Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
1989. október 7. szombat o IZI jílUKfilc} Koszorú a határkövön a vértanúk emlékére (Folytatás az 1. oldalról) tévések úgy döntöttek, visz- szafordulnak. Juszt László az épület bejárata felé indult, hogy megmondja a parancsnoknak, most már nem mennek ki Aradra. — Vissza! — állította meg a lépcsőkön az egyik katona és lökdösni kezdte őt is, meg az operatőrt is. Kisvártatva előkerült a határállomás parancsnoka. — Mit akarnak? — Adják ide a felszerelésünket, mert vissza akarunk menni.-T- Azt nem lehet. — Akkor adjanak papírt, hogy elkobozták. — Várok egy telefont, majd intézkedek. — Itt állunk fél 7 óta. Szándékosan várakoztatnak minket. Különben is, mondja meg a katonának, hogy ne lökdössön engem, mert én magyar állampolgár vgayok. — Mondtam már maguknak, hogy várok egy telefont — vonta meg a vállát a parancsnok, és visszament az épületbe. 11 óra elmúlt, mikor visz- szaadták a tévéseknek a felszereléseket, és hozták a mi útleveleinket és fényképezőgépünket is. Az útleveleket •e se pecsételték, mintha nem is jártunk volna ott. Eddig az időpontig egyetlen egy személygépkocsi sem lépte át a román határt, csak néhány kamion. Végre fölemelkedett a sorompó, de Arad helyett az épület másik oldalára irányítottak minket, s visszaküldték a magyar határra. Ennek vonalát átlépve — attól néhány méternyire — leállítottuk gépkocsijainkat, s megvizsgáltuk a visz- szakapott felszereléseket. A film fényt kapott, és használhatatlanná vált. Ugyanígy jártak a tévések is a kazettával. A gyulai határállomásról elébünk jöttek a határ- és a vámtisztek és érdeklődtek, hgoy mi történt velünk. Közben a román határról többen visszafordultak. Boros György és Varjú László, akik Budapestről indultak hajnal 3 órakor, azzal a szándékkal, hogy a De- misz és a Madisz nevében koszorút helyezzenek el Aradon a vértanúk emlékművénél, kivették gépkocsijukból a koszorút, és a Körös partján levő határkőre helyezték. Ennél a határkőnél róttuk le kegyeletünket az aradi vértanúk emlékére egv szívszorító pillanatra, amit Juszt László és operatőr-kollégája is megörökített a Magyar Televízió számára. Szomorú és fájdalmas volt ez a pillanat. Egy elárvult koszorú a határkövön, melyet a 13 tábornok emlékművére szántak. Csak ennyi, és semmi más, a szép napsütésben fenn a Körös partján. Ez a torokszorító üzenet Arad- ra- Serédi János Fotó: Fazekas Ferenc Vonattal sem léphették át a határt A szerelvény Békéscsabáról 5 óra 52 perckor indult Lökösházán keresztül Kürtösre. Az utolsó magyar falu után a Romániába utazni szándékozók két kocsit foglaltak el. A kürtösi határátkelőhelyen szokás szerint fölszálltak a román vámosok és határőrök. Abban a kocsiban, amelyikben én utaztam, mintegy 20-25-en lehettünk. A vámvizsgálat ezúttal megalázó motozással egészült ki. A román határőrök valamennyiünktől elvették útlevelünket, miközben felszólítottak: a vonatról nem szállhatunk le! (Tudniillik a szerelvény menetrend szerint rövid várakozás után visszaindul Magyarországra.) Az Aradra, vagy Erdély távolabbi településeire utazni szándékozóknak át kellett volna szállniuk egy csatlakozó román vonatra. Húszpercnyi várakozás után a román hatóságok átadták útleveleinket a magyar határőröknek, akik visszaszolgáltatták azokat a tulajdonosuknak. Kivétel nélkül az „Anulat” szöveg került a bélyegző fölé. mindenkit visszafordítottak Magyarországra! Tehát 1989. október 6-án a hajnali vonattal utazók közül senki sem léphette át a román határt. Mindenféle indok, vagy hivatkozás nélkül tették lehetetlenné az országba való beutazást! A kocsinkban utazott két csehszlovák állampolgár, de őket sem látta szívesen Románia, hiába volt lefoglalva éjszakára szállodai szobájuk! Egyébként a jelenlévők még csak ürügyet sem szolgáltattak a román határőr szerveknek az országból való kiutasításra, de láthatóan ez a legkevésbé sem érdekelte őket: . . (Lovász Sándor) Október 6. eseményeiről Fidesz-akció — Demisz-program — Emiékmenet a határátkelőnél — Szoboravatás Sarkadon Újságíró kollégáink ugyan hasztalanul kísérleteztek azzal, hogy Aradon róják le kegyeletüket a nagy halottak emléke iránt és tudósítsanak az ott történtekről, megyénkben viszont több településen, intézményben, s minden itt élő szívében méltó volt jelentőségéhez az ünnep. Békéscsabáról Nyem- csok László, Gyulaváriból Lovász Sándor, Sarkadról pedig Gubucz Katalin hozott híreket. Megtudtuk azt is, hogy a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága az Aradra készített koszorút — miután a helyszínre nem juthattak el — a békéscsabai kopjafánál helyezte el. A tudósítások fotóit Béla Ottó és Kovács Erzsébet készítette. i::::::: ___ A z utóbbi években már hagyománnyá vált, hogy október 6-án ifjúsági napot tartanak Békéscsabán. Tegnap délután és este a sétálóutca (Tanácsköztársaság útja) adott otthont a rendezvényeknek. Többen felvetették, hogy a szervezők — a Demisz városi bizottsága — túlságosan „könnyű” programot állítottak össze erre a gyászos emlékű napra, hiszen néptáncegyüttes és humorista is fellépett, illetve diszkó is szerepelt a programok között. Molnár Zsolt, a Demisz egyik vezetője elmondta, hogy ezekre a rendezvényekre elsősorban a tizenéveseket várták, őket akarták változatos programokkal szórakoztatni. Természetesen az aradi vértanúkról való megemlékezésről sem feledkeztek el, annak időpontját azért is tették este 9 órára, hogy minél többen tudjanak részt venni ezen. A Demisz-nappal párhuzamosan a Fidesz regionális szervezete figyelemfelhívó akciót szervezett délután fél 5-kor Békéscsabán a Felszabadulás téren. Az emlékműnél elhelyezett plakátok már jelezték, hogy itt a fő téma a szovjet csapatok kivonásának követelése lesz. Rövid beszédében Remete Tamás (Fidesz) szólt a szervezet céfjairól, álláspontjáról, végül kérte, állítsanak új emlékművet a téren, a második világháborúban elesettek tiszteletére. Az érdeklődők — igen kevesen voltak — a rendezvény ideje alatt belépési és programnyilatkozathoz is hozzájuthattak. A Demisz Békés megyei tagszervezetei és az Erdélyi Kör tegnap 16 órára hívta a gyulai (gyulavári) Fehér- Körös hídjához mindazokat, akik az aradi vértanúk és sorstársaik előtt tisztelegni szándékoztak, ha már idén Aradra elzarándokolni nem lehet... A mintegy 200-300 résztvevő a hídtól a határ- átkelőhelyhez vonult, ahol Erdmann Gyula mondott rövid ünnepi beszédet. A csokrokat, koszorúkat a határátkelőhely előtt helyezték el a megemlékezők. „Emléket állítani jöttünk, tisztelettel és kegyelettel” — e szavakkal nyitotta meg tegnap délután Jakó István, a városi tanács elnöke azt az ünnepséget, melyet Sarkadon, azon a településen tartottak, ahol pár napig állomásozott az Aradra tartó foglyok egy része. Emiatt határozta el a helyi lakosság, hogy táblát helyez el az aradi vértanúk emlékezetére. A részben adakozásból befolyt összeg olyan pénzügyi lehetőséget teremtett, hogy az emléktáblából emlékmű lett. A művelődési ház mellett, a gimnáziummal szemben lévő téren kapott helyet Mladonyiczky Béla szobrászművész alkotása. Az ünnepségen Pusztai Ferenc művelődési államtitkár emlékezett meg október 6-ról, e mércének tekinthető, történelmünk sorsfordító eseményének számító évfordulóról. Mint mondotta, ez az ünnep nem csak értelmünket, hanem érzelmeinket is fogva tartja. — A 13 honvédtiszt halálát gyalázatnak szánta az önkény — folytatta —, de makulátlan áldozatok lettek, akik a legjobb, legfontosabb európai eszmékért áldozták életüket... Emlékük mélyen belegyökerezett nemzeti tudatunkba, s a történelemvállalás szükségszerűségének szimbólumaivá váltak. Jeles tetthez emlékhely illik. E Sarkadot gazdagító alkotás mementója marad mindazoknak, akiknél a halálig tartó hűség egy eszméhez nem volt üres szólam. A megemlékező szavak után lehullt a lepel az aradi vértanúk emlékművéről, s a talapzatra koszorúkat, virágcsokrokat helyeztek el az állami szervek és a társadalmi szervezetek képviselői. Sok fiatal és idős ember fejezte ki egv-egy szál virággal tiszteletét. Nem csak Sarkadról, hanem a környékbeli községekből is jó néhányan eljöttek az ünnepségre, mely az eseményhez illően a Himnusszal kezdődött, s a Szózat közös el- éneklésével zárult. A Bartók Béla Művelődési Központban ezután nyílt meg Mladonyiczky Béla kisplasztikái kiállítása, s este a református nagytemplomban orgonahangversenyre várták a zenekedvelő közönséget. A koncerten közreműködött Áchim Erzsébet és Pál Olga. Szoboravatás Sarkadon (Sarkad város tanácselnöke mellett a művész és a művelődési államtitkár) Békéscsaba város felszabadításának 45. évfordulójáról emlékeztek meg tegnap a szovjet hősök temetőjében. Az eseményen részt vett dr. Lovász Matild, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Mázán Mátyás, a városi tanács elnöke. A tiszteletadás jeleként a Kemény Gábor Szakközépiskola diákjai helyeztek el koszorút az emlékműnél, illetve egy-egy szál virágot az elesett szovjet katonák sírjainál Fotó: Kovács Erzsébet 1990. június 23-a: a XIV. Bíkés-tarhosi Zenei Napok nyitóhangversenye Tegnapelőtt délelőtt Bé- kés-Dánfokon találkoztak mindazok, akik a Békés-tar- hosi Zenei Napok rendezvénysorozatait irányították, szervezték évek óta. A megjelenteket — köztük Gulyás Györgyöt, a volt békés-tar- hosi énekiskola igazgatóját, a zenei napok szellemi atyját — Verbal László tanácselnök köszöntötte, majd a tanácskozás munkához látott. Hollerung Gábor karnagy értékelte az idei nyár zenei napjait, megállapítva, hogy a „tradíció tisztességesen folytatódott, habár közös álmaink nem teljesültek". Hiányolta. hogy 1989-ben nem sikerült megrendezni — főként anyagiak hiányában — a karvezető mesterku-- zust, melynek folytatását 1990-ben fontosnak tartó1 ta. Többen szóltak arról, például Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, hogy a zenei napok az eddigieknél hatásosabb propagandát igényel és sajtótájékoztatók megtartását is szorgalmazta. A tanácskozás résztvevői megnyugvással hallgatták, hogy az idei zenei napok 32 ezer forintos aktívummal zárult, az elkövetkező költségvetési előzetese azonban mintegy 2 millió 700 ezer forintos összkiadást jelez, ezzel szemben az összbevétel terve alig haladja meg a kétmillió forintot. A hiányzó 700 ezer előteremtése a legnagyobb gond. ha ez nem sikerül, akkor a programból kell elhagyni esetleg több zenei eseményt is. Az 1993. évi Békés-tarhosi Zenei Napok végleges műsora hamarosan elkészül. s. eKitüntetés gyulai polgároknak Tegnap, október 6-án Gyulán, a város felszabadulásának évfordulóján a hagyományoknak megfelelően ismét átadták a „Gyula városért" kitüntetést azoknak a gyulai polgároknak, akik szakterületükön sokat tettek a város fejlesztése, gazdagítása érdekében. A kitüntetést dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke nyújtotta át, elsőként a Gyulai Sportegyesületnek, valamint a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezetének. Az egyéni kitüntetettek között volt dr. Pintér Miklós, a megyei kórház főigazgató-helyettese, Szatalos Gyuláné, a 3. számú általános iskola vezető pedagógusa és Király Lajos, a Gyulavári Lenin Termelőszövetkezet szövetkezeti ellenőrző bizottságának nyugdíjas elnöke. 1848—49 üzenete A megyei könyvtár játszóházában a minap Kiss Péter Ernő előadóművész Aradi napló című műsorát láthatta a közönség Békéscsabán. Mindazok. akik történelmünk e fájó pontja iránt figyelmet éreztek, valóban érdekes, jól megformált osztrák katonatiszt, császári főtörzsorvos személyiségalakulását kísérhették végig. Gerencsér Miklós regényének színpadra írt változata valóban a mához szólt. Katonaorvos viszonyát az 1848- as magyar szabadságharchoz Kiss Péter Ernő vibráló, az érzelmek oldaláról megfogott játéka mutatta meg. Hogyan lesz a felsőbbrendűséget érző Ignaz Böhm kapitányból az aradi tizenháromra tisztelettel felnéző, összetört ember. Erkölcsi magasabb- rendűsége lóié hogyan emelkedik az aradi vértanúk morális fölénye? Nyugalomra, politikai kulturáltságra int az előadóművész. Kiss Péter Ernő Böhmje, A debreceni Csokonai Színház főrendezője, Pincés István által rendezett előadás méltán nyerhette el az Országos Közművelődési Központ Arany-diplomáját, valamint számos különdíjat a színészi játékért. Az előadás után Kiss Péter Ernőt kérdeztük a darabról. — Mi az, amit feltétlen kiemelne a monodrámából, ami 1989-hez szól? — Először is ki kell emelnünk az írónak. Gerencsér Miklósnak a szerepét, aki a valóban létező naplót feldolgozta. A darab azért vonzó nekem, mert egy olyan számunkra nagyon szokatlan politikai gondolkodású modell található meg benne, amit igazából el kellene sajátítanunk a jövőnk megvívása érdekében. Rendkívül nemes és mélyen emberközpontú szemléletmódja van a Gerencsér-féle témamegfogásnak, ami itt a mi mai politikai gondolkodásunk alakításában szinte nélkülözhetetlen. A darab egy olyan etikai kódexet bocsátott a rendelkezésünkre, amelyet sajnos, nem alkalmazunk. Abból származik közéletbeli problémáink nagy része is, hogy figyelmen kívül hagyjuk az embe- ri tartást és a célokért való — olykor önmagunkat is feláldozó — küzdelmet. H. A.
