Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-06 / 236. szám

© 1994. október 6-, csütörtök A vértanúk utóélete Az első összefoglaló jellegű könyv margójára (Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom, 1899, 1904) Az elmúlt esztendő vissza­emlékező számában arról írtam, mennyi hányattatá­son mentek keresztül az ara­di vértanúk földi maradvá­nyai, amíg végső nyugal­mukat megtalálták (ha megtalálták valóban), vala­mint az aradi Ereklyemúze­umot mutattam be. Hozzá kell tennem, hogy ez már nem létezik, de a tárgyak nagy része megvan a Kul­túrpalota pincéjében, hi­szen 1913-ban a Kölcsey Egyesület a Kultúrpalotá­nak adta át azokat. Igaz, 1918 után fokozatosan za­varták egyes „türelmetle­nek” amúgy sem híres béke- tűrését, és lekerültek a pin­cébe. Csak 1945 után jutot­tak vissza ismét az őket megillető tárlókba, elég so­káig. Az 1970-es évek ele­jén a „Nagy Átrendezések” és a „Kultúrforradalom” korában ismét elzáródtak a nyilvánosság elől; mond­hatni napjainkig, hiszen 1989 után sem igen fogla­koztak velük, kivéve azt az alkalmat, amikor két éve Szegeden voltak láthatók kritikátlan válogatásban, mert a hiteles tárgyak közé hamisítványokat is elhelye­zett a kevésbé avatott kéz. (Legjobb példa erre az a 9 darab bitócölöp-minta, aminek hamisságát az 1932-es feltárások utáni vizsgálatok már bebizonyí­tották.) A kivégzés eredeti helyét is ismerjük, ugyancsak hat­vankét éve, de még csak kí­sérlet sem történt arra, hogy bár egy kereszttel megjelöl­jék, akkor talán megszűnt volna szemétlerakodóhely lenni. De most térjünk az utóé­let kevésbé tárgyi vonatko­zásaira, lássuk, hogyan vi­szonyult ehhez az irodalom és a szakirodalom. A kiegyezés után egysze­riben az érdeklődés közép­pontjába került minden, ami a negyvennyolc-negy- venkilences éveket idézte. Nemcsak a nagy csaták em­léke elevenedett meg, de a nagy veszteségeké is, s köztük is első helyen a leg­nagyobb veszteségé, a vilá­gosi fegyverletételé és az azt követő borzalmas meg­torlásé. így került az érdek­lődés gócpontjába Arad és az aradi vértanúk tragédiá­ja. Lassanként gyűltek a visszaemlékezések, létre­jött Aradon az Ereklyemú­zeum, amely országos fel­hívást adott ki a tárgyi emlé­kek gyűjtésére, de gyűjtötte az írásos emlékeket, doku­mentumokat is. 1899-ben, a gyásznap öt­venedik évfordulóján jelent meg az első összefoglaló könyv Hamvay Ödön tollá­ból, Az aradi tizenhárom cím alatt. A díszes kiadású könyv előszavában — töb­bek között — ezt írja a szer­ző, aki a századforduló egyik neves budapesti közí­rója, írója volt: „Immár egy félszázad múlt el azóta, hogy a magyar szabadsá­gért vívott dicső csatákat egy gyászos aktus,—a vilá­gosi fegyverletétel lezárta. (...) Elhallgatott a dicső csa­ták isteni jelszava: „Előre!” A honvédő-sereg elpusz­tult; a hős vezérek rabság­ban; a kormányzó hazátla- nul... A harci zajt felváltotta a rabláncok csörgése, Gá­bor Áron ágy úi hely ett meg- szólaltak a hóhérfegyverek. A bakó átvette birodalmát; a diadalmas zsarnok tort ült a szabadság fölött. (...) Ezó­ta október hatodika gyász­napja a magyarnak. Kegye­lettel emlékezünk meg ezen a napon azokról a dicső hő­sökről, akik meghaltak a ha­záért. S akik »... Az igét, melyért éltet áldozának, Szivébe Írták az egész hazának...«” A könyv nagy siker volt, de terjesztése körül lehettek némi akadályok, fennaka­dások, ahogy ezt a követke­zőkben be is tudjuk mutatni. Nemrégiben az 1990 óta újra tevékeny Kölcsey Egyesület irattára értékes adománnyal gazdagodott, éspedig Hamvay Ödön né­hány levelével, amelyeket az Ereklyemúzeum igazga­tóságának küldött. A leve­lek keltezése 1900. január 31. és február 23. közötti. Számuk összesen 5. Külön érdekességük, hogy a könyvterjesztés és —árusí­tás néhány érdekes vonat­kozására derítenek fényt, s arra, hogy a könyv áru is, aminek nemcsak szellemi, de anyagi háttere is van. S most lássuk a leveleket, a szerző által jelzett dátu­mok sorrendjében. 5* tér ­•< V/<. ■ j/e. » y .ív • *" •' A­f #*«^4 .Vy-r'ifit. t JLffi iLfJ#'yc fi J •* ' éf . f < y*r «.< ént »»«•♦/éín, s+ißn ti fi ffir' *Í<r. f -d*} J ______ ü ft főbizományosom és így őtermészetesen semmiképp, hacsak nagy veszteségre nem, nem adhatja Önöknek a kért kedvezményt. Én azonban, mint a könyv szerzője és tulajdonosa, hajlandó vagyok Önöknek csinosan bekötött (vászon) példányokat, természetesen csak készfizetés és nagyobb rendelés esetén 1 fit 20 krajcárért adni, ami, miután a bekötött példányok bolti ára 2 fit, 40 százaléknak felel meg. így különben az én részemről tett enged­mény nagyobb, mert én csak fűzött példányokkal bírok, amlyek- nek 40%-a 73 kr., holott csinos bekötés 53 kr.ba kerül darabon­ként. Kérem tehát ez ügyben egyenesen énhozzám (Hamvay Ödön iró, II. Fő-utca 51 sz.) fordulni. Kiváló tisztelettel Hamvay Ödön II. Budapest 1900február 5. A Szabadságharci emléktárgyak országos múzeuma tek. Igazga­tóságának Aradon Igen tisztelt Igazgatóság! Újabban igen hanyag a posta-kézbesités és azt hiszem, mint­hogy választ nem kaptam, hogy Önökhöz irt levelem nem ért célhoz. Értesültem, hogy önök a Deutsch céghez fordultak azzal a kéréssel, hogy könyvemet vidéken való terjesztés céljából áreng­edménnyel kaphassák. Önök 40%-ot kértek, amit a Deutsch cég, amely nekem nem kiadóm, csak főbizományosom, nem adhat meg Önöknek, ha csak nem akar veszteségre dolgozni. Én azonban, mint a könyv tulajdonosa, megtisztelő ajánlatukat, bár a könyvá­rusok csak 25%-ot kaptak tőlem, hajlandó vagyok Önöknek könyvemet, amelynek kötve 2 frt az ára, 1 fit 20 krajcárért szállítani, természetesen azonban csakis nagyobb (legalább 100 példány) vételénél és készpénz-fizetés mellett. Könyvem (16 ív) amúgy is igen olcsó, tekintve azt, hogy az igazán fényes kiállítás, amely, igen elszámitván magam, darabonként 53 krajcárba került nekem. A bekötés, csinos, aranybetűs vászonkötés. Minthogy direkt az Önök részére köttetem be a példányokat, esetleg az Önök múzeu­mának a nevét is rá lehet a kötési táblára nyomatni. Ha esetleg igazán előnyös ajánlatom elfogadni kegyeskednek, kérem b. válaszukat és a megrendelést, ellátva a hivatalos pecséttel. Becses válaszukat várja Kitűnő tisztelettel Hamvay Ödön, Budapest II. Fő-utca 51 sz. I. B.pest 1900január 31. Az Aradi Ereklye Muzeum tek. Igazgatóságának! Értesültem, hogy Önök ,Az aradi Tizenhárom” c. könyvem vétele ügyében a Deutsch céghez fordultak. Deutsch úr csak HAMVAY ODO! AZARADITIZENHÁ TELJESEN ÁTDOLGOZOTT ÉS KIDÓVITETT MÁSODIK KIADÁS A MrxKiMoK fa KOktvtArak Orjulágob Tanácka Altai, a közkönyvtárakra* jé* BuIIAI’KHT Sz^kkk főváron KözoktatásCciW Bizottmánya által az iskoláknak ajánlva Rákosi jenó budapesti hírlap ujságvállalata Az ötödik levél utolsó sorai és az aláírás III. Bpest. 1900február 6. A Szabadságharci Emléktárgyak orsz. Múzeuma tekintetes Igazgatóságának! Aradon Megtisztelő ajánlatukat, bár kevésbé előnyös, elfogadom. Ma küldtem Önöknek posta útján egy ládában 100 fűzött példányt ,xAz aradi Tizenhárom” c. művemből, a rendes szokás szerint az Önök költségére. Kérem szíveskedjenek, a példányok vétele után nekem a következő levelet írni: ,Hamvay Ödön úrnak Budapesten! Értesítjük, hogy 100 pél­dányt »Az aradi Tizenhárom« c. könyvéből átvettünk Öntől bizományba, darabonként 70 krajcárért. Az érte járó 70 forintot, vagyis 140 koronát, az értékesítés után azonnal kifizetjük és könyvnyomtatójának, a »Légrády Testvérek« könyvnyomdájá­nak (V. Váczi-körút 78sz.) küldjük el." Kérem tehát szíveskedjenek az értékesítés után azonnal a 70 frtot Légrády Testvéreknek elküldeni. Kérésem teljesítését kérve maradtam kiváló tisztelettel Hamvay Ödön II. Fő-utca 51 sz. A Deutsch cég esetleges leveleit, bár semmi kötelezettségem nincs vele, kérem figyelem nélkül hagyni, - fenti ­IV. Bpest. 1900febr. 17. A szabadságharci emléktárgyak orsz. múzeuma tek. elnökségé­nek! Csodálkozássl olvastam mai levelüket és őszintén szólva, nem tudom megfejteni eljárásuk okát. Önök kértek 40%-ot. Megad­tam. Levontak 2 firtot. Beleegyeztem. Kértek 70 frtért 100 pél­dányt fűzve. Elküldtem. Mikor már postán volt, kértek kötött példányokat 1 fiijával. Azt akkor már nem küldhettem, de nem is küldtem volna. Önök fizettek körülbelül 6 korona 60 fillér portót (nem 10 koronát). Az egész világon bevett kereskedelmi szokás (tessék róla meggyőződni) hogy a szállítási és egyébb költségeket a bizományos űzeti, tehát a leszámolás után fennmaradó árut is bizományos tartozik saját költségén a bizománybaadónak vissza­szállítani. Ez a mi esetünkben annál is inkább kötelező, mert a százalék szokatlanul nagy. Én egy fél krajcárral sem vagyok hajlandó olcsóbban adni Önöknek a 100példányt 70 fiinál. Ezt annál inkább sem tehetem, mert a példányokra, a székesfőváros ajánlása következtében mutatkozó szokatlan nagy kereslet miatt amúgyis szükségem van. Tisztelettel felkérem tehát Önöket, hogy vagy szíveskedjenek a 100 példányt címemre az Önök költségén visszaszállítani, vagy pedig az átvételt a múlt levelemben kért minta szerint 70 frtért (140 korona) elismerni. Intézkedést posta fordultával kérek, annál is inkább, mert őszintén sajnálnám, ha a köztünk felmerült sajnálatos ügynek más helyen kellene befejezést adnom. A második kiadás címlapja A tekintetetes Elnökségnek kész hive Hamvay Ödön hirlapiró II. Fő-utca 51 sz. V. Budapesten 1900február 23-án. A Szabadságharci Emléktárgyak Országos Múzeuma tekintetes Elökségének! Arad Február 16-án kelt értesítésükre válaszoltam, de újabb értesí­tést nem kaptam. Leghatározottabban kijelentem, hogy ,Az aradi Tizenhárom” c. könyvem 100 példányát nem vagyok hajlandó 70 fiinál olcsóbban bizományba adni. Önök két kifo­gást emelnek. 1. A portó nagyságát (10 korona). A portó körül­belül 6 korona 60 fillér, és ezért adtam meg önöknek 2 frt engedményt, többet 40 százaléknál. Különben is a kereskedelem törvénye Szerint, ha külön megállapodás nem jött létre, a bizomá­nyos viseli a szállítási és egyébb költségeket. 2. A könyveket Önök fűzve kérték 70 frtért (tanú a levél). Mikor a második levél a fővárosba érkezett, a feladó vevény tanúsága szerint a száz könyv már a postán volt. Tehát ez a kifogás is tárgytalan. Tisztelettel felszólítom tehát Önöket, hogy ismerjék el a 100 könyvnek bizományi átvételét 70 forintért, vagy pedig küldjék vissza saját költségükön címemre: II. Fő-utca 51 sz. A könyvek árát az eladás után azonnal fogom kérni, májusban pedig minthogy a példá­nyokra szükségem van, leszámolást kérek. Intézkedést posta fordultával kérek, mert különben őszin te sajnálatomra jogomért a törvényszékhez fordulok. Jelen levelemnek hiteles másolatát, budapesti ügyvédemnek küldöm el. Intézkedést várja kitűnő tisztelettel Hamvay Ödön ( Sajnos a válaszok nem maradtak meg, hiszen a Kölcsey Egyesület levéltá­rát széthurcolták mindenfe­lé 1948-ban, de hiszem, hogy a szerző „tulajdonos” meg tudta védeni jogait. A 70 forint pedig nem volt kis összeg, hiszen egy házicse­léd maximális havi bére ab­ban az időben 2—3 forint között mozgott. Hogy külö­nösebb problémák nem vol­tak, azt az is bizonyítja, hogy 1904-ben megjelent a könyv bővített, kiegészített kiadása, sokkal nagyobb ol­dalszámban. A címlapról az is kiderül, hogy minisztéri­umi támogatással történt az új kiadás, a szerző kiadót is Ormay Norbert ezredes, az első aradi vértanú változtatott. A új kötetet de- dikációja Damjanich János- né nevére szól, akinek a szerző a második kiadás elő­szavában külön köszönetét is mond az újabb hiteles doku­mentumokért. Az 1904-es ki­adás különben kiterjed nem­csak a tizenhárom tábornok tragédiájának és egyesek le­velezésének ismertetésére, de helyet kap a többi aradi véres áldozat is, a következő sorrendben: Ormay Norbert, Nagy Bálint és Ákos, Zom- bory Iván, Kazinczy Lajos, Lenkey János és Hauk Lajos. Ezek a nevek ezúttal szere­pelnek először a nyilvános­ság előtt. A könyv végül a pesti vértanúkat is felsorolja, köztük Batthyány Lajost, az első miniszterelnököt. Hamvay könyve, bár több mint kilencven eszten­dő telt el mindkét kiadás megjelenése óta, sokáig bírt forrásjelleggel újabb össze­gező művek számára. S bár tévedései is akadtak imitt- amott, jelentőségéből sem­mit sem veszít, hiszen úttö­rőszerepet vállalt a nagy nemzeti tragédia objektív áttekintésében. Ezért is, nem ártana bár egy reprint kiadást létrehozni, különö­sen a második, átdolgozott kiadványból. Pávai Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom