Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-19-20 / 274. szám
1994. november 19-20., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR rqQ Választási lista. A területi választási bizottság a Szabad Demokraták Szövetségének a I. és II. választási körzetben 1-es sorszám alatti nyilvántartásba vételét elrendelte, mert az SZDSZ mind a két választási körzetben teljesítette a törvényes lista állításához szükséges ajánlásgyűjtést. A bizottság a jelölteket is nyilvántartásba vette. Az I. választási körzetben 20 fő, míg a II. választási körzetben 16 fő szerepel a pártlistán. A lista nyilvántarásba vétele annyit jelent, hogy az SZDSZ már mindenképpen szerepelni fog a megyei képviselők december 11-ei választásakor az I. és a II. választó- körzet szavazólapjain. Döntött a területi választási bizottság arról is, hogy a megyei listák sorsolását 1994. november 25-én 14.00 órakor tartja — közjegyző jelenlétében — a megyeháza nagytermében. Szabadlábon. Az Agrobank Rt. két vezetője szabadlábon védekezhet, miután a Pesti Központi Kerületi Bíróság pénteken elutasította a Fővárosi Főügyészség indítványát, amely a két bankember előzetes letartóztatását kérte. Kunos Péter, az Agrobank Rt. vezérigazgatója és Kovács Mihály, a bank elnöke ellen az ORFK indított vizsgálatot vesztegetés bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt. Tények és legendák 330 éve halt meg Zrínyi Miklós Zrínyi a XVII. század legkiválóbb politikusa és hadvezére volt Éppen 330 évvel ezelőtt, 1664. november 18-án Csáktornya ura. Zrínyi Miklós gróf ebéd után — az akkori szokás szerint — vadászatra indult vendégeivel. Végzetes nap volt ez számára: öt óra tájban már csak a holttestét vitte vissza a hintó a várba. A tényeket tudjuk. Már majdnem befejezték a vadászatot — két vaddisznót lőttek mindössze —, amikor az egyik vadász megsebesített egy harmadik vadkant is. Zrínyiben ez felébresztette a vadászszenvedélyt, lóra pattant és követte a vadat, de a sűrűben nem vette észre, hogy az egyenesen feléje tart. Váratlanul érte a támadás. Az állat három nagy sebet ejtett rajta, melyek közül a legsúlyosabb a nyaki sérülés volt: valószínűleg a nyaki verőeret szakította át a vadkan agyara. A vadász, aki követte Zrínyit, rémületében felmászott egy fára és segítségért kiáltozott. Hamar odaért az az öt ember, aki eredetileg utánuk indult vadkanűzőbe. Hasztalan próbáltak segíteni, már csak a halál beálltát konstatálhatták: „szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala” — írta visszaemlékezéseiben Bethlen Miklós. Zrínyi ott vérzett el a kursaneci erdőben. A legendákat is ismerjük. Szívósan élnek tovább még ma is a tények ellenére. Eszerint Zrínyi egy Bécs által felbérelt orgyilkos áldozata lett, később megtalálták a „merénylő” puskáját(!) is. Több korabeli illusztráció is készült a véres jelenetről — és nem csupán Magyarországon, hanem még a távoli Hollandiában is. Mondanunk sem kell, egyik fantá- ziadúsabb, mint a másik — csak éppen mindegyik fikció. A szakirodalom mára azt is kiderítette, honnan származhat a legenda. A nyomok a költő öccséhez, Zrínyi Péterhez és közvetlen környezetéhez vezetnek. A gyanú felkeltésének politikai célzata nyilvánvaló: a Habs- burg-ellenesség felkeltésére és ébrentartására szolgált. Ami Zrínyi halálával kapcsolatban még a tények közé sorolható: az egész keresztény Európa gyászolta. A 64-es esztendő elején véghezvitt nevezetes téli hadjáratának is nagyon nagy volt a visszhangja. Akkor a kereszténység védőpajzsát ünnepelték benne — most azt siratták. Még életében megjelent róla egy angol nyelvű életrajz, mely párhuzamba állítja őt két másik híres törökverővel, Timur Lénkkel és Szkander béggel; halála alkalmából pedig sorra jelentek meg a gyászversek, emlékbeszédek, mint például a Lacrymae Hungaricae címmel Londonban kiadott, latin nyelvű gyászversek gyűjteménye. Kétségtelen, hogy Zrínyi a XVII. század legkiválóbb politikusa és hadvezére, és mára az is kétségtelen, hogy korának legkiválóbb költője is. Adriai tengernek Syrena- ia című kötetkompozíciójával — benne a halhatatlan Szigeti veszedelem című eposszal a magyar irodalom klasszikusai között a helye. Somi Éva Mi is az a Bankközi Zsíró Rendszer? A bankközi elszámolásforgalom korszerűbbé és gyorsabbá tétele érdekében 1994. november 18-án, a tegnapi napon egy új elszámolási rendszer, a Bankközi Zsíró Rendszer (BZSR) került bevezetésre. A rendszerbe az ország valamennyi bankja bekapcsolódott. Ezzel lehetővé válik, hogy a pénzek bankfióktól bankfiókig a korábbinál lényegesen rövidebb ideig utazzanak. A zsírórendszer működésének lényegéről kértünk tájékoztatást a Magyar Nemzeti Bank Beke: A BZSR átmenetet jelent az eddig folytatott bankszámlakönyvelés és a — terv szerint — jövőre beinduló on-line elven működő zsírórendszer között. A rendszer—törekedve a közérthetőségre, nagyon leegyszerűsítve — a következők szerint funkcionál: Az egyes bankfiókok a számlatulajdonosaik által benyújtott megbízásokat számítógépen rögzítik, majd a számlák lezárása után az adatokat elektronikus üzenet formájában továbbbít- ják a központjuk felé. A bankok központjai az összegyűjtött adatokat a GIRO Rt. részére továbbítják, ahol megtörténik a bankok fedezetvizsgálata. A fedezet megléte, illetve — szükség esetén — pótlólagos biztosítása után az átutalásokat a következő munkanapon a kedvezményezett ügyfél bankjának központjához továbbítja a GIRO Rt. A bankközpontok a hozzájuk érkező tételeket távadat- átviteli vonalon juttatják el az érintett számlavezető fiókokhoz, ahol megtörténik az átutalás tényleges jóváírása. Az előzőekből látható, hogy a kötelezett számlájának megterhelését követő napon már a kedvezményezett számlájára kerül az átutalt összeg. Ehhez az időhöz természetesen hozzáadódik még a benyújtás és a kiértesítés futamideje is, mely további egy-egy napot jelent. Az új rendszerben az átutalásra megbízást adó ügyfél által kitöltött papírbizonylatot sem a címzett ügyfél bankja, sem a címzett ügyfél nem kapja meg. A bizonylat adatait a terhelendő bankszámla-tulajdonos bankja rögzíti, s azzal megegyező tartalmú gépi kiírásról értesül a kedvezményezett az átutalásról. Csak a helyesen kitöltött bizonylatok teszik lehetővé a helyes rögzítést, ami szükséges ahhoz, hogy az üzletfelek időben és biztonsággal megkapják a részükre átutalt összegeket. Telefonkártya-pályázat December 20-ig lehet pályázatot benyújtani a Matáv telefonkártya-tenderére. Olyan cégek jelentkezését várja a Matáv, amelyek a jövőben-vállalnák a kártyák gyártását, tárolását és országos terítését is.A pályázatok kiértékelését követően két nyertest hirdetnek. A Matáv Rt. 1995-ben mintegy tizenkétmillió telefonkártyát kíván forgalomba hozni. Minden sérelmet nyilvántartanak Tisztelt Béla Vali! Tisztában vagyunk vele, hogy Ön a lapjánál afféle sztárriporterként van elkönyvelve, azt is hisszük, hogy munkáját kiválóan végzi. De azt is feltételezzük, hogy egykoron újságíróesküt tett, melyben kötelezte magát a különböző hírek, események mindenféle egyéni érzelmektől mentes, elfogulatlan, tárgyilagos, korrekt tálalására. Ismétlem: feltételezzük és nem vádolunk, mint Ön volt oly szíves a november 12-ei Magyar Fórum estről írt cikkében Csurka Istvánról ezt állítani. Most a fentiek tükrében vegyük sorra a cikk egyes részleteit. Ugye, mindjárt a kezdet: „Kivert a veríték.” Tessék nekünk megmondani: (hogy Öntől idézzünk) „e sokat szenvedett ország felnőtt népe” valóban elhiszi ennek az egy mondatnak az elfogulatlan tartalmát? Vagy menjünk tovább: „ha rajtam múlik, el sem megyek. De kellett.” Hát hogy van ez, kedves Béla Vali? Ha mondjuk Horn Gyula vagy Pető Iván gyűlésére kellett volna elmennie, akkor is azt mondta volna, hogy muszáj volt? Ez a tény persze az Ön fogalmai szerint nem jelent elfogultságot, lojalitást egy bizonyos uralkodói réteg mellett. Viszont a „felnőtt népnek” gyanítjuk, van egy olyan véleménye az újságírásról, hogy az minden körülmények között legyen hiteles, mindenben a valóságot tükröző. Ismét idéznünk kell a fent említett cikkből: „Állította, hogy a médiák átmossák az emberek agyát.” Miért? Nem mossák át? Az újságok 95 százaléka SZDSZ és különböző MSZP—MSZMP körök birtokában van. A tévé szintúgy. A rádiót kár is említeni. És ezek megcáfolhatatlan tények. Az Ön lapja is elkötelezett. Jól elvannak így egymással. A pénz csak úgy dől a különböző csatornákon. Hát hogy jön ide Csurka? Még a gondolat is nevetséges. Ennek apropóján kell megjegyeznünk, hogy miért adták ki az ukázt a megye összes újságpavilon-kezelőinek, hogy ha nem rendelnek megfelelő mennyiséget a Népszabadságból és a Békés Megyei Napból, akkor vehetik csendben a kalapjukat? Erről miért nem tetszik írni? Ettől nem veri ki a veríték? A közvélemény erre is kíváncsi! Most akkor az újságírói tisztesség azt kívánná, hogy a dilemmát meg kellene oldani. Vagy a „sokat szenvedett népet” szolgálom, vagy azt az irányvonalat, melyet megkívánnak tőlem. Tegye a szívére a kezét és legyen őszinte! Ha Ön tagja lenne a MIÉP-nek, gondolja, hogy ennél az újságnál dolgozhatna ma is? Ugye- ugye? Nem olyan infantilis ez a nép! Meg le méltóztatott írni, hogy a májusi választást nem kell megmagyarázni. Meg, hogy ennek a sokat szenvedett országnak népe biztos van olyan felnőtt, hogy eldöntse, kinek oszt bizalmat. Hát ami azt illeti, a választást nem kell megmagyarázni. A liberálkommunista médiák — sajnálom, hogy állandóan idézni kell Önt — a „sokat szenvedett nép” pénzén, vigyorogva és gátlástalanul tolták az orrok elé hamis ígéreteiket. Az Ön „napilapja”, a legnépszerűbb Népszabadság, meg a Magyar Hírlap járt ebben élen. Hogyan is tudott volna Csurka István ezek mellett labdába rúgni? Amúgy pedig a Demokratikus Charta elítélte őt. És akit ez a „demokratikus” szervezet elítél, annak jobb, ha belátja „bűneit”, megtagadja identitását és tűri a megaláztatásokat. Vagy ha már a választásoknál tartunk: a lumpenrétegeknek lökött baksis, vagy a munkahelyi megfélemlítések nem nyomtak latba semmit egy-két párt számára? S írja Ön, kedves újságírónő, jól sikerült sorai végén valahogy így: Ha a nép (infantilisnak nézett) csalódik, lehetősége nyűik a változtatásra. Nem így van, Csurka úr? Nem így van, tisztelt Béla Vali. És itt a lehetőségen van a hangsúly. Ui.: Őszintén bízunk benne, hogy véleményünk nyilvánosságra kerül, mert a demokrácia játékszabályai szerint hallgattassák meg a másik fél is. MIÉP Békési Szervezete Válasz egy tudósítónak vagy politikaformálónak November 12-én a Magyar Igazság és Élet Pártja Békés Megyei Szervezete szervezésében a Kereszténydemokraták békéscsabai székházában megtartott magyar fórum estjén magam is részt vettem. A rendezvényt megelőzően több megyei és országos lap, illetve a televízió munkatársait meghívtuk. Tettük ezt azon szellemben, hogy új stílust, új módszert és ehhez jó kapcsolatot akarunk kiépíteni a sajtóval és a televízióval. Úgy ítéljük meg, hogy a sajtónak, a televíziónak, a rádiónak a feladat nem a politikaformálás, hanem sok minden más mellett a politika közvetítése, annak hű visszatükrözése. A rendezvényre sorra érkező tudósítókat kulturált módon (a körülményekhez képest) fogadtuk, akiknek az első sorban biztosítottunk helyet. Mindezt a tisztelet és a megkülönböztetés jeleként és azzal a céllal, hogy hűen visszatükrözzék mindazt, ami a rendezvényen elhangzik. Arra gondoltunk — miután hangosítás nem volt —, hogy aki esetleg a terem végében foglal helyet, nem hallja és félrehallja mindazt, ami elhangzik. Áz est főszónoka Csurka István, a MIÉP elnöke volt. Aki erre a rendezvényre eljött, az így, vagy úgy ismerte Csurka Istvánt részben mint írót, részben mint újságírót és mint igazmondó magyart. Amit elmondott, az valóban megdöbbentő volt. Bizonyára birtokában van olyan anyagoknak, amelyek ismeretében mondta mindazt, amit az elmúlt évek során maga is megtapasztalt. Nézzük mit is mondott: — A MIÉP a választási eredmény után a központi költségvetésben jóváhagyott 13,6 millió Ft állami támogatást kap egy évben. Kifogásolta, hogy ezt az összeget mindig havonta és utólag kapja meg a párt. Tehát gazdálkodni sem tud a saját pénzével. — Az 1989-es költségvetésben — amelyhez Békési pénzügy- miniszter úrnak is köze van — a következőket olvasta: 100 millió Ft-ot szavaztak meg a kommunisták pártalapításra. Ezek a sorsunkat meghatározó pénzügyi, politikai előjátékok nagyban befolyásolják a jelenlegi életünk alakulását. Az előadót az őszinteség és jó szándék vezérelte. Szókimondásáért megítélésünk szerint sokan tisztelik. Bár tudjuk, hogy mindez érdekeket sért. Az, hogy mikor és miben sértett személyiségi jogokat, nem a tudósítónak a kötelessége megállapítani. Csurka István, mint volt képviselő jutott birokába olyan anyagoknak, amelyek ismeretében fogalmazta meg mindazt, amit ezen a napon elmondott. Az érintettek bármelyikével, akár a Magyar Televízióban is nagy nyilvánosság előtt vállalná a tisztázó megmérettetést. Gondolom, az általam tisztelt tudósító egyetért azzal, hogy mindaddig, amíg az ország több milliárdos eladósodásában szerepet játszó személyek nem lesznek megnevesítve, az ország józan gondolkodású polgárai nem lesznek megnyugodva. A felelősöket meg kell nevezni, felelősségre kell vonni és majd ezt követően tiszta lelkiismeretű embereknek, politikusoknak valóban hinni fog a magyar nép. Nem értünk egyet a Békés Megyei Hírlap (Béla Vali) rendezvényről közölt tudósításával és az azt követő Békés Megyei Hírlapban, november 15-én közölt véleményével. Tartva magunkat és magamat ahhoz, hogy új stílust és új modellt akarunk a sajtóval kialakítani, az előzetes meghívását egy kávé elfogyasztására a tudósítónak, elfogadom. Teszem ezt annak reményében, hogy kapcsolatunk a jövőben jó irányt vegyen. Kinyó Pál, a MIÉP Békés megyei szóvivője . * Nem értem Kinyó Pál, a MIÉP megyei szóvivője mit kifogásol a tudósításomban. Csak nem azt, hogy 13 millió 600 ezer forint helyett, amit a MIÉP kap, csak a 13 milliót írtam meg? Mert ez az egyetlen tévedésem. A tudósításban tudósítottam. Mégpedig hitelesen. A november 15-i publicisztikában meg az érzéseimet, a véleményemet írtam le. Mi ez ellen a kifogás? Rosszul lennék informálva és még mindig nem élünk demokráciában, ahol a véleménynyilvánítás szabad? Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Kinyó Pál politikaformálónak hisz. Nehezemre esik, de hát rólam van szó, megtehetem, hogy tiltakozzam. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy aki eddig Csurka-hívó' volt, azt az én írásom nem ingatta meg. Ha véletlenül mégis, akkor a hiba nem az én személyemben van! B. V.
