Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-05 / 235. szám
1989. október 5., csütörtök 1 Sokasodnak Gulyás György „bűnei” — ű keleti gyepűn is süthet a nap Békésnek Tarhos az országos hír Békés 22 ezer 275 lakosú kisváros itt, a déli végeken. A Körösök vidékén, mondhatjuk így is, ott, ahol a török hódoltság 150 éve any- nyit pusztított (a lelkekben is), hogy görcsei, a pusztává, kihalttá lett táj halálból ocsúdása nem mérhető még az időben rövidebb háborús tragédiákhoz sem: ennek a tájnak a majdnem végromlásból kellett újjászületnie. A gyulai mecsetek és minaretek már nem állnak, a katonák, magyarok és törökök már régen elporladtak a jeltelen tömegsírokban, háromszáz év és annyi viszály után a békési régióban is (habár nem mindig) 1989 októberét írják a levelekre, hivatalos iratokra, vagy tanácskozások napjait jelölve. A tarhosi parkban ugyanúgy. Októberi nap pásztázza a zenepavilont, ahol 1953- ban Kodály Zoltán mondott épületavatót, és amelyet 1954-ben, alig takargatva ellenszenvét, egyetlen tollvonással záratott be a végromlásába rohanó hatalom, mert félni látszott az itt, Gulyás György keze alatt énekelni, zenélni tanuló parasztgyerekektől. ■ A történelem különös fintora tett lakatot a hangversenyteremre, majd adta oda (még különösebb fintort vágva) szegény fogyatékos gyermekek intézetének, gonoszul csapva az ügy végére a látszólag „szellemes” poént. A tarhosi énekiskola meghalt, hogy feltámadhasson És Tarhos feltámadt. A feltámadást egy és még hu- szonkétezer embernek köszönhette: Gulyás György volt igazgatónak és Békés város lakóinak. Nekik (és persze még másoknak is) a békés-tarhosi zenei napokat, azt a tizenhármat, ami már volt, és a tizennegyediket, amire készülnek. És még valamit, amiről írnunk kell. Az új történet úgy kezdődik, hogy arról is Gulyás György tehet. Mert nem elég számára az, hogy békés-tarhosi zenei napok, hogy a kezdetben pár napos esemény egy-két hangversenyt, baráti találkozót hozott, idő után már kórusversenyt, majd zongoraversenyt a zeneművészeti szakközépiskolásoknak, aztán kórusvezetői mesterkurzust és másféle •kurzusokat; Gulyás György karnagy (kitüntető címeit nem sorolom) eltökélt szándékkal, akarattal arra is feltette az életét, hogy a Kodály-avatta zenepavilont visszaszerezze a Zenének. Jelentem: visszaszerezte. Ha azonban bárki is azt képzeli, hogy ez egy köny- nyű ütközet volt: téved. Mások feladják, belepusztulnak. Gulyás nem adta fel és energikusabb, tettrekészebb, mint valaha. Közben megírta a „Bűneim ... bűneim?” című önéletírását, mely a magyar ugarhoz kötött és kötődő Kodály-hitű ember sokszor hihetetlennek tűnő apoteózisa. Nem „dicsőítem” ezzel, ahogyan a szó magyarul megjelenik, inkább csodálkozom, mi űzte-hajtotta, hogy ilyen életet vállaljon? „Ö hívta életre Tarhost, ö volt a mozgatója a Debreceni Zeneművészeti Főiskola építésének, ő volt a lelke a Kodály-kórusnak. Már első tette is történelmi értékű: zeneiskolát teremtett a grófi kastélyban, a volt cselédek gyermekeinek” — írja róla Czine Mihály, az önéletírás borítólapján. És visszaszerezte a grófi parkban épült zenepavilont, hogy ott — önálló intézményként jövő év őszén megkezdje munkáját a Tarhosi Karvezető és Énektanár-továbbképző Intézet. De, hogy mindehhez nem elég a zenepavilon, hogy a kétemeletes, gyönyörű épület belső felújítása elkerülhetetlen, hogy az új intézet hallgatóit el is kell valahol helyezni: nos, erre 23—24 millió kell! Mondják, előttünk (és még nem alattunk) a szakadék. A kultúra (bárhol is nézzük) megalázó „maradékelv” alapján részesül némi pénz- magocskában. Hogy a kivétel a szabályt erősíti? A tarhosi zenepavilon hat büszke, sudár oszlopa nem tesz a kérdőjel után felkiáltójeleket, itt, a csendben, a park mélyén egy régi iskola elmúlt kórusa énekel, mai Kossuth-díjasok, híresek és nevezetesek rövidnadrágban futkosnak a fák között, muzsikálnak a Nagy Gödörben, és lesik a szavát a fiatal, ruganyos léptű igazgatónak, aki nem is sejti, hogy pár hónap csupán, és kiűzetnek ebből a paradicsomból... Hogy visszatérhessenek, mint most, 1989-ben már azzal, hogy munkások érkeznek, építenek és dudorásznak közben, mert itt, ezen a helyen megtisztul a lélek. Tervrajzok között válogat az érdeklődő újságíró Verbai László békési tanácselnök irodájában. Hogy mi minden épül a 23-24 millióból, amelynek felét a kultuszminisztérium adja, másik felét a megyetanács? Hogy milyen is lesz a három szép pavilon a régi, nagy mögött, ahol az intézet hallgatói szállásolnak majd, hogy miféle felújítást, belső átépítést kap a hangversenypavilon, és hol is épül 3 új tanterem, hogy a kastélyt elfoglaló kisegítő iskola tanulóinak új helye legyen. — Nekünk Tarhos az élet egyik ága, nekünk Tarhos a hír, ami rólunk az ország más tájaira eljuthat — mondja a tanács elnöke. — Aki Tarhosra is figyel, az szereti igazán ezt a várost. Ha Tarhos nem lenne, nem lenne idegenforgalom semt ezért is építettük ki Dánfokot (gyönyörű a szálloda, látogassa meg!), és talán ezért is volt itt, nálunk, a nemzetközi néprajzi konferencia a nyáron, mert aki ide jön, Békésre, egy igazi, magyar várost ismerhet meg. Tehát: Tarhosi Karvezető és Énektanár-továbbképző Intézet. Gulyás György „bűneinek” új fejezete, a kodá- lyi „Éneklő t Magyarország”-ólom nagyszerű ébredése. Sorok a tarhosi bizottság 1988. április 22-i jegyzőkönyvéből: „Kodály zenei koncepciója az volt, hogy megvalósítsa az Éneklő Magyarországot. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében az iskolához fordult, és az iskolai énektanítás megújításával a magyar társadalom zenei műveltségét kívánta kiteljesíteni. Elgondolásában az iskola és a társadalom egymástól elválaszthatatlanul összetartozik.” Mindez európai színvonalú szakemberképzés és továbbképzés nélkül voluntarista álmodozás. Tarhos 1990 őszén újra beáll a sorba ebben is. Nem akarnok, csak akar. Vállalja a vállalhatőt. A legújabb hírek Lauri- nyecz István építészmérnöktől, a megyetanács művelődési osztályának munkatársától: „A kerti pavilonokat a Békési Építőipari Vállalkozási Iroda építi, a pavilon felújítására a Sarkadi Lenin Tsz építőipari szakcsoportja nyerte el a megbízást, az új iskolatermeket a vésztői költségvetési üzem vállalta. Július 31. a határidő, hogy szeptemberben az intézet első évét megkezdhesse.” Most mondják: hát nem vagyunk mi, magyarok, nagy dolgokra képesek? Csak összefogjon néhány kéz, néhány elme, találkozzanak közös, tiszta akaratok: íme. A keleti gyepűn is élni akar az élet. Sass Ervin Októberi nap pásztázza a zenepavilont, ahol 1953-ban Kodály Zoltán mondott avató beszédet Fotó: Gál Edit Kennedy elnök alapította II hadtest ahol tud, segít Az elnevezés talán kicsit katonásnak tűnhet, de küldetésük távolról sem hadászati. Az Amerikai Béke Hadtestet niég Kennedy elnök alapította 1963—64-ben, és Carter elnök édesanyja is beállt tagjainak sorába. Olyan „alakulat” ez, amely teljesen békés funkciókat lát el különböző fejlődő vagy segítségre szoruló országokban, az ipari átszervezés, a kutatás, a kultúra vagy éppen az oktatás területén; ott, ahol erre a legnagyobb szükség van. A hadtest tagjai valamennyien önként vállalják a szolgálatot. Hogy George Bush ígérete valóra válhasson, három tagú küldöttség érkezett szeptember 22-én hazánkba Jón Keeton vezetésével. A hadtest képviselői egy hónapos látogatásuk során a főváros és a vidék főiskoláival, egyetemeivel, gimnáziumaival, közép- és általános iskoláival ismerkednek, tapasztalatokat gyűjtenek a magyar- országi nyelvoktatás helyzetéről. Tanácskoznak a Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársaival és a különféle intézmények pedagógusaival. A tapasztalatok ösz- szegzé’se után majd megállapodás várható arról, hogy az amerikai tanárok miképp segíthetnek a hazai angolnyelvoktatásban, hogy melyik iskolák lesznek a békés „hadművelet” helyszínei. A vidéki körút során a vendégek többek között Pécs, Zalaegerszeg, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Szeghalom, Békéscsaba és Szeged oktatási intézményeit keresik— fel. Éppen ma délelőtt érkeznek a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szak- középiskolába, délután pedig a Békéscsabai 1. Sz. Általános Iskolába. Értesüléseink szerint a két Békés megyei iskola jó hírének és a hosszú évek óta folyó angolnyelv-oktatásnak köszönhetően választották ezt az útvonalat a hadtest képviselői. Abban, hogy a megyeszékhelyre is ellátogatnak a vendégek, nyilván szerepet játszik az itteni Magyar—Amerikai Baráti Társaság. N. K. Hz Asz vendége: Szikora Róbert A Magyar Televízió Ász című ifjúsági sorozatműsorának legfrissebb adását Békéscsabáról közvetítik. Az előfelvételek ezekben a napokban készülnek. Az október 14-i délelőtti adás vendége, az R-GO Proletars este a sportcsarnokban koncertet ad. Villámbeszélgetés- nyi időre telefonon utolértük sztárvezetőjüket, Szikora Róbertét. Mire készülnek Békéscsabán a Proletárok? — Üj névvel, új nagylemezzel rukkoltak elő. Ez utóbbi borítóján századeleji munkásöltözetet, sarló-kalapácsos vörös csillagot visel. Eddig szívesen vállalkoztak polgárpukkasztásra. Most a munkásosztályon a sor? — Nem szabad túl komolyan venni a dolgot. Tekintsük aktuális kosztümnek a ruhákat,, amelynek viseléséhez amúgy sem kell nagy bátorság. Divatot azért nem szeretnénk csinálni belőle ... — Mire készülnek Békéscsabán? — Az idei utolsó magyar- országi fellépésünkre. Utána már csak a tavasszal megjelenő új nagylemezünkön dolgozunk. Egyet ígérhetek, jó zenét fogunk játszani Csabán. — Ha igaz, hogy új stílusban szólalnak meg, akkor ez a zene mitől nem a régi? — Egyszerű: más emberek játsszák, s magam is változom. Már nem akarunk görcsösen sikerre tömi, nem volt célunk slágerlemez készítése sem. Tizenöt éve vagyok színpadon, így megtanulhattam: amit fogcsikorgatva akar az ember, azt többnyire elszalasztja. Maradandó érték abból lesz, amihez képesek vagyunk önmagunkat adni. — Köztudomású, hogy feltétel nélkül a menekültek * ügye mellé álltak. Mi okból? — Mert nem lehet közömbösen elsétálni mellettük. Ha tudunk tenni az elesettekért, akkor ez egyben kötelességünk is. Ügy éreztük, hogy módunkban áll segíteni. Vallásos vagyok, ez is cselekvésre ösztönzött. Nézze, most szombaton a Budapest Sport- csarnokbeli koncerten össze- békítettem az Amerikából hazalátogató Sípost Fenyő Mikivel, akivel gyerekkori barátok voltak, de már évek óta nem beszéltek. Ezt is, a menekültekkel kapcsolatos magatartásomat is egyfajta adakozásnak tekintem. — Búcsúzás előtt árulja el, hogy mi jut eszébe először Békés megyéről? — Mindenekelőtt Környei Attila, aki ott született. Bár én tanácsoltam el a zenekartól, de mindig is fájni fog hiánya. Ha már nincs is nálunk, azért belül és titokban megmarad legjobb barátomnak. A másik pedig, amiről akarva sem lehet megfeledkezni, az a szép megyebeli kisváros. Gyula. K. A. J. Fotó a Kovács Erzsébet II hódítók ellen zömmel magyarok védték Szigetvárt A pécsi „Török műhely” új könyve Királyi sziget címmel új történeti művet bocsátott ki a pécsi „Török műhely”, a Baranya megyei levéltár törökkori kutató közössége. Szerzője Tímár György történész — főhivatásban Kő- vágószőlős katolikus plébánosa —, aki másfél évtizedes kutatómunkájának eredményét foglalta össze a félezer oldalas műben. A különös könyveim magyarázata; Szigetvár középkori neve sziget (a korabeli írásmód szerint sigeth vagy zigeth) volt, a királyi jelző pedig arra utál, hogy a vár a királyé volt. A várbeli emberek — megkülönböztetésül a földesúri váraktól — büszkén használták a királyi sziget elnevezést. A kötet páratlan gazdagságú dokumentumgyűjteményt tartalmaz: Szigetvár várgazdaságának XVI. századi iratait. A pécsi levéltár az utóbbi években, évtizedekben vált a törökkori kutatások országos jelentőségű műhelyévé. A megyei tanács megbízása alapján a hetvenes évek elején indult meg Baranya történetének átfogó kutatása és feldolgozása, s a munka során derült ki. hogy a másfél évszázados török hódoltság a szó szoros és átvitt értelmében mindmáig fehér folt a megye történelmében. Azóta a pécsi kutatók itthon és külföldön dokumentumok tízezreit tanulmányozták át, s a feltárt nagy tömegű irat alapján most sorra jelennek meg a török kort bemutató tudományos munkák a levéltár kiadásában. Elsőként a török alóli felszabadító háborúk magyar történelemkönyve látott napvilágot „Budától—Belgrádig” címmel Szita László történész levéltáros szerkesztésében. S készül a mű második része: a „Belgrádtól—Budáig”. Már nyomdában van a „Válogatott dokumentumok Baranya törökkori történetéből” című kötet, amelyet Vass Előd történész állított össze. Tímár György munkája, a „királyi sziget” a vár mindennapi életét mutatja be eredeti dokumentumok alapján. Az olvasó hiteles képet kap • a várbeli rendről, a fegyverzetről, az ellátásról, a gazdálkodásról, az adószedésről. Kitűnik az okiratokból az is. hogy Szigetvár' védőinek zömét magyar közkatonák alkották, rajtuk kívül horvátok és szerbek teljesítettek szolgálatot az erősségben.
