Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-02 / 207. szám
KÖRKÉP 1994. szeptember 2., pentek Dr. Goldmann önfelfüggesztése Megint szeptember... Ellesett pillanat az utcán: mitől nehéz mindig az iskolatáska? Fotó: Lehoczky Péter Képüveggyártás a Hunguard Float új üzemében Véradás. A dombegyházi művelődési házban ma, szeptember 2-án 8 és 12 óra között tartják a soron következő véradást. A Vöröskereszt helyi szervezete kéri és egyben megköszöni a rendszeres és az alkalmi véradók részvételét. Lakossági fórum. A MIÉP Orosházi Szervezete szeptember 5-én 18 órai kezdettel a Pacsirta utca 8. szám alatti pártok házában lakossági fórumot tart „Merre, Magyarország?” címmel. Az est vendége Csur- ka István, a párt országos társelnöke. Születésnap. A Sarkadi Cukorgyár volt művelődési házában működő Sweeth Night Diszkóbárt pontosan két esztendővel ezelőtt alapították. Az Édes Éjszaka megálmodói ezért szeptember 3-án, szombaton „szülinapi bulit” tartanak lézershow-val, tűzijátékkal és egyéb meglepetésekkel. Minden diákot támogatnak. A kevermesi önkormányzat szociális bizottsága augusztus 30-án döntött a gyermekek beiskolázási segélyéről. A testület határozata értelmében minden általános iskolás korú gyermek 2 ezer 500 forint támogatásban részesül, a pénzt a polgármesteri hivatal egy összegben már át is adta az iskolának. Az új tanév kezdetén az óvodásokra is gondoltak Ke vermesen: a bizottság 50- 50 ezer forintot szavazott meg a nagyközség két óvodájának. A közép- és felsőfokú tanulmányokat folytató diákok fejenként 3 ezer 500 forint támogatást kapnak. Cukorbetegeknek. Békéscsabán, a Réthy Pál kórház kistanácstermében szeptember 2-án, ma 15 órai kezdettel diabetes klubfoglalkozás lesz, amelyen bárki részt vehet. A gyárlátogatás végén, a feldolgozó üzem átadásán az ügyvezető igazgató e szavakkal lépett a mikrofonhoz: — Három évvel ezelőtt — hasonló időszakban — is itt találkoztunk, ugyanis akkor adtuk át ünnepélyesen a nagy gyártósort. Kevesen hittük, hogy rövid időn belül újabb avatásra kerül sor. Az elmúlt időszak eredménye tette lehetővé, hogy újabb egységgel bővítsük gyárunkat. A vágó- és csiszoló létesítményhez kapcsolódóan a Hunguard raktárát is bővítette, ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a vevők által igényelt minden flo- atüvegméret és -vastagság kéznél legyen. Gerson úr avatóbeszédében az elismerés hangján szólt a létesítményről, az itt dolgozó kollektíváról. A Hunguard által gyártott síküveget kiváló minőségűnek értékelte, ugyanakkor elképzelhetetlennek tartotta a sikert a dolgozók elkötelezettsége, szorgalma nélkül. — A Guardian elégedett a Hunguard eredményeivel, és büszke azokra a szakemberekre, akiket a világ számos pontjára hívnak, hogy kamatoztassák tudásukat az újabb gyárak megépítésénél — mondta az alel- nök. Dr. Vastagh Pál — mint a térség országgyűlési képviselője — így fogalmazott: — A Hunguard képes volt térségünket bekapcsolni a világkereskedelembe és ezt a tényt mi — akik itt élünk — tudjuk csak igazán értékelni. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter—aki a munkahelyteremtést, a technológiai fegyelmet, az export területén nyílt újabb lehetőségeket emelte ki avatóbeszédében — frappánsan reagált az élet írta forgatókönyvre (áramkimaradás zavarta meg a termelést és az ünnepséget): — A gyár vezetői bizonyára azért rendezték meg ezt a kis áramszünetet, hogy bemutassák a gyors megoldás lehetőségét. Az előre be nem kalkulált „napirenden” valóban néhány másodperc alatt úrrá lettek a gyár dolgozói, a vendégek pedig átvághatták az új létesítmény szalagját. Az átadás után készséggel állt lapunk rendelkezésére Ralph Gerson, aki többek között ezt mondta: —Jó néhány miniszterrel találkozom ittlétem során. Már eddig is sikeres megbeszéléseket folytattam a Hunguardot érintő fontos kérdésekben. Amit most ünnepiünk, a továbblépése annak a folyamatnak, amit 1991- ben a Hunguard beindulásakor terveztünk. Kicsit lemaradásban vagyunk, a kelet-európai piacokon bekövetkezett változások miatt. Ennek ellenére az exportunk nagy, augusztusban—ami elég gyenge időszaknak számít az üvegkiszállításokat illetően — 23 országba juttatta el termékét a Hunguard. Pál László ipari miniszter egyebek mellett a Hunguard szomszédságában lévő öblösüveggyár jövőjéről beszélt: —A felszámoló szervezet pályázatokat írt ki, ha jól tudom már beérkezett használható ajánlat, s megindultak a konkrét szerződéses egyeztetések. Lehet, ez a pályázat már önmagában eldöntötte, hogy legyen jövője az öblösüveggyárnak. Amennyiben ez a folyamat nem lenne optimális, több tárgyalást folytattunk arról, hogy külföldi befektetőket találjunk az öblösüveggyárra. Cs. I.—L. E. (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Goldmann György beszédében ártatlanságát hangsúlyozta. Úgy véli, az egész botrány mesterségesen szított, s azért történik, hogy személye és felesége ellen nyomozati eljárás folyjon, így hozván hírbe mindkettőjüket. De ő már látja e kellemetlen folyamat végkicsengését: bűncselekmény hiányában fel fogják menteni. Ám hogy a város kulturális élete élén ne egy megrágalmazott személy álljon, a nyomozás megszüntetéséig, valamint a bírósági végzés kimondásáig önként felfüggeszti a kulturális bizottságban betöltött elnöki funkcióját. (Ezt a közgyűlés el is fogadta, s ideiglenesen megbízott elnököt választanak a tagok.) Tímár Imre képviselő kérte: az ügy kapcsán dr. Goldmann Györgyöt a közgyűlés mentse fel a Munkácsy Mihály Emlékház igazgatói teendői alól. Mekis András képviselő viszont védelmébe vette közgyűlési kollégáját. Szerinte felháborító, hogy a sajtó 3-4 alkalommal is foglalkozott a Goldmann-üggyel. Ez a tény eltúlozza a történteket. O úgy látja: az ügynek nem lesz következménye. Példaként saját esetét említette: egykor ő is alaptalan rágalomba került, és végül ártatlanul került ki belőle. Dr. Simon Mihály városi jegyző jogi oldalról közelített a témához. Fegyelmi eljárást indíthat ugyan az önkormányzat, de azt a nyomozás befejezéséig és a bírósági ítélet meghozataláig azonnal fel kellene függesztenie. Ám ha ezek esetleg vétséget állapítanak meg, akkor a testületnek nemcsak joga, de kötelessége is büntetőleg eljárni — mondta. Magyari Barna Mélyen alvó képviselőit? Néhányan — másként mondva az ott lévők — ütődöttnek néztek, amikor tegnap 9 óra előtt 5 perccel betoppantam a békéscsabai városháza dísztermébe. Mivel a toliforgatók azon fajtájához tartozom, akik nem éppen lelkes közgyűlésre járók, nem értettem a célzásokat. Zavaromban újra megnéztem a meghívót, de azon mégiscsak az állt, hogy Békéscsaba Megyei Jogú Város 1994. évi 7. rendes közgyűlése 9 órakor kezdődik. A tantusz aztán hamar leesett. A 32 városatyából a kezdési időpontban 6-7 ült a teremben, 10 órára pedig lettek 15-en. „Lehet, hogy úgy gondolkoznak a többiek: mások úgyis odamennek időre, mi még ráérünk” — fogalmazott az egyik városatya. Pap János polgármester mindenesetre a jelenléti íven szereplő neveket az igazoltan távollévőkével egyetemben felolvasta és feltette a délelőtt kérdését: mi legyen? A közgyűlés nem határozatképes, üljenek itt szépen, csendben, míg két képviselő befut, vagy határozzanak meg egy későbbi kezdési időpontot? Az egész hercehurca említést sem érdemelne, ha nem éppen azért tették volna 9 órára az ülést, hogy a régi hagyományokkal szakítva, ne a másnap hajnali kakasszóig tanácskozzanak. Felvetődött, hogy jöjjenek vissza fél 12-re a képviselők, addig pedig ebédeljenek meg. Ezt elvetették — mert mit csináljon, aki nem éhes? — és megegyeztek 11 órában. Az ügyeletes megkapta az ukázt: ha közben képviselő érkezne, el ne engedje! Amikor 11-re visszakocogtam, először a kitartó kollégákat kérdeztem: történt-e valami? „Semmi különös, csak megnagyobbodott a vízfolt a mennyezeten a beázástól” — válaszolták. 11 óra 10 perckor aztán egyenesbe került minden. A 17. képviselő is elfoglalta helyét, a határozatképes közgyűlés nekilátott a munkának. Állítólag az idei önkormányzati választásokig még két közgyűlés vár a testületre. Kíváncsi vagyok, a kezdési időpontokat mikorra teszik. Nyemcsok Irgalmatlanul (Folytatás az 1. oldalról) A temetés előestéjén egy falubeli házának verandáján, fonott székbe süppedve az előzmények felől érdeklődöm. Nehezen indul a beszéd. Az emberi tapintat szép példája ez, amit lassan felszakít a felháborodás tüze. Rendes ember volt a Bandi —Huszonéves korom óta ismerem a Bandit, együtt cseperedtem fel vele. Egész életében dolgozott, a téeszből tehenészként ment előnyugdíjba. A szerszám nyelét mindig két kézzel fogta, ha kellett, napszámban dolgozott, de minden alkalmat megragadott. Sokszor járt velem is méhészkedni: pörgettünk, vándoroltattunk sokat. Igaz, hogy a munka végén megitta a maga felesét, de nem vitte túlzásba. Nem volt nehéz természete, könnyen kijöttem vele. —Hogyan alakult a magánélete? — Nézze, uram... a munka után ki-ki becsukja rriaga után a kaput. Ami a családban történik, az mindenkinek a magánügye addig, amíg baj nincsen belőle. Az első házassága nem sikerült, elvált. A mostaniból három fiúgyermeke született, fiatalok. Rozika, aki ezt tette vele, sokáig nagyon rendes asszony volt. Valamiért italozásra adta a fejét, és teljesen a rabjává vált. Még a családját is elhanyagolta. Sajnos, néha öt-hat alkalommal is elment a Bikába italozni. Mindent erre költött... —Hogyan zajlottak az események? — Nem is tudtam meg, csak másnap, hogy mi történt. Aznap késő estig fokhagymát pucoltam a feleségemmel a szín alatt. Csak akkor mondja a szomszéd... nem érdemelte meg a Bandi. Az a vasárnap este Már a kispadon ülünk kinn az utcán. Baboskendős, kékfestő ruhájú asszonnyal beszélgetek. — Úgy hét óra körül hangoskodás hallatszott Nagyék felől, de nem volt feltűnő. Sötét volt már, amikor Rozi átment az egyik utcabelihez, hogy elmondja neki: agyonszúrta élete társát. Az nem nyitott ajtót, másnál próbálkozott. Egy ember át is ment vele, szólt is a hátsó szobában tartózkodó gyerekeknek. Azok nem vették komolyan azt, volt már többször is vaklárma, fenyegetés az asszony részéről... De akkor már Bandi elvérzett. Csabáról is jöttek nyomozók, az asszonyt rögtön elvitték. Mentő is jött, de már nem volt rá szükség. Olyan csendben dolgoztak, hogy csak másnap tudtuk meg, mi történt. —Biztosan erről beszél