Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Irodalmi séta Azúrország fővárosában Kisfaludy, Jókai és Ady Endre nyomában Jókai családjával Nizzában (1903) Az utazási irodák programfüzeteiben elegáns hotelek, pálmafákkal övezett sétányok, igézőén kék tenger, a kaszinói játéktermek képével csábítják az érdeklődőket a francia Riviérára. Az eredmény: az év minden szakában a turisták és a szórakozni vágyók százezrei, sőt milliói keresik föl ezt a gyönyörű területet a világ minden tájáról — köztük egyre több hazánkfia is. A természeti szépségek, a pihenés, a kikapcsolódás, a gondtalan szórakozás ezernyi lehetősége mellett műemlékek, múzeumok kincsei, kulturális rendezvények eseményei kínálnak szinte egész éven át megannyi nagyszerű alkalmat. Csoportunk is felfokozott várakozással indult útnak, s mintegy 20 órás buszozás után érkezett a francia Riviéra fővárosába: Nizzába. Már út közben egykori egyetemi professzorommal, Sőtér Istvánnal kapcsolatos emlékemet idéztem fel. Egyik szemináriumán Kisfaludy Sándor provence-i fogságáról értekezve elragadtatással beszélt erről a mediterrán hangulatú városról, a szinte mindig kék égboltról, az utakat szegélyező pálma-, narancs- és olajfákról, a tengervíz sós illatát árasztó friss levegőről. Tudtuk, hogy egy nemzetközi szabadegyetem tanáraként hosszabb időt töltött Nizzában, rajongását mégis nosztalgikus túlzásnak véltük. S íme a valóság, ha lehet még színesebb, még pompá- sabb, még hangulatosabb. Ja- nus-arcúsága okán békésen megfér benne egymás szomszédságában az óváros századokat idéző terrakotta színű világa, a modem negyed századfordulós, szecessziós palotasora s napjaink csillogó, csu- paüveg épületeinek együttese. A kellemes éghajlat, a mondén élet lehetősége mindig mágnesként vonzotta és vonzza a világ minden tájáról érkező turistákat és látogatókat. Különösen az írók, költők és művészek körében bizonyult népszerűnek Nizza. Szinte lehetetlen a rövi- debb-hosszabb ideig e városban élő neves személyiségek számbavétele (az utcákat járva számos helyen emléktábla is emlékeztet az épület egykori híres lakójára), ezért ezúttal csak a magyar vonatkozású irodalmi eseményeket idézzük. Két évszázadnyit kell az időben visszamennünk az első emlékekért. Kisfaludy Sándor fiatal főhadnagyként — útban fogsága színhelyére, a provence-i Draguignanba — csak rövid ideig tartózkodott a városban. Naplójába 1796. július 23-án — többek között — ezeket írta: Nizza szép város, szép piacai vannak, az idevaló asszonyi viselet igen csinosítja a testet... Kétszer időzött a városban Jókai Mór. Először — 1901-ben — csak rövid időre kereste föl a francia Riviérát. A budapesti télből a nizzai tavaszba érkező író a természet elbűvölő szépségéről, a megannyi élményről Közelebb a Naphoz címmel 3 részes útirajzban számol be a hazai olvasóknak. Szép, derült idő van. A nap melegen süt. A tenger színe háromféle színt vált; nagy messze sötétkék, darabonként smaragdzöld, közel égszínkék. ..Az áldott nap és az áldott tenger! A csodatevő két gyógyító. Ezt nem árulják a patikákban... pedig ez hoz helyre mindent. Ne sajnáljátok hát tőlem, otthoni híveim, ezt a kis zarándokutat a csodatevő naphoz, a bűbájos tengerhez. Ezek az én fenntartóim. Második, egyben utolsó látogatása közel négy hónapig tartott. 1903 decemberében fiatal feleségével, két sógornőjével, valamint anyósával érkezett Nizzába. Először a Grand Hotelben laktak, majd pedig az Angol sétányon béreltek lakást. Az időközben lebontott épület helyén található 67-es számú házon 1978 óta emléktábla hirdeti: Itt állt a villa, ahol a nagy magyar regényíró, Jókai Mór élt 1903— 1904-ben. Jókai életének utolsó hónapjai voltak ezek, mely időt az enyhe éghajlat, a mozgalmas társasági élet is kellemessé tett számára. Azzal búcsúzott Nizzától, hogy ősszel feltétlenül visszatér, azonban ebben a sors megakadályozta, ugyanis április 25-én érkezett haza Budapestre, s május 5-én meghalt. Az előkelő Angol sétánytól a város távolabbi részébe kell elzarándokolnia annak, aki Ady Endre egykori nizzai szállodájára kíváncsi. A Szent György hotel (Rue Clemenceau) falán 1970-ben avatták fel a Schaár Erzsébet mintázta szép sztélét. Ady 1904 és 1909 között többször is megfordult a Riviérán, ahol kedvenc tartózkodási helye Monaco és Nizza volt. Az igéző táj, valamint a nagyvilági élet forgataga 6 költeményének és több mint kéttucatnyi cikkének bizonyítható ihletőjévé vált. Különösen az 1904, valamint az 1906 őszén tett tartózkodása Volt emlékezetes, mindkét esetben Lédával együtt töltött hosszabb időt Azúrországban (az elnevezés Adytól származik). Az 1904- es látogatásuk kellemetlen időjárású hetekre esett. Lehangoló „élményeit” A Riviéra ősszel című tudósításában írta meg Ady: A tengert száraz, meleg szelek borzolják. Szomorú és nyugtalan a francia Riviéra. Porosak a hatalmas pálmák. Árva a híres angol promenád. Végig a büszke partokon csukottak és csöndesek a villák... Oh, be csúnya az ősz a Riviérán. Varázsos, fényes magyaralföldi őszi napok, szüretes esték, ragyogó éjszakák emlékezete fog át s vágyom haza innen, az örökös nyár földjének csúfolt, szomorú tájról. Két év múlva szintén ősszel jártak Nizzában, s ekkor korábbi csalódásukért gyönyörű idővel kárpótolta őket a „Riviéra királynője" (így is nevezik Nizzát). Ezúttal már Ady is elragadtatott hangon és érzékletes képekben számolt be a természet nyújtotta szépségekről: Milyen kék itt minden: a hegy, az ég, a tenger, a távol és a közelség, a lelkünk... A Hold is kék, esti tengerszérűkre fehér, finom ezüstkévéket ágyaz... soha sem szebb a Riviéra, mint most. Kisfaludy-, Jókai- és Ady- emlékek nyomában jártunk, nizzai emlékeiket tükröző alkotásaikból idéztünk. Valójában ők voltak legmarkánsabb képviselői a francia Riviérát megjárt hazai íróinknak, költőinknek, bár tudjuk, hogy rajtuk kívül még számosán — például./usth Zsigmond—tartoztak Azúrország felkeresői és szerelmesei közé. Nizzába és a francia Riviérára napjainkban ellátogató magyar turistákkal minden bizonnyal tovább növekszik e gyönyörű vidék rajongóinak száma, akik Nietzsche megállapításával azonosulva vallják és hirdetik: Ez a kis földterület egyedülálló Európában. Dr. Papp János Jókai-emléktábla a nizzai Angol sétány 67. számú házon Molnár Lajos verse: Arcvonat csillag vagy éjjel és nappal e földön ha főzöl gyereket etetsz mindig felém fordulsz keringsz körülöttem s látom tekinteted Holdján C icelle ként táncol nagyapád és nagyanyád és épp most ebben a szikrafényes pirkadatban márványtömbjében a pillanatnak az évek ütközőire fűzve mint néma vasúti kocsik elvonulnak előttem őseid mutatják részekben vonásaid és látom azt a másik arcot is ott rejted legbelül s mint lengő fehér vászon fényesíti külső tekinteted s vagdalhatják pengével leönthetik sósavval megmarad mert ez nem őseid más képéhez hasonlatos lesz ez a vers arcvonat ha kinézek egyszerre fülkém két ablakán látom én látom mindkét arcodat A boldog békeidők politikusai Deák Ferenc képviselői ülőhelyét következetesen elfoglalta egy nem túlságosan tehetséges, törtető honatya, ha Deák történetesen nem volt jelen a T. Házban. — P. már megint a helyeden ül — figyelmeztették a folyosón Deákot. — A helyemet könnyebb elfoglalni, mint betölteni — mosolygott vissza Deák. * * * Tisza Kálmán miniszterelnök egy reggel az egyik minisztérium előtt ment el, és úgy gondolta, bemegy, szétnéz a tisztviselők között. A portásnak bemutatkozott, mire az közölte, hogy a tisztviselők közül még senki nem jött be. — Nem baj — mondta Tisza —, majd megnézem a helyiségeket —, és a portás kíséretében szobáról szobára ment. Az egyik helyiségben találtak egy tisztviselőt, aki az íróasztalra dőlve aludt. A portás fel akarta kelteni, de a politikus leintette: — Az istenért — súgta a portásnak —, ne keltse fel, mert még ez is elmegy! **-*Baross Gábor közlekedési miniszter korábban felkereste Gyulai Pált, és átnyújtott neki egy, Magyarország összes vasútvonalaira érvényes szabadjegyet. Az irodalomtudós sokáig nézegette a jegyet, majd Barosshoz fordulva így szólt: — Magyarország nem elég gazdag ahhoz, hogy engem ingyen utaztasson — s ezzel visszaadta a szabadjegyet. * * * Geszti otthonában gróf Tisza István volt miniszterelnököt felkereste az egyik régi ismerőse. Protekciót kért egy bírósági aljegyző érdekében. — Nagyon sajnálom — szólt Tisza —, nem tehetek ma már semmit. Amint látod, magam is állás nélkül vagyok. Falramászó produkció A Brit Kortárs Színházi Fesztivál talán legmeghök- kentőbb és legérdekesebb produkciójával állt elő három angol fiatalember tavasszal a budapesti Merlin Színházban. Az Elő képekben szereplő művészek, beleértve az alkotó szobrászművész is, napi öt órán keresztül lógott a színház falán, keretbe foglalva, némán, egyszínűre festve. A lenyűgöző, zavarba ejtő, veszélyes)?!) produkció — mely műfaját tekintve a performance és a „tiszta” festészet határait súrolja — a nézőszámot tekintve csúcsokat döntött New Yorkban, Londonban és Sid- neyben, de a budapesti közönség is „kapcsolt” és részesévé vált e „falramászó” produkciónak. MTI FOTÓ: BRUZÁK NOÉMI
