Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19-20 / 91. szám
1997. április 19-20., szombat-vasárnap Porcsalmy Gyula: Magyar történelmi elbeszélések (19.) Széchy Mária, a Murányi Vénusz Széchy Mária hírét, nevét versben megörökítve éneklik a költők, zengik a késó' utódok. Vitézkedő, kardot forgató asszony volt, aki nagy eszméket szolgált. Gyönyörű szép asszony is volt, s Murány várát örök tulajdonul bírta. Azért nevezték Murányi Vénusznak, mert szépsége a pogány Vénusz istennő szépségével vetekedett. Az összeesküvés árulás miatt nem sikerült. Nádasdy Ferenc, Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter vérpadon végezte—őket ábrázolja a fenti rézmetszet — Rákóczi Ferencet anyja, Báthory Zsófia szabadította ki, Széchy Mária férje, Wesselényi Ferenc meg időközben meghalt Murány vára megközelíthetetlen hegy tetején, Gömör megyében emelkedett, s Észak-Magyarország legerősebb vára volt annak idején, mikor a Széchyek bírták. Mária atyja: Széchy György, az erős vár birtokában dacolni mert II. Fer- dinánd királlyal is. 1625-ben halt meg. Széchy György özvegye: Homonnai Mária nagy királypárti lévén, a németekkel szövetkezett. A hőslelkű leány nem bírt szigorú anyjával, nem tudta a császáriak pártjától eltéríteni. Széchy Mária előbb Bethlen István, majd ennek halála után rozsályi Kun István felesége lett, akitől azonban elvált, visszament anyjához. Anyja halála után azonban megváltozott minden. Széchy Mária nem sokat habozott, hanem felmondva a németnek a barátságot: I. Rákóczi György fejedelemhez csatlakozott. Sőt, a murányi várban egyszer maga a fejedelem is mulatott, mint Széchy Mária szívesen látott vendége. Mikor eltávozott onnan, még egy kis őrséget is hagyott segítségére, hátha megtámadja a német a várat. A király az ifjú Wesselényi Ferenc — a későbbi nádor — vezérlete alatt csakugyan nagy sereget küldött Murány várának megostromlására. Egyik napon nagy előkészületeket tett a vár ellen. A császári sereg ide-oda mozgott, de nem támadott. E helyett egy táborkövet érkezett ismét a vár kapitánya elé. Bebocsá- tották. Egyenesen a vár kapitánya elé. A várúmő meglepődve tekintett az ifjúra, aki a férfiúi szépségnek valóságos mintaképe volt. A daliás vitéz azonnal megtetszett neki. — Ez az ifjú—gondolta magában — hamarabb meghódítana, mint vezére minden fegyveres hatalma. De az ifjú is meglepődött Széchy Mária szépségétől, úgy, hogy ő is, mint az előbbi követ, alig tudott szóhoz jutni. Széchy Mária ezt azonnal észrevette. Egy ideig élvezte a vitéz zavarát, majd lovával eléje ugratva kérdezte: mi járatban van? A követ végre szóhoz jutott. A császár és király nevében feladásra kérte a várat, mert különben jaj lesz a bent- levőknek. Széchy Mária keményen válaszolt: — Mondd meg vezérednek, nem félünk tőle! Megvéd bennünket a sziklavár. De ha a várfalak gyengék lennének is: vannak jó erős karjaink. Ám próbálja meg a várat bevenni! A követ hallotta is, nem is e szavakat. Mélyen meghajolt és eltávozott. Széchy Mária gyönyörködve, hosszan nézett utána. Mikor a követ a várkapuhoz ért, a kapuőrtől íróeszközt kért, s egy darab papírra néhány sort írt. Odaadta az őrnek, hogy adja át asszonyának. Széchy Mária lovon ülve olvasta el a levelet, mely rendkívül meglepte. Egy rövid vallomás volt benne. S még hozzá a szép asszonytól találkát kért, hogy a véres harc előtt még egyszer láthassa. Alá volt írva: Wesselényi Ferenc. — Mindjárt gondoltam — szólt magához Mária, termeiben le s fel járva —, hogy ő volt az. Megsúgta a szívem... írjak-e, vagy ne írjak neki? Végre is leült, hogy ír. Tízszer is széttépte a levelet, míg végre annyit vetett papírra: „Éjfélkor légy a vár délnyugati sarkán!” Ezt aztán külön követtel eljuttatta a németek táborába, ahol Wesselényi epedve várt a válaszra. — Eljöttem, asszonyom — szólalt meg az üdvözlések után Wesselényi — tudja, hogy szívem mit érez. Akarja-e velem megosztani az élet édességeit, keserűségeit? — Szeretlek — szólt Mária —, megnyerted szívemet. Cserébe mást nem kérek, minthogy állj pártomra. — Nem! — kiáltá keményen Wesselényi. — Azt nem tehetem, esküm köt. Te sem hinnél eskümnek, ha az előbbit, a hűségesküt megszegném. Te drágább vagy előtte, mint az életem, de becsületemet nem adom érted se... Kívánj bármit, csak ezt ne! Széchy Mária keble örömmel telt el. Az ő eszményképe éppen az ilyen hős, vasakaratú, következetes férfi volt. De azért látszólag hidegen szólt a vitézhez: — Jól van... Akkor nem fogod elhagyni ezt a várat. Nézz ide! Ézzel a szomszéd szoba függönyét fellebbentette, ahol egy vérpad tűnt elő. — Tőrbe ejtettél, öless meg, de eskümet nem szegem meg! — kiáltá Wesselényi elkeseredetten, s a vérpad felé indult. — Ne oda, hanem ide jöjj! — szólt elébe állva Széchy Mária, karjaiba zárva a vitézt. Te mint férfi, nem szegheted meg hűségesküdet, hanem megszegem én, a gyönge asszony, teéretted. Küzdj ezután te énhelyettem a honért, én nem leszek több, mint a te szerető hitvesed!... Nemsokára az ország rendjei Wesselényit az ország nádorává is megválasztották. Az 1664. évben I. Lipót császár és a magyar király csapatai Szentgotthárd- nál, Vas megyében, nagy győzelmet arattak a Magyarországot régóta pusztító török seregeken. Ennek ellenére Lipót — a magyar rendek meghallgatása nélkül — lealázó békét kötött a törökkel Vasváron, teljes húsz esztendőre. A magyar főurakat ez nagyon elkeserítette. Nemcsak a mellőzés, s a lealázó béke, hanem az is, hogy ha a háborút tovább folytatják, könnyen kiverhetik a törököt Magyarországból. Úgy gondolkoztak, ha ezt Lipót nem tette meg, akkor nincs szükség Lipótra sem. Zrínyi Péter. Wesselényi Éerenc, Nádasdy Ferenc, Frangepán Ferenc, Rákóczi Ferenc, s többen összeesküdtek Lipót ellen, s idegen segítség után néztek, hogy letegyék a királyságról. Széchy Mária itt mutatta meg nagy honszeretetét, mikor a királyhoz, esküjéhez annyira hű férjét, ki az ország nádora is volt, odatérítette, ahol ő állt 1645-ben. mikor szerelméért otthagyta honfitársait, s a császárhoz pártolt át. Az összeesküvés árulás miatt nem sikerült. Rákóczi Ferencet kincsei, javai feláldozásával anyja: Báthory Zsófia, a vagyonos főúri asszony, II. Rákóczi György özvegye szabadította ki, Wesselényi Ferenc meg időközben meghalt. De a többiek a vérpadon múltak ki. Murány várát ismét ostrom alá fogták a németek Károly lotharingiai herceg vezérletével (1672). Széchy Mária akkor már öreg, törődött asszony volt, de azért hősiesen ellenállt. Végre is megadta magát, de úgy, hogy semmi tekintetben bántódása nem lesz. A herceg aláírásával és becsületszavával kezeskedett azért. De ezzel Bécsben nem törődtek. Lipót parancsára Széchy Máriát elfogták, saját várában börtönbe vetették, vagyonát elkobozták. Murányi börtönéből azután Pozsonyba szállították, ahol perbe fogták. El nem ítélték, de vagyonától és személyes szabadságától megfosztották. Bécsben tartották foglyul. 1676 őszén végre a mindenéből kifosztott öreg asszonyt szabadon bocsátották, de ez szinte rosszabb volt neki a fogságnál is, mert nem volt birtoka, ahol meghúzódhatott volna. Az egykor dúsgazdag, nagyhatalmú úrnőt, nádomét egy kőszegi rokona fogadta magához kegyelemkenyérre, s ott, Kőszegen is halt meg 1679. július 18-án. Fekete fehéren Bravó, fiúk! A Varga Zoli tehát marad. Biztosan tudják miről van szó, a Fradi szakosztályelnöksége úgy döntött, bedobja a lovak közé a gyöplűt, vagyis lemond, a Zoli meg csinálja tovább, majd meglátják, hogyan. Eredetileg azt mondták, ha két meccsből nem szerez a csapat hat pontot (vagyis nem győz mindkettőn), akkor útilapu a talpa alá (mármint a Varga Zolié alá). No persze, hogy mindjárt az elsőn döntetlenre játszottak a fiúk. Zoli mégse ment, szemben a szakosztályelnökséggel, amelyik — mint említettem — lemondott, vagyis önkritikát gyakorolt (ez is valami). Hagyjuk most a Fradit (visszatérünk még rá), 'beszéljünk inkább a gazdaságról. Adva van egy nagyvállalat, amolyan multi, ahol ugyebár nem babra megy a játék. A tulajdonos kinevezi a menedzsmentet, a vezért, meg az alvezéreket jó nagy pénzért. Amikor átadja nekik az okmányokat és vállon veregeti őket, hogy most aztán mindent bele, mert ha nem, akkor útilapu mint Vargának, mindjárt közli is velük, tessék eldönteni, kit akarnak képviselni: a munkáltatót (vagyis őt, a tulajdonost), vagy a munkavállalókat (vagyis a dolgozókat). Ilyen a világ, no meg persze — ne féljünk kimondani — a kapitalizmus. A tulajdonos diktál. Ha van profit, marad a menedzsment, ha nincs, mehet. Világosabban fogalmazva: a munkavállaló (a dolgozó) itt csak szalutálhat, vagy kikérheti a munkakönyvét (ha lenne ilyen). No, most térjünk vissza a Fradihoz. A szakosztályelnökség a tulajdonos, vagyis a megrendelő. A Varga Zoli a mendzsment (egy személyben), akinek hoznia kell az eredményt. A menedzsmentnek, vagyis Varga Zolinak a tulajdonos (a szakosztályelnökség) érdekeit kell képviselnie (lásd mint fent) a munkavállalókkal (a játékosokkal) .szemben. Ha viszont a tulajdonos azt mondja, hogy a menedzsmentje sorsáról döntsenek az eredmények (tehát a játékosok), akkor a tulajdonos hülye és mellesleg echte szocialista. Vagyis nem kapitalista, finomabban szólva nem a piaci törvények szerint dönt és működik. Itt tartunk most Magyarországon, a Fradiban. Hét évvel a rendszerváltás után. Nem semmi! Bravó, fiúk! Árpási Zoltán FERRO-Clf Foraalmazunk: Ki, > finomlemezeket (hidegen hengerelt) 0,5—2,5 mm-ig >- durvalemezeket (melegen hengerelt) 1,5—40 mm-ig > különleges minőségű lemezeket, zártszelvényeket, idomacélokat, hengerelt koracélokat, szögacélokat, laposvasakat, U-gerendákat > gázkazánok rendkívül kedvező áron. Kívánsáa szerint: lemezmegmunkálás > méretre vágás í ÚJ SZOLGÁLTATÁSUNK Lemezollónkkal 25 mm vastagságig és 3 m hosszúságig darabolunk >- Élhajiítás Házhoz szállítás. Várjuk megrendelőinket és vásárlóinkat! Címünk: Békéscsaba. Gyár u. 8. (Poliqon üzem). _ Telefon/fax: (66) 454-345. 