a falu... — Gondolhatja. Tudja, még a megyében is kevesen ismerik, hogy hol van Végegyháza. Aki hallott róla, általában rosszra gondol. Pedig többségében itt is úgy élnek az emberek, mint másutt. Vannak nagyszájúak, bajkeverők, csavargók. De sok jóérzésű, becsületes és tisztességes ember is. Küszködnek, ku- porgatnak. Az ilyesmi nem vet ránk jó fényt, de nem tehetünk róla... csak a gyerekeket sajnálom nagyon. Az utolsó, könnybe fúlt mondat megütötte a fülemet. Szinte ezzel egy időben autó állt meg Nagyék háza előtt. Fiatal, fehér inges, fekete nadrágos fiatalember szállt ki belőle és azon mód be is fordult a kapun. Érthetően, nem tudott a történtekről beszélni. A sebek még túl frissek és túl fájók ehhez. Ágnes asszony — Ezek a gyerekek mind a hárman nagyon rendesek. Szépen járnak, tisztességesek, a kisebbik fiú néhány napja vonult be a határőrséghez. Az édasapjuk törődött többet velük. Szinte önellátóak voltak: ők mostak, takarítottak, főztek. Nyulakat tartottak, még kaktuszgyűjteményük is volt. Az Isten adjon erőt nekik, hogy elviseljék a történteket! E balladai hangvétel után eszembe jutottak Arany János sorai: S Ágnes asszony a patakban Lepedőjét újra mossa; Fehér leplét, tiszta leplét A futó hab elkapdossa. Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el. Mert hiába tiszta a gyolcs, Benne többé semmi vérjel: Agnes azt még egyre látja S épen úgy, mint akkor éjjel. Oh, irgalom atyja, ne hagyj el. Óránként zúg a végegyházi templom harangja. Nagy Andrást ma helyezik örök nyugalomra. Lehet, hogy olykor mégis felelősek vagyunk egymás tetteiért? KálmánJános Lelet(t) fülelve (Folytatás az 1. oldalról) Volt egy restaurálásra alkalmas szoba is, ahol 38 zsákban tisztított és tisztításra váró ásatási leletet találtak. Hat Salgó- polcon három és fél sorban a padlótól a plafonig álltak a teli dobozok. Ézt pedig három teherautóval vitték vissza a múzeumba, de természetesen az anyagot védve, ezeket nem zsúfolva szállították. A lakásban jóval kevesebb anyagot találtak: 1 doboz cserépdarabot, 1 idolt, csontból dobókockát, kőkorszaki pattintott pengét és ragasztott cserépedényeket. A Goldmann házaspár lakásának padlásterét „műhelynek” rendezték be, ahol feldolgozták az ásatási anyagokat. Lefoglaltak még egy bronzüstöt is náluk. Nagy Tibor arról is tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy dr. Szatmári Imre osztályvezető régész, aki jelen volt a lefoglalási akción, elmondta, hogy már 1993-ban arra kérte a múzeum vezetését, ejtsenek meg végre egy revíziót és vegyék nyilvántartásba a leleteket. Arra a kérdésre, hogy mikor volt a zsadányi és mező- gyáni ásatás, Oláh Éva elmondta, hogy a dobozokra írt adatok alapján 1993 júniusában kezdődtek és augusztusban fejeződtek be. Goldman- nék szerint az ásatási bizottság engedélyével ástak az említett területen. Ennek tisztázása folyamatban van. A vitrinből lefoglalt tárgyak eredetére a házaspár azt a választ adta, hogy egy cserépedényt Goldmann az édesanyjától kapott, a bronzüstöt az ócskapiacon vették, a többi tárgyat felszíni ásatások során találták, illetve Görögországból hozták! Arra a kérdésre pedig, hogy a zsadányi ásatások anyagait miért nem egyenesen a Munkácsy Mihály Múzeumba vitték, ahogyan azt illik, azt válaszolták, hogy úgy sincs elég hely, ezért döntöttek úgy, hogy az emlékházba szállítják azokat. B. V „...NEM JÓ... FÉLÉNK ÉS ASSZONYOS TEKINTETTEL CSATÁBA INDULNI!” (Lukianosz)
