Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-05 / 104. szám
Ez Amerika? fl vállalkozás címe: Chicago Reviimusical kis magyar színpadon Az építésvezető és a könyvtárigazgató kettőse. Hogy miről beszélnek, az nem hallatszik. Jobbról lent: ilyen a „könyvtár” az utca felől. Még jó, hogy a fák eltakarják Fotó: Veress Erzsi Kísért a múlt — gondolom, hirtelen —, amikor Balogh György mezőkovácsházi könyvtárigazgató nyomában belépek a már nem is tudom mióta épülő-átalakuló könyvtár épületébe, alig ka- vicshajításnyira a gyönyörű, új postapalotától, és a nem kevésbé új városházától. Ez a valamikori magánház, majd egyéb funkcióknak szolgáló épület az elmúlt év december 31-re papíron elkészült ugyan, valóságban azonban ugyanúgy néz ki kívül és belül, mint ahogyan tavaly augusztusban, amikor második számú felfedező utunkra indultunk választ kapni a kérdésre: kútban van-e még a mezőkovácsházi könyvtár? (Ugyanis egy 1988-as riportunknak az volt a címe, hogy „Könyvtár a kútban”, és ez a könyvtár a kovácsházi volt.) Tavaly augusztusban kiderült, hogy változatlanul kútban van, habár sok biztató is felderengett az időben. Például: sikerült elérni, hogy az Országos Közművelődési Alapból végre megkapják a hosszú hónapokig ígérgetett másfél milliót. Amikor megkapták, rögtön kiderült, hogy még 1 millió kell, ennek egy részét (akkor) a megyei tanács ígérte, a másik félmilliót a városi költségvetésből gondolták biztosítani. Nos, a * megyei tanács ígérete elúszott, illetve úgy változott, hogy a. berendezésre kap a kovácsházi könyvtár 300 ezer ■forint értékű szükségeset, a februári városi tanácsülésen pedig 1,6 millió forintot hagyott jóvá a testület a könyvtár befejezésére, mert közben a tavaly augusztusban még 1 millióra becsült hiány azóta 1,6 millióra kúszott fel... így fest a dolog „pénzügyi háttere”. És hogyan a valóság, ha a vendég belép Balogh György könyvtár- igazgató nyomában a hepehupás udvarra? Ugyanúgy, mint tavaly augusztusban. Ugyanazok a • hepehupák, ugyanolyan állapotban az épület belülről, a változás csak annyi, hogy beszerelték a kazánt, és fenyőpallókat, Kiismerhetetlen. szeszélyes nő Fortuna istenasz- szony. Sokan igyekeznek , kegyeibe férkőzni, de ő csak keveseket részesít ebben. Soha nem lehet tudni, ki is lesz a kiválasztott. Most, ehhez a próbálkozáshoz új eszközt nyújt a „Mario-Vario" azoknak, akik a lottószámok világán keresztül próbálnak nála szerencsét ... A Mario-Vario egy számítógépes program, amely lottószám-variációk képzésére alkalmas. A programot Commodore—64, C+4, Enterprise, valamint IBM—PC valamint hungarocell szigetelőanyagot tárolnak a majdani olvasóteremben. Egyszóval, a látvány elkeserítő. Itt gondolom azt, hogy „kísért a múlt”, hiszen alig változott valamit a belső tér. Megérkezik az átépítés tervezője és építésvezetője, Priskin Zoltán is (a helyi költségvetési üzemtől), és nemigen tud újat mondani. Hacsak azt nem, hogy azt a bizonyos másfél milliót «megkapták, de már 100 ezerrel többet költöttek az egészre. „Ha átutalják az újabb másfelet (millióban), akkor folytatjuk a munkát.” Addig pedig a csend és a mozdulatlanság. A kovácsházi könyvtár továbbra is a kultúrházi albérletben és 150 négyzetméteren küszködik a lakosság (csökkenő) olvasmányigényének kielégítésével és a hivatástudattal, mely nem nyugszik az egyre rőmló feltételek közepette. De hát a pénz az úr, míg nincs újabb másfél millió, addig a költségvetési üzemnek van hol dolgoznia. Közben azt sem lehet mondani, hogy nem figyelnék oda. Beszerezték az építési anyagok döntő részét, a tavaly kapott pénzekből nyilván olcsóbban, mintha most próbálkoznának a vásárlással. Priskin Zoltán mutat egy nagy kupac fenyőpallót, ezt a kupacot kb. 50 ezerért vették tavaly, idén már ugyanezért 120 ezret kellene fizetni. Mindez azonban nem vigasztalja Balogh György könyvtárigazgatót, sem a munkatársait, sem a közművelődésért aggódó embereket, senkit sem vigasztal, a könyvtár építésének leállása csak mint tény fogadható el, mert magától (ha nem jönnek munkások), az bizony fel nem épül. Illetve, ha nem jön újabb pénz, az a másfél, pontosabban 1,6 millió, amiről nincs biztosíték, hogy elég is lesz. És mit szóljon a szemlélődő a tavaly december 31-i átadási határidőhöz? Nem mondja egyikőnk sem, de közös a gondolatunk. Azt bizony szépen el kell felejteni. kompatibilis géptípusokra fejlesztették ki, s nemcsak a hagyományos ötös, hanem a hatos, illetvp az Ausztria- lottóra is érvényes. A variációk képzését három lépésben végezhetjük el, melynek eredményeképpen az elsőként kijelölt fix számok mellé a számítógép segítségévéi 12 újabb számot választhatunk. A kód számképzésnek köszönhetően, kilenc szelvénnyel, a fixszá- mok kihúzása esetén 53 százalékos az .esélye annak, hogy a fogadónak legalább három darab kéttalálatos szelvénye van, A kilenc szel„Nem szeretném, ha a város szégyene lenne ez az épület” — mondja közben Priskin Zoltán, akinek (és feleségének, Ale Máriának) az eredeti tervéből már nem is valósul meg minden, egy nagy épületrészt egyszerűen kiiktattak belőle, anyagi fedezet híján. „Mintegy kétharmada készül el az eredeti tervnek” — mondja még Priskin Zoltán, „de legalább már elkészülne”. Nem keres magyarázatokat és kiutakat. Igaza is van, hiszen ha nincs pénz, akkor nem lehet tovább építeni. „Különben most kértük meg a költségvetési üzem elszámolását az első másfél millióról” — közli a városházán dr. Szarvas Attila, a városi tanács elnökhelyettese. „Ezt ellenőrizzük, és megy a többi pénz”. Dolgozhatnák tovább. Később olyan híreket is hallani, hogy augusztusra meglesz az új kovácsházi könyvtár. Balogh György csendesen mosolyog a hírre, és várakozó álláspontra helyezkedik. Tavaly augusztusban azt mondta: ha kell, télen is hurcolkodnak, és leghőbb vágyuk, hogy 1990 kora tavaszán már ott lehessenek. A kora tavasz elmúlt, ez már lassan a kora nyár. Abban maradunk, hogy jövőre újra jövünk, megnézni, mi újság? Ha azonban mégis elkészül a ház augusztusra, és őszre a könyvtár is beköltözik, akkor elismerjük: nem volt szép tőlünk ironikusra venni a dolgokat... Lelassult az élet Kovácsházán is, ilyen kulturális ügyekben különösképpen, mint ahogyan ez a riport is félénken poroszkál az életnek perifériáján, a kultúra tájain. Mitől ez a félénkség? Talán már nem igaz, hogy a könyv, a tudás nélkülözhetetlen. Vagy annyi minden másról volt szó mostanában, hogy furcsa egy könyvtárról beszélni, zsörtölődni ? Csak ki kell várni az időt. Meg sok minden mást, Kovácsházán is. Sass Ervin vény pedig mindössze 90 forintba kerüL A programok a Centrum Áruházaikban, a Novotrade Rt. üzleteiben; a Polarid- termékek vidéki forgalmazóinál és a Cédrus Rt. Flop-' pyüand szaküzleteiban, Budapesten, a Váci utca 84. szám alatt kaphatók Ezenkívül a Pest Megyei Mozi- üzemii Vállalat központjában (Budapest V.. Egyetem tér 5.). ök garanciát is vállaltnak a nállluk vásárolt termékekre: aki 52 héten át bizonyítottan a Mario-Vario szisztémájával lottózott, de az egy év alatt miég hármas találatot sem ért el, attól visszavásárolják a terméket, és kifizetik egy átlagos hármas találat árát. Mit lehet ehhez hozzátenni? Próba, szerencse... Bonyolult, zűrzavaros, kegyetlen időkben, össztársadalmi változások kellős közepén, gazdasági és szerkezeti földrengésektől remegő talajon, még egy kifejezetten gazdag revü színháztól is merész vállalkozás .a Chicago bemutatása. Világos, hogy a békéscsabai premier — ki® társulat ilyen nagyszabású megmérettetése éppen most, igazgiatócsere után, az évadzárés előtt —, még annál is merészebb. Sietve hozzáteszem: nekem tetszett az előadás, bár jobban elfárasztott, mint lenyűgözött volna, és elismerésképpen nem csak a vállalkozókedvet, az önbizalmat és a bátorságot tudom a művészek javára írni; össztársadalmi változásokhoz összműalkotást (Gesamtkunstwerk)! Úgy látszik, ehhez van kedve a színésznek, és erre vaín igénye a nézőnek manapság. S a musicalbe válóban minden belefér: zene, próza, balett, akrobatika, revü; itt mindent egyszerre lehet csinálni, mutogatni — és elfogadni. Márpedig John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse aztán tudják, hogyan ltehet, hogyan kell műveiket sikerre vinni; elég, ha csak az Oscar-díjas'Kabarét, vagy Liza Minelilii és Barbra. Streisand viilágslágereiit említjük. A szerzőtrió érdekessége, és biztos nem véletlen, hogy Bob Fosse a Kabarénak és a Chicagónak nemcsak koreográfusa és rendezője, hanem Fred Ebb szövegíró társa is volt. Az már Gergely László rendező és csapatának érdeme, igen kemény munka és szigorú számonkérés eredménye, hogy a viszonylag kicsi csabai színpadon Äsi- kerül egy kis Broadway! és egy kis Hollywoodot „meghonosítani”. Mindennél fontosabb azonban, hogy az előadás alatt a néző beleszippanthat Chicago távoli, fülledt, félelmetes levegőjébe. Roxie Hant „story ’-ja 1924-ben megtörtént bűneset alapjáln született. És csak egy volt a sok közül' ott a szervezett bűnözés legendás hírű fellegvárában, a hírhedt gengsztervárosban. az Al Capomék paradicsomában, ahol „még a nőket is kilövik az ember alól”. Megcsalt házastársak, megunt szeretők gyakran nyúltak fegyverhez, hogy sorsukat elrendezzék, és a lövéshez hasonlóan gyakran fordult elő az is, hogy a sajtó és az igazságszolgáltatás — a maga módján — „segítette” a csinos, fiatal és nem utolsósorban gazdag gyffllkosnők felmentését. Amerika': a korlátlan lehetőségek hazája, ahol akinek pénze van, az jó ember. Az „nem bűnös”, ártatlan. szabad; sőt sikeres ... Talán az sem mellékes a darab szempontjából, hogy Chicago a húszas években nemcsak alvilágáról volt híres, hírhedt, hanem arról is, hogy ott működött akkoriban a 'legnagyobb új- ságkanszem, illetve, míg Európában a második világháború dúlt, ott a dzsessz fővárosa virágzott. S a Chicago .szerzői alaposan lerántják a leplet az amerikai igazságszolgáilttajtásról éppúgy, mint a közvéleményt manipuláló sajtóról vagy a szórakoztatóiparról. Zenés színház után az ember általában a fülét gyönyörködtető dallámokat viszi haza magával, és jóidéig dúdolgatja, énekli a legkedvesebb számokat. Most viszont jobban emlékszem a kemény zenére, a nehéz képekre, a fülledtségre, a chicagói társadalomnak arra a szeletére, amely a börtönben összezárva, oda besűrítve hatott rám. s emlékszem több, nagyszerű jelenetre. Ilyen feltétlenül a sajtókonferencia; amikor az elegáns és látszólag jóságos, de valójában erkölcstelten, korrupt ügyvéd, Billy Flynn (Kulcsár Lajos) válaszolgat — védence, Roxie helyett — az újságírók kérdéseire. Közben természetesen kiderül, hiszen „roppant érthető, ez egy tiszta nő”, shogy '„egyszerre szólt mindkét költ”, vagyis szegény Roxie önvédelemből lőtt. Kulcsár Lajosnak már a fellépésében megvan az a könnyed, léhengerlő fölény és nagyvonalúság, amitől a játéka is kiemelkedő, hozzájön még kitűnő hangja. Réti Andreához remekül illett Roxie Hart alakja, a szürkp kis kóristából szenzációs gyilkosság folytán, átmenetileg sztárrá lett, vagány, gátlástalan figura. „Csak” Fred Caselyt kellett három pisztolylövéssel1 leterítenie, és élete, ami korábban csupa „NEM”-bőli állt, egyből csupa „IGEN”-né vált. Neve bekerült a sajtóba; megismerték, imádták, rajongtak érte — aztán (mert újabb szenzációs gyilkosság történt) elfelejtették ... Roxie éljut a csúcsra, és onnan nagyot zuhan; pályája ívét Réti Andrea elsősorban jópofa, kölyökös- kedves (olykor „minellis” szemekkel) és- csak másodsorban nőies-erotikus villogással érzékelteti. Legjobban tetszett az a száma, amelyben bemutatkozik, el- énekli az egész életét; vagy a másik, amikor Vetmával közösen rádöbbenek iszonyú magánjaikra, arra, hogy nem számíthatlak senkire. („Nincs más^. csak én...”). Kiváló a Velma Kelljrt játszó Fráter Kata, mindenképp méltó a kiemelésre, mert tatán a legszuggesztí- vebb alakítás az övé. A „totális vesztes”-bői, a kudarcot kudarcra halmozó nőből nem a hisztéria és a féltékenység nyomul1 előtérbe, hanem a súlyos tragikum mellett valami egészen meglepő mértékletességre és humorra is van ereje. Erénye továbbá, hogy Roxie- nak, a „mázlistának” nyilvánvalóan ellenfele, mégsem ellene, nem az ő rovására játszik, emelkedik M, hanem vele együtt, azzal, hogy másmilyen. ■ A zenekar és a koreográfia annyira egyértelműen főszereplő. méghozzá sikeres főszereplő ebben az előadásban, hogy akár az méltatásukkal is kezdhettem volna* de hát a sorrend ugyebár nem rangsor. A Jókai Színház (a zeneiskola zenészeivel) megerősített zenekara, Gebora György vezényletével. nagyszerűen „tolmácsolja” a j ellegzetesen amerikai műfaj egyik keményebb klasszikusát. Nem kisebb feladattal kellett megbirkóznia Novák Éva koreográfusnak, mondhatnám úgyis: szinte a lehetetlenre vállalkozott, amikor európai, és ráadásul' nem hivatásos tánckarnak tanította be a tengerentúli ritmusokat, lépéseket, egy tőlünk egészen távoli világ különös táncművészetét. A kevés és lényegtelen díszlet helyett is inkább a kosztümök vonzzák a szemet; a revü szolid változatának színes, ötletes jelmezeit Horváth Éva tervezte. Szintén jó ötlet a dollárköteg- műsorfüzet. Show-business, azaz szórakoztatóipar: aiz embereknek szenzáció kell, látvány és érzelgősség „felfújt hírverés”, „handabanda”, „hókuszpókusz”, és kell a szórakoztatóipar. Hogy Kander. Ebb és Fosse musicaljében, a Chicagóban az alkohol, a drog, és főleg a gyilkosság a poén, a jó vicc? Mit számít az, mikor ott, Chicagóban éppen a „gyilkosság a legnépszerűbb szórakozás”! Zugügyvédek és zugújságírólí, szenzációkat hajszolok (adók és vevők) terepe; a szeretet kihalt és kihaltak az úriemberek és a hölgyek. Kegyetlenség, hazugság, és el- fajultság, egyszóval borzalmak — ragyogásba, pompába, csipkébe, daliba, táncba öltöztetve. Ez a revü- musical, de nem könnyedén szórakoztató, sokkal inkább fajsúlyos, fárasztó; kesernyés, morbid, elgondolkodtató. Ilyen ez a Chicago? És a mi városunk? Itt merre van "a szeretett, a nagyvonalúság a nyugalom? Hol vannak a hölgyek és az úriemberek? Niedzielsky Katalin Új számítógépes program lottózóknak Fortuna és Mario-Vario? Sajtókonferencia: Roxie helyett az ügyvéd válaszolgat a kérdésekre (Réti Andrea és Kulcsár Lajos) Fotó: Gál Edit KönyvlC !j. hjérminíigahútbani.
