Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17-18 / 89. szám

àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. április 17-18., szombat-vasárnap Szülőföldem: Biharország Debrecenben Adyra, Biharugrán Szabó Pálra emlékeztek Szülőföldem: Biharország címmel rendezte meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság április 2-án és 3-án soros ván­dorgyűlését. Az első napon a tudományos tanácskozás színhe­lye Debrecen volt: a ’60-as években lerombolt Kölcsey-ház helyén emelt Kölcsey Művelődési Központban gyűltek össze az érdeklődők. Az ünnepélyes megnyitó után a társaság elnöke, Kovács Sán­dor Iván átadta az 1993. évi közművelődési díjat, a Toldy- díjat a megyeszerte jól ismert múzeumigazgatónak, dr. Sza­bó Ferencnek. Ezután a társa­ság Hajdú-Bihar megyei tago­zatának megalakítására került sor, mely utolsóként alakult meg az országban, sorrendben a tizenhatodikként. Ezzel a Magyar Irodalomtörténeti Társaság létrehozta a maga külön „irodalmi respublicá- ját”: tagjává fogadott minden­kit, aki a magyar irodalom ü- gye iránt elkötelezettséget érez ma Magyarországon. A péntek délutáni előadá­sok közül az első, Görömbei Andrásné Ady-képünk és az újabb szakirodalom címmel arról szólt, hogy az Ady-re- cepció kulcskérdése a XX. századi magyar irodalomnak. A szakkritikák tükrében mára világossá vált, hogy a sokunk által tankönyvként ismert és használt Király-monográfia sok tekintetben inkább gátolja, mintsem segíti Ady életművé­nek tárgyilagos megítélését. Király István rendkívüli tu­dósi felkészültséggel és mű­elemző készséggel megírt négykötetes monográfiájá­nak az a legfőbb hibája, hogy a szerző Révaitól átvette a forradalmiság marxi eszmé­jét, Lukácstól pedig a realiz­mus eszményt. Ezért az Ady- életmű így erősen ideológiai megvilágítást kapott, a vers­értelmezések ebből követke­zően sok esetben erőszakol­tak. Éppen ezért szükség van egy új, hiteles Ady-kép meg­rajzolására, mely Ady művé­szi nagyságát, zsenialitását meggyőzően bizonyítja. Eh­hez a legszükségesebb elő­munkálatok már el is készül­tek, szintézisükre azonban még vámunk kell. Hasonló volt a végkicsengése a másik két előadásnak is. Kulcsár- Szabó Ernő a modernségről, Gróh Gáspár pedig a népi iro­dalomról szólva sürgette egy új, hiteles és korrekt irodalo­melméleti mű megszületését. Indokaik is megegyeztek: a marxista irodalomtörténet­írás éppen a 30-as évekről, eme irányzatok első nagy kor­szakáról alkotta a legegyolda- lúbb képet, főként azzal, hogy ideológiai szempontok alap­ján értelmezte mindkettőt. Az előadók itt is a Révai— Lukács—Király-szemlélet egyoldalú érvényesülésében vélték megtalálni e jelenség okát. Hasonlóképpen hiányos képpel rendelkezünk a magyar avantgárdról is, ez csendült ki Deréky Pál előadásából, amely a valóságban sokkal .gazdagabb és színesebb annál, mint ahogyan a köztudatban él. A konferencia első napját Bakó Endre Nadányi Zoltán­ról, Lakner Lajos Sinka Ist­vánról és Szabó Ferenc He­gyest Jánosról szóló előadása zárta. Igaz, a játékos kedvű szervezők esti programként még kitaláltak egy vetélkedőt is a résztvevők számára, ami abból állt, hogy a megadott tizenhét tiszántúli és ugyan­annyi dunántúli helységnevet — nagy költőink szellemes kí­sérleteihez hasonlóan — vers­be kellett szedni. A konferencia második napján a bihari tájjal ismer­kedtek a résztvevők, és a 100 éve született Szabó Pálra em­lékeztek Biharugrán. Somi Éva Régi idők sztorija Markos Gyurika esete Karády Katalinnal Újra, ki tudja hányadszor hódít a ’40-es évek búgó hangú, von­zó sztárja, Karády Katalin. Ma már azonban kevesen vannak, akik elmondhatják magukról, hogy személyesen is ismerték a különös kisugárzású, bálvá­nyozott színésznőt. A kevés szerencsés közé tartozik a ki­tűnő humorista, Markos György, aki abban az értelem­ben is unikumnak számít, hogy férfiú létére csöppet sem rajon­gott Karádyért. Mentségére szóljon, hogy alig három éves volt megismerkedésük idején. Aki pedig a találkozást létre­hozta: a papa, Alfonzó volt. Az r-betű kimondásával még hadilábon álló Gyujika — máig is kideríthetetlen okból — egyszerűen nem vett tudo­mást a művésznőről: átnézett rajta, s hiába volt Karády min­den igyekezete, megmukkan­ni sem volt hajlandó. Mosoly, simogatás, csokoládé — sem­„Ne kérdezd, ki voltam!” mi sem törte meg hallgatását. Kazal László, a színészvilág nagy mókamestere elhatároz­ta, hogy segít megoldani a ma­kacs Gyurika nyelvét: időt, fá­radságot nem kímélve tanít- gatni kezdte a kislegényt, hogy mit válaszoljon, ha Karády megszólítja. A különórák nem CENTRUM-HETFO: Női hosszú ujjú hálóingek, szintetikus töltetű, karton