06 (30) 384-911. s\ Bátor magyarok I. Lányi Gyuri Rommelnél Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a történelem folyamán a magyar nép és minden nép szabadságáért, itthon és külföldön sok honfitársunk harcolt, s ha kell, áldozta életét. Sokak tetteit feljegyezték a korabeli krónikák, de voltak esetek, amelyeket csak a beavatottak szűk köre ismert. Ezekből készült ez a válogatás. Bécs véres farsangot ül 1934-ben. Valcerozók helyett haragvó jelszavak röpködnek, lövések dördülnek a kék Duna partján. Adolf Hitler egy évvel hatalomra jutása után már be akarja kebelezni Ausztriát is. A nácik ellen lép fel a munkás-milícia, a Schutzbund, amelyben jó néhány magyar önkéntes is szolgált. Köztük volt a Sopronból odakerült Hirsch Albert is (neve ismerősnek tűnhet József Attila Curiculum Vitae- jéből), akit baráti szálak fűztek a védgárda mártírhalált halt parancsnokhelyetteséhez, Koloman Wallisch-hoz. Róla mondják, hogy amikor falhoz állították, ezt kiáltotta kivégzői felé: “Nem mi vagyunk az ellenségeitek, hanem a fasiszták, fordítsátok ellenük puskáitokat olyan bátran, ahogy mi meghalunk!” ♦ Spanyolországban 1200 magyar vett részt — Romain Rolland szavaival — „a világ jobbik felének Francóval szembeni szabadságküzdelmében.” Kiemelkedett közölük Jász Dezső, felvett nevén Juan de Pablo, aki egy önálló spanyol regimentet vezényelt tábornoki rangban. Ott harcolt az Ebro menti nagy csatákban, néha kilátástalan ütközetekben, maga vezetve szuronyrohamra csapatait a vériszapos guada- lajairai lövészárkok ellen. ♦ Kevesen ismerik Lányi Gyurka történetét. Egy tanulmányi versenyen londoni ösztöndíjat nyer, 1939-ben ott éri a háború. Beáll önkéntesnek. Gyanú övezi a seregben, hiszen magyar állampolgár, ezért egy útépítő alakulathoz kerül. Francia földön már fegyvert kap, s a csatákban olyan leleményről és bátorságról tesz tanúságot, hogy néhány év múlva a legtitkosabb egységbe, az X- kommandóba osztják be. Ennek az egységnek az a feladata, hogy átkeljen a csatornán, fegyvert vigyen a francia ellenállóknak és kiképezze őket. A nácik elfogják, de minthogy kitudódott, hogy a X-kommandóban szolgált, Rommel rendeli magához kihallgatásra. Szemét gondosan bekötik, míg a kocsi másfél órát kanyarog vele. A vezértábomagy csirkés szendviccsel és teával kínálja, miközben megteszi ajánlatát: ha elárulja a szövetségesek partraszállásának tervezett helyszínét, meghagyja az életét, mely fabatkát sem érne, ha átadná őt az SS- nek. Gyurka ezt készséggel el is hiszi és belekezd élete legnagyobb színészi alakításába. Töprengve hímez-hámoz, majd nagy-nagy bűntudatot imitálva, rámutat a térképen Calais-re, oda, hol legkeskenyebb a La Manche. Rommel ugyan nincs meggyőződve a hallottak valóságáról, cfe kiderült, hogy a Führer szerint is itt várható az áttörés. Gyuri fogolytáborba került. Társainak elmondta, hogy amikor a német parancsnokságon kihúzták a kocsiból, a szemén elmozdult a kötés, és egy kilenctomyú kastélyt látott. Néhány francia fogolytárs segítségével kikövetkeztette, hol fészkel a rommeli harcálláspont. Ez egyedül a La Roche-Guyon kastély lehet. Most már csak ki kell juttatni az értesülést. A szerencse mellé szegődött. Egy éjjel francia ellenállók lopództak be a táborba, velük küldte ki a hírt Lányi Gyuri. Másnap a náci harcálláspont felett megjelentek a Királyi Légierőgépei... Bokor László, FEB
