatok mellérendelt telephelyeinek befogadásában, mert ezek korszerű technológiát hoznak, és bekapcsolják az adott helységet a világgazdaságba. Ezt eddig a fejlett infrastruktúrájú Szegeden, Kecskeméten, Debrecenben és Nyíregyházán sikerült megvalósítani. — Békéscsabát szándékosan nem említette? — Ennek a városnak rossz a köz- és vasúti közlekedése. Ez nagy hátrány. Továbbá szellemi tőkéje sem versenyezhet az egyetemi városokéval, a Körös Főiskola integrációs törekvései viszont enyhítik ezt a problémát. Előnyös volna, ha a megyeszékhely kiaknázná a romániai gazdasági kapcsolatok megteremtésében rejlő lehetőségeket, melyekkel eddig sem Debrecen, sem Szeged nem élt. — Melyek azok az ágazatok, amelyeket sikeresnek tart és előmozdítják a térség fejlődését? — A helyi kis- és középválEnyedi György akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának tudósa lalkozások a bútor-, élelmiszer- és ruhaiparban eredményesek. Közülük azok érnek el jó eredményeket, amelyek korszerűen felszereltek, minőségi árut hoznak létre és a piacgazdaság szabályainak megfelelően működnek. A nemzetközi nagyvállalatok számára részegységeket — számítógép-tartozékokat, gépalkatrészeket — beszállító hazai vállalkozások is sikeresek, amennyiben képesek pontosan teljesíteni a határidőket. A mellérendelt telephelyek létrehozásának azonban olyan követelményei vannak, amelyeket egyelőre csak nagyon kevés település tud biztosítani. Béres tanár úr missziója... Mint ahogy egy professzorokban, tanárokban igazán nem szűkölködő kongresszuson, a „katedrások” számos diákjukat fedezik fel. így van ez fordítva is! Az ember két sonkatekercs között, egyszer csak megpillantja mindig kifogástalanul elegáns, választékosán öltöző, egykori földrajztanárát. Aki, már úgy ezerkilencszázötvennyolc táján is gyakran elővette a gyulai 2-es iskola szertárából Nagy-Magyarország térképét. Hogy táguljon diákjai látóköre... Úgymond szemléljék csak a világot a maga teljességében. Béres tanár úr — mert hogy róla van szó — ezúttal nem tartozott az előadók körébe, nem sietett vitázni magas elméleti kérdésekről kollegáival, csak járt-kelt, beszélgetett régi és új barátaival. Úgy is, mint a Magyar Földrajzi Társaság Körösvidéki Osztályának elnöke. És amikor nyugdíjas éveinek munkájára terelődött a szó, büszkén vállalta jelenkori misszióját. ,,Tudod, mindig nagy természetbarát és gyakran túrázó ember voltam. Mostanában legtöbbször Erdélybe viszek diák- és felnőttcsoportokat, legutóbb például a gyulai megyei kórháziakét. Kedvenc helyem Kalotaszeg, amelyen tapasztalatom szerint jobbára átutaznak a magyarok. Fontosnak tartom azt is, hogy ne csak hegyet másszunk, térképet böngésszünk és elolvassuk a műemlékek feliratait, hanem lehetőség legyen az ottani emberekkel is beszélgetni, lehetőleg kiadóson, nem sietve.” További jó utazásokat, Tanár úr, Pista bácsi! Legyen piaci szereplő a felsőoktatás! Mészáros Rezső, a JATE rektora az Alföldi kutatások koordinációjának problémái című panel-előadásában Klebersberg Kunót idézte, aki az 1921-ben Kolozsvárról elüldözött és Szegeden otthonra talált tudományegyetem fő feladataként azt jelelölte meg, hogy ,,ez a tiszai egyetem, itt, ebben a nagy alföldi metropoliszban csak akkor felel meg hivatásának, ha az egyetemi gondolat leglényegesebb mozzanatát, a kutatást egyesíteni tudja az alföldi gondolattal, a kutatás tárgyát pedig lehetőleg úgy választja meg, hogy az Alföld speciális problémáit közelebb hozza a megoldáshoz.” A gondolat fontosságát az intézmény tudósai hamar felismerték, és már 1927-ben létrejött a szegedi Alföld-kutató bizottság. Mészáros Rezső, a szegedi JATE rektora Mészáros professzor, napi aktualitást adva a témának, felvetette: igaz, hogy jól jön, ha mondjuk a Pick szalámigyár támogatásként ad 5 millió forintot az egyetemnek, de még szerencsésebb, ha a tudományos műhely azzal „válaszol”, hogy elemzi például az üzem marketingtervezetét. A hangsúly azon van, hogy a térség szellemi műhelyei mennyiben tudják hasznosítani értékeiket az Alföld javára. Tudnak-e az általános és különös között különbséget tenni, amikor témát keresnek, továbbá milyen mértékben jött létre mostanában érdemi párbeszéd a kutatók és az alkalmazók között? Ezek ugyanis jelentős szerepet játszhatnak az Alföld versenyképességének alakulásában. Itt az ideje, hogy erősítsük a verseny- és alkalmazkodó képességet, és arra is szükség van, hogy a felsőoktatás piaci tényezőként-szereplőként jelenjen meg. Az oldalt írta: Baracsi Magdolna, Borsos Gabriella és Fábián István. Fotó: Kovács Erzsébet.