huzatú paplanok, ágyneműk 40% engedménnyel. Plüss bútorszövetek 30% engedménnyel. Amíg a készlet tart! ö Kft I BÉKÉSCSABA r, A Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet közgazdasági osztálya tervező-elemző főmunkatárs munkakörbe pályázatot hirdet. Felvétel: Számviteli Főiskola vagy felsőfokú KÁLÁSZ végzettség plusz költségvetési gyakorlat. Érdekló'dni a (66) 441-411/201-es telefonszámon a közgazdasági osztályvezetőnél lehet. voltak hiábavalók, Gyuri pompásan megtanulta a mon­dókát. A „premierre” nem kel­lett sokáig várni: egy színházi előadás szünetében összetalál­kozott a pöttöm Markos a nagy Karádyval. — Szervusz, kisfiú — mo­solygott rá a művésznő. Semmi válasz. — Nem is köszönsz? — folytatta az ostromot. Semmi válasz. — Nem ismersz... nem tu­dod ki vagyok? Ez hatott, Gyurika végre vá­laszolt. — Nem ismejlek. De azt tu­dom, hogy te egy jössz színész­nő vagy... Óriási hahota fogadta a vá­laszt, csak ketten őrizték meg „komolyságukat”. Karády — és a poént „valahonnan már ismerő” Kazal...----SZOMA — Fe renczy Europress Katica KISÁRUHÁZ (Békéscsaba, Andrássy út 29—33., a volt Ezermester bolt helyén). Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy áruházunk hétfőtől non-stop nyitvatartással üzemel! Ajánlataink: — topper margarin 93 helyett 78 Ft — márkás italok árengedménnyel — hidegkonyhai készítmények — 4 féle hamburger és még sok más áru kapható. Békési siker a Kortárs Festészeti Tárlaton // Nagydíjas „Őszi Köröspart” Ezüst György: Fuvarosok, 1979 Szombaton délelőtt művészeti ünnep volt a budapesti Lónyai utcában, a Bizományi Keres­kedőház és Záloghitel Rt. új aukciós házában, illetve kiállí­tási termében. Az európai mér­cével mérten is csodálatosan szép bemutatócsamokban, Fekete György helyettes ál­lamtitkár jelenlétében meg­nyitották a Kortárs Festészeti Tárlatot „Magyar táj magyar ecsettel” címmel. Csaknem ötven hazai képzőművész szebbnél-szebb, értékesebb- nél-értékesebb festményeit helyezték a paravánokra, köztük a Békés megyéből el­származott Ezüst György fes­tőművész és a ma is Bé- késszentandráson élő alkotó, Munkácsy-díjas, érdemes mű­vész Lóránt János két-két al­kotását. A meghívott művészeket és műértőket elsőként Csatlós Péter, a BÁV Rt. vezérigazga­tója köszöntötte a Mária Teré­zia által 220 éve megalapított pesti „bizi” új művészeti csar­nokában, majd — a helyettes államtitkár megnyitóját köve­tően — rangos pénzdíjakat nyújtottak át a kiemelkedően szép és értékes munkákért. Legteljesebb örömünkre első­ként a békésszentandrási Ló­ránt Jánost szólították, aki ezen a kiállításon „Közelgő tavasz a Mátrában” és az „Őszi Köröspart” című akvarelljei- vel mutatkozott be a műértő fővárosi művészetbarátoknak. Az ötvenöt éves alkotóművész a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. nagydíját kapta meg a résztvevők vastapsától kísér­ve. Villáminterjút kértünk tőle lapunk számára, s ebben a rö­vid beszélgetésben elmondot­ta, hogy 1956—1959 között a szegedi tanárképző főiskolán tanult, rajzmestere Vinkler László volt. Kaporvári és sal­gótarjáni oktató-nevelő évek után egy kis mátrai faluban élt, dolgozott, festett "éveken át, majd családjával együtt visszatért szülőfalujába, Bé- késszentandrásra. 1962 óta számos hazai és külföldi, egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek művei: Japánban, Indiában, Kubában, Kanadá­ban, Amerikában, Angliában, Franciaországban, Olaszor­szágban, az NSZK-ban, Spa­Lóránt János: Szalmahordó ember, 1991 nyolországban, Finnország­ban éppúgy megfordult, mint Kaposváron, Békéscsabán, Gyulán, Szegeden, Budapes­ten, Miskolcon, s egy alkalom­mal már szülőfalujában is. A kitüntetett művésznek az elsők között gratulált a régi művészbarát, a SZOT-díjas, békéscsabai születésű és hosszú éveken át a békési me­gyeszékhelyen tanító, alkotó Ezüst György, aki ezúttal a „Lovak a Dunakanyarban” és a „Téli hajnal” című olajfest­ményével nevezett be az auk­cióra. Végtelenül örült a béké­si művésztárs sikerének és to­vábbi szorgos munkálkodásra biztatta Lóránt Jánost. A fővá­rosban élő Ezüst György vil­láminterjújában gratulált a BÁV Rt. nemes kezdeménye­zéséhez, a kortárs festészek meghívásához, a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál keretébe illeszt­hető, nagysikerűnek ígérkező vállalkozáshoz. Az rt. művé­szetpártoló igyekezete, Wein Miklós tárlatszervező tevé­kenysége nyomán jelentős se­gítséget és publicitást kaphat­nak mindazok, akik napjaink­ban a magyar piktura jelesei. Pallag J. Róbert Ezüst György elszármazott megyénkből Lóránt János Békésszent- andráson él

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom