Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-06 / 233. szám
1993. október 6., szerda a történetköréből íiatái és foglyai 1852-ben Az Aradot védelmező Damjanichhoz Görgey a fegyverletétel után a következő levelet intézte: Kedves Damjanich barátom! Kisjenő, 1849. augusztus 14. Amire én magam érett megfontolással elhatároztam, a tegnapi napon végrehajtottam. Minden vezényletem alatt állott parancsnokság és a nagyszámban utólag hozzám csatlakozott csapatok minden föltétel nélkül letették a fegyvert és oly elbánásban van részünk, amely minket teljesen meglepett, csaknem megszégyenít, mivel alig hinném, hogy fordított esetben mi a hadifoglyainkkal szívélyesebben és lovagia- sabban tudnánk viselkedni. Ezt azért közlöm Veled, mert ez most Téged elsősorban érdekel. Most áttérek azon leveledre, melyet a két kiküldötted nekem kézbesített és amit Rüdiger tábornokkal szintén közöltem. Éppen úgy, mint Te, én is akartam föltételeket kikötni, amire azon rendkívül udvarias módon tudomásomra hozott, de határozott válasz az volt, hogy az orosz hadsereg harcolni jött Magyarországba, nem pedig egyezkedni. Ugyané válasz érvényes valamennyi egyéb csapatra és várparancsnokságokra is. Emiatt tehát minden egyes parancsnokság maga fontolja meg, hogy melyik kötelesség szentebb neki, az-e, amit a személyi becsvágy diktál, vagy pedig sokak életének, vagy egészségének feláldozása, vagy a haza érdeke, vagy pedig az, hogy a szerencsétlen békés lakosságot a háború nyomoruúságaitól megkímélje. Az én nézetem és a többiek közül a legbátrabbaknak is az a nézete, hogy nem maradt más kötelezettségünk, mint az, hogy szegény, szorongatott hazánkat megkíméljük a további nyomorúságtól, mivel már nem vagyunk képesek semmi ellenszolgáltatásra. Vedd ezt fontolóra és hidd el, hogy azt a szomorú tapasztalatot tettem, hogy azok, akik a veszély pillantában a leggyávábban viselkednek, azoknak van mindig a legnagyobb szájuk, mihelyt elmúlt a vész. O Fensége herceg Paskievic orosz tábornagy úr kijelentette, hogy semmiféle előzetes egyezkedésbe nem mehet bele, de meg van győződve, hogy a várvédők szintén kiérdemelték azt a kedvező bánásmódot, mint amiben nekünk részünk van. O Fensége már azért sem tud egyezkedésbe belemenni a várat illetőleg, mivel a várat körülzáró osztrák hadtestet nem válthatja fel egy orosz hadtesttel, amit, ha megtehetne, könnyű volna neki a helyzete, mivel ez esetben a vár föltétien átadása az orosz cári csapatok kezébe történne. A vár parancsnokának sem parancsot, sem tanácsot nem adhatok, csupán kérhetlek arra téged, hogy nyissad meg szívedet inkább a humanizmus, mint a becsvágy előtt. Őszinte barátod, Görgey Artúr Görgey levelét az Arad alatt álló orosz hadtest parancsnoka, gróf Rüdiger, a következő levél kíséretében juttatta el a Damjanichhoz: Aradvár parancsnokának Hadtestem egyik csapattestének parancsnoka, Kralow ezredes jelentette, hogy Nagyságod hajlandóságát fejezte ki aziránt, hogy a fegyvert letegye, ha arra éntőlem felszólítást kap. Ennélfogva felszólítom Önt, hogy az Ön hadserege főparancsnokának, Görgey tábornok úr példáját követve, a fegyvereket feltétel nélkül tegye le. Magam részérói kijelentem, hogy Önt az egész helyőrséggel teljes biztonsággal Nagyváradra szállíttatom, hol az orosz hadsereg főparancsnoka, Varsó hercege tartózkodik. Eme elszállítást Görgey hadseregére vonatkozólag már elrendeltem. Ide mellékelem Görgey tábornok úrnak hasonló értelmű levelét. Gróf Rüdiger, O Felsége az orosz cárfőhadsegéde és a cári orosz 3-ik hadtest parancsnoka Lázár Vilmos levele feleségéhez Arad, 1849. október 5-én éjjel. Mindenem e földön, kedves, szeretett Máriám! A lelki atya, akinek kezébe letettem vallomásaimat és akinek kitártam tiszta öntudattal keblemet, átfogja adni neked kis gyűrűmet, szivartárcámat és evőeszközömet, a mit itt a fogságom alatt használtam. Károlynál fogsz találni egy levelet, kedves arcképeddel és azonkívül több holmit. Én keresztül vívtam az élet-halál tusáját — megfogok halni, mint férfiúhoz illik. Szívem, a szegény, mely éretted fog dobogni utolsó dobbanásáig és tiszta szerelmem Nálad maradnak. Én nem akarom átkozni a végzetet, nem senkit — a boldogító szerelmedben eltöltött öt év szolgál vigaszomul, midőn már el kell hagyni e földi pályát. Adj gyermekeink mindenikének, ha kilép a világba, egy emléket tőlem, jeléül annak, hogy az, aki becsületesen, tisztán élte át életét, nyugodtan hal meg, ha ártatlan is, mint én. Te pedig, éltem védangyala, kinek kezeiben létem tisztább és jobb lett. Te neked, kedves Máriám még egyszer egy utolsó Istenhozzádot mondok és szolgáljon e vallomásom vigaszodul, hogy annak oka, hogy nyugodtan halhatok meg, Te vagy. Felteszem Rólad, Te mindenem, hogy, bár méltó fájdalmadat nem lehet csillapítani — mert magamról tudom, hogy nem lehet —, de korlátoznifogod s azzal bebizonyítod, hogy mily kedves az én emlékem Te neked. Köszöntsd, csókold nevemben Ármint, Lórit, Hermint, Minât, Steinert és Mednyánszkyt, minden jó ismerőst, barátot és rokont. Csókold meg kedves gyermekeinket és öleld forrón szerető szívedre nevemben, miként én Téged, kedves Marim, képzeletemben ölellek és utolsó percig érted dobogó szerelmes szívemre szorítlak. Isten Veled! Tied örökké, még a síron túl is hűséges Vilmosod A papnak adtam egy aranyat misére. Isten veled. Pöltenberg levele feleségéhez Imádott szegény feleségem! Nem tudom imádott Paulám, miként írjak Neked, hogy a csapás ne legyen túlerős szegény szeretőszíved?e. Csak azt óhajtom, hogy szerencsétlen sorsomat, még mielőtt e sorokat megkapnád, megtudjad oly résztvevő ajkaktól, amelyek azt minden lehető kímélettel tudatnák. Örökre Istenhozzádot kell mondanom, áldván Téged mindazon boldogságért, melyet oly bőven adtál és hálát adok lelkem mélyéből mindazon szerétéiért, melyben részesítettél. A jó Isten vegyen pártfogásába Téged és szegény gyermekeinket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedje magát a nagy fájdalomnak, nyújtsa ki mindenható védő kezét drágafejeitek felett, ez lesz utolsó imádságom. Te is, szegény Paulám, meg fogod bocsátani a bánatot, amelyet életemben Neked okozta, meg fogsz bocsátani, mert mindig a jóság angyala voltál. Oh, mint vérzik a szívem, hogy nem láthatlak többé. Légy hát erős jó Paulám, légy erős irántam való szerelmed által, gondold meg: gyermekeid vannak, azokért kell élned. Isten veled imádott angyalom. Lelkemben szorosan keblemhez ölellek benneteket. Téged és drága gyermekeinket, a jó Isten őrizzen benneteket. Édes jó Paulám, légy még boldog, mert megérdemled. Isten Veled szegény Ernőd
