Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-19 / 65. szám
1991. március 19., kedd ■a SZERKESSZEN VELÜNK! N kölcsönt vissza is kell fizetni! ...Adott a Kádár-kormány mindenkinek, amennyit kért, ilyen-olyan délből. Ne hábo- rogjanak, akik akkor felvették a kölcsönt; arra nem gondolnak, hogy a fizetésük azóta ötszörösére is emelkedett? Mindent egyszerre akartak. Mi, 60 évesek soha nem kaptunk semmilyen kedvezményt, kölcsönt. Dolgoztunk becsületesen. Éveken keresztül (10-12 éven át) gyűjtöttünk, hogy megvegyünk egy kis öreg házat, majd ismét évek1 múlva összejött- egy olcsó kis bútorra való, később a tévé, a mosógép is. Közben a gyerekek is tanultak, ma diplomások. Mindig addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Soha nem vettünk részletre semmit, se kölcsönt nem kértünk. Most nem idegeskedek, nyugodtan alszom, nem kell félni, hogy jön a végrehajtó. Igaz, nincs meg a legújabb bútorom, nem voltam még Törökben, Jugóban. Nekem elég a mi szép, természeti kincsekben gazdag kis országunk... Megjegyzem: nem a fiatalok a hibásak, hanem az akkori kormány, mert ők is a kölcsönpénzből gazdagodtak meg, és nem gondoltak a következményekre. Megszokták a jót, a könnyű életet. Ha a mai fiatalok éltek volna az ’50-es években, mindjárt másképpen látnák a helyzetet. Ma annyi játéka van egy 3 éves gyereknek otthon, mint az egész óvodában. A szülők már elrontották a nevelést, önzésre tanítják őket. Ne az Antall-kormányt szidják, hanem az elődjét és saját magukat. A mi országunk soha nem lesz nyugodt, mert itt sok a potyaleső, ingyenélő, pocsékoló ember. Csak mondja mindenki a magáét, de senki nem gondolkodik előrelátóan. (Név és cím a szerkesztőségben) 0 hermelin nem menyét Nem szoktam minden apró-cseprő .tévedést szóvá tenni, de az, amit a Népújság február 16-ai számában, a 12. oldalon, „A hermelin az egyetlen állat, amely színével a nevét is megváltoztatja” című cikkben találtam, arra késztetett, hogy tolláit fogjak. Most, amikor a természetvédelem egyre fontosabb szerepet tölt be életünkben, nagyon fontos a jó, szakszerű felvilágosítási munka, hiszen a természet megismertetésével alapozhatjuk meg a hatékony természetvédelmet. A cikk ötödik bekezdésében mondatonként .több súlyos hiba is található, így érdemes ezeket elkülönítve megvizsgálni. A hermelinről szóló cikk szerzője szerint: „Az állatot nyáron menyétnek hívják és barna, ilyenkor érvényes a vadásztilalom, de igazából télen üldözik.” A hermelin (Mustela Er- minea) nem azonos a menyéttel (Mustela Nivalis), bár mindkettő a menyétfé- lék családjába tartozik, közeli rokonságban vannak egymással, da két különböző állatiról van szó. A két vitatott állatka közül a hermelin a nagyobb. Hossza 30 cm körüli, a farka további 10 cm, súlya körülbelül 30 dkg. A menyétek az előbbinél minden tekintetben kisebbek. Testhosszuk csak 20 cm, farkuk 5-6 cm. Súlyuk 12-13 dkg. A nőstények mindkettőnél arányosan kisebbek és könnyebbek is. A méreteknél azonban sokkal fontosabb morfológiai bélyeg a szín! A hermelin télen fehér és viszonylag hosszabb és vastagabb farka vége mindig fekete. Ez a nyári bundába átvedlett állatra is vonatkozik. A nyári szőrzet hasonlít a menyéltéhez, de a rozsdabarna háta és pisz- kosfehór hasa közötti elválasztó vonal egyenetlen és a farok vége mindig