Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18-19 / 91. szám
A pszi mesterei — (34.) Nina Kulagina Az 1970-es evek elején az amerikai titkosszolgálati szerveknek kalandos körülmények között sikerült több olyan eredeti filmfelvételt kicsempészniük a Szovjetunióból, amelyen egy leningrádi háziasszony, Nina Kulagina paranormális képességeiről tartott bemutatót. Kulagina 1927-ben született Lenin- grádban és egészen addig a pillanatig semmiféle paraképességgel nem rendelkezett, míg a II. világháborúban egy repeszszilánk a halántékán súlyosan meg nem sebesítette. Több hétig feküdt kómában, de szerencsére felépült sérüléséből. Időnként azonban eszméletvesztései és tudatkimaradásai voltak. Gyakran törtek rá görcsös fejfájások. Ilyenkor a közelében lévő kisebb tárgyak gyakran elmozdultak a helyükről vagy összetörtek. Rohamai azonban egyre ritkábban jelentkeztek és lassan úgy érezte, hogy teljesen rendbejött az egészségi állapota. 1960 táján vette először észre, hogy ha a kezét teljes sötétségben egy tárgy fölé helyezi, nemcsak a tárgy körvonalait érzékeli, hanem annak színét is, sőt, ha írásos szöveget tartanak a keze alá, még a kisbetűket is képes gond nélkül felismerni. Később, amikor már tudományos kutatások alanya volt, derült fény arra, hogy nem csupán lát a kezével, hanem ujjhegyével az egészen kis értékű radioaktív sugárzást is képes érzékelni. A kézzel való látás után szinte rajtaütésszerűen bontakozott ki a következő képessége is. Ez abból állt, hogy ha valami miatt idegileg feszült helyzetbe került, közelében kisebb tárgyak kezdtek el lebegni vagy mozogni. A különös események híre csakhamar az orosz hatóságok fülébe is eljutott. Lényegében ugyanaz történt, mint Rosa Kulesova vagy Wolf Messing esetében, akikről egy korábbi részben már olvashattunk. Kulaginából is kísérleti nyulat kreáltak, hogy képességeit vizsgálni tudják. Ezek a vizsgálatok a Leningrádi Finommechanikai és Optikai Kutatóintézetben folytak. Innen csempészték ki azokat a felvételeket, amelyeken Nina pszi-jelenségeket mutatott be. A filmfelvétel tanúbizonysága szerint Kulesova vízszintesen és függőlegesen is képes volt tárgyakat lebegtetni, mégpedig oly módon, hogy a tárgy, amelyet lebegtetnie kellett, gyakran a kezébe repült. Ilyen jelenségről már Marco Polo velencei utazó is beszámolt, amikor arról emlékezett meg, amit Kínában járva tapasztalt. Akárcsak a kínai császár varázslói, Nina is Egy leningrádi háziasszony. Különös képességeinek híre hamar az orosz hatóságok fülébe jutott képes volt mind szerves, mind pedig szervetlen anyagból készült tárgyakat mozgásba hozni és akár több méter távolságba is ellebegtetni. A filmfelvételeken jól lehetett látni, ahogy a lebegő tárgy lassan forgott a tengelye körül, miközben pontosan a kijelölt hely fölé nem ért. A felvételek szerint a legnagyobb tárgy — minden megmozgatott tárgynak pontosan feltüntették az összes lényeges adatát — egy 38 dekagrammos üvegváza volt. Ez a súly igaz, hogy eltörpül a századelő nagy médiumának, D. D. Home-nak a mutatványa mellett, aki egy zongorát is képes volt felemelni mentális erőket híva segítségül. A lényeg azonban az, hogy Kulagina ezt a levitációt laboratóriumi körülmények közepette produkálta, nem úgy, mint nagynevű elődje. Ezek a laboratóriumi kísérletek nélkülöztek minden hatásvadászatot és a tudományos alaposság minden kritériumának megfeleltek. A kiszivárgott hírek hatására az orosz hatóságok vonakodva ugyan, de beleegyeztek abba, hogy neves külföldi szakemberek is részt vegyenek a kísérleteken. Ezeken a kísérleteken mindent mértek, ami egyáltalán mérhető volt. Az első dolog, amire a kutatók rájöttek, az volt, hogy Nina egy olyan erőteret képes gerjeszteni maga körül, ami hasonlít a mágneses erőtérhez, de nem az. A mágneses tér egyébként is rendkívül zavaró volt számára. Ha képességei aktiválódtak és elektromágneses behatás érte, súlyos görcsös állapotba került. Amikor a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy képességeinek milyen élettani hatása van, több esetben megcsinálta azt, hogy az elkevert tojást szétválasztotta fehérjére és sárgájára. Más alkalommal pedig olyan feladatot kapott, amelynek az volt a végeredménye, hogy tudtán kívül előbb egy béka, később pedig egy majom szívét állította meg. Amikor megtudta, hogy mit tetettek vele, rendkívül felháborodott, és megtagadta az ilyen irányú együttműködést a kutatókkal. Az- élettelen tárgyakon azonban a lebegésen kívül gyakran ért el olyan fizikai hatást, hogy jól vezető fémek ideiglenesen szigetelőkké váltak, míg rendes körülmények között nem mágnesezhető anyagok akár hosszabb ideig is mágneses tulajdonságokat voltak képesek felmutatni. Az igazán érdekes eredmények azonban akkor születtek, amikor a kutatók mérőműszereket kötöttek kísérleti alanyukra, hogy azt mérjék meg, milyen élettani elváltozások következnek be, amikor Kulagina parajelen- ségeket produkál. Megállapították, hogy médiumuk szervezete ilyenkor körülbelül egymilliószor nagyobb térerősséget gerjeszt maga körül, mint egy normális emberi szervezet. Agyműködésének aktivitása négyszerese volt annak, mint amit normális embernél mérni lehet. Amikor Kulagina parajelenségeket produkált, agyhullámai inkább az epilepsziás rohamban lévő beteg ember agyhullámaira hasonlítottak. Pulzusa gyakran elérte a 240-es értéket, vérnyomása pedig oly mértékben ingadozott, hogy gyakorlatilag kiértékelhetetlen volt. Talán ezekkel magyarázható az, hogy Kulagina teste körül gyakran figyeltek meg a kutatók egy halvány, kékes fénygyűrűt, amely a leírások és a filmfelvételek szerint hasonlított a sarki fényhez. Kulaginát ezek a bemutatók annyira igénybe vették, hogy 30 perc alatt — amíg egy kísérletsorozat tartott — gyakran 3—4 kilót is veszített a súlyából. Egy alkalommal, amikor különösen jó formában volt, a kísérletet vezető Bensen Herbert professzor karjára tette a kezét, aki ettől az érintéstől fájdalmas, égésszerű sebeket kapott. Kulagina halálát is paraképessége okozta. Egy bemutató során szervezete nem bírta tovább az abnormális igénybevételt, és szívinfarktust kapott, amibe belehalt. A vele végzett kutatások azért voltak jelentősek, mert rajta lehetett először modem mérőberendezésekkel regisztrálni a parajelenségek élettani hatását. Kulagina agyát ma Leningrádban őrzik tudományos célból. Összeállította: Miki Ottó ■Igi fehéren ■ Nekem nem nyolc A nyáron a bozsoki kempingben a szemrevaló tulajdonos asszony azt mondja: „Valahonnan ismerem magát!” Aztán szelíden még hozzáteszi, jó az arcmemóriája, nem szokott tévedni. Ezzel szemben az enyém csapnivalóan rossz, nem is kutakodom emlékezetemben, majd csak kisül valami ebből az elfeledett „ismeretségből”. Miközben a fiatalasszony körmöli az adatokat a nyilvántartó könyvbe, hirtelen a fejéhez kap: „Megvan! Maga a Józsi!” Mondom, nem lehet, nem így hívnak. „De bizony, hogy maga a Józsi! A tévéből, a bankreklámból!” — erősködik tovább. Hajtogatom a magamét, hogy nem, ő a magáét, hogy igen, aztán megegyezünk abban, láthat engem attól még Józsinak, ha nem is vagyok Józsi. A történet arról jutott eszembe, hogy rossz idők járnak mostanság Józsira. Bár nem nagyon látni rajta. Rendre megjelenik a képernyőn, kiteríti lapjait, mind a nyolcat és vidáman közli, neki nyolc. Nekem is az lenne, ha közben a rádió, televízió nem mondaná, hogy bankját sürgős, 12 milliárdos segélyben kell részesíteni. Na ehhez hogy van kedve mosolyogni Józsinak? Mert bizony mosolyog szegény. Sokan mások már nem annyira, mert ha egyszer csőd van, akkor miért épp az ő bankjának kell a legtöbb reklámot futtatnia a tévében, miért épp nekik kell sportverseny főtámogatójaként megjelenni, s veszteséges lapokat működtetni? Azt már a foximaxin is megtanították, hogy aki a kapitalizmusban csődbe megy, annak bizony be kell zárnia a boltot. Kivéve Magyar- országon Józsiék bankját. Ott benyúl állam bácsi a zsebünkbe, kotorász benne egy jó nagyot és fizet, mint a katonatiszt. Tudom, a bank veszélyes üzem. Ha bukik, akkor buknak a betétesek, és bukik sok mindenki más is. Csak azt nem értem, miért nem bukik a jól fizetett menedzsment? Mert ők bizony a helyükön maradnak. Mintha az államnak nyolc lenne, hogy nyereség vagy veszteség. Nekem, nekünk nem nyolc. Ugye kedves Józsi? Arpási Zoltán mm AI.ArtTVA. IWS-BEN V K&ZA MINŐÉN KLŐTT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MÁR MINDENNA Vasárnap is olvashatja a megye legnépszerűbb napilapját, a / / VASÁRNAPI BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Több mint kétszáz árushelyen- DE CSAK OTT! megvásárolhatja. Váltsa érte cipőre a papucsoti Megéri! Nem rózsásak a 2,8 millió „külmagyar” fennmaradási esélyei Körkörös a fogyás A Magyarországgal szomszédos országokban nemcsak azért fogy a magyar, mert több hal meg, mint születik: a létszámot jócskán csökkenti az asszimiláció és az elvándorlás. A magyar identitástudat hosszú távú megőrzésére csak az egy tömbben lakóknak van jó esélyük, a szórványban élőknek kevés. A környező államokban élő magyarok száma az utóbbi évtizedekben általában stagnál, de néhol csökken. Erdélyben például a népszámlálások tanúsága szerint 1930-hoz képest a magyar lakosság kissé még szaporodott is, mintegy kétszázezer fővel, a románok lélekszáma ugyanakkor 2 millióval duzzadt. Szlovákiában ugyanazon időszak alatt a szlovákok száma több, mint kétmillióval nőtt, a magyarok viszont mára kevesebben lettek. A Magyarországgal határos országoknak a kilencvenes évek elejéről származó hivatalos statisztikai adatai 2,8 millió magyart „mutattak ki”. E népesség több, mint fele — 1,6 millió személy — Románia területén, túlsúlyban Erdélyben él. Szlovákiában 1991-ben 570 ezer magyart találtak a népszámlálók, a Vajdaságban ugyanabban az évben 350 ezret. Sokkal kevesebben élnek a többi környező államban (lásd a