Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-04-05 / 155. szám

1998. július 4-5., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Ma már csak az szenzáció, ha egy űrhajón valami baj van A FÖLDÖN RAGADT MAGYAR ŰRHAJÓS Az ötödik Interkozmosz-repülés tartalék kutató űrhajósa volt 1980-ban. Az űrrepülés idején az irányító központban dolgozott. Az 1981-es kiadású űrha­józási lexikonban ennél alig valamivel több szerepel a kiképzett magyar űr­hajósról. Érdeklődésünk Magyari Béla hollétéről a Honvédelmi Minisztéri­um sajtóosztályának is fejtörést okozott „Nem csodálom. Mint űrhajós, én tulajdonképpen 1989-ben meghaltam” — mondja Magyari Béla ezredes. A fiatal vadászrepülő életmódja egy csapásra megváltozott, amikor 1978- ban kiválasztották űrhajósnak. — Milyen körből történt a váloga­tás? — Akkoriban 100—120 szuperszo­nikus vadászgépvezető volt Magyaror­szágon. Mintegy ötvenen pályáztunk. Farkas Berci és én voltam a legfiata­labb az első osztályú pilóták között. A többiek egészen apró okok miatt hul­lottak ki a rostán. Családommal együtt csodálatos két évet töltöttem Csillag- városban. Olyan emberekkel találkoz­hattam, akikről kisiskolás gyerekként még a rádióból hallottam, akik az űrha­józás úttörői voltak: Tyitov, a második, aztán Leonov, Bikovszkij, Nyikolajev, Popovics. — Gondolt-e rá korábban, hogy űr­hajós lehet? — Még akkor sem, amikor repülő­tisztnek tanultam kint a Szovjetunió­ban. Akkoriban csak a két űrhatalom pilótái repülhettek. Szerencsémre olyan korosztályba születtünk, hogy kiválasztottként részt vehettem a prog­ramban. — Milyen volt a felkészülés? Sűrűn voltak olyan pillanatok, amikor a terhelés súrolta az emberi el- viselhetőség határát. Volt, amikor egy­folytában húsz percig pörgettek a for­gószékben. Volt, amikor 8 G-n forog­tam a centrifugában. Tudtam, előttem ilyet magyar ember még nem csinált, de azt is, hogy mások már igen. Azt mondtam magamban: akkor nekem is ki kell bírnom. — 1980. május 26-án startolt a Szojuz—36, de nem az önök kettősével, hanem Kubaszovval és Farkas Berta­lannal. — Szinte fej vagy írás döntött, hogy melyik páros megy fel. Azt viszont mindketten tudtuk, hogy csak egyi­künk repülhet. Nekem itt megszakadt a szerencsém. A sorrendek eldöntése néha olyan apróságokon múlik, amiket az ember utólag sem tud meg, vagy olyan sablonos a döntés, mint az, hogy az Interkozmosz-programban azért volt az ötödik a magyar űrhajós, mert az orosz abc szerint Magyarország ne­ve az ötödik. A balszerencsém inkább később jelentkezett. 1985—86-ban volt még sansz, hogy legyen egy má­sodik kör, és akkor talán én következ­tem volna. Csakhogy akkor már 10 millió dollárt kértek bármelyik ország­tól egy-egy űrrepülésért. Ennyiért Ke­let-Európábán senkinek nem kellett. Abban az évben, 1986-ban indították el a Vega-programot, az űrszondával magyar műszereket vittek az üstökös közelébe, majd a Vénuszhoz. Ezzel le­hetett volna kompenzálni a beugrót, de elmaradt. Az űrrepülésem így végképp kútba esett. 1987-ben viszont én rob­bantam le: szívizom-gyulladást kap­tam. — Alighanem eléggé vattába voltak önök csomagolva 1980 után Gagarin esete miatt. — Bercit sokkal jobban óvták, mint engem. Én megkaptam a lehetőséget, hogy 1981 és 1987 között évente 20— 25 órát repülhessek. Igaz, MÍG—21- es, kétkormányos gyakorló gépen, de mégis hangsebesség felett. Edzettem magam: ha adódna még egy esély, ak­kor készen álljak. Közben mindketten beiratkozhattunk a Budapesti Műszaki Egyetem nappali tagozatára. A szívizom-gyulladással a pilóta pá­lyája is befejeződött. — Majdnem egy évig gyengélked­tem, de befejeztem az egyetemet, mér­nök lettem. Először tudományos mun­kával foglalkoztam az űrrepülés terüle­tén. Szép időszak volt. Épp a magyar— szovjet űrrepülésre vittek fel először két minikohót. Fenn megolvasztották a fémeket, majd azt vizsgálták, hogy öt­vözve miként alakult a kristályosodási folyamat a mikrogravitációs körülmé­nyek között. Én később anyagtechno­lógus lettem: ebből írtam az egyetemi