Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-04-05 / 104. szám

Királygyilkosságok Magyarországon 6. Szent László király a mennybe száll Szent László király lovagi díszben. (Álló alak glóriával és koronával, teljes lovagi fegyverzetben, mellén magyar címer.) Forrás: Képes Krónika Alattomban, váratlanul törtek rá a halálos végű, ismeretlen betegségek az Árpád-házi királyokra. Miféle betegségek voltak ezek? — arra krónikásaink jobbára nem tértek ki, vagy mert ők maguk sem tudjak, mi volt a királyok halálának oka, vagy mert ildomosabbnak vélik a halállal felvetődó' tények és körülmények elhallgatását. Szent László király (1077—1095) legjelentősebb Árpád-kori uralkodóink egyike. A meghasonlásba kényszerített, idegenérdekű vezetőréteggel, szellemi­séggel belülről is bomlasztott magyarság az ő uralma alatt mintha éledezne, esz- mélkedne, igaz szívvel szerette a ma­gyarságot, annyira, hogy véres, polgár- háborús ütközetek után még elesett el­lenségeit is megsiratta, ha azok magya­rok voltak. A hajdanságban mérhetetlen lélekszámú és hatalmú magyarság (szkí- taság) a több mint évszázados irtózatos pusztítás, bomlasztás, elvéreztetés, mé- telyezés után még mindig Európa egyik vezető hatalma, amely nagy csalattatásaiból kissé éledezni kezd. Ma­gyarország Európa egyik jelentős orszá­ga, amely még magába foglalja színma­gyar területeivel. az ősi Szerémséget, Szepességet, Etelközt, beleértve az ősi Magyarország keleti szent védő­övezetét, a dévek földjét, Moldovát is le az Iszterig, Havaselvével. Mondák, le­gendák keletkeztek róla és élnek mind­máig a nép ajkán, s valós küzdelmeit mégsem ismerjük. Kilenc évszázada im­már, hogy meghalt és alakja körül még mindig lélekfojtó és szemfájdító a köd. Szent László férfikora delén volt, teli nagy tervekkel, mikor élete hirtelen meg­szakadt és a halál elragadta. De adjuk át a szót a krónikásnak. „A király pedig összegyűjtötte sere­gét és unokaöccsének sérelme miatt megindult a csehek ellen. DE AMIKOR CSEHORSZÁG HATÁRÁRA ÉRT, NEHÉZ BETEGSÉGBE ESETT.” A ki­rály, miként ez a krónikából is kiviláglik, addig egészséges volt s a közvetlen há­borús összecsapás előtt, a cseh határszé­len esett — váratlanul és előzmény- telenül — „nehéz betegségbe”. Szent László tüstént megértette, megérezte, mi történik fele. „Összehívta főembereit, követségbe küldte Marcel prépostot és Péter ispánt Kálmánhoz, hogy térjen vissza Magyarországra.” Szent László tehát mihelyt a betegség rátör, tudja, hogy számára nincs menekvés és meg kell halnia. Miből, minek alapján vonja le ezt a következtetést, nem tudjuk, de hogy erre a következtetésre jutott, semmi kétség: ezért hívatja haza azonnali ha­tállyal fiát, Kálmánt, hogy helyébe lépjen a királyi székbe. Valóban így is történik minden. Szent László király rövidesen meghal és Kálmán fia lép örökébe. „Szentséggel és kegyelemmel telve költözött át az angyalok társaságába uralkodásának ti­zenkilencedik esztendejében — írja a Képes Krónika — és V áradon temették el saját monostorában, az Úr 1095-ik évében július 29-én, vasárnap.” A kró­nikás szövegből, a történeti tényekből az alábbi következtetések adódnak: Szent László tettkészsége és férfiereje teljében van; s hogy ez valóban így van, tanúsítja, hogy alig pár hete felkérték a kereszteshadak fővezérletére, mint arra legrátermettebbet, , legméltóbbat: és László el is vállalja a fővezérségct; te!i van nagy tervekkel, dinamikus cselek­vésvággyal; nyár derekán II. Bresztiszláv cseh király ellen indít ha­dat; a cseh határra érve halálos kórság torrá, ami hamarosan elviszi; cselekvés közben, háborús összecsapás előtt a cseh határon tör rá a halálos kór; nem tudjuk, mi történt ott a cseh határon az ütközés előtt, de csaknem bizonyosra vehető, hogy a háborús összecsapás előtt küldöttség érkezett és megbeszélé­sekre, tárgyalásokra került sor; eközben szakadt rá a királyra a halálos kór; talán kibékülésre került sor? Talán poharaz- gattak? A háborús összecsapás termé­szetesen elmaradt, a hadak visszatértek, a magyar is a holtbeteg királlyal; László, mint aki pontosan tudja mi történt, mi történik vele, nyomban megtette végin­tézkedéseit, gondoskodott utódlásról; nagy kérdés: miből tudta, hogy vége van, s nem menekedhet? Az Anjou-legendárium egyik képén a főurak rémülten merednek a nagy király tetemére. Ennyi mindössze az, amit itt felhozhatunk. (A szöveg Grandpierre K. Endre Ki­rálygyilkosságok című könyve alapján készült.) Fekete fehéren Turdeanu igazsága Úgy látszik, „bekeményített” az elnök! A kisgazdák vezére. A múltkor a Szolnok megyei lapot perelte be, most meg a román külügyminisztert készül bíróság elé citálni. Különben az a szolnoki, bűbájos eset volt. Az egyik, nem parlamenti párt helyi frontembere egy sajtótájékoztatón azt találta mondani: „Torgyánnak igaza lehet, miszerint nemsokára kopor­sóban hozzák haza fiainkat. Torgyán azonban, hogy elérje igazát, még arra is képes, hogy bérgyilkosokat fogadjon, akik a magyar katonákra lőnek.” Ami ugyebár nyilvánvaló baromság, túlzás, ha úgy tetszik, T. doktor becsületének durva megsértése. Mit tesz ilyenkor a személyhez fűződő jogaiban megsértett? Na mit? Például ráhagyja, hogy „hülye szegény”. Esetleg fülönvágja a frontembert, vagy jól fenékbe rugatja őt a pártembereivel. Legfeljebb feljelenti a bíróságon, hogy azért mégis... T. doktor másként cselekedett. O a megyei lapot jelentette fel, amiért az hitelesen tájékoztatott a frontember sajtótájékoztatójáról. Vagyis, ami­ért leírta azt a baromságot. Azazhogy, amiért nem cenzúrázta a T. doktorról mondottakat. Mert az első fokon eljáró bíróság szerint ezt kellett volna tennie. Amiért pedig nem tette, százezer forintot tartoznak fizetni a becsületében megsértettnek. Különben — a fentiek alapján — a román külügyminiszternek sem igen kell tartania T. doktortól. Pedig nem akármit mondott Teodor Melescanu a Magyarországon is tapasztalható szélsőséges nézetekkel kapcsolatban az Erdélyi Napló munkatársának: „Gondolom, figyelem­mel kísérte a televízióban Turdeanu barátunk megnyilatkozását, akit Önök Torgyánnak hívnak, valószínűleg román származású, és aki miatt, feltételezem. Önök sokkal felháborodottabbak mint mi.” Egyelőre ugyan nem világos, miért akarja T. doktor perelni Melescanut. Azért, mert román származásúnak gyanítja, vagy mert Turdeanunak nevezte, esetleg mert a szélsőséges nézetekkel hozta nevét összefüggésbe? Végtére is mindegy: Melescanunak jó esélye van arra, hogy megússza a dolgot. Csak kérnie kell, hogy Szolnokon ítélkezzenek felette. Árpási Zoltán Petrezselyem Józsefet New Yorkban avatták lámává Tibeti tanokat hozott Békéscsabára — Tizennyolc éves voltam, amikor az a megrázó dolog történt velem. 1978-at írtunk, éjszaka volt. Arra riadtam fel az álmomból, hogy teljesen lezsibbadok. Tisztán hallottam, amint megszólalt egy ismeretlen hang. Röviden beszélt. Lé­nyegében arra hívta fel a figyelmem, hogy nekem feladatom van. Akkor érez­tem először, hogy valami változás követ­kezik be az életemben. A hetvenes évek végén még sarlatánságnak nevezték az olyasmit, ami ettől kezdve érdekelni kez­dett... A 36 éves szolnoki Petrezselyem Jó­zsef Magyarország egyik lámája. Tibeti mestere tavaly októberben New York­ban avatta a pránanadi (életenergia a test- csatornán át) módszer tanító, védelmező lámájává. Mint elmondta, ezzel a 9-es szinthez, azaz a tökéletes belső látásig jutott el. Ennél többet európai ember egyébként nem érhet el Európában, sem a New York-i központban. Továbbkép­zései ezután Tibetben folynak. Petrezselyem József beszélt a pránanadi magyarországi szervező­déséről is. Mint mondta, a hazai Pránanadi Egyesület központja Szolno­kon van, ahol csaknem félszázan tagjai ennek a közösségnek. Ezenkívül nyolc területi csoport működik még az ország­ban, csoportonként 30—50 tagos lét­számmal. Jelenleg a békéscsabai csoport kialakítása folyik. A magyar láma már több alkalommal járt Békéscsabán, tar­tott tanfolyamot a pránanadi iránt érdeklődőknek, adott gyógyító energiát a rászorulóknak, és eközben folyamatosan segítette és segíti az itteni területi csoport kiépülését. A lámává avatott pránanadi mesterrel a legutóbbi csabai látogatása alkalmával beszélgettünk. —A18 éves kori élménye után hogyan jutott el erre a szintre? —Érdeklődtem a népi szokások, böl­csességek iránt, érdekelni kezdtek a gyó­gyító hatású növények, végül kapcsolat­ba kerültem a reikivel. Itt ismertem meg az energia gyógyító hatását, s sok-sok olyan dolgot, ami magyarázatot adott a kérdéseimre. 1991 februárjában reiki be­avatáson estem át, amit még ugyanebben az évben egy újabb reiki beavatás köve­tett. Később megismerkedtem a New Metode-dal, az új módszerrel, vagyis a pránanadival. Belemélyedve úgy láttam, ettől a módszertől többet kapok, mint a reikitől, így hamarosan itt is átestem az első beavatáson. 1992-ben már a mester­beavatásom volt. New Yorkban többször jártam a pránanadi-központban, ahol több magyarmester közül tavaly egyedül én kaptam meg a láma címet. — Miből érezte, hogy ez a módszer többet ad a reikinél? —Nem lenne etikus, és nem is szeret­ném minősíteni a reikit, hiszen az utat mindenki maga választja meg. Mi, pránanadisok az egyiken járunk. Úgy érezzük, itt jobban nyomon követhetők a Petrezselyem Józsefet tavaly októ­berben avatták a pránanadi mód­szertanító, védelmező lámájává FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER vonalak, vagyis világosabb az élő- mester- láncolat, hogy ki kitől tanulta, ki kinek adta át a tudást. —Nem tankönyvből tanultak tehát, hanem mesterről tanítványra száll a tudás? — Minden tanítvány a mesterétől kapja kérdéseire a válaszokat, ők mondják el a legfontosabb bölcsessé­geket, sokat meditálunk és gyakoro­lunk. Megtanuljuk az anatómiát, mert anélkül nem lehetne olyan célzatosan energiát adni. Az első és a második beavatásról egyébként mindenki saját maga dönt. Minden további beavatás csak akkor lehetséges, ha az embert a mestere erre meghívja. Magasabb szintre tehát bárki nem juthat el. — Mitől függ, hogy valakit hív-e a mestere a folytatásra” ? — Minden mester látja, ki az, aki komolyan veszi ezt a tudományt, akit igazán érdekel ez- a módszer. Áz sem mindegy, hogy az illetőnek van-e ked­ve, türelme, kitartása mindehhez. A mester joga eldönteni, kinek adja to­vább azt a tudást, amit évezredek óta adnak át ilyen módon a mesterek a tanítványoknak. Nekem eddig több mint 1200 tanítványom van. — Mi van akkor, ha egy mester rosszul dönt? Vagyis olyan embert hív meg, akiről kiderül, visszaél a kapott ismeretekkel? — Ezt az energiát nem lehet rosszra használni. Amint az energia nem páro­sul szeretettel, a dolog nem működik. Olyan persze van, hogy valaki nem tart­ja be a szabályokat, például titkokat mond el, az avatási szertartáson nem csinál valamit szabályszerűen vagy nem jár el a negyedéves kötelező konzí­liumokra. Ha ilyen felmerül, az ügy az etikai bizottság elé kerül. Többféle bün­tetése lehet: megvonhatjuk tőle az ava­tási engedélyt, felfüggeszthetjük és így tovább... — Gondolom, a tanítás és a tovább­képzés leköti minden idejét. Mit csinált korábban, mielőtt még nem mélyedt el ennyire a pránanadiban ? — Valóban minden időmet leköti ez a tevékenység. Az eredeti mesterségem az asztalosság, de később vasúti kereske­delmi középvezetőként dolgoztam. — Úgy tudom, hogy önök nem fogad­nak el pénzt a gyógyításért... — Mi nem gyógyítunk, a jelenlegi törvények szerint ehhez nincs is jogo­sultságunk. Energiát adunk, aminek se­gítségével helyreállhat a szervezetben felbomlott energia-egyensúly. Való igaz, hogy ezért pénzt nem fogadunk el. Nagyon fontos etikai alapelvünk, hogy az energiaadást nem erőltethetjük. Megemlíthetjük, hogy esetleg tudunk segíteni, de ha az illető nem kéri, nem szabad rábeszélnünk a dologra. S ha energiát adunk is, nem szabad görcsö­sen akarni, hogy a beteg meggyógyul­jon. Egyszerűen hagyni kell, hogy az energia átfolyjon rajta... Magyar Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom