Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-23 / 145. szám

ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 1995. június 23., péntek Az alezredes másfél órát sétált vele a városban A bajnok Tusi vagy Döme. A cselgáncssport szerelmeseinek ismerősek ezek a nevek. Kristóf Jánost, az Európa-bajnoki harmadikat, tizenhatszoros magyar bajnokot takarják, aki ma villanysze­relőként dolgozik, és ma is Békéscsabán él. Pestiesen szólva sem semmi az a teljesítmény, amit nehézsúlyban pályafutása során elért. Az örök ranglistán a második helyezett Tuncsik József négyszer érdemelte ki ezt a címet... — Honnan érzett indíttatást a cselgáncs iránt? Az ötvenes évek elején hogyan lehetett er­ről tudomást szerezni? — Magyarországon 1952- ben alakult meg a dzsúdószö- vetség. Egy évre rá már itt, Békéscsabán szakosztálya működött. Engem az egyik osztálytársam hívott el, tizen­két éves voltam. Az osztályfő­nökömtől kezdve mindenki el­lene volt. Nagyon goromba sport, mondták, de persze olyanok, akik egy versenyen sem voltak. Az osztályfőnök ezzel együtt nagyon rendes ember volt, mind a mai napig tisztelem. Anyám is nagyon féltett, de apám engedett. Öt évig edzettem anélkül, hogy az edzőm, Takács Zsiga bácsi, aki főállásban a városi rendőr­ségen volt boncmester, el tu­dott volna vinni egy versenyre. Csak 1958-ban voltam először edzőtáborban. Idegenlégiós kiképzéssel felérő —Hol?-—Tatán. —Milyen volt akkora válo­gatottnál egy edzés? — Szerintem az idegenlégi­ósoknak is elment volna. Há­rom hét alatt kiszámoltam, annyit futottam, hogy kisza­ladhattam volna akár Bukares­tig. Reggel 8000 méteres futás vagy csak 3000 méter 3 db 5 kg-os homokzsákkal a nya­kamban. Vagy 8—10 méteres kötélen függeszkedve kellett felmásznunk 5 kg-os medicin­labdával a lábunk között, há­rom 5 kilogrammos homok­zsákkal a nyakunkban. Ha le­jöttél, egy homokzsákot leve­hettél. De ha a medicinlabda kiesett, kezdhetted újra az egé­szet, mert amit addig csináltál, érvénytelen volt. Nem csoda, ha az „ízeltlábúak” folyton rajtunk röhögtek. —Kik? — A focistákat neveztük így- , — Új hely, gondolom, új edző. —Kovács Ákos volt a válo­gatottnál az edzőm. Civilben az állami jténzverde műveze­tője volt. O sem volt tehát nagy versenyző, akárcsak Papp La­ci Adler Zsiga bácsija, de a teremben űr vöt. Még mikor a A bajnok egy „bemutatója” felesége szült, akkor se ment haza, inkább vezette a foglal­kozásainkat. Emlékszem, ne­kem kellett a telefonnál ülnöm egy nagy halom tantusszal, hogy vegyem a híreket. Kér­deztem tőle, ha az én felesé­gem szülne, engem elenged­nél? Téged igen, mondta, de az én esetem más. O maradt. 1966-ban zuhant le a repülő­géppel. Prága nem fogadta a gépet, köd volt, visszatértek Pozsonyba. Nem tudtak le- szállni. Én nem mentem. Nagy Miklós barátom ment helyet­tem, állóharcban jobb volt, mint én. A magyar cselgáncss­port magva volt, ami ott elve­szett... „Az összes többivel foglalkozzunk!” —A válogatott tagjaként sokat utazott külfödre, nyugatra is. Könnyen kiengedték? — Amikor először mentem ki — értsd nyugatra — egy alezredes vagy másfél órát sé­tált velem a városban, addig gyóntatott. A végén persze ki­szűrte, hogy nyugodtan elen­gedhetnek. — Sokat szerepelt a szocia­lista országok belügyi verse­nyein is. Kapott valami utasí­tást? — Konkrétan nem, még azt sem, hogy az oroszokat nekünk nem szabad megverni. Inkább azt mondták, hogy he­lyette az összes többivel fog­lalkozzunk. — 1958-tól 1975-ig meg­szakítás nélkül versenyzett. Hány érmet őriz? — Gőzöm sincs. A házban szanaszét találok, csak egy do­bozban százat tudok. —Anyagilag hogy fizették? — Csak éremmel jutalmaz­tak. Az Európa-bajnokságokra kaptunk napidíjként napi négy dollárt. A nyolcadik magyar bajnokságomért 1970-ben kaptam először pénzt, 800 fo­rintot. Hogy megérte-e? Az akkori árakkal számolva, két és fél millió forint kevés lett volna rá, hogy így körbeutaz­zam a világot. Bejártam Euró­pát, Ázsiát. Vagy csak ha arra gondolok, a ’64-es berlini Eb- n ismerkedtem meg egy német orvostanhallgató lánnyal, va­lami Evelyn volt, hajói emlék­szem. Évekig leveleztünk. ARCHÍV FOTÓ Bújtam a szótárakat, két hónap alatt többet tanultam, mint a húgom négy év alatt a gimná­ziumban. — Ki volt a legnehezebb el­lenfele? — A grúz Anzor Kiknadze. Sajnos, már nem él, autóbusz­balesetben halt meg. Moszk­vában az abszolút bajnoksá­gon történt. Dobni akart, egy kaszáló csípődobást akart be­vinni. Én kiszakítottam ma­gam, ő egy kézzel kapaszko­dott, és a szőnyeg szélén fel­csavarodott a füle. Erre töröl­közőből egy turbánt kötöttek a fejére, ezzel persze úgy nézett ki, mint egy kopasznyakú bú­bostyúk. Az egész stadion dőlt a nevetéstől. Én is, de háttal neki, nehogy észrevegye. Egy fejjel volt magasabb, mint én, és jó huszonöt kilóval nehe­zebb. Olyan mérges volt, hogy csípőre tett kézzel nézett végig a közönségen. Amerre a sze­mével pásztázott, úgy ült el a nevetés és a moraj. Ázóta sem láttam olyat, hogy valaki csak pillantásával lecsendesítsen húszezer embert. Akkor fél­tem először versenyen, amikor megvágott, azt hittem, lesza­kad a vesém... A mérkőzést is ő nyerte természetesen.-— A mai cselgáncssportot figyelve, mit gondol, miért nem olyan népszerű ma? — Régen a dzsúdó nem ilyen volt. Amikor még én ver­senyeztem, dobhattam tíz ipont is, de a mérkőzésnek még nem volt vége, karfeszí­téssel vagy fojtogatással fejez­hettük be csak. Ma már nem olyan látványos. A japánok megváltoztatták a szabályo­kat, és ellaposodott. Hogy egy hasonlattal éljek, mintha a bokszban az első tisztán bevitt ütés után le kéne állni. Csak kakaskodás zajlik a szőnye­gen, kockázata van a dobás­nak, a védekezés biztonságo­sabb. Én látom, hogy mit akar­na az a szerencsétlen, de nem meri. A szakember látja. Pedig sok fiatal tehetséges verseny­ző van. A másik meg az, hogy hozzá nem értő emberek élnek a sportból. Moravecz Feri is abbahagyta, nagyon jó tudású szakember, mégsem engedik. „Utcai harc? Ökörség!” — Mi a véleménye az utcai harcosokról? — Óriási ökörségnek tar­tom, rossz példát mutat. Lehet, hogy nagy üzlet valakinek. A mai gyerekek filmek után vá­lasztanak sportot. Ezért van az, hogy kijönnek a harmadik edzésről, és már az erejüket fitogtatják, fákat, kirakatokat törnek. Azok, akik 8—10 évet eltöltöttek valamilyen sport­ágban, azok soha nem dicse­kedtek, és nem éltek vissza vele. A japánok szerint, hogy egy dzsúdódobás rögzüljön, húszezerszer kell megcsinál­ni. —Állandó belépőkártyája van a tokiói Kotokán dzsúdó főiskolára. Első osztályú bírói minősítése. Ma mégsem a dzsúdóval foglalkozik, pedig itt, Békéscsabán nem hiszem, hogy van, aki jobban értene ehhez a sporthoz, mint ön. — Volt már róla szó. Pár éve itt, a Szent László utcai iskolában — nem messze tőlünk — nagyon szép a torna­terem. De ma ez nagyon drága sport. Csak egy tatami 100 000 forint, úgyhogy én nem hibáz­tatok senkit, hogy nem jött össze. Pánics Szabó Ferenc Mérlegen az Orosházi MTK női asztaliteniszezői Szépen csillog a két bronz Békés megye asztali­teniszsportjának ed­digi legnagyobb si­kerét érte el idén az Orosházi MTK női asztaliteniszcsapata. A kék-fehérek elő­ször léptek ki a nem­zetközi porondra és újoncként az ETTU Kupában — 73 együttes közül — bronzérmet nyertek. Az NB IA csoportjá­ban az alapbajnok­ságot százszázalékos teljesítménnyel nyerték, majd a rájátszásban megszerezték a harmadik helyet, ami azt jelenti, hogy a követ­kező idényben a Klubcsapatok Szuper Ligájá­ban szerepelhetnek. Az orosháziak teljesítmé­nyéről, terveikről beszélgettünk Sáth Sándor vezető edzővel. —Milyen célkitűzéssel vágott neki az új idénynek a nyáron három ifjúsági Európa-bajnokkal — Molnár Zita, Harsányi Katalin, Tatjana Kulagina —megerősített csapat? — A vezetés az alapbajnokság megnyerését, majd a rájátszásban a dobogós helyezés elérését tűzte ki célul. A klub történetében először indult a csapat a második legrangosabb európai kupasoro­zatban, az ETTU Kupában. Ebben 73 egyesület indult a kontinens mintegy húsz országából. Eb­ben a sorzatban az elnökség a legjobb nyolc közé jutást tervezte. Az eredmények ismeretében—két bronzérmet szereztünk — úgy érzem, a csapat teljesítménye minden várakozást felülmúlt. A baj­nokságban az alapszakaszban százszázalékos tel­jesítményt nyújtottak a lányok. A rájátszásban sajnos rendkívül balszerencsések voltunk. A Pos­tás elleni elődöntőben nem állt mellénk Fortuna. A bronzcsatában már magabiztos, kettős győzelem­mel vertük a BSE-Inkall gárdáját, így kivívtuk a Klubcsapatok £zuper Ligájában való szereplés lehetőségét. Az ETTU Kupában mi selejtezőt ját­szottunk, s innen jutottunk el az elődöntőig, úgy, hogy két német Bundes-Liga együttes ellen is továbbjutottunk. Különösen a Böblingen otthoná­ban aratott sikert tartom nagyon értékesnek. A kínai világbajnokkal, Tiang Yiang Zörnerrel felál­ló Bayer Uerdingen ellen, Kulagina távollétében nem volt esélyünk a döntőbe jutásra. Összességé­ben elmondhatom, úgy érzem a lányok az elvárá­sok felett teljesítettek, ezzel meghálálták a támo­gatók, a város vezetésének és a szponzoroknak a bizalmát, örömet okoztak lelkes szurkolóinknak. A szép eredmények mögött a szakosztályvezetés tagjainak áldozatos munkája van. —Kérem értékelje egyénileg a játékosok telje­sítményét? —Molnár Zita az alapbajnokságban 37 mérkő­zésből 35-öt megnyert, ez 94,5 százalékos ered­mény. Az ETTU Kupában 9 meccsből ötöt nyert, ez 55 %-os teljesítmény. A rájátszásban 18 talál­kozóból, 12 alkalommal győzött, ami 66,6 száza­léknak felel meg. Összességében 81 százalékos teljesítményt nyújtott, ami a várakozásnak megfe­lelő. Kulagina az alapbajnokságban lejátszott 36 találkozóból csak egy mérkőzést vesztett. Az ET­TU Kupában ötször állt asztalhoz és négyszer nyerni tudott, ez nyolcvanszázalékos eredmény. Itt jegyezném meg, hogy az erős német csapatok ellen nem szerepelt, így kicsit csalóka ez a kép. A rájátszásban 11 -bői öt találkozót nyert. Az össztel­jesítménye 84,6 százalékos. Az orosz légiós az alapbajnokságban túlteljesített, a rájátszásban és az ETTU-ban elmaradt a várakozástól. Harsányi Katalin az alapbajnokságban