táblázatot). A határon túli magyarság létszámának a csökkenése három okra vezethető vissza: az alacsony születési rátára, az asszimilációra és az elvándorlásra. A magyarok születési aránya nemcsak a szlovákokénál, a románokénál vagy a szerbekénél alacsonyabb, hanem saját halálozási mutatójuknál is, ami már önmagában is lehetetlenné teszi a népesség „egyszerű újratermelését”. Szlovákiában például a magyarok alkotják a népesség tíz százalékát, de az élve született csecsemőknél csak 6 százalékos ez az arány. Az asszimiláció lassúbb ott, ahol a magyarság tömbben, azaz olyan területen él, amelyen aránya meghaladja az ötven százalékot. Ilyen Erdélyben a Székelyföld, Szlovákiának a magyar határ mentén húzódó déli sávja, a Vajdaságban Szabadka és környéke. Ezeken a vidékeken — bár lehetetlen nem észrevenni a beolvadási jelenségeket — van némi esély a magyar identitás hosszú távú megtartására. A szórványmagyarságnak már nem sok esélye van erre. A szakirodalom általában azokat sorolja e kategóriába. akik olyan településeken, illetve körzetekben laknak, amelyekben arányuk nem éri el a tíz százalékot. Azokon a vidékeken, ahol a magyarok pár évtizede szórványban voltak — például Eszak-Szlovákiában —, ma már statisztikailag alig mutatható ki a jelenlétük. Most szórványhelyzethez közel él a magyarság például Erdély középső tájékain. A szórványhelyzetbe kerülés veszélye fenyegeti sok nagyobb romániai város magyar lakosait is. Kolozsvárott például — jórészt a román telepítési politika eredményeképpen — 23 százalékosra csökkent az arányuk; igaz, hogy ez még mindig 72 ezer főt takar, de nemkülönben igaz, hogy e szám 12—15 ezerrel alacsonyabb, mint két évtizede. A hajdanán tekintélyes magyar polgársággal bíró felvidéki városok jó részében már alig élnek magyarok. Besztercebányán, Eperjesen, Zólyomban már ezren sincsenek, Nyitrán sem akadnak sokkal többen. Az anyaországgal szomszédos országokból sok magyar vándorolt el az utóbbi években. A délszláv államokból elsősorban a háború hatására mentek el sokan, bár a folyamatot már az 1990-es években megindította a nyugati vendégmunka-vállalás. Horvátországban már alig maradt magyar, a Vajdaságból pedig a helyi politikusok nem teljesen egybevágó becslései szerint 40— 50 ezer magyar távozott, miközben mintegy 30 ezer szerb betelepült. Erdélyből a megelőző másfél évtizedben 63 ezer magyar nemzetiségű vándorolt ki, becslések szerint azonban számuk eléri ma a 100 ezer főt, s még többen vannak, akik nem számolták föl ugyan otthoni létüket, de egzisztenciájuk tartósan Magyarországhoz köti őket. A Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok száma Ország 1910 körül 1930 körül 1960 körül 1990 körül száma aránya száma aránya száma aránya száma aránya Szlovákia 884 30,3 585 17,6 519 12,4 567 10,8 Ukrajna n. a. n. a. 125 0,3 149 0,4 163 0,3 Kárpátalja 183 30,4 123 16,8 146 15,9 156 12,5 Románia1423 10,0 1588 9,1 1624 7,1 Erdély 1662 31,6 1353 24,4 1559 25,0 1603 20,7 Kis-Jugoszlávia n. a. n. a. 374 7,8 450 5,9 345 3,5 Vajdaság 420 27,8 371 24,1 443 23,9 341 16,9 Horvátország 121 3,4 76 2,2 42 1,0 22 0,5 Szlovénia 21 1,6 15 1,1 10 0,7 8 0,4 Ausztria 27 0,4 18 0,3 11 0,2 33 0,4 Burgenland 26 9,0 10 3,5 6 2,1 7 2,5 Száma (ezer fő) és aránya (százalék); n. a.: nincs adat.