fekete. Magyarországon csak ritkán fordul, elő, hogy télre, a menyét is fehér bundát öltsön, ez csak az északi országok területein fordul elő, de a farokvég színe a menyéinél mindig fehér. A vadászati tilalomról csak any- nyiit, hogy az 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelet- módosításokkal ugyan, de még ma is érvényben van, miszerint a hermelin is és a menyét is természetvédelmi tilalom alatt állnak. Előbbi ezer, utóbbi ötszáz forint eszmei értékkel. A fentiekhez képest az már elhanyagolható apróság, hogy II. Erzsébet koronázásakor a palástja nem 40 darab, hanem 550 egész prémből és 650 farokból lett ösz- szeállítva. A palástok ugyanis a szabályosan elhelyezett és a gereznák közé varrott farokvégektől kapják jellegzetes és mással össze nem téveszthető külsőjüket. Ezek után nem csoda, hogy a cikk írója nem adta nevét a művéhez. Nagy Zoltán preparétor, Gyula * * * (Az írást, melyről a levél szól; a Szivárvány című lapból oíEóztuk.) Bokrok és virágok A természetvédők, a zöldek nem veszik észre, hogy a belváros — a zöldterületeket tekintve — nagyon el van. maradva a Kulich-lakó- teleptől. Nemcsak könyvet és szép szólamokat kell írni, hanem tenni kell valamit! Rászólni arra, aki csak rongál és jó példaként a beültetett fákat is meg lehet locsolni. Békéscsabának biztos van kertészmérnöke, aki a város parkjait tervezi: sok fát és bokrot tervezzen színes virágokkal a hiányos részekre. Itt van például a Jókai utca sarka: már az ősszel meg keltett volna kezdeni a parkosítást. Nem beszélve a Lepény és a Haán utcai részről, vagyis a belvárosi iskola előtti részről, amit játszótérnek ígértek. A Bartók Béla úton, ahol már nem lesz építkezés, az öreg fák mellé fiatalokat- kellene ültetni. A parkokat .pedig úgy képzelném el., hogy sétány, vagyis az utakra, apró kavicsot kellene teríteni, hogy a zöld füvet megvédenénk az átjárástól. De a már beültetett fákat és bokrokat is meg kell védeni a rongá- lókitól. Széplaki Istvánná, Békéscsaba Tv-díj Most kaptuk kézhez a rá- - dió- és televíziódíj-szabás új tarifáját. Igencsak elöntött a méreg, ugyanis én egy 12 lakásos bérházban lakom, és csak ketten fizetünk rádió- és televíziódíjat. Lehet, hogy ez orzságos viszonylatban nem ennyire kirívó, de azért gondolkodóba ejt egy kicsit. A hatalmi szó megint érvényt kapott! Ha a postának a bevételei nem elegendőek, akkor ne az én és fizető társaim díját emeljék, hanem hajtsák be azokon, akik úgy használják a rádió és televízió hullámait, mint mi! Ez egy kényelmi álláspontja a postának, mert azokon köny- nyebb behajtani a díjtételt, akik becsületesen bejelentették, hogy tévékészülékkel rendelkeznek. Elég sűrűn halljuk, hogy a televízió pénzgondokkal küszködik. Több milliárdot adnak a televíziónak az államkasszából és még mellé a' mi zsebünket is ki akarják üríteni? (Név és cím a szerkesztőségben) Kerékpárút Jaminába Babát a polcra? A sors valamennyi önket takarékosabb életvitelre késztet, és akik csak rendelkezünk kerékpárral, hát újra, meg újra elővesszük, némi aggodalmak között; — ha gyermekünkről van szó, figyelmeztetjük: vigyázz, el ne üssenek, inkább menj a járdán — ekkor pedig az ajtón éppen kilépő, gyanútlan polgár kerül gyakran balesetveszélybe. Az idősebb embereként is felelősek vagyunk! A felduzzadt autós- forgalom nem kerülte el városunkat, így az Orosházi utat sem, mely teljes szélességében helytáll az igényeknek — teljes hosszúságában pedig a kerékpárutat kellene már végre megépíteni! Tudniillik a régen készen lévő Bartók Béla úti kerékpárút, a vasúti híd jaminai szakaszán véget ér. Ezt szabályos jelzőtábla is tudtul adja és csaik üggyel-bajjal lehet rátérni az Orosházi útra. Több száz jaminai lakost foglalkoztat e gondolat, és jó volna, ha erre az illetékesek is felfigyelnének, megelőzve a további baleseteket. Útépítésre hely van bőven! M. D„ Békéscsaba Ami velünk történt, szerintem másokkal is megeshet, hisz sokan utaznak együtt kiskorú gyermekükkel. Konkrétan a Magyar Allamvasutakhoz kellene írnom, de nem tudom, hogy a szegedi vagy a békéscsabai állomásnak címezzem a levelem. Szegeden, a klinikán voltunk 3 hónapos kislányunkkal ellenőrzésen. Hazafelé Jövet felültünk a 13.45-kor Orosházára induló vonatra, úgy gondoltuk, jobban telik az idő, ha utazunk, mivel a Békéscsabára induló vonatra még egy jó órát kellett várni. A vonaton elhelyezkedtünk, férjemmel az egyik ülésen, a szemközti ülésre a mózeskosarat tettük, amiben a kislány volt. A kislányt kivettem, mivel meg kellett etetnem. Ekkor ért hozzánk a kalauznő, aki kezelte a jegyünket, és közölte, hogy a kosarat tegyük a csomagtartóba, mivel a csomagnak a polcon a helye. Mondtam ne: ki, hogy az nem csomag, hanem a kislány fekszik benne. Erre tájékoztatott, hogy akkor is tegyem a polcra, ugyanis jogszabály van arra, hogy csak annyi helyet foglalhatunk el, ahány főre szóló jegyünk van. Mivel csak a férjemnek és nekem van jegyem, az kettő, számolt ö, és sok diák lesz a vonaton, akiknek kell a hely. Meg is kérdeztem a diákokat, hogy melyikük szeretne leülni, j mert akkor átadjuk a helyünket. Senki nem jelentkezett. Nem tudom, mit lehet ehhez hozzáfűzni, talán annyit, hogy arra Is van rendelet, hogy a kiskorú gyerekek részére (nem tudom konkrétan hány éves korig) nem kell menetjegyet váltani. A nyugdíjasoknak úgyszintén nem. ök akkor hol utaznak? Vajon melyik rendeletet kellene módosítani? Vagy, ha legközelebb utazunk, akkor négy jegyet vegyünk? (Teljes név és elm a szerkesztőségben) Kocsival a sétányon Békéscsabán, a belvárosban lakom, a Bartók Béla út — Andrássy út — Wlassich sétány környékén. Tíz éve, hogy ez a rész kialakult. Óvoda, bölcsőde, iskola van a környéken. A környezet siralmas. A befüvesített részeket, most, amikor fel van ázva a talaj, felelőtlen, gépkocsival járó emberek keresztül-kasul járják. Kitapossák a füvet, a gyalogosuta- kat sárral felhordják. Kérdem, milyen lesz itt a környezetünk, ha kitavaszodik? A fű letaposva, kis fák kitördelve. Milyen példát mutatunk gyermekeinknek? Matyelka Lászióné, Békéscsaba Segítettek Pár hete halt meg a férjem. Két évig volt beteg, de már az utóbbi időben igen súlyos beteg. Szerencsére vannak olyan jó szomszédaim, akik sokat segítettek nekem. 76 éves vagyok, jólesett a támogatás, ezért szeretném nekik megköszönni; Dobra Mihálynénak, Dózsa Györgynek és nem utolsósorban a Családsegítő Szolgálati Irodának, hogy segítettek rajtam, valamint a Vágner utcai Idősek Napköziotthona két nővérének. Havran Jánosné, Békéscsaba Szomszédok Hosszú-hosszú idő és töprengés után, ami írásra kényszerít«tt, az az a már- már példátlan közöny, nemtörődömség és a társadalmi együttélés szabályainak, normáinak a semmibe vétele és eltiprása, ami Itt a lakókörnyezetemben (Békéscsaba, Petőfi u. 20.) van, és mindinkább eluralkodik, ami mélységesen megdöbbent és felháborít. Valószínű, felvetődik önökben levelem elején, hogy „ugyan, hiszen ilyen Lakótelepi, »»gondokkal ■« naponta számtalan ember megkereshetné a szerkesztőséget”, de remélem, mire a Lapok tartalmának a végére érnek, valamelyest változik a véleményük, mert ez nem az a „szokványos” zajos lakóház, itt sajnos, a szándékosság dominál. Elgondolkozom, ebben a „közösségben” vajon hogyan egyezne egy világ népe, vagy akár csaik a mi kis országunk, ha egy ilyen maréknyi embercsoport képtelen a megbékélésre, az egymás iránti tiszteletre, figyelmességre?! Amióta saját otthonom van, azóta vagyok otthontalan. Ha nyugalmat, kellemes környezetet és főleg kellemes embereket szeretnék magam körül, elmegyek otthonról* mert még a hozzám látogató barátaim, ismerőseim, kollégáim sem hagyják szó nélkül azt a környezetet, ahol élek. Súlyos műtéten estem át, a tőlem 400 kilométerre lakó rokonaim vittek el autóval, mert a saját otthonomban nem tudtam a környezetem miatt felgyógyulni." Az édesapám, akivel már csak ketten voltunk a családból, több hónapi súlyos betegség uitán — éjjel-nappal magam ápoltam, gondoztam — meghalt; mit mondjak, nagyon megviselt. Ismét a barátaim segítettek, mert a saját otthonomban nem tudtam felépülni. Igen, hát felvetődik a kérdés, vajon akkor miért nem költözöm el innen, ebből a környezetből ? Nos, ebben a mai helyzetben, gondolom, nem 'kill részleteznem. Új, több százezer forintos terhet, adósságot magamra vállalni, amikor éppen a lakások körül forog az egyik nagy gond. A másik dolog: hogy van egy szépen berendezett, kényelmes lakásom, amin és amiért nagyon sokat dolgoztam, én hagyjam ott, nem azoknak kellene elmenni — vagy talán ide sem jönni —, akik képtelenek a közösségi élet elfogadására? Akik talán azt sem tudják felmérni gondolatban, mi az „alkalmazkodás” igazi értelme? A feljelentéseket is csak ígértem, ez nem az én formám, és kizárólag magamra és munkahelyemre való tekintettel nem tettem és teszem meg. A közvetlen környezetem — szomszédaim lent, fent, mellettem — fiatal, középiskolát végzett emberek, de hát sajnos, a papír tárgyi tudást ad, az iskolában azonban sok mindent nem adnak, adhatnak meg, a hiányzót otthonról, az igazi otthonból kellett volna hozni... Sz. É„ Békéscsaba Visszhang Az 1991, február 25-én gallyazással kapcsolatban megjelent fotóra reagálnék, mint illetékes. Minden évben készül egy gallyazási terv a Démásznál is, amit a Városgazdálkodási Vállalattal közösen hajt végre. Itt az elsődleges szempont a Démász érdeke (védőtávolság). Sok helyen beleérnek a fák ágai a vezetékbe, ezeket él kell távolítani. Az Orosházi út jelzett szakasza gömbjuharral van kiültetve. Ezt a fát nem vállalatunk dolgozói ültették. Sajnos, ■ a lefotózott fa az Idén újra erőteljes növekedésnek fog indulni, így két év múlva megismételjük a visszavágást A jelzett fa nem japán akác, hanem spirálfűz, mely igen gyors növekedésű. Juhász András kertészeti osztályvezető, Békéscsabai Városgazdálkodási Vállalat Mint képünkön is láthatjuk, a szóban forgó fát azóta tovább csonkították. Vajon ki és miért? Fotó: Kovács Erzsébet