negyvenegy mérkő­zésen állt asztalhoz és harmincháromszor győzött, ez 80,5 százalékos eredmény. Az ETTU Kupában hat találkozóból négyet nyert, míg a rájátszásban 15-ből nyolcat. Összteljesítménye 72,5 százalék. Kati az ÉTTU Kupa elődöntőbe jutásban szerzett elévülhetetlen érdemeket a böblingeni éjszaká­ban. Piái Zita az alapbajnokságban 45 meccsből 42-t nyert meg, ez 93,3 százalék. Az ETTU Kupá­ban három mérkőzésből egyszer hagyta el győzte­sen az asztalt. A rájátszásban 17 találkozóból nyolcat nyert. Összeredménye: 78,5 százalék. Zita a rájátszásban balszerencsés volt, egyébként hoz­ta magát. Egyéniben szerepelt még a saját nevelé­sű, serdülőkorú Molnár Emese, aki a rájátszásban hat találkozóból egyet nyert. A szintén saját neve­lésű, Lehoczki Anett az alapbajnokságban kilenc­ből négy mérkőzésen győzött, ami 44,4 százalé­kos eredményt jelent. Dér Magdolna az alapbaj­nokságban háromból egy találkozót nyert meg, míg Kiss Szilvia két öszecsapáson játszott, s mind­kétszer kikapott. —Milyen teljesítményt nyújtottak a párosok? —A Harsányi, Molnár Z. kettős összességében 76,2 százalékos teljesítményt produkált. A Kula­gina, Pidl duó átlaga 82,6 százalék, s különösen a rájátszásban jeleskedtek, ahol veretlenek marad­tak. Szerepeltek a már említett fiatalok is a párosokban, s közülük Lehoczki A. emelhe­tő ki, aki más-más partnerrel ugyan, de négyből három mérkőzést nyert. —Hogyan tovább, mi vár­ható az új idényben? — Az ősztől a nemzetközi porondon képviseljük a ma­gyar színeket a Statisztika- Metalloglobusszal és a Pos­tással a Klubcsapatok Szuper Ligájában, amelyben 12 együttes indul. Osztrák, cseh és szlovák csapatokkal vesz- szük fel a versenyt az új idény­ben a Szuper Ligában. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi gárda együtt marad, így továbbfej­lődhetnek a lányok egy az ed­diginél lényegesen erősebb mezőnyben — fejezte be a szakember. (verasztó) Tatjana Kulagina, az OMTK orosz idegenlégiósa az egyik mérkőzésen társainak tapsol az orosházi sportcsarnokban FOTÓ: SUCH TAMÁS Sáth Sándor, az oros­háziak mestere Labdarúgás Az OMTK Szuper Kupa győztes Békéscsabán, a Besse­nyei utcai sporttelepen rendezték meg a me­gyei serdülő labdarú­gók idei Szuper Kupa döntőjét. A viadalon a Békés megyei serdülő labdarúgó-bajnokság három legjobbja, a csoportgyőz­tesek, a Gyomai FC, a Jamina- Patrick SE és az Orosházi MTK együttese vett részt. A tornát megérdemelten az orosháziak nyerték, akik mindkét ellen­felüket legyőzték. Eredmények. Orosházi MTK—Jamina-Patrick SE 4— 1, Gyomai FC—Orosházi MTK 1—3, Gyomai FC—Jamina- Patrick SÉ 1—0. A torna vég­eredménye: 1. Orosházi MTK 6 ponttal, 2. Gyomai FC 3, 3. Ja­mina-Patrick SE 0. r \ Ez a vétel 1 év alatt biztosan megtérül! Új AVI A! 5 sebesség, környezetbarát, garanciával, belföldi és TIR kivitelben. Árusítunk dobozos, ponyvás, bútor-, ruha-, kenyérszállító, hűtős, emelő hátfalas, emelő kosaras, billenős, autómentő típusokat. Békéscsabán a Körösi Csorna Sándor Főiskola előtti parkolóban megtekinthetők és megvásárolhatók június 22—24-éig. Egy régi árából újat vehet át most 20% kezdő lízingrészlet fizetése ellenében! Scorpio Hungary Kft. 1151 Budapest, Szántóföld u. 1. Telefon: 36 (1) 169-4242/108, 122-es mellék. Mobil telefon: 06 (20) 347-442. Telefon/fax: 160-1888.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom