Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-19 / 271. szám
o 1990. november 19., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang A máj foltos volt November 5-én, Májbaj címmel írást olvastam K. Gy.-né nagyszénási olvasójuk tollából, melyben kifogásolta, hogy Mezőkovács- házán. az .újonnan indult baromfifeldolgozó gyárban lerombolták a kemény munkába vetett hitét. Október 21-én: 183 darab májlibát bontottunk nevezett termelő előző napon beszállított állományából.^ A májazás során a minősítést végző alkalmazottunk észrevételezte. hogy 77 darab máj a magyar szabvány szerint nem sorolható be egyetlen minőségi osztályba sem, állományában vörös és sárga színű, pettyes elváltozások, foltok figyelhetők meg. Ezeket, az érvényben lévő előírások alapján a minősítő hatósági vizsgálatra^ utalta. Az érvényes termelői feltételek alapján, természetesen az ebbe a kategóriába tartozó májért máj prémium nem jár. Ekkor kezdődött a baj. A termelő arrogánsán követelni kezdte, hogy amennyiben nem fizetünk a májért, akkor ő azt elviszi az üzemből, mert „az az övé, és ha mi nem, majd ő értékesíteni tudja”. Ezt kollégáim kénytelenek voltak megtagadni. Ekkor a termelő illetékes vezetőt keresett, mikor is velem találkozva közöltem, hogy nem tudok segíteni problémájában. Üj- ra visszatérve a májüzembe — ahol közben azon a napon utolsó májazó lévén, a munka befejeződött —. meg kívánta akadályozni az üzem bezárását, mondván, „nem értenek a májminősítéshez, adják ki a májat, majd ő elviszi máshová értékesíteni, mert másutt megveszik az ilyen májat”. A májminősí- tö kétségbeesetten szaladt segítségért. Az üzembe érve magam is megállapítottam a fent leírt elváltozásokat. Akkor közöltem a termelővel, hogy sajnos nem áll módunkban magasabb minőségi osztályba sorolni a májat, sőt, a jellegzetes elváltozások miatt meg kell vizsgáltatni. hogy nem tartalmaz-e az emberi szervezetre káros, rákkeltő anyagokat, vagy antibiotikumokat. Ekkor a termelő közölte: „Na, maga még annyit sem ért hozzá, mint a minősítő”, és fenyegetőzve eltávozott. Majd megszületett az ominózus újságcikk. Engedjenek meg néhány észrevételt a teljesség kedvéért: a májakat megvizsgálta a Békés Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás helyi ki- rendeltségének munkatársa, aki maga is fogyasztásra alkalmatlannak ítélte őket. 9 a — mellékelt — jegyzőkönyv alapján elkobozta (megjegyzem, hogy 5 nem a feldolgozó, hanem a hatóság képviselője). És még néhány adalék: Ha K. Gy.-né szerint az exportra alkalmatlan. feltehetően káros anyagokat tartalmazó máj a belföldi vevő számára még megfelelő, „hiszen egyre többen éheznek”, akkor lelke rajta, de ehhez ne kérje a feldolgozó közreműködését. Arról nem is beszélve, hogy a meg nem engedett szerek használata az ország kizárását jelentheti a nyugati élelmiszerpiacokról, veszélyeztetve ezzel több százmillió dollár árbevételt, mely kiesést komoly gazdasági gondjaink közepette, azt hiszem, nem kell ecsetelnünk. Nem kívánom minősíteni K. Gy.-né magatartását, mert nem tudom, hogy csak újonnan indult feldolgozónk lejáratása volt a célja, vagy egyéb szándékok is vezérelték. De inkább — ahogyan javasolja —, élek kenyéren, és vízen, mintsem káros anyagokat tartalmazó ételeket fogyasszak... 'Túrosán László, a mezőkovácsházi Pannonliver Rt. Igazgatója Nyilatkozat A Békés Megyei Népújság november 3-i számában „Folytatódik a taxisháború?” címmel megjelent írás állításaival kapcsolatban kinyi- latk ózzuk: Az AKG munkástanácsa törvényesen működő, társadalmi szervezet. Megalakulása óta elítél minden törvénytelen és erőszakos megnyilvánulást A cikket olvasva helyi ügyekben tájékozatlanabb olvasókban azt a látszatot keltheti, hogy az AKG munkástanácsa nem riad vissza törvénytelen és erőszakos demonstrációk megszervezésétől sem. Az AKG munkástanácsa elhatárolja magát az ilyen akcióktól és a cikk egyéb, a munkástanácsot sértő állításaitól. Az Alföldi Kőolajipari Gépgyár munkástanácsa nevében Fitz Elemér elnök Köszönetét mondok Önöknek a „Gázos gázügy” megjelentetéséért, október 2S-én jelent meg a cikk, s október Síén volt (ütésünk. Október <-án az Unlor (önöké közölte, hogy átadták/papírokat nyomáspróba végett. Három héttel később megtudtuk, hogy mégsem adták át. Október 24-én volt a nyomáspróba, ekkor kiderült, hogy másik rajz kell, mert a szerelők máshová tették a csöveket, mint ahogy az a rajzon szerepelt. KI tudja, meddig kellett volna várnunk, ha akkor nem jelenik meg a cikk? Köszönettel: N. Miklósaié Pusztaföldvár Kinek gyónt meg Damjanich? A Népújság november 1- jei számában, „Adalék a 13. aradi vértanú történetéhez” címmel Glück Jenő tollából történeti cikk jelent meg. Többek között foglalkozik az együk vértanúhoz, a görögkeleti vallású, szerb származású. Damjanich Jánoshoz hivatalosan kirendelt lelki- pásztor személyével is. Ezeket írja: „A fennálló szabályok értelmében saját vallású papnak kellett rendelkezésre állnia a kivégzést megelőző órákban.” Majd: „Az aradi Szent Péter és Pál egyházközség papja, mégpedig a román Vasile Szombati ment be a várba, s részesítette lelki vigaszban Damjanich Jánost. Abban az időben a szerbek által nyert, (1691), de az összes görögkeletieket megillető, úgynevezett -iljir- privilégiumok következtében a görögkeleti vallást gyakran — helytelenül — «szerbnek» titulálták.” A fent közöltek mind igazak, de kiegészítésre szorulnak. Damjanich — bár fogadta az óaradi görögkeleti lelkészt október 5-én és 6- án reggel, sőt, ő volt az egyik lelkész, aki a törtlábú hadvezért katolikus paptársával együtt elkísérte a vesztőhelyre —, de katolikus módon készült az örökkévalóságba. Ennek tanúi a kivégzés előtt lelki pásztori szolgálatot teljesítő minorita szerzetesek. Az egyik, Sujánszky Euszták (1811—1875), a vértanúk egyik gyóntat ója, a kivégzések szemtanúja, később aradi házfőnök, majd az aradi gimnázium igazgatója. Szabadságharcos múltjáért börtönbüntetést is szenvedett. A vértanú. Dam- j.anlchra emlékezve így ír: „Fél ötre elmúlt, s én. az annyira ismeretes, lábtörés következtében ágyban fekvő nagy hőst, Damjanichot látogatóm meg, őszinte részvétünket előtte nyilvánítandó... Felkére, hogy az éj óráiban vigasztalhatatlan nője, Emília számára némi megnyugtatásul általa készített imát kézbesítsem. Én ugyan — mondá — rác vagyok vallásomra, de mint rác, meghalni nem akarok. Áldjon meg engem! Azt is tudom, miszerint ön enge- met addig meg nem áldhat, míg meg nem gyónom bűneim, tehát hallgasson meg. E nagy férfiú meggyónt, röviden a hitvallást letette, és én, midőn engedve kérelmének, őt feloldozám, kezeimet fejére tétette, és azt önkezeivel fejére szorítván egész imám alatt ott tartotta, s miután ez Is megtörtént, így szóla: Most már nyugodtan halok meg, mert magyar pap által ál- dattam meg. (Az absolutiót értvén.) S miután ágyában újra felemelkedett, mondá: Mielőtt eltávoznék, tisztelendő barátom, ha nemutál, csókoljon meg engem. Hogy utálnám a hősök leghőseb- bikét! S, mi, majd öt percig egymás nyakába borulva keservesen zokogánk.” (E tények olvashatók Katona Tamás, Az aradi vértanúk című kétkötetes munkájának első kötetében.) Természetesen a román nemzetiségű Vasile Szombati lelkipásztori szolgálatát akkor is értékelnünk kell, ha tudjuk, hogy Damjanich részéről a lelkiismereti fórumon elutasításban részesült A cikknek az a közlése, hogy 1849-ben 70 román lelkész ellen folyt éljárás az abszolutizmus részéről, a meglepetés erejével hat. Az annyira óhajtott magyar—román közeledésnek ma nagyon erős érzelmi indítást adhatna, ha megismerkedhetnénk ama román papok sorsával, akik a magyar szabadság- harc eszméiért kockázatot vállaltak. Bielek Gábor plébános, Békéscsaba Ok már döntöttek! Fotó: Fazekas Farán* ítélet van — Békésen élitek két kezük munkájával épített családi házukban, Gyulaváriban, mindaddig, amíg a mellettük lévő telken nem kezdett el alapot ásni a szomszéd. A kitűzésnél észrevették, hogy a mezsgyevonaiat tévesen állapították meg. Már ekkor, tehát időben szóltak a szomszédnak: ne kezdjen el alapozni, ment az a magánterületüket sérti... jelentősen csökkentve ingatlanuk értékét is. Ahogy ez a legtöbb esetben lenni szokott, kezdetben jószomszédi viszonyban voltak. De ezt a viszonyt hamar megmérgezte a birtokháborítás. A per öt évvel ezelőtt megkezdődött, és mindkét fél az igazát bizonygatta. A szomszéd kijelentette, nincs miről vitázni, hiszen a térképien szereplő mezsgyevonal a mérvadó, így a 'T. Bíróság utasítsa csák el Pappék. kérelmét. Elismerte, hogy utóbb felüivi zsgálták ezt a felmérésit, lehet, hogy hibázott a térképészet, de erről ő igazán nem tehet — így részéről — ismerjék el —, csakis a jóhiszeműséget lehet feltételezni. A tények étitől tények maradtak, azaz Pappék területén a birtokháborítást a szomszéd elkövette. A bíróság tárgyalta, tárgyal,gáttá az egyszerűnek Játszó ügyet, öt éven keresztül. (Megérjük-e valaha, hogy egy-egy ü gyet nem évepénz nincs kig tárgyalnak a bíróságok? Megérjük-e, hogy az egyértelmű ügyekben hozott ítéleteket végre is hajt(at)ják? Megérjük-e, hogy az álíam- palgárok idegeit nem feszítik hosszú-hosszú procedúrákkal?) Mindenesetre az évek és perek során mindannyiszor megállapítást nyert Pappék igaza. Ügyvédjük — természetesen — kérte ügyfelei költségeinek megtérítésére kötelezni a szomszédot. A tárgyalások után egykét esetben meg is ítélték a perköltség összegét. Ennek ellenére Pappék soha egyetlen fülért sem kaptak költségeik rendezésére. És most - itt vannak, a kérdések özönével. Ha ők nem akartak pereskedni, ha ők ártatlanok az ügyben, ha idejük, energiájuk nagy részét ez alatt az öt év alatt a bíróságok folyosóin töltötték el, ha mindenféle procedúrának voltak kitéve, akkor még a jogos pemkölt- ség sem illeti meg őket? Hova, kihez forduljanak, ha a . bíróság utólag már nem ítéli meg a nekik járó összeget, hiszen már egyszer megtette. — Kinek a hibája, hogy nem kapjuk meg a nekünk járó pénzt? — tette fel a kérdést nekünk Pappné, és a válasz helyett csak megírni tudjuk történetüket... Hátha akad „valaki”, aki ráfigyel... __ a.j __ K ölcsönös udvariasság A Népújságban, november 5-én megjelent, a Szerkesz- szen velünk rovatban közölt „Hová lett az udvariasság?” című cikkre szeretnék reagálni. A napokban történt meg velem, hogy az ABC-ben sorban álltam a pénztárnál. Előttem körülbelül tízen álltak. A karomon volt a tízhónapos kislányom, a kezemben pedig a megrakott bevásárlókosár. Már csak ketten álltak előttem, amikor egy néni beállt elém a sorba. A mögöttem állók gondolom azért nem szóltak, mert biztosan azt hitték, hogy a nénit én engedtem magam elé. A néni egy szót sem szólt, pedig nem kellett volna betegségre hivatkozni, elég lett volna, ha azt mondja: siet, én biztosan szó nélkül magam elé engedem. Gondolom, ez nem szokványos eset, de elgondolkodtató. A levélíró a cikkben kifogásolja, hogy a fiatalok nem adják át az ülőhelyet a buszon. Ügy gondolom, az a diák, aki 8-10 órát tanul az iskolában, ugyanúgy elfáradhat, mint az, aki dolgozott. Ezek után arra kérem a fiatalokat, legyenek udvariasak az idős emberekkel, hiszen a kölcsönös udvariasságon alapul minden. B.-né Békés Válasz egy csütörtöki glosszára A csütörtöki — nyíl — vessző nem talált célba, Imivel a majmocska életben maradt. Mindez után úgy gondolta a majsm, bogy visszaviszi a gazdájának fegyverét, nehogy muníció nélkül maradjon az emberszabásúakkal szemben. Egyúttal a bíbor palástot is visszadobja, mivel már rég nem az övé, éjt bízva abban, hogy a palásttal*» majmot nem nyílvesszővel lövik a Jövőben. Annál inkább, mert egyedül jár, nem pedig kézenfogva az ez tan ácsélnökkel, polgármesterrel. Lehet, hogy. egyszer a palást nélküli majmot embernek látja az drwadász, de addig Is, míg ez nem történik meg, úgy gondolja a majom, hogy jő volna, ha a vadász a nyílvesszőjét a tegezbe dugná, mivel türelemmel nagyobb vadat Is lebet lőni a majomnál! Mert egyszer felállnak majd a viperák is, s nem hátulról, a győzök és vésztők táborából irányítják az eseményeket. Hiszen már eddig Is jó lett volna, ha levedlették volna <a bőrüket, és legalább színtelen majombőrbe bújtak volna. Igaz, a királycsináló kampánygyűlések elmúltak, de nem mindegy, hogy a majmok gerincesek vagy gerinctelenek. Lehet, hogy az utóbbiak még kí- gyóbőrben vannak, de bízom abban, hogy egyszer ők is királycsináló majmok vesznek. Előre szeretném felhívni figyelmüket arra, hogy ha rossz Idomárt választanak, akkor a produkció sikertelen lesz! A mi idomárjaink megnyerték a kampányukat, és most várjuk Ígéretük betartását, természetesen királyi segítséggel. Ha az idomárok betartják ígéretüket, akkor a választók is kapnak a banánból. Remélve, hogy nem eszik meg az idomárok a banánt, mivel a banánhéjon elcsúszhat a majmon kívül a király is. Befejezésül, de nem utolsó sorban az elégedettségről csak any- nylt, hogy a majom nem jár a málnásban, mivel a bocsok rég leszüreteltek, és amúgy sem kedvence a málna. — si — Elek * * * Lapunk november 1-1 számának 6. oldalán megjelent Csütörtök című jegyzettel kapcsolatban felkereste szerkesztőségünket Nánási Mihály. Elmondta, hogy bár az említett Írás nem tartalmaz nevet és helyszint, Eleken mégis a képen látható röplapot terjesztik. Kérésének, hogy az ö véleményét is közöljük, eleget tettünk. ___ M i lesz ebből BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Csütörtök esetre gondolok, amely o legutóbbi választási kampány idején történt mag velem. Annak idején ugyanié táv úr személyesen megkeresett, hogy szemem elé túrja a falu Uz • • -• » viselt doled rőt, egészen nyiltaú fogalmazva, évekkel ezelőtti londti ügyiről tanúskodó dokumentumot;/ „Mi a cél*! vele?", kérdeztem, 's- őzt a választ kaptatná.. .„A nyilvánosság elé akarom túrni, nem leaírmesterünk". Megegyeztünk abban, hogy majd jelentkezik. Nem jött, azóta is odrom. Azt mondják, azóta elégedett ember lett. Megkapta bérbe a kért épületet a nagyközség főterén, s beválasztották a képoúelő- testüleibe ú. Mozi kézen fogva menetel az exfanácz- elnök polgármesterrel. Pedig ismerhetné a görög közmondást: „A májKeli-e. vécjre az