doktori értekezésemet. — Ezek szerint kijár a doktori titulus önnek? — A névjegykártyámon is büszkén viselem: dr. Magyari Béla mérnök-ez­redes. A Miskolci Nehézipari Egyetem fémtani tanszékén részese voltam an­nak a programnak, amelyben egy űr­kályhát terveztek. — Mi történt önnel a rendszerváltás idején? — Büszke vagyok arra, hogy 1990 és 1992 között a szovjet csapatkivoná­sok titkárságán osztályvezetőként dol­goztam a Pénzügyminisztériumban. —A személyes motívum ellenére mi­ért vállalta a feladatot? — Magyarországról volt szó. A ki­vonulás technikai részleteiről és az el­számolásokról kellett tárgyalni, továb­bá meg kellett volna oldani az itteni szovjet katonai repülőterek hasznosítá­sát. Az utóbbi feladatot ugyan máig nem sikerült igazán megoldani, de a többit igen. Ámbár sikerülhetett volna jobban is. Ez a történelmi pillanat olyan embereket igényelt, akik tudtak tárgyalni, akiket ismertek a másik ol­dalon. Az oroszok szépen ki is mentek. Sajnos, a politika nálunk elmozdult közben, és az oroszok csúnyábban hagyták itt az országot, mint ahogy le­hetett volna. Ez tőlünk is függött. Ne­kik is sietős volt az indulás, hiszen akik későn értek haza, azoknak lakás helyett sátor jutott. Sok felszerelést, üzemanyagot, például kerozint felaján­lottak megvételre, hogy könnyebb le­gyen a „csomagolás”, ám nálunk a leg­felső szinten kimondták: nem lehet ,,Szinte fej vagy írás döntött, hogy melyik páros megy" — Magyari Béla ki- :épzett űrhajós, 18 évvel ezelőtt semmit megvenni. Fáj a szívem, hogy a magyar földet úgy beszennyezték tá­vozáskor. Első felesége vele volt Csillagváros­ban. Ez a házasság 15 évig tartott. — Rádöbbentünk, hogy mégsem il- lünk össze. 21 éves nagylányom ven­déglátó-ipari főiskolán tanul. Ezüstko­szorús vitorlázó repülő szakszolgálati engedéllyel. Középső lányom harma­dikos gimnazista. Sportlövészetben, légpuskában korosztályos magyar baj­nok és utánpótlás-válogatott. A máso­dik házasságom tízéves. Ebből szüle­tett kisfiam nemsokára kilencéves, a kislányunk nemrég múlt hét. Felesé­gem jogász a honvédségnél. — És ön hol van most? Volt, aki azt mondta, már leszerelt. — Én még a honvédségnél vagyok, és aktív. Mindig összekevernek Berci­vel. Őt saját kérésére valóban egy ki­csit idő előtt nyugdíjazták. Én koráb­ban a műszaki egyetemen a honvédel­mi csoportot vezettem, a műszaki tisz­ti gárda továbbképzését. Most nincs beosztásom: felsőfokú intenzív angol nyelvtanfolyamra járok. — Szokott találkozni az űrhajós kol­légákkal? — Az Interkozmosz Tanács 1990- es felbomlása óta űrkutatásban nem vettem részt, és amióta az űrkutatási iroda megnyílt, külföldön sem vol­tam. 1994-ben visszavették az űrkuta­tási tanács szakértői bizottságába. Ha jön Magyarországra űrhajós, akkor ta­lálkozunk. Egyébként én 1989-ben mint űrhajós, meghaltam. A román kollégával, Pranarinnal azért találko­zunk rendszeresen, mert az ő felesége diplomata nálunk. Ha meglátogatja, a második útja hozzám vezet. Elbeszél­getünk a régi szép időkről, mert ma­napság már nem nagy szám űrhajós­nak lenni. Pedig a világon mindössze ezer ember kapott eddig űrhajós ki­képzést, és négyszáz járt az űrben. És mégis: ma már csak az szenzáció, ha valamelyik űrhajóval vagy űrhajón valami baj van — borong a világ fur­csaságán. — A hajdani vadászrepülő szeret-e sportosan vezetni? — Lehet, hogy szeretnék, de örülök, ha öreg Skodámból kihozom a 80 kilo­métert. Érdekes: pont abban az évben, 1980-ban gyártották, amikor én lema­radtam az űrutazásról. D. I. Olvastuk Örülök, hogy a MIÉP bekerült a parla­mentbe. Csurka Istvánék ugyanis szó- kimondóak. Nem üres politikai frázi­sokat pufogtatnak, hanem tényeket so­rakoztatnak föl, s ezek a tények lesz­nek azok, amelyek gátat vethetnek a korrumpálódásnak, s keresztülvihetik, hogy a magyar társadalom életének legkülönfélébb kérdéseire komoly fe­leletet adjanak az arra illetékesek. (Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök) Antall Józsefnek és Horn Gyulának négy évre volt szüksége három pénz­ügyminiszter „elfogyasztásához”. Or­bán Viktor négy hét alatt, a választási eredmények és a kormánynévsor kihir­detése között máris három jelöltet vo­nultatott fel. (Andor László egyetemi adjunktus.) Az új kormány akkor fogja kiérdemel­ni a polgári jelzőt, ha nemcsak elődjénél teljesít jobban, hanem más­milyen Magyarország kezdheti meg az új évezredet. (Meszleny László újságíró.) A kisgazdáknak tálcán nyújtott négy tárca, plusz az államfői poszt kicsit ne­hezen emészthető ugyan, de van ben­ne ráció. Bevonjuk őket nyakig, aztán csönd lesz. (Seres László újságíró.) Nem tartom szerencsésnek, ha az em­ber magánéletét azonosítják a színpadi munkájával. Azt se igazán szeretem, ha az utcán az arcomba bámulnak. Ilyenkor mondogatja a feleségem, hogy „miért nem a Hufnägel Pistihez mentem feleségül?” (Dunai Tamás színművész.) Könyv Casanova szerelmei CASANOVA SXEKEIJtlEI Három esszét tartalmazó, pár hónapja megjelent könyvet ajánlunk szíves fi­gyelmükbe. Az első esszé szerzője Fe­nyő Miksa, s írása — amely lényegé­ben Casanova-életrajz — 1918-ban je­lent meg először a Nyugatban. A máso­dik, s talán legérdekesebb esszé — Chantal Thomas Casanova-könyvének egy fejezete----Casanova szerelmeit — veszr lajstromba „képességeik”, s leg­intimebb tulajdonságaik mélységéig. A harmadik esszé szerzője a kötetet is összeállító Kovács Ilona, aki írásában a Casanova-kultusszal és a lovag utóéle­tével foglalkozik. A könyvet a hírhedt kalandor életrajzi adatai egészítik ki. A Rock Párducasszonya és a Rock Erosa együtt! A Hölgy talán három szót tud olaszul, a Férfi körülbelül ugyanennyit angolul, de kit érdekel? Megértik egy­mást, a hangnak, a tekin­tetnek, az érintésnek kö­szönhetően. Tina Tumer és Eros Ramazotti duettje, a Cose della Vita, immár nemcsak a lemezekről, a klipekről szól, hanem élőben is: Milá­nóban 60 ezer néző előtt léptek fel a San Siro Stadion őrjöngő közönsége előtt. Az olasz publikum hangulata akkor hágott a tetőpontjára, amikor Tina, kijelentve, hogy Ramazotti a legszebb férfi, akivel valaha találko­zott, belekezdett a Simply The Best című dalba, majd egy igazi, szenvedélyes táncban fonódtak egybe. Szerelmem, Eros — Duetteztem már David Bowie-val, Mick Jaggerrel, Eric Claptonnal, és most Erosszal is nagyon boldog vagyok — mondja Tina —, csak olyannal tudok együtt énekelni, akivel meg tudok osztani egy érzést. Bár a sajtó egy­ből a várható kereskedelmi sikerre élezte ki találkozásunkat, egyszerűen arról van szó, hogy Eros szíven talált a zenéjével. Tina Tumer egyik barátnője sugallatára kezdte e Ramazzottit hallgatni. Aztán nem kel­lett sokáig várni a személyes megismerkedésig sem. Tina német barátja, Erwin úgy intézte, hogy Eros ott legyen ama vendégek között, akiket meghívtak együttélésük 12. évfordulójá­ra. „Óriási tehetség, színpadra született, képes a zene varázslatát kirobbantani. Nem véletlenül énekeltem neki a Simply The Bestet — való­ban úgy érzem, ma ő a legjobb.” Ismeretségük a zene mellett egyelőre csak morzsákból áll: néhány közös vacsora, vagy Ramazzotti esküvője, amelyen Tina volt a díszvendég. „Ennek ellenére minden alkalom­mal érzem vibrálásait, pedig csillagjegye alap­ján nagyon nehéz ember lehet, igazi vadállat. Ezen persze Eros jót nevet, nem is gon dolja, hogy a Skorpió jegye valóban ennyire veszedelmes lehet. Ezek után természetesen Turner maga jelentkezett, hogy sztárvendég lehessen egy olyan művész turnéján, aki nem­zetközi szinten sokkal kisebb „név” mint ő, nem is beszélve arról a legalább két évtizedes karrier­előnyről, amellyel a Rock-Lady ren­delkezik. (A korkülönbség alig 25 év: Tina az idén lesz hatvanéves, Eros pe­dig mindössze 35). Eros persze rettentően büszke Tina választására és reméli, hogy az együtt­működésnek lesz folytatása. Hamaro­san bevonul a stúdióba, s elkezdi felvenni új dalait, amelyek közül többet nem is titkoltan Tinának ajánl. Ferenczy Europress Tina a hatvan- I éves I Rock- I Lady wL Eros büszke Tina válasz­tására

Next

/
Oldalképek
Tartalom